A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 43. szám - Felebbezésünk és a sommás eljárás

310 A JOG ság illetékes és ezzel az általános rendelkezéssel szemben a hivatkozott törvény arra az esetre nézve, midőn kizárólag az ingatlanokra elrendelt alapvégrehajtás foganatosítására a telekkönyvi hatóság kerestetett meg, kivételes intézkedést nem tartalmaz, a miből pedig önként következik az, hogy ily esetben is a hivatkozott törvénynek általános rendelkezései mérvadók. E szerint pedig tekintve azt, hogy a kizárólag ingatlaokra elrendelt alapvégrehajtás foganatosítása végett megkeresett telekkönyvi hatóság a végrehajtási iratokat soha sem küldi vissza a megkereső bírósághoz, nyilvánvaló, hogy kizárólag ingókra kért folytatólagos végrehajtás elrendelésére mindenkor az alapvégrehajtás foganatosítása végett megkeresett telekkönyvi hatóság illetékes.)) Megjegyzem, hogy az ügy nem mostani keletű, hogy a II. bir. határozat is már 1898 december 22-én kelt és hogy ügyfeleim mág a II. bir. végzés leérkezése előtt alperesnek örököseivé váltak, ugy hogy ezen végzéshez már meghozatala idejében sem fűződött semmi vagyoni érdek, az egész ügy közzététele kizárólag annak érdekessége miatt történik. Felebbezésünk és a sommás eljárás. Irta : dr. SÁNTHA GYULA, ügyvéd és albiró Tamásiban. Egy igen tisztelt kartárs ur a «Jog» egyik múltkori számában a járásbirósági perek hatásköri kérdésével foglalkozott és az u. n. fizetési meghagyásos eljárást proponálta, amely az egyes biróra nézve nagy könnyebbség lenne, a mennyiben szabadulna a sok formális, blankettás munkától, lévén az ellenfél kifogásai folytán egy valóságos peranyag a kezében és úgyszólván in medias res belé találja magát a biró a litis contestatióba. Első olvasásra üdvösnek tünt fel a fent tisztelt cikkíró ur érvelése ; azért nem kis örömmel olvastam egy pár nap múlva a napilapok hasábjain és a «Jog»-nak már a rákövetkező számában, hogy a nagyméltóságú minister ur az uj polgári perrendtartásban ezt a fizetési meghagyásos eljárást acceptálta és hogy az uj törvényjavaslatnak egyik kardinális, életbevágó részét fogja képezni ez, valamint az 500 frton alul minden, tehát a váltópernek is a járásbíróságok hatáskörébe való utalás?. Én azonban egy más körülményre is óhajtanám felhívni ez alkalommal a mélyen tisztelt törvényszerkesztő-bizottság figyelmét. (Talán lesz eredménye?!) Hát, kérem, az uj sommás eljáiási törvény abban hibázott, a mikor a perérték szerint vonta meg a határvonalat és állította fel a felebbezési forumokat. Ezen törvény kimondja, hogy 50 frton aluli perben a törvényszék nem tárgyalhat, hanem csak az anyagi jogszabály helytelen alkalmazását vagy mellőzését és az alaki eljárási hibákat ellenőrizheti; ugyan e törvény mondja ki, hogy 500 frton felüli perekben a harmadbiróság a kir. Curia. Hát, kérdem, olyan vagyonos nemzet vagyunk már mi, hogy csak 500 frton felüli perekben kérhetjük ki legfelsőbb bíróságunk határozatát ? Ez, szerintem, helytelen dolog; mert hiszen ezzel el van zárva, a limine kiküszöbölve az; hogy a perek a járásbíróságtól a m. kir. Curiához kerüljenek. Tapasztalatból tudom, hogy mos 1,000 járásbirósági per közül talán 2—3 megy fel a kir. Curiához. E szerint a főméltóságu kir. Curia csak a vagyonos osztály pereiben mondhat igazságot; már pedig, azt hiszem, az igazságot nem vagyon szerint kell osztogatni. Bizony a szegény népnek sokszor nagyobb érdeke, hogy egy-pár száz forintos pere a lehető legjobban biráltassék el, sokszor talán egész existenciája függ tőle, mig a gazdag néhány ezer forintos perének elvesztését meg sem igen érzi. Azért indítványom az volna, hogy a felebbezési forumok felállításánál ne csupán a perérték, hanem a per milyensége is legyen irányadó. Itt célszerűnek vélném, ha a fizetési meghagyásos ügyekben az egyszerű kötelező- ésokirati pereknél csak egy felebbezési fórum legyen ; mert az ilyen perekben a többnyire alakisági hibát már a másodbiróság minden bizonynyal észreveszi. Eszmecserét ez ügyben én is szívesen fogadok. Belföld. A polgári törvénykönyv és a polgári perrendtartás tervezetei. Értesülésünk szerint a polgári törvénykönyv tervezete teljesen elkészült és f. é. nov. elején fog kiadatni. A p o 1gári perrend tervezetét pedig decemberben fogja az igazságügyminister közzétenni. A hazai igazságügy nagy ünnepjeit fogják e napok jelezni. Az igazságügyministerium törvényelőkészítő tevékenysége. Az igazságügyministerium jelentéséből az országgyűléshez veszszük át a következőket : A polgári törvénykönyv előkészítése céljából működő állandó bizottság szerkesztő tagjai a bizottsági jegyzőkönyvekből ismert tanácskozásokon kivül az egyes résztervezetek megszerkesztésével foglalkoztak. Az 1899 szeptember 22-ével a szerkesztés uj stádiumába lépett. A szerkesztés ezen szakának feladata az egyes szerkesztők által beszolgáltatott egyes résztervezetnek az összhang szempontjából való