A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 47. szám - A szomszéd jogok és kötelezettségekről. [3. r.]

338 A JOG hibájából és ennek aktiójára az ő birtokrésze is dobra kerüljön. Tapasztalatán) szerint a végrehajtási törvény 156. §-ának a ratióját a közönség sehogysem birja belátni és méltatlankodik mindannyiszor, a hányszor ezen szakasz alkalmaztatik a hibátlan, a nem adós birtoktárs ellen is. A közösen használt beltelken levő és a hitárra ültetett fák és bokrok, azoknak ágai és gyümölcse közös használatra szánt dolgok, de egyszersmind gondozásuk is közös teher, a közös ingatlanon levő kut szintén közös használatú s ennek közvetlen környéke s az ahhoz vezető ut egyik birtokostársnak se számitható bele a külön birtokába: Nem ritka eset, hogy a birtoktársak azon nem tudnak megegyezni, hogy az udvarbeli közös kut által elfoglalt ingatlani rész kinek a birtokáhozszámittassék és milyen területtel? i Igen természetesnek és jogosnak tartom, hogy ez s a hozzá vezető ut — a körülötte taposott földrész — mint közösen használt terület a közöshöz számittassék. A mennyiben a kútnál közös használatú itató vályú van, ennek környéke is a közösséghen birt részlethez veendő s vita esetén azt, hogy a kut és környékéből mennyi a közös használatú terület, a körülményekhez képest, a biróság állapítaná meg. XV. Sok visszaélésre szolgáltat okot a szomszédok között a határia ültetés. A legszívesebben szokták ültetni a fát és főképpen a gyümölcsfát a birtok határára, tehát a beltelkeknek a szomszéd felé eső szélére. Ennek célja egyszersmind a birtokhatár megjelölése, de főképpen az, hogy a fa által beárnyékolt, a fa koronája által befödött területhez a szomszéd is részben hozzájáruljon. Ámde ha a szomszéd az ő területére becsüggő ágakat levágja magának, avagy gyümölcsét leszedi, ebben jogsérelmet lát a fa tulajdonossá ; viszont pedig ritka eset, hogy a szomszéd a fa gondozásához, lehernyózásához hozzájáruljon. Ezen egyenetlenségek elkerülése végett legcélszerűbb, ha a fáknak, bokroknak a határra való ültetése betiltatik. Mert hisz a szomszédnak is joga lenne éppen ott, a hova én ültettem fát, szintén fát ültetni s azt magáénak tartani. Azon felül az ilyen határia ültetett fa gyökereivel és koronájával egyaránt kárt tesz a szomszédnak, ámde a közös gyümölcs és galyszedés, a közös gondozás, nehézkes és aprólékos dolog, sokkal több kárt okoz a jogkereső közönségnek, mint hasznot. ! Jövőre tartózkodás nélkül kimondanám, tehát, hogy a f a legfeljebb egy ölnyi közelségig ültethető a szomszéd határa felé, az eddig beültetett fáknak gályáit és gyümölcsét pedig a szomszéd a határvonalig szedi, a fának gondozása pedig a törzs és gyökér tulajdonosát terhelné, a ki a törzs és gyökérzet által is még kárt okoz a szomszédjának s a ki ezen dolgokban a fa kivágása esetén — ide értve a gyümölcsfa gályáit is — nem osztoznék szomszédjával. Az elveszett dolgok keresésének megengedése a szomszédjogok és kötelezettségekből folyó jogosítvány s tűrni tartozik mindenki azt, nemcsak a legközelebbi, hanem a távolabb lakó szomszédainak is. Ámde a keresőnek kötelessége a keresési szándékot bejelenteni azt alkalmas időben tenni s az ez által okozott kárt, mely például taposásból származik, a telektulajdonosnak megtéríteni, viszont ez jogosítva van a keresést ellenőrizni. Az ilyen keresés sok kellemetlenséget okoz ugyan — mert a kereső ezen cimen betekintést nyer udvarunkba —• kifürkészhet egy és más dolgot, háborgat talán a legalkalmatlanabb időben, de miután az együttélés szükségéből folyik ez is és senki szívesen nem válik meg elveszett, de megtalálni remélt dolgától s a legnagyobb vigyázat mellett megtörténhetik ez mindenkivel, tűrni tartozunk az ily keresést; nem szabad azonban ennek absolute alkalmatlan időben és módon történni, igy például nem éjjel és a házban magában bent. A belső otthonba ily célból behatolni tulhajtása volna a fenti j jogosítványnak s igen sok visszaélésre adna alkalmat. Ily esetben az elveszett dolog megkeresését és kiadatását már a háztulajdonosra, esetleg a hatóságra kell bizni. E^ek volnának tehát a beltelki szomszédjogok, melyek közül egyik-másik ugyan a kültelkeknél is tlőfordul s megfelelő alkalmazást találhat ott is, főképpen azonban a beltelkeknel találnak alkalmazást. XVI. A kültelki szomszédjogok és kötelezettségek között első helyen all és legjelentékenyebb