A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 49. szám - Van-e helye a jogegység érdekében perorvoslatnak magánvádra üldözendő bűnügyben ujrafelvétel alapján hozott jogerős itélet ellen?

A JOG 355 világrészen lejárt s ennek folyománya, hogy csak emberi , igazságról beszélünk, az is csak ((részben.) van bennünk s ennek az eszmének vivmánya, hogy a büntető Codex többé nem az isteni, hanem az emberi igazságot akarja szolgáltatni. Az emberi igazság legelső követelménye pedig, hogy az igazságszolgáltatás emberies legyen. Ne pallossal, kerékkel, akasztótavai, ne bélyegzéssel, botozással büntessünk ; hanem vegyük el a szabadságot attól, a ki azzal ugy visszaélt, hogy nem érdemli meg azt; aki pedig csak megtévedett, elő- ! ször s kicsit botlott, azt intsük meg, figyelmeztessük, hogy I bizonyos ideig magától javuljon meg, vagy büntessük pénzbüntetéssel, munkával. A szabadságvesztésbüntetésnek oly számtalan alakja • és változata van, hogy a legnagyobb bűnösre is ki lehet szabni I a megfelelő, de mégis emberies büntetést. Ott van az olasz Büntető törvénykönyv ergastolója. Szigorú, de mégis emberiesebb büntetés, mint a halálbüntetés. Ha az olasz nép, a szenvedélyes heves természetű nép, le tudta küzdeni a jobban vérében levő bosszúvágyat s el tudta törölni a halálbüntetést,— azt hiszem a csendesebb vérű magyar nép még jobban megérett arra, hogy undorodva eldobja magától az akasztófát, melynek hazánk politikai történetében oly szomorú emléke van s megszüntesse azt az ocsmány államhivatalt, melynek egyetlen hivatali kötelessége — az emberölés. A kir. ügyészség egyik érdemes fiatal tagja, Dr. Bálás Elemér a mult hónapok valamelyikében bocsátotta közre a halálbüntetésről irott rövid, de értékés tanulmányát, kimutatva, hogy a szükség, amit a magyar BTK. 1878-ban a halálbünteté s igazolásául felvett, ma már megszűnt, közbiztonsági állapotaink annyira megjavultak, hogy a halálbüntetés csakugyan felesleges. Indítványozza ezért, hogy a BTK. készülő Novellájában törüljék el a halálbüntetést. Szívvel-lélekkel csat lakozom az indítványhoz, jóllehet tudom, hogv ezúttal valószínűleg nem fog sikerülni ez indítványt elfogadtatni. A BTK.-nek sok oly kiáltó hiánya van. hogy elég, ha azokat orvosolhatjuk s elég, ha a legsürgősebb reformokat, mint a fiatalkorúak büntetése, a feltételes ítélet, pénzbüntetés reformja stb. kiküzdhetjük. De e tudat ne csüggesszen el. Terjesszük az eszmét: nincs szükség halálbüntetésre, emberiesebben büntessünk! Minél több embert nyerünk meg az abolició hívének, annál biztosabban számithatunk a győzelemre. Sajnos, a negyvenes évek nagy korszakánál mennyire hátrább állunk jogérzet és emberiség dolgában. Akkor az alsó tábla nagy többsége elvi ellensége volt a halálbüntetésnek, ma — szinte fehér holló az őszinte abolicionalista. A társadalomnak azonban nem lehet visszafelé fejlődnie s az eszmének valamikor nálunk is diadalmaskodnia kell. Előre hát a zászlóval! Hirdessünk, terjesszük a humanismus nevében az aboliciót. Álljon elő mind, aki abolitionalista, agitáljunk közös erővel, győzzük meg a halálbüntetés hiveit a szó, a toll hatalmával s ha most nem, de a jövőben az eszme győzni fog. S nem megnyugtató, nem felemelő-e a jövő számára építeni ? Töröljük el a halálbüntetést! Van-e helye a jogegység érdekében percrvoslatnak magánvádra üldözendő bűnügyben ujrafelvétel alapján hozott jogerős ítélet ellen? Irta : NAG\ ZOLTÁN técsői kir. járásbirósági albiró. A cimül irt kérdés megbeszélésére alkalmat nem theoriában felállított jogeset, — de tényleg lefolytatott ügy ad, melynek érdekessége, jogi következménye a kérdés igenleges avagy nemleges megoldása által megérdemlik, hogy e lapok hasábján, a szerkesztők szíves engedélye folytán, nyilvános hozzászólás és eszmecsere tárgyául szolgáljanak. A. B. ellen, ki közhivatalnok, azon feljelentést tette, hogy őt a nyílt utcán arcul ütötte. Vádat emelt B. ellen becsületsértés és közrend elleni kihágás miatt. Az alapperben, vádlott beismerése alapján a becsületsértés vétsége megállapítást nyervén, ebben bűnösnek mondatik ki, mig a közcsend e'leni kihágás vádja és következményeinek terhe alól a BP. 326. §-ának 2. pontja alapján felmentetett. Vádlott a kiszabott pénzbüntetés részletenkinti törlesztésére engedélyt kapott, mielőtt azonban az egész összeget befizette volna, a BP. 446. §-ának 8. bekezdésére alapított újrafelvételi kért. Az I. fokú bíróság a BP. 453. §-a értelmében a végrehajtást illetve a további részletenkénti pénzbüntetés befizetését a tárgyalást kitűző határozatban felfüggesztette, sőt miután a jogerős ítélet alapján B. ellen a fegyelmi eljárás megindittatott: az illetékes