A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 45. szám - A postajövedéki kihágások. [2. r.]

326 A JOG Ezekből látható, hogy milyen rettenetes apparátussal dolgoznak ezekben a 10 filléres postajövedéki kihágási ügyek­ben. Három administrationalis ágat vesz igénybe: a kereske­delmi minisztériumét, mert a postaintézmény ő alá tartozik ; a pénzügyministeriumét, mert a jövedéki vizsgálatot a pénz­ügyi közegek vezetik keresztül és az igazságügyministeriumét, mert az ítélet meghozására a kir. törvényszék és kir. ítélő­tábla mint jövedéki büntető bíróság illetékes. És kérdjük, vaj jon érdemes-e 10 fillérért annyi hatóságot foglalkoztatni, annyi zaklatásnak kitenni a feleket, és az á'talános modern jogi elveket annyira a fejük tetejére állítani ? Hiszen az államkincs­tár abból a bagatell pénzbüntetésből ugy is alig részesül, mert a pénzbüntetés javarésze a pénzügyőrt vagy felfedezőt illeti tettenérői jutalék címén. És különben is a legtöbbször a fél­nek csak hült helye található, míg az ítélet jogerőre emelke­dik. És az általános ismert dolog, hogy ezek a tettenérői jutalékok igen sok esetben igazságtalan tulbuzgalomra sarkal­ják a pénzügyőrséget, a mi nemcsak a pénzügyi administra­tiónak költi rossz hirét, de a pénzügyőrségnek mint testület­nek erkölcsére is kihat. Minden gondolkodó ember kénytelen meghajolni azon igazság előtt, hogy azokban az esetekben, a melyekben a • ettes levelet tesz az elexpediálandó csomagba, többnyire nincs tudatában annak, hogy ő kihágást követ el. Tehát a kincstár megrövidítésére irányuló szándékról ilyenkor nem lehet szó. Már pedig nem hisszük, hogy kihá­gásra irányuló szándék nélkül az elitéltetésnek büntetőjogi kritériuma meg volna. A gyakorlati életből azonban nagyon jól tudjuk, hogy a pénzügyőrök rendkívüli szorgalommal vadásznak a csoma­gokra, hogy azokban leveleket konfiskáljanak. A pénzügyi közegek buzgalmát már meg is sokalta a posta (a közönség­ről már nem is beszélünk) ugy annyira, hogy a kereskedelmi minister át is irt a pénzügyministerhez, hogy a forgalom szabályszerű lebonyolithatása végett utasítsa a pénzügyi köze- | geket, hogy a kutatások buzgalmában tartsanak határt. Per­sze. . . persze. . . Hanem nagyon bajos ezt a határt meg­vonni. Nem is azt tartjuk mi a helyes megoldásnak, hogy a jövedék körül az ellenőrzést lazítsuk. Egészen mást. Töröljük ki a kihágások rettenetes lajstromából ezeket a most felsorolt j postajövedéki kihágásokat. Mondjuk ki, hogy a cso­magba szabad levelet tenni. Hiszen a legtöbb eset­ben a levél a csomagnak csak magyarázója. És sokszor a csomagot e magyarázat nélkül meg sem lehtt érteni. Hiszen már átlátták úgyis, hogy hiba van a kréta körül, a mikor a kereskedőknek megengedték, hogy csomagjukhoz számlát csatoljanak. Már pedig a számla is írásbeli közlemény. Nem gazdagszik meg a kincstár azzal a pár fillérrel, a mit ezen a címen bevesz. Sőt ráfizet. Mert az a munkaerő, az a tinta és egyéb írószer, a melyet ezen kihágási esetek elintézésével elfogyaszt, meghaladja a hajhászott kincstári köve­telést. A kincstár károsodásán kivül pedig a felet is elkese­ríti, esetleg kiteszi a fogházbüntetés következményeinek, mert ha nem képes lefizetni a kirótt 2 korona 10 fillért (a mi a mai általános szegénység közepette nem oly lehetetlen), azt fogházbüntetésre kell átváltoztatni. Nagyon kegyetlennek tartjuk az absolut korszaknak eme szomorú maradványát. Ki kell törölni a magyar jogból. Az 1899. évi fogyasztási adó törvények büntető határozatai már modernebb felfogást mutatnak. A legraffináltabb csempészt is, ha a kincstár határozott megrövidítésére irányzott szándék­kal követett el — mondjuk — szeszjövedéki kihágást, a meg­rövidített adó négyszeresével büntetik, — azt a sze­gény tudatlan parasztot azonban, a ki jóhiszemüleg levelet tesz be feladott csomagjába, a megrövidített illeték húsz­szorosával sújtják. Hol itt az arány ? Hol az igazság ? Újra hangsúlyozzuk, hogy meg kell szüntetni az itt fel­sorolt postajövedéki kihágások káros fajtáját. Ha már a keres­kedelmi- vagy pénzügy-minister nem akarja a kihágások ezen nemét ingyen megszüntetni, ugy induljanak ki inkább abból a suppositióból, hogy minden csomagban levél van, illetve adná meg minden csomagnak azt a jogot, hogy leve­let tartalmazzon, és ennek ellenértéke fejében inkább emelje fel mérsékelten a vitelbért. De ha ingyen is adják meg a publikumnak ezt a jogot, akkor sem károsul meg a kincstár. El tudunk mi képzelni a huszadik századba illő postajövedéki kihágási eseteket. El tudjuk képzelni, hogy pl. egy magán­cég «m. kir. törvényszéki központi irománytár» cim alatt ezer és ezer üzleti levelet küld portómentesen. Es el tud­juk képzelni a mcdem kor számtalan szédelgéseit, a