A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 46. szám - A szomszéd jogok és kötelezettségekről. [2. r.]

182 A JOG be nem fizetnék, különbeni felmondás mellőzésével azonnal behajtani, akár a biztosítást a Magyarországon kivül fekvő hagyatékon is követelni. Felperesnek a keresettel'lejárt kamatokhoz való jogán nem változtat az a körülmény sem, hogy az egyezség és a pótnyilatkozat alapján a zálogjog a T. R. 71. §-ának joghatályával bekebeleztetett, — hogy az ily módon terhelt összes birtokok őt illetett fele részét br. P. B. a 120,000 frt fele részének a vételárba beszámítása és annak megfizetésének elvállalása mellett az 1895. márc. 1-én illetve 27-én kelt szerződéssel, — alperes pedig az emiitett birtokok öt illetett másik fele részét ugyancsak a 120,000 frt másik fele részének beszámításával és annak megfizetésének elvállalása mellett az 1896. jul. 4-én kelt adásvételi szerződéssel eladta lovag H. Samunak, — hogy ez 1897. okt. hó l-ig a 120,000 frt után járó 5°/o kamatokat megfizette, — hogy 1897. folyamán lovag H. S. kölcsönt konvertált és a megvett ingatlanok terheit törölte le, aszóban forgó 120,000 frtos tehertételnek lefizetésével Trencsén vármegye árvaszékét mint illetékes gyámhatóságot megkínálta, és mert az ezt elfogadni nem akaita, a 2. alatti végzés szerint a 120,000 frtot a trencséni kir. járásbíróságnál birói letétbe helyezte, mely bíróság azt Trencsén vármegye árvapénztárának ki is utalványozta 1897. aug. 9-től, mint a betétel napjától számított öV/Zo kamataival együtt, és pedig a végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül, mely végzést a 3. sz. a. végzés szerint a pozsonyi kir. itélő tábla ítélete egyedül abban a részben, mely szerint a lovag H. S. részéről birói letétbe helyezett 120,000 frt. kisk. E. Róbert és B. részére leendő gyámhatósági kezelés végett Trencsén vármegye árvapénztárának nyomban kiutalványoztatott, — megváltoztatta, a birói letétül elfogadott összeget további utasításig letétként kezeltetni és Trenesén vármegye árvaszékét a birói letétről azzal értesíteni rendeti, hogy az a letevő kérelmének megfelelően a nevezett árvaszék jelentkezése folytán ki fog utalványoztatni; nem változtatnak pedig e körülmények alperes egyezségileg elvállalt kamatfizetési kötelezettségén; mert a T. R. 62, §. 3. bekezdő pontja szerint a bejegyzett jog közelebbi meghatározásai, melyek magából a telekkönyvből ki nem vehetők, azon okirat tartalma szerint itélendők meg, melynek folytán a bejegyzés megengedtetett; mert felperes az egyezségen alapuló jogairól az által, hogy lovag H. Samutól a kamatokat, mrnt dologi adóstól 1897. október l-ig felvette, le nem mondott és illetve alperest és br. P. kötelezettsége alól fel nem mentette, ha mindjárt a követelés jelzálogául szolgáló ingatlanok a fizetési kötelezettséggel együtt ruháztattak is át lovag H. S.-ra; mert letétbe helyezés által alperes a keresettel követelt kamatrészletek fizetési kötelezettsége alól nem menekült, mivel az egyezség és a fent felhozottak szerint felperesnek nem is áll jogában a kisk. gyermekei részére végrendeleti hagyomány cimén megállapított 120,000 frtot nagykorúságuk előtt követelni; ha pedig gyermekei nagykorúságuk előtt elhalnának, alperes és Br. P. B. minden az egyezségből eredő fizetési kötelezettsége megszűnik; kötelesek azonban a kiskorúak nagykorúságának elértéig az 5% kamatot fizetni és ez alul alperes a letétbe helyezés által nem mentesíthető; mert a felhozottakból kifolyólag felperes a birói letét felvételére nem is jogosult, annak felvételét tehát jogosan tagadja