A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 47. szám - A hagyatéki eljárás némely hiányairól. Az 1894. évi XVI. t.-c. 120. és 48, §-ai. - A törvénytelen gyemek jogviszonyai a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete szerint

A JOG 187 nem adatik s a í,88i 99. sommás végzés hatályban tartása mellett alperesek mint forgatók és elfogadók köteleztetnek, hogy felperesnek a M.-Igenben 1899 jan. 29-én 100 írtról kiállított váltó alapján 200 korona tökét, ennek 1899 ápr. 29-től járó 6% kamatát, 6 kor. 50 fill. óvási és Va'/o váltódijat stbit megfizessenek. Indokok : Alperesek kifogásaikban aláírásaik valódiságát az eredetiek megtekintéséig kétségbevonták ugyan, de mivel°az eredetiek megtekintése után ezen kifogásuk fentartása iránt, valamint aláírásuk valódisága bizonyítása céljából felperes által kinált esküre nem nyilatkoztak, aláírásuk valódinak volt tekintendő. Az érték meg nem kapása okából emelt kifogásuk csak akkor volna érvényesíthető, ha elsősorban azt igazolnák, hogy a váltóra értéket kellett volna kapniok s ez esetben és felperessel mint harmadik személylyel szemben csak annak rosszhiszeműsége esetén ; ugy de sem azt, hogy a váltó lértékadás ellenében lett kiállítva, sem pedig felperes rosszhiszeműségét nem bizonyították; mert ama körülmény igazolása céljából felhívott tanujokat, hogy a váltó leszámítolás végett lett a felperesi intézethez benyújtva s midőn elsőrendű alperes az érték felvétele végett felperesnél megjelent, azon választ nyerte, hogy a kereseti váltó elveszett, — a kitűzött határnapon elő nem állítván, kihallgatható nem volt. Az óvás felvétele sem volt szabálytalannak tekinthető, mert az óvásleyél tanúsítása szerint a vált. törv. 99. §-a 2-ik pontja kívánalmának megfelelően az a személy, kinek részére az óvás felvétetett, megnevezve van, a fizetés hiánya miatti óvás felvételere való jogosultságot pedig éppen ugy mint a felperes jogszerű váltóbirtokosi minőségét az üres hátirattal ellátott váltó igazolja, mivel a váltótörv. 11. és 36. §§-nak egybevetéséből tisztán következik, hogy az üres forgatmány a váltó bármely birlalóját legitimálja, az üres forgatmány utjáni forgatmányos ugyanis a váltót forgatmány nélkül és puszta átadás által átruházhatja -s ez az illetőre újból visszaruházhatja, illetőleg a váltót az üres forgatmány alapján mindenki váltójogilag bírhatja s annak vizsgálatába, hogy az üres forgatmány melletti birtokos közvetlenül az üres forgatótól vagy egy későbbi váltóbirtokostól szerezte meg a váltót, nem lehet bocsátkozni. A m. kir. Curia (1900 okt. 23-án 569. sz. a.) által a kir. it. táblának ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az a kifogása alpereseknek, hogy a keresethez C) alatt csatolt óvás tekintettel a váltótörv. 41., 43., 44. illetőleg 99. §§-a 2-ik pontjának rendelkezésére, a váltókereseti illetve visszkereseti jog fentartására nem alkalmas alaposnak volt elfogadandó. A váltótörvény 99. §-a 2. pontja értelmében ugyanis az óvásnak magában kell foglalni nevét v. cégét azon személyeknek, a kik részére és a kik ellen az óvás felvétetett. A felperes válaszában határozottan azt adja elő, hogy az óvás az ő részére, mint a váltó birtokosa részére vétetett fel és hogy Cs. F. mint ügyvéd az óvatolás körül csak mint felperes megbízottja járt el. Ez azonban a C> alatti óvásból ki nem tűnik, mert eszerint az óvás Cs. í. ügyvéd váltóbirtokos részére vétetett fel és abban nyoma sincs abban, hogy a nevezett ügyvéd az óvás körül felperes megbizottaként járt volna el s a váltó tartalma sem tanúsítja nevezettnek állítólagos megbizotti minőségét. Ezek szerint a nem a váltóbirtokos részére felvett óvás a váltói jogok 'íentartásának alapjául nem szolgálhat. De ha mindezek dacára a C) a. óvásjazon az alapon, mertCs. F. a váltó utolsó forgatójának M. E.