melylyel a postát megkárosíthatják. Az ilyen kihágásokat erélyesen kell üldözni. Har.em az előzőleg ismertetett kihágási eseteket (a melyek határozottan több mint 99%-át adják a mai posta­jövedéki kihágásoknak) el kell pusztítani a föld színéről. Mielőtt lezárnánk jelen értekezésünket, nem akarjuk elhallgatni azt a haladást sem. a melyen az 1850. évi császári posta-patens napjainkig végig ment. Cikkünk elején ugyanis idéztük a pátens 27. §-át, mely szerint a levél után járó büntetés « egy pengő forint » Midőn pénzszámilásunk az o. é. forintra ment át. konstatál­ták, hogy a pengő forintnak az értéke 5 krajcárral nagyobb, mint az o. é. forintnak és igy a büntetést o. é. 1 frt 05 krra változtatták át. Most — minthogy koronákban beszélünk, a büntetés 2 korona 10 fillér. Nem tudjuk, hogy az az anekdota, a mely arról a bizo­nyos gombról szól, a melyikhez a kabátot akarják készíteni — nem ettől a pátenstől, és annak történetétől vette-e eredetét? Belföld Hazai bűnügyi adatok. Az elmúlt esztendőben, vagyis 1899-ben, bűntettért és vét­ségért az egész országban elitéltek 120,664- embert. Legtöbbet ítéltek el becsületsértésért és rágalmazásért (37,684), továbbá lopásért (26,012), súlyos testi sértésért (19,326) s könnyű tesit sértésért (14,205). A királyi járásbíróságoknál elitélt 91,549 ember közül legtöbbet (39,530-at) a legrövidebb ideig (1 —14 napig) tartó fogházbüntetéssel fenyítettek, de csaknem annyi (39,273) a csu­pán pénzbüntetésre ítéltek száma is. Hat hónaptól egy évig ter­jedő fogházbüntetést már mindössze 11 elítéltre szabtak ki. A királyi törvényszékek Ítéleteiben a legnagyobb szerep a 6 hónap­tól rgy évig terjedő börtönbüntetésnek jutott. Ily büntetést kapott ugyanis az összes elitélteknek 22 3 százaléka. Fegyházbüntetéssel 2,001 egyént sújtottak; a büntetési tételek itt is a minimum felé hajlanak: 1,557 vádlottat két évtől öt évig terjedhető fegyházra ítéltek. Börtönbüntetéssel 8,440, fogházbüntetéssel 16,252 egyént fenyítettek; államfogházbüntetést 370, csak pénzbüntetést 2,043 egyénre szabtak ki törvényszékeink; halálra az Ítélet 9 esetben szólt, de a kir. kúria a halálbüntetést egy esetben sem hagyta jóvá. A bűntettesek közt sokkal nagyobb a férfiak, mint a nők aránya; nálunk körülbelül háromszorosa, a mennyiben 100 elitélt közül 74-14 a férfiakra, 25'86 a nőkre esett. Családi állapotukat tekintve, az elitéltek közt aránylag több volt a nőtlen, vagy haja­don s kevesebb a házas, mint a 16 éven felüli népességben. A legtöbb bűntettes 24—30 évesek korosztályából kerül ki, utána a legtöbb 31—40 évesek közül. A többi korosztályok már tetemesen csekélyebb arányban részesednek a bűnösök sorában. Hogy az elitéltek közt az irni-olvasni tudók számaránya, a mely az 1891—1895. évek átlagában csak 47 850/0 volt, 1899-ben már 5244%-ra nőtt, azzal áll összefüggésben, hogy ugyanez idő alatt az irni-olvasni tudók számaránya is növekedeit. A törvényszékek­nél elitéltek sorában a visszaesők száma az előző évekhez képest némileg emelkedett. 1896-ban 100 elitélt férfi közül 78, 100 el­itélt nő közül 81 volt büntetlen előéletű, 1899-ben 74 férfi, ille­tőleg 79 nő. A kihágási ügyek évről-évre erősen szaporodnak, a mi kétségen kivül összefüggésben áll azzal, hogy évről-évre növeke­dik a kihágásokat statuáló jogforrások száma. Az 1899. év folya­mán elintézett 399,353 kihágási ügyben 382,890 egyént marasz­taltak el, 14,00C-rel többet, mint 1898 ban. A kihágási ügyek nagy csoportjából öt neme a kihágásoknak vonja magára figyel­münket, az elitéltek nagy számánál fogva. Pusztán az erdőrend­őrségi törvény ellen elkövetett kihágásért 92,878 egyént, az összes elitéltek több mint 24 százalékát Ítélték el. Az 1898-ban ugyané kihágásért megbüntetett egyének száma a százezret is meghaladta. A hatóságok és közcsend ellei. elkövetett kihágá­sért 20,598, közbiztosság ellen elkövetett kihágásért 36,647, köz­rend és közszemérem eilen elkövetett kihágásért 46,516, köz­egészség és testi épség ellen elkövetett kihágásért 31,578 embert Ítéltek el, ugy, hogy a most fölsorolt öt kihágásra az összes elité­lések több mint 60%-a esik. A mezőrendőri törvény ellen 8.816, tulajdon ellen 9,665, a véderötörvény ellen 7,369, a vadászati törvény ellen 5,078, a cselédtörvény ellen 9,826, az egyenes és közvetett adók, jövedékek és illetékek iránt fennálló törvények és szabályok ellen 3,663, szerencsejáték által 2,578 kihágást követtek el. Külföld. Külföldi judicatura. Csak a biztosító felelőssége, nem pedig a biztosítottnak díj­fizetési kötelezettsége kezdődik a kötvény átadásával • a biztosított az első díjrészletet a kötvény kiszolgáltatása céljából előlegezni tartozik. (Bécsi legfőbb Ítélőszék 2,128/99.)

Next

/
Thumbnails
Contents