A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 42. szám - A szerzői jog, kapcsolatban a kiadói jog keletkezésével

A JOG 301 ségét tekinti fenmaradottnak a jog, a szerzőről az örökösökre átháramlott érdekekben s igy közvetve ez érdekek, illetve a szerző személyiségének képviselőiben : az örökösökben. Ebből egyúttal az is kitűnik, hogy a szerzői minőség sem nem jog, sem nem jogszerző tény, hanem oly személyes állapot, mely a jogszerző tény, a szellemi tevékenység következtében jön létre s minthogy a szerző személyében testesül meg, ahhoz mintegy hozzá tapad, annyira személyes természetű, hogv át sem ruházható, hanem maga a jog is csupán fictióval terjeszheti ki a szerző halála után annak külső hatásait. Nem lehetséges tehát, hogy az, a kit valamely elmemü szerzőjéül ismerünk, ezen minőséget másra átruházza. Nincs ugyan kizárva, hogy valaki az eredeti szerző beleegyezésével a saját neve alatt adjon ki valamely idegen elmeművet, de ezek a külső észlelet körén kivül eső tények nem a jog támogatásával jönnek létre, hanem egyszerű kijátszásai a jognak, meg a — tisztességnek. Különben is ily esetben a megnevezett szerző nem az eredeti szerzőtől átruházás folytán nyeri szerzői minőségét, hanem attól a szellemi tevékenységtől, a melyet alaptalanul magáénak színlel. Az a jogügylet, mely a szerzői minőság átruházása tekintetében jön létre, vagyis amelylyel valaki megengedi másnak, hogy az ő (átruházó) elmeművét sajátjaként tegye közzé, eredetileg semmis, s igy ha az eredeti szerző ismertté lesz, a szerzői jog kizárólag csakis őt fogja illethetni, de sem akkor, sem az átruházás elmaradása esetén «condictio obturpem causa m» indításának helye nincs, mert itt a mindkét részről való szolgáltatás sérti a jogot és erkölcsi érzésünket. A szerző — mint láttuk — művére vonatkozó jogánál fogva mindazon tevékenység véghezvitelére kizárólag van feljogosítva, a melylyel művét többszörözheti, közzéteheti és forgalomba helyezheti. Azonban ennek kifejtése nemcsak bizonyos fizikai erőt, technikai jártasságot és megfelelő segédeszközöket, hanem anyagi befektetést is igényel s a szerző egyrészt az anyagi erők, másrészt a kellő jártasság és segédeszközök hiánya okából sem vállalkozhatik mindig arra, hogy művét maga többszörözze, maga tegye közzé és hozza forgalomba, tehát rá van utalva arra, hogy az őt illető jogosítványokat másra, még pedig olyanra ruházza át, a ki a szükséges összes műveletek elvégzésére vagy elvégeztetésére vállalkozik. Ez az átruházás lehet korlátolt, avagy korlátlan, a szerint, a mint a jogosítványok összességét azok egész tartamára, vagy pedig csak egy részüket ruházza át a szerző. A korlátolás a szerint szűkebb vagy tágabb, a mint a részben átruházott jogosítványok tarta'ma is, vagy csupán a tartama esik korlátolás alá. Például valamely rr ű többszörözésének, közrebocsátásának és forgalomba helyezésének joga szólhat bizonyos területre s nem egyúttal a fordítások kiadására is, továbbá csakis bizonyos számú példányokra, mely tartalmi korlátolás egyúttal a tartamot is korlátolja azzal a megszüntető feltétellel, hogy a jogosítvány csakis ezen bizonyos számú példányok elfogytáig terjedjen, stb. Az ily átruházással azonban az, a ki a szerzőtől a szerzői minőségből folyó jogosítványokat egészben vagy részben megszerzi, nem szerzői jogot szerez. Ez teljese 1 nyilvánvaló a már elmondottakból; először azért, mert a szerzői jog mint szubjektív természetű jog a szerzői minőségből folyik, a mely átruházhatatlan. másodszor pedig azért, mert a jogosítványok megszerzőjére nézve a jogosítványok kö zvetlen forrása még actió utján sem lehet a szerzői minőség, hanem az átruházás mint jogszerző tény, vagyis a jogügylet. De még inkább kitűnik ez abból a körülményből, hogy a szerzői jogban foglalt jogosítványok átruházásával a megszerző nemcsak jogot szerez, hanem egyúttal kötelezettséget is vállal arra nézve, hogy a jogával élni is fog, és hogy további önkényü — vagyis a szerző hozzájárulása nélkül való — átruházásnak a megszerző részéről helye nem lehet. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a szerzői jogban foglalt jogosítványoknak élők között való átruházása következtében egy a szerzői jogtól lényeges sajátságaiban teljesen elütő jog 1 keletkezik. Ezt a jogot nevezzük kiadój ognak Belföld. Az uj bányatörvény. A képviselőház okt. 10-iki ülésében az uj bányatörvényre vonatkozólag L u k á c s László pénzügyminister jelentette, hogy az igazságügyministerrel együtt előkészítették az uj bányatörvény reformját és e munkálat oly előrehaladott stádiumban van, hogy remélhetőleg nemsokára a törvényhozás e'é lesz terjeszthető. Az uj bányatörvény megalkotásának legfőbb nehézsége, legfőbb akadálya ez ideig a kőszénkérdés nehézségében rejlett és I rejlik részben még ma is, a mennyiben e kérdésre vonatkozólag a vélemények homlokegyenest ellentétben állottak. (Halljuk '. Halljuk !) Az egyik rész azt követeli, hogy a kőszén, éppen ugy, mint arany vagy ezüst, vagy a bányatörvénynek alávetett más ásvány, teljesen