A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 38. szám - Törvényjavavaslat a biztosítási magánvállalatokról. [1. r.]

150 A JOG van utasítva, a törvény ép ugy, mint a 172 §. esetében, ha az ellenfél a felebbezésnek szóbeli tárgyaláson leendő elintézését nem kívánja, jogot ad a felebbezö ellenfelének, hogy a felebbezésre észrevételeit a felebbezési bíróságnál a felebbezésnek részére történt kézbesítésétől számitott 8 napon belül benyújthassa. A törvény ezen rendelkezésére való tekintettel, mely a felek abbeli egyenlő jogának felel meg, hogy t. i. a támadás mellett felhozott érveléssel szemben ellenérvelését az ellenfél is kifejthesse, a kellő időben benyújtott észrevételezés által okozott költségről semmi esetben sem áll a bíróságnak jogában azt ítélni, hogy az a jog célirányos érvényesítésére, vagy a védelemre szükséges egyáltalán nem volt, hanem azt a munka belbecsének merlegelése szerint minden esetben a vesztes fél terhére eső költséghez kell számítani. IA budapesti kir. tábla 1900. jun. 25. I. G. (54. sz. a.) Nem létezik oly jogszabály és birói gyakorlat, amely szerint a munkásnak a kárért, ha az nem a munkadó mulasztásából vagy gondatlanságából következik be. a munkaadó alkalmazottjának a balesetért kártérítéssel feltétlenül tartoznék, mert az e címen követelhető kártérítés iránt rendelkező általános jogszabály a kártérítésnek a forrását a munkaadó mulasztásában állapítja meg. (A budapesti kir. tábla 1900. június 26. I. G. 122. sz. a.) A peres uton való megtámadásra való jogosultság nem foglalja magában a telekkönyvi rendtartás 99. § ában csupán a jelzálog tulajdonosa, vagy jogutódja részére fentartott azt a szélesebb jogot, hogy az előjegyzést nem igazolás indokából — tehát formai okokból — kitöröltetni kérhesse. (A debreceni kir. ítélőtábla 1899. dec. 5. 3,959. sz. a.) Az 1868 : LIV. t.-c. 53. §. a) d) pontjának rendelkezése szerint oly perekben, melyeknél távollevő vagy gyámság vagy gondnokság alatt levő személyek vannak érdekelve, — a rendes birói illetékességtől eltérésnek, következőleg valamely kivételes biróság eljárásának és Ítélkezésének helye nincs. Ebben a tekintetben lényegtelen az, hogy az örökösi minőségben perbe idézett alperesek jogelődje a választott biróság illetékességének magát alávetette, mert az örökhagyó ellen szerzett jogok az alaki jog terén a kiskorú örökösöket csakis a törvényben megállapított korlátozással kötelezhetik. (A m. kir. Curia 190U. aug. 6. 942. sz. a.) A törvény meghatározza azokat a jogokat, melyek elévülés alá nem esnek, az öröklési jog azonban azok közé nem tartozik s erre nézve különbséget nem tesz az, hogy az öröklési jog egy harmadik személy vagy örököstárs ellen érvényesíttetik. (A m. kir. Curia 1900. ápr. 3-án 6,835 sz. a.) Alperes a per során viszonkeresetét kifejezetten elejtette és később a már egy izben elejtett viszonkeresetét újította fel. Nem létezik oly eljárási szabály, mely alperest, ha csak fennálló bontó ok alapján kereseti joga van. a viszonkeresetnek az ítélet hozataláig bármikor való felvételétől eltiltaná. (A m. kir. Curia 1900. aug. 15. 4,640.sz. a.) Oly esetben, midőn az adós vagyonát a családtagokra vagy közel rokonaira átruházza, s ekként a hitelezők elöl a kielégítési alapot elvonja, a családtagokra nézve fennáll az a vélelem, hogy azok az adósnak a kielégítési alap elvonásában nyilvánuló kijátszási szándékáról tudomással bírtak. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1900. I. G. 104. sz. a.) A törvénytelen gyermeket elsősorban és kizárólag a természetes apa köteles eltartani, tehát a tartásdíj összegének megállapításánál az anyának társadalmi állása és a természetes apának a vagyoni viszonya vehetők alapul. Ennélfogva jogszabályt sértett a felebbezési biróság az által, hogy a tartásdíj összegének meghatározásánál a természetes atya vagyoni viszonyán kivül az anyának vagyoni viszonyát is mérlegelte. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság I. G. 187/1900. sz. a.) Felperes az alperesnek téglagyártás céljára bérbeadott földterületből egy részt alperes beleegyezésével, bár a bérleszállitás kikötése nélkül eladván, felperes javára nem az eredetileg, kerek összegben megállapított bérösszeg, hanem annak csak az eredeti és megmaradt földterület aránya szerint kiszámított része ítéltetett meg, mivel az eladott területre nézve a kihasználási szerződés jogilag megszűnvén, ellenkező kikötés hiányában alperesnek az ezen területért ellenérték fizetési kötelezettsége is megszűnt. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1900. I. G. 222. sz. a.j Az ujitott pernek csak az a tárgya, hogy nyujtattak-e az ujitó fél részéről olyan nyomós uj bizonyitékok, a melyek az alapperbeli ítélet alapjául szolgált tényeken esetleg akként változtatnak, hogy ha a bizonyitékok alkalmaztatnak, az ezek következtében esetleg megváltozott tényekkel szemben az alapperbeli ítélet többé meg nem állhatna. (A m. kir. Curia mint felül• izsgálati biróság 1900. I. G. 214. sz. a.) A szövetkezet jogi képviselője is kihallgatható tanuként a szövetkezet perében. A felebbezési biróság a S. E. 64. §. rendelkezéséhez képest az íteletében előadta azokat az okokat, a melyek ténybeli meggyőződését előidézték, és a tanú vallomásában foglaltakat fogadvan el valóknak, az ezzel a dolog természete szerint ellentétes alperesi vallomásokat külön méltatni nem tartozott; a bizonyiI tékok megengedett mérlegelésének eredménye pedig a S. E. , 197. S szerintfelülvizsgálat tárgyává nem tehető. ÍA m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság Í900. G. 226. sz. a.) A felperes és alperes között létrejött házassági szerződés akkép szol hogy alperes felperes javára leköti egy ház fele részét, annak életfogytiglani haszonélvezetre. Ezen szerződési megállapodás szerint tehát felperest a fél ház haszonélvezete megilleti. A felebbezési biróság ítéletében meg van állapítva, hogy mielőtt felperes alperestől eltávozott, alperes őt durván bántalmazta, magához más nőt vett, kivel azóta közös háztartásban él és azzal benső viszonyt folytatott, és a házat egyedül maga használta. Ily tényállás mellett felperes joggal követelheti a természetbeni haszonvétel helyett annak egyenértékét, mivel a fentjelzett tényállásból kifolyólag reá nézve ép az alperes ténye következtében erkölcsi lehetetlenséggé vált, hogy alperes házahoz visszatérhessen. (A m. Kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1900. I. G. 236. sz. a.) A szerződési kötelem két vagy több személy egyező akaratnyilvánításának az eredménye. Nem létezik oly tételes törvény vagy törvényes gyakorlat, a melynél fogva vő apósát és anyósát eltartani lenne köteles. A felebbezési biróság a fél eskü alatti kihallgatását nem köteles feltétlenül foganatba venni, de másfelöl a bizonyító fél, jelen esetben a felperes, a S. E. 96. §. értelmében, csak akkor volt volna esküre bocsátható, ha előadását valószínűvé tette volna, a felebbezési biróság azonban Ítéletének indokai szerint felperes előadását valószínűnek nem fogadta el, ez pedig mint a bizonyitékok szabad mérlegelésének eredménye, a felülvizsgálat alól el van vonva. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1900. I. G. 230. sz. a.) Kereskedelmi csöd- és váltó-ügyek A névre szóló részvények átruházási módja és az azokkal összekötött jogok gyakorlása. A nagykanizsai kir. törvényszék (1899 aug 24-én 5,014, sz. a.) B. Arnold felperesnek a keszthelyi takarékpénztár alperes és özv. Sz. Lászlóné perbehivott elleni 3 részvény kiadása és jár. iránti perében következőleg i t é 1 t : Alperes köteles az 1894 ápnl 24-én tartott rendkívüli közgyűlésének határozata folytán kibocsátott 3 drb egyenként 100 korona névértékű saját részvényét az ehhez tartozó összes szelvényekkel együtt a felperes mint tulajdonos nevére kiállítva ennek kiadni, vagy ugyanennek a részvények egyenértéke fejében 1,200 frtot az eddig lejárt osztalékszelvények értéke fejében pedig 207 frtot megfizetni. Indokolás: A peres felek kölcsönös előadásából az a tényállás állapitható meg, hogy a midőn az alperes részvénytársaság az 1894 ápril 24-én tartott rendkívüli közgyűlésén az alaptökéjénék 30,000 frtról 45,000 frtra való felemelését elhatározta : ugy intézkedett, hogy a régi ideiglenes részvényjegyek tulajdonosainak minden egyes ilyen cimlet után az újonnan kibocsájtott 100 korona névértékű részvények egy-egy darabjára elővételi joga legyen. Felperes az alperes részvénykönyvében még Sz. László néven álló, de tényleg az ő birtokában levő 89, 90 és 92. sz. régi részvényjegyekhez formált tulajdoni igény alapján a kitűzött határidőn belül az egyenkint 141 frtnyi elővételi ár lefizetése mellett három darab uj részvényre aláírás utján elővételi igényt be is jelentett ; de az alperes abból az okból, mert a felperest nem találta a régi részvényjegyekre a ker. törv. 173. §-a szerinti módon igazolt tulajdonosnak, felperesnek az előjegyzett három részvényt nem adta ki, sem pedig ezeket a részvényeket mint elővételi jogtól menteseket szabad aláírásra nem bocsájtotta, hanem a tulajdonos nevének kitöltése nélkül máig is magánál visszatartja. Ezt a vonakodását az alperes, a felperes elővételt joga ellen nála a régi tulajdonosnak Sz. Lászlónak özvegye által bejelentett ellentmondással okolta meg, és ezt mint pervesztés esetére vált szavatosát perbe is hivta, aki azután az alperes védelmét elvállalva véle kölcsönösen folytatta. Sem az alperes, sem a perbehivott által felhozottak nem elegendők azonban arra, hogy felperesnek a kereseti részvények kiadása iránt támasztott kereseti követelése érvényre ne juthasson. Ugyanis kétségtelen, hogy felperes a kereseti részvények elővételi árát kifizette, kétségtelen, hogy alperes ezt az elővételi árt fölvette, s kétségtelen, mert a becsatolt alapszabályai Í3 §.) 1 valamint a szintén mellékelt mérlege igazolják, hogy alperes a I felperestől felvett összeget az alap illetve tartaléktőkéjének állományába bevette, s folytonosan mint ilyent is kezeli. Semmi joga sincs az alperesnek arra, hogy a részvények kiadását megtagadja a felperestől, aki ezek árának befizetésével a részvénytőke kiképződéséhez hozzájárult. Annál kevésbbé, mert beismeri, hogy ugyanazoknak a korábbi részvényjegyeknek az alapján az uj részvényekre senki sem jelentett be elővételi igényt, hanem csak Sz. Lászlóné intézett hozzá az előjegyzett részvények kiadása ellen egyszerű tiltakozást. Ez a tiltakozás valamint az a tény, hogy a régi részvényjegyek átruházás utján szerzett tulajdoni jogát felperes az eredeti tulajdonos forgatmányával bizonyítani s ehhez képest magát a keresk. törv. 173 §-ánakmegfelelőleg a társaság irányában igazolni nem volt képes, feljogosította volna ugyan az alperest arra, hogy a felperes által bejelentett elővételi igényt visszautasítva, ettől