A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 39. szám - Törvényjavavaslat a biztosítási magánvállalatokról. [2. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 39. számához. Budapest, 1900. szeptember hó 30. Köztörvényi ügyekben. Az 1876. XVI. t.-c. 4. §-a értelmében abban az esetben, ha az irasbeli maganvégrendeletet egész terjedelmeben nem a végrendelkező irta alá, a tanuk közül legalább kettőnek irni és olvasni tudni kell. A dolog természetéből s a törvény eme rendelkezésének céljából következik, hogy ezzel a kellékkel csak az a tanú birhat, a ki a végrendelet nyelvet érti. A testver, ki ezenfelül a másik szerződő fellel még közös háztartásban is élt, nem tekinthető oly jóhiszemű harmadik személynek, a ki a nyilvánkönyvb; helyezett bizalomra sikerrel hivatkozhatnék. A pécsi kir. törvényszék (1898. jul. 29-én 8,044. sz. a.) J. Vászoné K. Tenka felperesnek B. Jaksa, A. Márkó és A. író alperesek elleni végrendelet és szerző'dés érvénytelenítése iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja és kötelezi, hogy B. Jaksa I. r. alperesnek 68 frt 86 kr. perköltséget megfizessen. Indokok: Felperes keresetének alapjául felhozza, hogy néh. K. Todo által alkotott végrendelet érvénytelen, mert az 1876: 16. t.-c.-ben előirt kellékekkel ellátva nincsen; a.végrendelet ugyanis a tanuk előtt fel nem olvastatott, meg nem magyaráztatott és a tanuk annak tartalmát nem ismerték. Azt vitatja továbbá, hogy a Dályokon 1890. jan. 29-én kelt adás-vevési szerződés hamis, mert az eladóként szereplő özv. K. Todóné sz. B. Stana azt kézjegyével el nem látta, annak tartalmát meg nem értette, az abban említett 500 frt vételárt fel nem vette, hogy alperes ennélfogva roszhiszemüleg szerzett tulajdonjogot a dályoki 4. sz. tjkvben felvett 2,, telek és 4. sz. háznak ftle részére. Keresetet indit ennélfogva elősorban az iránt, hogy a végrendelet és az adás-vevési szerződés ugy az azoknak alapján eszközölt tulajdonjogi bekeblezések érvényteleneknek nyilváníttatván, eme bejegyzések törlése mellett az előbbi telekkönyvi állapot helyreállittassék; továbbá tekintettel arra, hogy a fent körülirt és a néhai K. Toda után maradt hagyatéki ingatlanok az örökhagyóval közös ágról néhai K. Pétertől származván, örökölt vagyont képeznek, felperes mint oldalrokon kizárólagos törvényes örökösödési jogának megállapítását és a hagyatéki ingatlanokra vonatkozó tulajdonjogának ugy a birtok elvont hasznainak s a perköltségnek megítélését kéri. Tekintve, hogy az eredetben bemutatott, Dályokon 1886 máj 30-án kelt végrendelet az 1876: XVI. t.-c. 4. és 6. §-ában körülírt alaki kellékekkel el van látva, tekintve, hogy az összes tanú hit alatt tett vallomása szerint N. Géza tanú a végrendeletet az együtt volt tanuk jelenlétében az örökhagyó előtt ez utóbbi által és a tanuk által értett nyelven felolvasta, megmagyarázta és az örökhagyó azt végakaratának kijelentette; tekintve végül, hogy a tanuk az előttük eredetben felmutatott és anyanyelvükön megmagyarázott végrendelet tartalmát is igazolták: mindezek alapján a kérdéses végrendelet érvényesnek tekintendő és ebből folyólag megállapítandó volt, hogy a hagyatéki ingatlanok a végrendeletben nevezett B. Stana örökösnek törvényszerűen átadatott és hogy az utóbbi javára a 224 tk. 899. sz. végzéssel eszközölt tulajdonjogi bekebelezés teljes joghatálylyal bir, miből következik, hogy sem a végrendelet sem az ennek alapján történt tulajdonjogi bekebelezés érvénytelenítése iránt kereseti kérelem törvényes alappal nem bir. H. Mika és J. Stipó tanuk azt vallották ugyan, hogy a végrendelkező csupán az ingatlanoknak életfogytiglan tartó használatát hagyta nejének; ez a vallomásuk azonban nemcsak ellentétben van a végrendelet tartalmával és a többi tanú vallomásával, különösen N. Géza tanú előadásával, a ki a végrendeletet irásba foglalta, a többi tanúnál nagyobb értelmiségü és ugy a magyar mint a sokác nyelvet érti, — hanem eltekintve valószínűtlen voltától, nem érdemelhet figyelmet, mert K. Mika tanú is valónak mondotta a végrendelet tartalmát és kijelentette, hogy nem emlékezik a végrendelkezés részleteire, R. Stipó tanú vallomása pedig teljesen határozatlan. Minthogy már most B. Stána a fentiek szerint jogszerűen szerzett telekkönyvi tulajdonjogot, felperes pedig a jogszerű telekkönyvi tulajdonos által eszközölt tulajdonjog átruházás megtámadására jogosultsággal nem bir, ennélfogva a kereset ama részének, hogy a Dályokon 1890. jan. 29-én kelt adásvevési szerződés és az ennek alapján I. r. alperes javára történt tulajdonjogi bekebelezés hatálytalannak kimondatik, — kereseti jog hiányában helyt adni szintén nem