fegyelmi bíróságot is értesítette vádlott ujrafelvétel iránti kérvényére hozott fenti tartalmú határozatáról. Az ujitott perben a BP. 455. §-ának utolsó bekezdésében foglalt, — meggyőződésem szerint a BP. 558. §-a értelmében a járásbíróság hatáskörébe tartozó bűnvádi ügyben ujrafelvétel esetében is alkalmazandó feltétel, — «hogy a tárgyalás a kir. ügyészség közbenjárása nélkül meg nem tartható» — betartva nem lett: a tárgyalásról az ügyészség nem is értesíttetett, magánvádló a BP. 530. §-ának utolsó bekezdésében foglalt jogkövetkezményre történt figyelmeztetés dacára meg nem jelent; az ujrafelvétel megengedhetőségének ez esetben alapját képezett hivatok bizonyítékok beszerezhetők nem voltak, mert a tanuk szabályszerű idézés dacára meg nem jelentek. A bíróság ennek dacára a perujitási kérelemnek kizárólag az alapon, mert mayánvádló meg nem jelent, sem elmaradását ki nem mentette: helyt adott; ez ügyben a jogerős birói Ítéletet hatályon kívül helyezte, sőt a BP. 584. §-a értelmében feljogosította a vádlottat a befizetett részletek kártalanítására nézve is s mi sem természetesebb, miután magánvádló nem felebbezett, bár részére az ítélet kézbesítve lett, az ügyészség pedig tudomást nem szerezhetett — az eljáró bíró hivatalból közölte a fegyelmi bírósággal is az ujitott perben hozott felmentő Ítéletet. Ez a tényállás. E tényállás rendén igyekezten feltüntetni azokat a szabálytalanságokat, melyek már magukban véve is semmiségi okul szolgálhattak volna az ujitott perben hozott határozat megsemmisítésére. A kir. ügyészség mellőzése; a produkált uj bizonyítékok mérlegelése nélkül vádlott beismerése dacára egyedül magánvádló meg nem jelenésére alapított felmentés, illetve a jogerős ítéletnek hatályon kívüli helyezése már magukban véve is jogi absurdumok, a mit csak betetőz a kártalanítási eljáráshoz való jogosultság megállapítása és a fegyelmi bíróságnak a közlött határozat által való praejudicálás. Kétségtelen, hogy büntető eljárásunkban megalkotott, a jogegység érdekében használható perorvoslat használatának — ha valahol — ugy a jelen esetben alkalmazása van. De tekintsünk el ez alaki, illetve anyagi semmisségektől s tegyük fel, hogy az újrafelvételi tárgyaláson az ügyészségi megbízott jelen lett volna, az uj bizonyítékok produkálva lettek volna s a bíróság ez alapon helyezte volna hatályon kívül a jogerős alapperbeli ítélete : kérdem, a dolgok és az ügy ezen stádiumában használható-e a jogegység érdekében perorvoslat ? Meggyőződésem szerint nem. A jogegység érdekében használt perorvoslat célja, hogy a koronaügyész, mint az állami jogrend legelső őre jogosított legyen perorvoslattal élni a legfelsőbb bíróság előtt minden oly jogerős birói Ítélet ellen, mely a büntető törvényeket I s az ez alapon, a joggyakorlat által fejlődött egységes jogot megsértette. E jogosítvány közérdekből akad, melyre vonat kozólag a feleknek ingerenciájuk nincs is, hiszen e perorvoslat határidőhöz nincs kötve s nem bír felfüggesztő hatállyal. Már pedig az alapperben meg volt adva az ügyészség, mint vádhatóságnak, hogy esetleg közérdekből vegye át a vád képviseletét s ezt annak idején megtagadván, módot adott ezáltal magánvádlónak a vádvisszavonás jogát gyakorolni. Tehát közérdek fenn nem forog. De fogadjuk el azt az álláspontot, hogy miután maganvádló a jogával nem élt s jogerős ítélet hozatott i az indítványára folyamatba tett bűnvádi ügyben : az ujrafelvé! tel alkalmával — bár helytelenül — kötelező vádhatósági képj viselet nélkül megtartott tárgyalásról való elmaradása nem i tudható be most már vádvisszavonásnak s így a jogerős alapperbeli ítélet joghatályában — mondjuk — hivatalból fenn! tartandó volt volna; kérdem helyt foghat ennek dacára a | jogegység érdekében bejelentett perorvoslat ez újrafelvételi I ügyben? Ismét csak nemmel kell felelni. A Curiának a törvény megsértését kimondó határozata a felekre nézve — mint emlitém — hatállyal nem bír, oly értelemben különösen nem. hogy a vádlottat elitélje. Már pedig a jogorvoslat célja az alapperbeli ítélet fentartására s ' az adott esetben vádlott elitéltetésére irányulhat. A Curiának határozata a törvény megsértésének megállapításával kapcsolatban csak felmentésre avagy a büntetés enyhítésére avagy hatáskör hiánya esetében az Ítélet megsemmisítésére szolgálhat indokul: uj eljárást azonban a Curia ez alapon sem rendelhet el. Uj eljárásnak kizárólag a BP. XXI. fejezetében szabályo' zott ujrafelvétel rendén s az ott megszabott előfeltételek alatt 1 van helye. Az adott esetben a jogegység sérelmére hozott 1 határozat ujrafelvétel alkalmával történt: többszöri ujrafelvétel de lege lata pedig ki van zárva