abirtokhatármegielölés. Sokszor vitatott kérdést képez, hogy a birtokhatár megjelölés a külső birtokoknál miként történjék, mi volna e célra a legalkalmasabb eszköz? A gyepmesgye, árok, határkő, határoszlop karó, hátát domb, barázda vagy határfa .? Ezt a kérdést a mezőrendőri törvény sem oldá meg. Nyilt kérdéssé tartotta fenn és eldöntését törvényhatósági szabályrendeletekre bizta. Természetesen a törvényhatóságok szokott módon máig se foglalkoztak e kérdéssel. A mezőrendőri törvény is tisztában van azonban azzal,, hogy a birtokhatárokat megjelölni kell, s hogy ennek elmulasztása igen sok zavart és pert idéz elő, a mit egy jogrendes államnak nem szabad eltűrni. Egyenként véve az egyes birtokhatár jeleket, én első helyre teszem a gyepmesgyét a szántott vetett földeknél, a határ dombot a legelők és erdőknél és az árkot a réteknél: mert ezen határjelek el nem mozdíthatók oly könnyen, mint a határkövek, oszlopok és karók s mert a határmesgyék, dombok, árkok jobban simulnak a szabálytalan birtokhatárokhoz. A be- és kiszögelléseket, a kanyarodásokat nyomon' követik, ellenben az emiitett egyéb határjelek felállítása az. ilyen szabálytalan alakulásoknál soha sem tökéletes. A mi népünk ezenfelül nem barátja a határköveknek és: oszlopoknak. Ez neki költséges és fáradságos. Különösen az alföldön, ahol se kő, se fa nincs s mi türés-tagadás, nagy a. hajlandóság benne a foglaláshoz, a mit az ilyen határjelek, felismerhetetlenül elősegíthetnek. Igaz ugyan, hogy a gyepmesgye összeadva sok földet hagy parlagon, figyelembe véve azonban fent jelölt előnyeit,, s azt, hogy a már majdan mindenütt tagositott bírtokállapótnál a mesgyék száma mégis jelentéktelenebb lett s hogy a. gyepmesgyének is van némi terméke s hogy a gyepmesgyének nem kell egy lábnál szélesebbnek lenni, s kötelező bevezetése semmi complicatiókat nem idézne elő, felette ajánlatos volna mégis a szántó-vető földeknél a gyepmesgyének kötelezővé tétele. Egyszersmind egyszerűen végrehajtható szabálylyá is lenne;, mert nem kellene hozzá több, mint kötelezevő tenni, hogy tartozik ki-ki szántó-vető földje szélén köröskörül egy féllábnyi: széles földet szántatlanul hagyni mesgyének. Kivételt képezhetnének mégis oly birtokfelosztások, a melyek egy telekkönyvi birtoktestből származnak s melyeknél a felosztás hűsége mérés által mindenkor utánvizsgálható és megállapítható. A réteknél az árok volna az alkalmasabb határjel azért, mert itt a gyepmesgye nem volna felismerhető, — mert a a réteknél a birtokszélek sokszor szabálytalanok s az árkok ezen felül a felesleges nedvesség elvezetésére is alkalmasak — a szélek begyepesedése által pedig a kaszálásnak útjában nincsenek s nem fáradságosak és nem költségesek, mert egy lábnyi széles és mély ilyen árok megfelelne a célnak. A rét határárok feláliitásán; 1 szabályul szolgál, hogy ki-ki a réttest végétől befelé árkol, ugy, hogy tulajdonképpen a középre eső birtokosnak egy oldalt sem kell árkot ásnK Az. árok a saját rétbirtokunkból ásandó ki egészen és földje is; befelé saját birtokunkra hányandó ki. A míg tehát a gyepmesgye kö ös tulajdon és terméke megosztandó, addig a rét árok kinek-kinek saját tulajdonát képezi, a terméke is tehát kizárólag azé, a ki az árkot ásta és adta. Az erdők és legelőknél a határdombok a rendszerint szabálytalan széleket hiven kivetik, előállításuk legkevésbbé fáradságos és költséges, elváltoztatatásuk észrevétlenül alig lehetséges, azért is országszerte szokássá váltak. A határdomboknál a közép függély képezi a tulajdonképeni határvonalat. Felállításuk rendszerint a legelő és erdő tulajdonosának terhére esik, mert többnyire sok a szomszéd, a kikkel az egyértelmű megállapodás majdnem lehetetlen. Hasonló művelési águ ingatlanoknál a határdombok felállítása a szomszédok közös feladatát képezi. Ily határdombok minden törési pontra, de ezenfelül minden 100 méternyi távolságra szoktak felállíttatni. A barázdák az eredetileg egy telekkönyvi jószágtestet képező ingatlanoknál és szőlőknél képeznek megfelelő határjelet és pedig amazoknál azért, mert mint már fentebb jeleztetett. utánmérés által a barázda vonalhelyessége mindenkor könnyen utánvizsgálható, s mert előállítása semmi költségbe és fáradságba nem kerül — természetszerű — és az utóbbiaknál azért is, mert ott már a szőllő szélső tőke sora is egy határjel s a barázda inkább csak a szőlők ezeléshez szükséges. A barázda közös tulajdon.