meg, annálinkább, mert az egyezség szerint felperesnek 5% kamathoz való joga feltétlenül ki van kötve és ezzel szemben alperesnek az az érvelése, hogy a 120,000 frt. fizetés későbbi teljesítése alperes javára lett kikötve, tekintetbe nem jöhet, valamint az a kifogása sem, hogy az egyezségben nincs kimondva, hogy a fizetés korábban nem teljesíthető, végre az sem, hogy a fizetés későbbi teljesíthetősége azon feltételhez volt kötve, hogy a 120,000 frt első helyen legyen bekebelezve, és hogy ezen feltétel nem teljesült, a mennyiben megelőzőleg más követelések maradtak bekebelezve és a mennyiben a bekebelezés csak a T. R. 74. §-a értelmében történt. Alperesnek az az érvelése pedig, hogy az egyezségben fizetési határidő kikötve nem lett és illetve, hogy a nagykorúság beálltának kikötése nem fix határidő, azért nem vehető figyelembe, mert habár az egyezségben a kiskorúak születési napja nincs is kitéve, a tőke csak a kiskorúak nagykorúságának elértekor fizetendő; és mert alperes nem tagadta, hogy kisk. E. Rob. 1882. ápr. 22-én született, tehát nagykorúságát 1906. ápr. 29-én éri el, — kisk. E. Berta pedig 1883. szept. 19-én született, tehát 1907. szept. 19-én lesz nagykorú. Mindezeknél fogva és mert az egyezségben kikötött fizetési haladék egyoldalulag és kizárólag az alperes érdekében kikötöttnek nem tekinthető, és mert az egyezségben foglaltakból nyilvánvaló, hogy nem csupán a 120,000 frt tőke kifizetésének időpontja képezte az egyezség lényegét és a felek kölcsönös és megegyező akaratának irányát, hanem egyúttal az 5% kamatnak a kiskorúak nagykorúságának elértéig kikötése is, a fentiek szerint határozni kellett. Kereskedelmi csöd- és váltó-ügyek Nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy a kincstári bélyeg és jog illetékből álló követelések a csődtörvény 6o. §-a 3. pontja értelmében csőd esetében akként osztályozandók, mint a közadok egyéb nemei. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék mint csődbíróság 11899. máj. 20-án 39.286 sz. a.) a székesfővárosi kir. adófelügyelő felperesnek, B. Emilia és társa cég csődtömege alperes elleni 332 frt 90 kr és jár. iránti perében következőleg itelt : Annak megállapítása mellett, hogy az 51,780. sz. csődbejelentésben érvényesített követelés 29 frt 40 krnyi részének valódisága ellen a tömeggondnok által a felszámolási tárgyaláson tett kifogás mint hatálytalan figyelembe nem vétethetik, a kir. törvényszék 51,730/91. sz. csődjelentésben érvényesített 332 frt 40 kr. tőkéből és ennek 1891. aug. 16-tól 1895. jul. l-ig az innen folyó 5% kamatából álló követelést a csődtömeg elleni követelések második osztályába sorozza. Indokok : Noha a perrendtartás 143. §-a és a B. U. Sz. 152. §-a értelmében az Ítélet hozatala iránti kérelmet a pertárban á percsomóban kell előadni, felperes ezt nem e módon, hanem a 39,286/98. sz. kérvényben adta elő, mindazonáltal a kérelem értelmében Ítéletet kellett hozni, mert alperes a viszonválaszt a kitűzött határidőben nem iktatta be és igy nincs akadálya annak, hogy a kérvényileg előterjesztett ítélet alá terjesztési kérelem figyelembe vétessék. Az 51,730/91. sz. a. bejelentett 332 frt 91 krnyi követelésből a tömeggondnok 29 frt 40 krt valódiság tekintetében kifogásolt. Azonban minthogy a bejelentett követelésnek e része mint a csődbejelentéshez a 7. a. csatolt kimutatás szerint közigazgatási uton megállapított felemelt illeték az illetékes pénzügyi hatóság által állapittatik meg és igy annak a valódisága a Cs. T. 146. §-a értelmében birói megállapítás tárgyául nem szolgálhat, ennél fogva meg kellett állapítani, hogy a tömeggondnoknak a valódiság ellen tett az a kifogása, mint szabálytalan figyelembe nem vehető. Ennélfogva a tömeggondnok e kifogásának figyelmen kivül hagyásával a csődbejelentésben érvényesített egész követelés osztályozása tekintetében kellett határozni. Az elleniratban tett elévülési kifogást nem lehetett figyelembe venni, mert az elévülési kifogás, mint a követelés valósága ellen tett kifogás a csődtörvény idézett rendelkezései és az 1899. évi XLV. t.