átvizsgálása. Az átvizsgálás kettős irányban, ugy a tartalomra, mint a szerkezetre vonatkozik.Tartalmi tekintetben az átvizsgálás— az egyes szerkesztők álláspontjának lehető fentartásával — főleg az egyes részekben kifejezett jogelvek esetleges összeütközéseinek kiegyenlítését célozza; mig a szerkezeti egység szempontjából való átvizsgálás az első terveze t céljainak megfelelően csak arra terjed ki, hogy a tervezetbe foglalt szabályok tartalma világos és szabatos kifejezésre jusson. Az erre irányzott munka súlypontja a szerkesztésnek ebben a szakában a bizottság vezetősége által a résztervezetekre vonatkozólag gyűjtött megjegyzések alapján, a vezető tag és az egyes szerkesztők közti közvetlen érintkezésben nyugszik; a szerkesztő-bizottság csak az ily módon meg nem oldható kérdések elvi megoldása végett tart időnkint üléseket. Eddig a részletügyleteknek csak egy speciális ága, az értékpapírokra vonatkozó részletügylet, van külön törvényben (1883. évi XXXI t.-c.) szabályozva, de hiányzik egy oly törvényünk, mely általában az ingó dolgoknak (tehát az áruknak is) részletfizetésre való eladását szabályozná. De a részletügyletek azon ágánál is, melyet az 1883. XXXL t.-c. foglal magában, reformok szüksége merült fel. Az 1898. év folyamán hivatali elődöm — az akkori kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve 5— az egész részletügyet felölelő törvényjavaslat kidolgozását határozván el, a vonatkozó előadói tervezet a kir. igazságügyministeriumban el is készült. Ezt a tervezetet az 1899. év június havában elnökletem alatt tartott előzetes értekezlet behatóan átvizsgálta. E tárgyalások eredményeként a tervezetnek az 1883: XXXI t.-c. módosításáról és sorsjegytársaságok viszonyainak szabályozásáról szóló kevésbbé sürgős természetű része különválasztatott és csakis az áru részletügyekről szóló rész bocsáttatott — mint első tervezet — a szakkörök bírálata alá. A tervezet a vélemények beérkezése után kerül további tárgyalás alá. Minthogy az áru-részletügyek szabályozása mellett az 1883. évi XXXI. t.-c. módosítása és sorsjegytársaságok jogviszonyainak rendezése — bárha nem is szükségképpen az emiitett javaslattal egyidejűleg — a kereskedelmi érdekek szempontjából szintén kívánatosnak mutatkozik : az erre vonatkozólag készült — s egyelőre csakis előmunkálatul szolgáló — előadói tervezet tekinteté• ben is a kereskedelemügyi ministeriummal tárgyalások vannak folyamatban. A biztosítási vállalatok alapítására és ügykezelésére nézve a kereskedelmi törvényben felállított normatív szabályok a gyakorlatban a nagyközönség érdekeit nem mindenben elégítették ki és e mellett a szolid biztosítási vállalatokat sem mentesítették az eszközeiben kevésbbé válogatós némely vállalatoknak konkurrenciájától. Ehhez járul, hogy egyes sajnálatos visszaélések az intézményeink iránti hitelt és bizalmat a külföldön is alkalmasak voltak megrendíteni. Még 1894-ben készült, tehát Szilágyi Dezső akkori igazságügyminister megbízásából, egy törvénytervezet a biztosítási vállalatokról. Ezt a tervezetet még hivatali elődöm az ügyvédi kamarákkal és az ipar- és kereskedelmi kamarákkal közölte és a beérkezett vélemények alapján, valamint az irodalmi segédeszközök felhasználása mellett az a vezetésem alatt álló ministeriumban azután átdolgoztatott. Az igy készült tervezet a biztosítási ügynek közigazgatási részét öleli fel, de a biztosítási szerződés magánjogi részét nem érinti és e tekintetben csak az ügynökökről, valamint a biztosító vállalatok egyesüléséről, úgyszintén csődbe jutásának vagy egyéb módon való megszűnésének eseteiről tartalmaz rendelkezéseket. A munkálat az 1900. évre kitűzött szakértekezlet tanácskozásainak képezte tárgyát. Miután a polgári perrendtartás előadói tervezetére, melyet 1893-ban, mint egyetemi tanár az akkori igazságügyminister megbízásából elkészítettem, a beérkezett vélemények még az 1898. év folyamán feldolgoztattak, az 1899. évben megindult az előadói tervezet átdolgozása ezen vélemények és a sommás eljárás terén tett ujabb tapasztalatok alapul vétele mellett. Az átdolgozás folyamán az előadói tervezetbe felvétettem a házassági ügyekben követendő eljárást és a fizetési meghagyásos eljárásnak az 1893: XIX. t.-c. módosításával történt szabályozását is. Mihelyt az átdolgozás be lesz fejezve, a tervezet megvitatása végett szakta| nácskozmányt szándékozom összehívni. Egyúttal munkába vétettem a polgári perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvény tervezetét is. E törvény az életbeléptető és átmeneti intézkedéseken kivül a községi bíráskodásnak, a tőzsdebiróság hatáskörének és eljárásának ujjászabályozását és számos oly törvénynek módosítását fogja tartalmazni, a melyek az eddigi perrendtartás (1868. évi LIV. t.-c, 1881. évi LIX. t.-c.) alapul vétele mellett szabályoztak egyes különös peres eljárási kérdéseket. A büntető-törvénykönyvek novellájának ujabb tervezete mé<*