felszabadittassék, teljesen szabad ásványnak deklaráltassék, elvonassék teljesen a földbirtokosnak ingerenciája alól. Ezzel szemben a másik rész mereven ragaszkodott a jelenlegi állapothoz és azt követelte, hogy az országbírói értekezletnek a kőszénre vonatkozólag megalkotott határozatai semmiben se alteráltassanak. Azt hiszi, hogy most már abban a helyzetben vagyunk, hogy megoldhatjuk e kérdést ugy, hogy mindenkinek javára szolgál, ugy, hogy javára szolgál egyrészről az iparnak, első sorban a bányaiparnak és nemcsak hogy nem szenvednek ez által a földbirtokosok, de javára szolgál a földbirtokos osztálynak azon értékemelkedés következtében, a mely a birtoknál bekövetkezik. Ennek a megoldásnak lényege pedig röviden összefoglalva i a következő volna: (Halljuk! Halljuk!) Kimondatnék a múltra nézve mindenekelőtt az, hogy azok a jogviszonyok, a melyek az országbírói értekezlet határozmányainak fennállása alatt a földbirtokos és a bányavállalkozó közt létrejöttek, minden tekintetben érintetlenül hagyatnak. Másrészről pedig a jövőt illetőleg kimondatnák, hogy a kőszén vagy ásványszén szintén a szabad ásványok közé tartozik, mindazonáltal annak elismerésével, hogy a földtulajdonost a bányavállalkozóval szemben mindenkor állandóan és feltétlenül jog illeti meg bizonyos dijjutalékra, a mely felett vagy megegyeznek egymás között, vagy a mennyiben nem tudnának megegyezni, ezt a törvényben megállapított korlátok és I feltételek között a hatóság állapítja meg. (Ellentmondás a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Az ásványszén tehát csak annyiban deklaráltatnék szabad ásványnak, a mennyiben annak kutatását és bányázását a földbirtokos, ha nem használta fel azt az időt, melyet a törvény neki enged és a mely egy relatíve hosszú időben volna megállapítandó, arra, hogy a saját földjén létező kőszén tekintetében a kutatási és bányászati jogot magának megszerezze, — ezen idő eredménytelen eltelésének esetében nem akadályozhatna meg mást a kutatási munkálatokban, hanem az ő részére minden időre biztosíttatnék egy megfelelő dijjutalék vagy egyezség utján vagy határozat alapján. A földtulajdonos tehát nem mondhatna vetőt ez idő eltelte után a báuyavállalkozónak, hanem köteles volna vele egyezkedni a dijjutalékra nézve. Ha pedig megegyezni nem tudna, a hatóság állapítaná meg a dijjutalékot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szükségesnek tartja indokolni azt, hogy miért nem szükséges ma már radikálisan hozzáfogni ezen kérdés megoldásához, de nem is lehetséges egy ilyen radikális megoldás. Az utóbbi időben az iparnak ez az ága igen örvendetes lendületet vett, különösen az utóbbi 10—15 esztendő alatt. De a mi a legsajátságosabb, ez a fejlődés az országnak nem azon a területein állott be,hol az ásványszén ma is a szabad ásványok közé tartozik, mint Erdélyben és Horvátországban, hol az ausztriai bányatörvény van ma is érvényben, hanem beállott a szoros értelemben vett Magyarország területén, tehát ott, hol az ásványszén ma le van kötve és annak kutatása és bányászata a földtulajdonos akaratához van kötve. Ezt statisztikai adatokkal bizonyítja. Magában véve az a körülmény, hogy a földbirtokos bizonyos ingerenciával bir a kőszén kiaknázására, i nem volt képes megakadályozni ezen bányászati ágnak fejlődését. ! Hogy az ásványszén-bányászatnak lendületet adjunk, a kőszénkérdés radikális megoldása nem okvetlenül szükséges. Ámde nem is lehetséges és pedig azon oknál fogva, mert az adatok, a melyeket a királyi bányakapitányságok gyűjtöttek, arra az eredményre vezettek, hogy majdnem minden ismert kőszénterület Magyarországon szerződésileg le van foglalva és pedig, ha számításba vesszük azon területeket is, a melyeket a földbirtokos maga tart lefoglalva ásványszén tekintetében, bányászati célból, nem kevesebb mint 750,000 katasztrális holdra megy az a terület, a mely a földbirtokos és a bányavállalkozó között létrejött szerződések által le van foglalva, ezek tehát majdnem az egész ismert kőszénterületet magukban foglalják és magánjogi szerződésekkel vannak biztosítva. Ezek a magánjogi szerződések természetesen a törvényhozás által föltétlenül respektálandók lévén, nincs más mód a kőszénkérdés megoldására, mint az, a melyet proponált. Ez a legfontosabb kérdés és ennek szerencsés megoldásához van kötve az uj bányatörvény megalkotásának sorsa és az, hogy az ez évtized óta vajúdó ügy végre gyors megoldásra jusson. (Helyeslés a jobboldalon.) Az ügyvédek nyugdíjintézete. Okt. 10. Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet tárgyában az ország kamaráinak küldötteiből alakult értekezlet október 10 én tartotta első ülését G y ő r y Elek orsz. képviselőnek, a budapesti ügyvédi kamara elnökének elnöklete alatt. Az értekezleten az ország valamennyi kamarájának kiküldöttei részt vettek. Győry Elek elnök üdvözölvén a megjelenteket, hangsúlyozza, hogy az értekezlet tájékoztató és megbeszélő jellegű, a mely határozatokat nem fog hozni, hanem csak az elérendő egyértelműséget fogja konstatálni abból a célból, hogy