-c. 18. §-a illetve az 1883. évi XL1V. t.-c. 90. § utolsó bekezdése értelmében közigazgatási uton bírálandó el. A csődbejelentésben érvényesített 332 frt 90 krnyi követelést a második osztályba kellett sorozni, mert a csődbejelentésekkel A. és B. alatt csatolt kimutatásból kitünőleg a követelések bélyeg- és jogilleték követelésekből állanak, már pedig a Cs. T 60. §. 3. pontjában emiitett közterhek fogalma alá nem vonhatók. Az A-/, alatti kimutatásban foglalt felemelt illeték követelését pedig ezen felül még azért sem lehetett as első osztályba sorozni,mert a felemelt illeték birság természetű követelés, a melynekaz első osztályba való sorozására törvényes intézkedés hiányában ok nincs. A budapesti kir. ítélőtábla (1900. jan. hó 30-án 1,889/99. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Curia (1900. okt. 17-én 595 sz. a.) által a kir. Ítélőtáblának ítélete annyiban, amennyiben a bejelentési kérvényhez A. alatt csatolt kimutatásban kitüntetett 29 frt 40 kr felemelt illeték és ennek kamata a második osztályba soroztatott, hely. benhagyatik. Egyebekben mindkét alsó bíróságnak ítélete meg. változtatik és a 303 frt 50 kr tőkeöjszegben bejelentett kincstári bélyeg- és jogilletékkövetelés, továbbá ennek fenti kamata a csődhitelezők első osztályába sorozandónak kimondatik stb. Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete a 29 frt 40 kr felemel t illetékre és ennek kamatára vonatkozó részében annak megjegy" zésével, hogy a tömeggondnoknak ezen követelés valódisága illetve a csődtömegből való kielégítése ellen emelt kifogása az első bíróság által jogérvényesen elvettetett, az első bíróság ítéletéből átvett indokokból volt helybenhgyandó, egyébként azonban a rendelkező részben foglalt értelemben mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatandó volt a következő okokból : A csődtörvény 60. §-a 3-ik pontja értelmében a csődhitelezők első osztályába sorozandók a csődnyitást közvetlenül megelőző három évre hátralevő adók, vámok, fogyasztási illetékek és más közterhek, a mennyiben a fedezetből szolgáló javakból ki nem elégíttettek. Nem vitás, hogy a bejelentett összegben fennálló kincstári bélyeg- és jogilletékekből álló követelés a csödnyitást közvetlenül megelőző három éven belül keletkezett, ami különben a m. kir. központi dij és illetékkiszabási hivatalnak a csődbejelentési kérvényhez A. és B. alatt csatolt hivatalos kimutatásból is kitűnik. Az iránt pedig, hogy a kincstári bélyeg- és jogilletékekből álló követelések az idézett törvényhely értelmében csőd esetében akként osztályozandók, mint a közadók egyéb nemei, annak dacára sem foroghat kétség, hogy a törvény idézett rendeletében, amint az első osztályban kielégítendő csődhitelezői követelések, a bélyegek és jogilletékek külön felemlítve nincsenek, mert nyilvánvaló, hogy ugy a bélyegek, mint az illetékek az idézett törvényhely meghatározása alá eső éppen oly közterhek, mint a törvényben kifejezetten megjelölt vámok, fogyasztási illetékek : minél fogva a torvényben érintett más közterhek fogalma alá a bélyeges jogilletékköveteléseket is kétségtelenül sorozni kell stbi.