A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 49. szám - A végrehajtási törvény néhány hiányos intézkedéseiről

358 A JOG bürgerlichen Gesetzbuchs) is kiemeli és azonos érvekkel indokolja az eltérést a római jog álláspontjától. Ha a birtokos feljogosittatnék: birtokát mindaddig visszahódítani, mig az elvonásról éltesül, és nem nyomban annak elvonása után, akkor a birtok elvonása és a tettes kihelyezésére irányuló cselekvése között esetleg huzamosb idő eltelhetnék, mi súlyos bonyodalmakra és a jogbéke jelentékeny megzavarására vezethetne. «Danach kann zwischen der Entziehung des Besitzes und der auf Entsetzung des Thaters gerichteten Handlung unter Umstanden ein erheblicher Zeitraum liegen, und in solchen Fallen witd die Selbsthülfe leicht zu schweren Verwickelungen und Störungen des Rechtsfriedens führen» (Denkschrift III. í.) És ezen felfogás ment át a német polgári törvénykönyvbe. Én el nem zárkózom ugyan a T h ö 1 által - ellentétben az uralkodó tannál hangoztatott, —utóbb Z i t el m a n n által bővebben kifejtett magyarázati szabály helyessége elől, hogy nem az határoz, mit a törvényhozó akart, hanem az, a mit tényleg mondott. De az nem áll korlátlanul és nem gátolhat minket abban, hogy a törvénybe szembeötlő módon becsúszott nyelvbotlásokat3) kiigazithassuk. A törvény betűje kénytelen annak szelleme előtt meghajolni, kivált, ha a rideg betümagyarázat a törvény alapelveivel, de sőt saját szövegével is megoldhatlan ellentétbe kerül. Különben kénytelenek volnánk merő betüimádásból a 931. §-nak a 861. és 862. §-okkal való combinátiójából eredményező tarthatlan következményeket elfogadni, és példánkban B., kire J. a dolog kiadatására irányuló igényét átruházta, b i r ó i oltalomban nem részesülne, hanem erőszakkal elvehetné a dolgot A-tól és csak azért, mert a törvényhozás a «j o gelőd» kifejezést eltévesztette. És még hozzá hiába hozzuk ezen áldozatot, valóságos sacrificio del intelletto-t, miután a «jogelőd» kifejezés, melyet a törvény minden korlátolás nélkül használ, még sem menthető meg, mivel a 931. §. ingatlanokra alkalmazást nem nyerhet. Ekkép nem vagyunk kénytelei ek a nyelvbotlás ezen tűrhetetlen következményeit elfogadni, és fel vagyunk jogosítva, «jogelőd» kifejezést «örökhagyó»-val: doctrinális törvénymagyarázat utján helyettesíteni. A végrehajtási törvény néhány hiányos intézke déseiröl. — Irta : PÁLFFY MIHÁLY ügyvéd, Maros-Vásárhely. — A végrehajtási törvény módosításáról, illetve az ingatlanok árverezésénél előforduló viszásságokr ó 1 sokan már sokat irtak anélkül, hogy szem előtt tartották volna a végrehajtató, illetve a kielégítési végrehajtási zálogjogot nyert hitelezőnek őt feltétlenül illető jogait. A végrehajtási törvény 189. §-a a jelzálogos hitelezők előtt előnyös tételként állítja 1) az árvereltetőnek az árverés körüli kész kiadásait, 2) az ingatlant terhelő adókat és illetékeket és 3) a szőlő és egyéb váltságösszeget; csak ezek után jönnek a jelzálogos hitelezők a zálogjogi sorrendben, de csakis a tőkék erejéig. A kérdés most: Miért csak a kereseti, illetve a zálogjogi tőkék és nem ezek járulékai erejéig is? Miért nem követi a bíróilag megítélt költség a tőke sorát, azon jelzálogos hitelezővel szemben, aki későbben szerzett jogot. Ezekre nézve a végrehajtási törvény határozott intézke3) Ily nyelvbotlásoktól a mi törvényeink sem mentesek. A B. P. 543. §-ának 3. bek. azt mondja: «Ha azonban más törvényszék területén vagy még távolabb lakó, vagy oly tanúnak kihallgatása válik szükségessé.)) A «más»-sal különösen nincs szerencséje törvényhozásunknak. így a Btk. 79.§-ának 2.bekezdése «akár amegtámadottnak akár másnak személye .... ellen intézett .... megtámadás . . .» valóságos Wippcheni constructio, mi nyomban kiderül, ha az esetet gyakorlati példával illustráljuk. A S. E. 42. §-ában a «követelés» kifejezés szük, és jogigény által helyettesítendő. Ferde a S. E. 49. §-a 2. bekezdésének szövegezése is. «A jegyzőkönyvet aláírják a bíró, esetleg a jegyzőkönyvvezető.)) Elfogulatlan olvasás mellett az annyit jelent: a jegyzőkönyvet feltétlenül aláírja a bíró, a jegyzőkönyvvezető pedig esetleg aláírja, esetleg nem. Holott Szilágyi Dezső akkori igazságügyi minister a szakaszhoz tartott országgyűlési beszédéből kétségtelen, hogy csak a jegyzőkönyvvezető a 1 k a 1 ma z á s a esetleges, a mennyiben azt a tárgyaló bíró kényelmére használhatja, de ha jegyzőkönyvvezetőt