-nek üres hátirata alapján mint a váltónak törvényszerű birtokosa jelentkezik, Cs. I. mint váltóbirtokos részére helyesen felvettnek elfogadható lenne is, felperes ebben az esetben a váltón alapuló követelés érvényesítésére nincs legitimálva, mert az érintett üres hátirat az esetben Cs. I. váltóbirtokosi minőségének igazolására már felhasználtatván, ugyanaz a hátirat az óvás felvétele után felperes legitimálására nem szolgálhat. Cs. 1 pedig a váltó tulajdonát felperesre, kinek neve, illetve cége a váltón elő nem fordul és igy váltói kapcsolatban sem áll, a váltó tartalma szerint át nem ruházta stbi. A csödválasztmányi jegyző dijai tárgyában hozott másodbirósági végzés ellen további felfolyamodásnak helye nincs. (A m. kir. Curia 1900. szeptember 12. 997/900. sz. a.j A ki másnak bizonyos őt terhelő veszteségi összeg fedezetére teljesen kitöltetlen váltó-űrlapot adott át, belegyezését adta ahhoz, hogy a hitelező az űrlapot az adós terhére jelentkező veszteségi összeggel kitölthesse és ily összeg erejéig ellene érvényesíthesse ezzel szemben pedig az adós feladatát képezi azt bizonyítani, hogy az összeg nem helyes. (A m. kir. Curia 1900. május 1". 347. sz. a.j Bizonyítva lévén, hogy panaszlott anyja ingó és ingatlan vagyon hátrahagyásával meghalt ; ennélfogva az öröklési jog a panaszlott javára megnyílt. A cs. t. 4 és 117. S-ai nem hagynak íenn kétséget az iránt, hogy az ily esetleges öröklési igény a csődtömeghez vonható vagyont képez. A tömeggondnok a végrendeletet, mely által az adós az öröklésből kizáratott, akár érvénytelenség okából, akár a kötelesrész sérelme miatt megtámadni jogosult. (A m. kir. Curia 1900. okt. 18. 1,298. sz. a.) Habár a váltóeljárás 24. §-nak helyes értelmezése szerint a kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás váltóperben teljesen kizártnak nem tekinthető, a fenforgo esetben a bizonyítás ezen módja azért mellőztetett helyesen, mert egyrészt alperesek nem jelölték meg tüzetesen a felperes könyveiben állítólag foglalt azon bejegyzéseket, melyek megtekintésével állításaik valósaga megállapítható volna és mert a fenforgó esetben felperes könyvei alapján a bizonyítás csak hosszabb időt igénylő eljárás után volna eszközölhető, ily hosszadalmasabb eljárásnak pedig a gyors elintézést igénylő váltóperben helye nincs. IA m. kir. Curia 1900. okt. 16 701. sz. a) Midőn a biztosító társaság a biztosított felboncolását kívánta és ekként a tényállás kiderítésére szolgáló adatokat gyűjtött, melyek esetleg védekezését támogathatták : ezzel a kötvényfeltételeken alapuló jogát gyakorolta, de nem mondott le arról, hogy a szerződés érvényét vagy kötelező voltat megtámadhassa. A kereskedelmi törvény 503. s-a értelmében az esemény, melyre a biztosítás köttetett, késedelem nélkül bejelentendő ugyan, mihelyt bekövetkezik, de a bejelentés elmulasztása a biztosítási összeghez való igény elvesztését nem vonja maga után. A bejelentés elmulasztása esetére ezen igény elvesztését tartalmazó kikötésnek tehát az idézett törvény 507. §-a szerint joghatálya nincs. Külső erőszaknak káros behatása az emberi szervezetre balesetnek tekintendő, ha a sérült személy akarata nélkül és hibáján kívül történt. Baleset forog fenn akkor is, ha a biztosított testalkata akár veleszületett gyengeségénél fogva, akár karos elváltozás, betegség, vagy az előrehaladott kor következtében csak csekély ellenállást képes kifejteni, ugy, hogy nála végzetessé válik az oly sérülés, mely teljesen ép és egészséges embernél múló bajt, vagy éppen semmi bántalmat sem idéz elő. Ha a szemle tárgya a bíróságnál elvész, ez nem vezethet arra, hogy felperesek állítása, melyet ők bizonyítani tartoznak, de most már az alperes vétkességére vissza nem vezethető okokból nem bizonyithatnak : valónak elfogadtassék. (A m. kir. Curia 1900. szeptember 27. 