lehetett. Mindezeknél fogva felperest alaptalan keresetével elutasítani és mint pervesztest a ptr 251. §. alapján a védekező I r. alperes javára perköltségben marasztalni kellett. Az ismeretlen örökösök részére ügygondnoknak kirendelését felperes tette szükségessé, ennek dijában tehát szintén marasztalandó volt. A pécsi kir. ítélőtábla (1898. dec. 6-án 2,440 sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Igaz ugyan, hogy néh. K Todo hagyatékának tárgyalásánál, mint a per adataiból kitűnik, el lett hallgatva, hogy nevezettnek oldalrokonai vannak s a kereseti ingatlan nevezett hátrahagyott házastársának B. Stanának az oldalrokonok meghallgatása nélkül adatott át bíróilag örökhagyó végrendelete alapján, kitől azt alperes 1890. január 29-én kelt adás-vevési szerződéssel megszerezte. Tekintve azonban, hogy alperes a kereseti ingatlant oly nyilvánkönyvi tulajdonostól szerezte, a ki birói átadó végzés alapján jutott a telekkönyvbe, tekintve továbbá, hogy alperes nem mutatta ki, mikép a tulajdonjognak B. Stana által az oldalrokonok elhallgatásával és mellőzésével megszerzése alperes tudtával és hozzájárulásával történt volna: alperes rosszhiszemű szerzőnek nem lévén tekinthető, felperes a kereseti ingatlant alperestől vissza nem követelheti, az első bíróság tehát felperest helyesen utasította el keresetével. A m. kir. Curia (1900 aug. 29-én 4,319. sz. a.) következőleg itélt: Mindkét alsó biróság ítélete megváltoztattatik. K. Todo örök hagyó által 1886 évi május hó 30. napján alkotott végrendelet érvénytelennek kimondatik, ennek következtében alperesek annak tűrésére köteleztetnek, hogy a dályoki 4. sz. telekjegyzőkönyvbenfoglalt ház és 2/4 telekből álló hagyatéki ingatlanokra 224/tk. 1899 sz. a. B. Stana és 597/tk. 1890 sz. a B. Jaksa javára bekebelezett tulajdonjog végrehajtás utján kitörültessék ; egyszersmind az első biróság utasittatik, hogy a törvényes öröklés megállapítása és annak keresetileg érvényesített következményei, valamint a perköltség tárgyában határozzon. In d o ko k : Az 1876 : XVI. törv.-c. 4. §-a értelmében abban az esetben, ha az Írásbeli magánvégrendeletet egész terjedelmében nem a végrendelkező irta alá, a tanuk közül legalább kettőnek irni és olvasni tudni kell. A dolog természetéből s a törvény eme rendelkezésének céljából következik, hogy ezzel a kellékkel csak az a tanú birhat, a ki a végrendelet nyelvét érti. Örökhagyó megtámadott végrendelete magyar nyelven van szerkesztve, az tehát a fentebb idézett törvényszakasz értelmében érvényesnek csak akkor lenne tekinthető, ha az alkalmazott tanuk közül legalább kettő magyarul irni és olvasni tudna. Minthogy azonban a tanúkihallgatás során megállapittatott, hogy az alkalmazott végrendeleti tanuk közül magyarul egyedül N. Géza tud, örökhagyónak fentebb körülirt végrendeletét érvénytelennek kimondani és ennek következményekép az annak alapján B. Stana javára bekebelezett tulajdonjog kitörlését elrendelni kellett. Nem állja útját ama rendelkezésnek az a körülmény, hogy B. Stana és az első rendű alperes közt létrejött adás-vevési szerződés alapján a tulajdonjog B. Jaksa javára ugyaneme hagyatéki ingatlanokra bekebeleztetett, sőt mint eme rendelkezés következményét a B. Jaksa javára bekebelezett tulajdonjog kitörlését is elrendelni kellett ; mert B. Jaksa B. Stanának testvére lévén, sőt közös háztartásban élvén, nem tekinthető jóhiszemű harmadik személynek, a ki a nyilvánkönyvbe vetett bizalomra sikerrel hivatkozhatnék. Ellenben B. Stana és az első rendű alperes közt kötött adás-vevési jogügyletnek érvénytelenségét kimondani nem lehetett ; mert felperes B. Stanának nem jogutóda ; ő tehát ama jogügylet megtámadására jogosítva nincsen, öröklési igényeinek érvényesítését pedig a szerződő felekre abból származó személyes jogok és kötelezettségek nem gátolják. A végrendelet megdöltével beálló törvényes öröklés szabályozása tárgyában az első biróság még nem határozván, ugyanazt utasítani kellett, hogy e tekintetben és a perköltségre nézve határozzon. A zálogjog elsőbbségi igény alapjául szolgálhat, de nem tulajdoni, vagy oly hatályú igény alapjául, mely a végrehajtási eladás gátló akadályát képezheti. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1900 febr. 13. 612. sz. a.) Az a körülmény, hogy az eladó a vételár kifizetéséig az eladott dolog tulajdonát, magának a vételár kifizetéséig fentartotta, nem gátolja őt a vételár behajtásában, mert ezzel a fentartással eladó csak különleges jogot nyert a vétel tárgyának visszakövetelésére, de nem korlátoztatott abban, hogy a vételárt követelhesse. Az okirat nyomtatott része a kiállítóra nézve ugyanazzal