alkalmazott, akkor az a jegyzőkönyvet feltétlenül aláírni köteles. A helyes szövegezés az volna : a jegyzőkönyvet aláírják : a bíró, ha esetleg alkalmaztatnak : a jegyzőkönyvvezető és tolmács. dése nemcsak késlelteti a jogszolgáltatást, amennyiben számos felebbezés forrása, tekintettel arra, hogy a bíró a sorrendi tárgyalásnál a költségeket nem állapítja meg a tőkével együtt, — hanem vagyonjogi sérelmet követ el. Ki fizeti meg ezen bíróilag megállapított költséget ? A fél, ki jogvédelmet keresett? Nem-e sokkal méltányosabb, ha a befolyt összegből az, ki előbb szerzett jogot, teljesen elégíttetik ki, még a járulékokra nézve is, feltéve, hogy a vételár az előnyös tételeket és a kereseti tőkét meghaladja. Nézzünk egy példát. A. szerzett 1,000 forint erejéig zálogjogot, a felmerült költség 150 frt; B. fenti összeg után 50 frt erejéig, a költség 8 frt. A vételár, az előnyös tételek levonása után 1,050 frtot teszen ki. Látszólag helyes jelen esetben a végrehajtási törvény intézkedése, mert A. kap 1,000 frtot, B. pedig 50 fnot. De csak látszólag. Mert tényleg nem 1,000, hanem csak 850 frtot kapott tőkére. Tehát nem is méltányosságból, hanem szánalomból látszik helyesnek, mert azt mondhatná (t. i. a laikus) miért kapott A. 1,000 frtot, B. pedig szegény semmit ? Máskép áll a dolog jogi szempontból. Ha a hitelező a jogainak megóvása végett a törvényhez folyamodik, ugy nyújtsa a/t a védelmet keresőnek egész terjedelemben, nem pedig az ő rovására másnak is. Tehát mondja ki a törvény, hogy a járulékok, illetve a költségek kövessék rangsorozatban a tőkét. Egy másik anomáliának mondható a végrehajtási törvény azon intézkedése, mely nem engedi meg, hogy az első jelzálogos hitelező, az ingatlan árverésénél — noha a kielégítési végrehajtási zálogjoga fel van jegyezve — a bánatpénz és vételár lefizetése nélkül, az árverésen részt vehessen. Hol van ezen intézkedésben a ratió ? Mert, ha a zálogjogi összeg a bánatpénz összegét meghaladja, akkor sérelmes, mert a feljegyzett összeg minden esetre feljogosítja a jelzálogos hitelezőt a bánatpénz lefizetése nélkül is az árverésen való részvételre Ha a zálogjogi összeg kisebb a bánatpénznél, ugy utasíttassák a hiány pótlására, mert mindkét esetben a zálogjogilag feljegyzett összeg pótolhatja a bánatpénz lefizetését. Hasonló a viszony a vételár lefizetésénél is. Gyakran fordul elő azon eset, hogy a jelzálogos hitelező csak azért nem vehet részt az árverésen, mert tőkéje ott hever és az ingatlan megvétele esetére nem képes a vételárt kifizetni. Most mi történik? Az ingatlan eladatik még a becsáron alul s nem egy esetben potom áron is; a jelzáloghitelező, még a befektetett tőkéjét sem kapj? meg ; mi bizonyára nem fordulhatna elő, hogy ha ő is a bánatpénz és vételár lefizetése nélkül részt vehetne az árverésen, mert akkor a jelzálog! összegért ő venné meg az ingatlant és nem volna kénytelen a befektetett tőkéjéből is veszteni, vagy kárpótolná magát részben az ingatlan megvétele által. Van a végrehajtási törvénynek egy analóg intézkedése azon esetre, ha közös ingatlant egy vagy több tulajdonos-társ vette meg, midőn kimondja, hogy a vevő a vételár azon hányadát, mely az ő tulajdon hányadának megfelel, megfizetni nem köteles. Tehát itt kimondja a törvény ezen beneficiumot; mondja azt ki az első jelzálogos hitelezőre nézve is, amennyiben oldassák fel azon összeg lefizetése alól, a mely összeg erejéig zálogjoga fel van jegyezve. Ezen intézkedés által a végrehajtási törvény többé nem lesz kijátszható, nem lesz kijátszható a jelzálogos hitelező sem, sőt a jelzálog hitelügylet, mely nemzetgazdászati szempontból reánk nézve életkérdés — szilárdulni fog. Külföld. Külföldi judicatura. A bizonyítékok szabad mérlegelése nem terjed ki annyira, hogy ennek alapján oly egyénnek vallomása, ki végrende) tanú nem lehet, figyelembe vétessék. (Bécsi legf. ítélőszék 2,074/9 eti ,074/99.) ^Megállapítási kereset ellen, melynek petituma, hogy egy szerződés fennállónak mondassák ki, emelhető az a kifogás hogy a szerződés felbontatott. Mindkét sérelem felett ugyanazon'ítélet dönthet és nem szükséges alperesnek kifogását külön keresettel érvényesítenie. (Bécsi legf. ítélőszék 5,005/99.) A regi osztrák perrendtartás uralma alatt keletkezett budapesti tozsdehirósági ítélet Ausztriában végre nem hajtható. Ellenben ilyen ítélet Ausztriában semmiségi keresettel meg nem támadható. (Becsi legf. ítélőszék 2,590/99.)