171/900. sz. a.) Bűnügyekben. Alperesnek az az eskü alatti vallomása, melyet ő 1896 évi július havában történt közösülésre támaszkodó gyermektartási perben oly értelemben tett, hogy ő felperessel sohasem közösült, még akkor sem állapítja meg a hamis eskü tényállasát, ha ő a bünperben be is ismeri azt, hogy nem ugyan 1896. évi július havában, de ezt évekkel megelőzőleg felperessel közösült. A nyitrai kir. törvényszék által (1899. aug. 3-án 4,135. sz. a.) S. András vádlott a btkv. 219. §-ába ütköző és ugyanazon §. szerint minősülő hamis eskü bűntettének vádja és következményei alól felmentetik. Indokok: özv. F. Györgyné sz. V. Teréz a privigyei kir. járásbíróság előtt 1897. évi szept. 20-án gyermektartás iránt keresetet indított S. András vádlott ellen az alapon, hogy S. A. vele 1896. évi július havában nemileg közösült, minek következtében 1897. ápril. 5-én Mária nevű leányának adott életet. Ebben a pontban alperes ki lett hallgatva arra vonatkozólag, hogy felperessel sem a kiritikus időben, sem máskor nemileg nem közösült s minthogy e vallomását esküvel is megerősítette, felperes más bizonyíték hiányában keresetével elutasittatott. Özv. F. Györgyné erre hamis eskü büntette miatt tett feljelentést vádlott ellen. A bizonyítékok illetve terhelő adatok, melyek beszerezhetők voltak a következők : 1. Özv. F. Györgyné vallomása, melyben oda nyilatkozott, hogy 1896. évi július havában, midőn vádlott aratógazda volt, vele a mezőn nemileg közösült. 2. Midőn özv. F. Györgyné a gyermektartás iránt a keresetet megindította, vádlott elment S. Gyula jegyzőhöz, majd L. András bíróhoz és mindegyiket külön-külön felkérte, hogy az ügy békés elintézésére illetve lebonyolítására hassanak közre, e közben oda is nyilatkozott, hogy özv. T. Gy.-nével tényleg közösült. Ezzel szemben vádlott a mai végtárgyalás során határozottan tagadta a közösülés tényét. Magára a perdöntő körülményre közvetlen bizonyíték nincs, özv. F. Gy.-né vallomása megbízhatónak nem volt elfogadható, mert saját beismerése szerint is már két különböző egyéntől két törvénytelen gyermeknek adott életet, mert az iratoknál 10. n. sz. a. fekvő községi bizonyítvány, valamint a hit alatt kihallgatott S. Gyula vallomása szerint is feslett, erkölcstelen életet él. — Maradna még tehát a perenkivüli beismerés, mely azonban kétségtelenül bizonyítottnak nem volt tekinthető, mert S. Gyula és L. András tanuk külön-külön alkalommal beszéltek ezen ügyről vádlottal, tehát ez utóbbinak mind a két alkalommal tett nyilatkozata kellő megállapítást nem nyert, de ezen terhelő adatok vádlott tagadásával szemben annak elitélésére törvényszerű bizonyítékot annál kevésbbé képeznek, mert a 19. n. sz. a. fekvő orvosi bizonyítvány tanúsága szerint vádlott 1896. jun. havában oly betegségben szenvedett, mely az emlékező tehetség gyengítésével jár, nincs tehát kizárva, hogy ha tényleg megtörtént is a közösülés, vádlott a szellemi tevékenység fogyatékos működése következtében az eskütétel alkalmával megfeledkezett arról. Mindezeknél fogva L. András vádlott az ellene emelt vád és következményei alól felmentendő volt.