A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 37. szám - A bűnvádi panaszok felvétele - A Res judicata jogintézménye az itélkezés kritikájával

260 A JOG s mennyiben állhat útjában valamely igény megujithatásának egy előbbi birói döntés — legjobban megítélhető, ha a már elbírált jogesetet minden részleteiben vizsgáljuk, «a birói enunciatio előzményeiből, a hozott itélet helyes megértésére szolgáló s ennélfogva annak szükségképeni alkatrészét képező indokokból megtudjuk, hogy mi lett eldöntve s az Ítéletnek mily hordereje van. Erre azonban csak azon indokok szolgálhatnak, a melyekben a vitás jogi szempont eldöntése foglaltatik; habár ilyenekül kifejezetten nem is nyilvánulnak s a rendelkező részben helyt nem is foglalnak. Megjegyzendő, miszerint a jogelvek felállítása is belevonható a res judicata körébe, a mennyiben a jogviszony elbírálásánál szintén alkalmazásba jön; valamint kiterjed az oly birói határozatokra is, melyek valamely törvénynek megtámadott érvénye vagy kihirdetése felett hozattak, mihelyest valamely félre nézve az ítéletben hátrányos következménye van.6 A német jogászok véleménye a res judicata érvényének az ítéleti indokokra való kiterjedése tekintetében, napjainkban már jóformán öszhangzó ; kifejezést adván annak, hogy ezen elv s tan a dolog természetéből folyik; miután majdnem kivihetetlen a jogerősség terjedelmét egészen, egyedül az itélet szövege alapján meghatározni, mivel sok esetben az Ítéletnek valódi értelme, tehát azon jogi terjedelem is, melyet annak a biró adni akart, csupán az ítéleti indokok segélyével felderíthető. Ezen elvet s nézetet fogadták el S a v i g n y után W á c h e r (Handbuch des Württemb. Privatrechts. II.), K i e r u 1 f f (Civilrecht I. Band.), Buchka (Einleitung d. Proces. II. B.), Bayer (Civilprocess. pag. 256.) stb. stb.)7 . Ezek nyomán az Ítéletek jogerősségéről kifejlesztett tan mindinkább átment a jogéletbe, a joggyakorlatba. E század második felében, ennek már kezdetén Németország legtöbb felső bírósága érvényesítette azon elvet, miszerint az indokok is tárgyai a res judicata intézményének. így a drezdai legfelsőbb törvényszék kimondotta : hogy azon jogi tételek, melyek az ítéleti indokolásban kifejezetten valamely kereset visszautasításának indokolására felhozatnak, magával a birói határozattal jogerősökké válnak olyképen, hogy uj kereset csak ezen hiányok teljes eltávolításával tartható fenn. A stuttgarti főtörvényszék szintén azon elvet állapította meg (1853 évi febr. 6. hozott határozatában), hogy az itélet alapjául szolgáló határozati indokolás is, a felek között vitás jogviszonyok felett jogerősökké válhanak s azért felebbezhetők. Ugyanezen időben a jénai feltörvényszék azon elvet állította fel, hogy az Ítéleti indokolásban foglalt oly kifejezések, melyek az ítéletben magában nem foglalt jogi pontozatokra vonatkoznak, jogerősségre nem képesítvén, res judicatát nem állithatnak elő ! A stutt g ar t i főtörvényszék ujabban is ezen elv mellett nyilatkozott t.i.«dass nichtsowohl der dispositive Theil des Erkenntnisses seinem wörtlichen Inhalte nach, als vielmehr der Sinn des richterlichen Urtheils für den Umfang der Rechtskraft massgebend ist und alles was der Richter bezüglich des streitigen Rechtsverháltnisses zwischen den Partéién entscheiden will und entschieden hat, rechtskráftig zu werden geeignet ist, ob nun die Entscheidung unmittelbar aus der Urtheilsformel selbst, oder nur aus den besonders abgefassten Urtheilsgründen sich erkennen lásst». Ebből azután az lett következtetve : Es kann die Rechtskratt im einzelnen Falle über den unmittelbaren Gegenstand des Urtheiles und seines Wortlautes hinausreichen und in Folge dessen das Urtheil in einem ausgedehntereu Umfange beschwerend sein, als worauf dasselbe seinem Wortlaute nach unmittelbar gerichtet ist. Insoweit aber muss auch eine Berufung gegen das Urtheil statthaft sein, da es ein Widerspruch in sich selbst wáre, die in den Urtheilsgründen enhaltene Entscheidung als der Rechtskraft fáhig anzuerkennen, die Berufung gegen diesen Theil der Entscheidung aber nicht zuzulassen. 8 A drezdai főtörvényszék köréből szintén hivatkozhatunk egy ujabb döntvényre, melyben kimondatott: «Entscheidungsgründe gehen insoweit in Rechtskraft über, als darin ein Einwand gegen die Schlüssigkeit der Klage ausdrücklich reprobirt ist und Beklagter, obwohl diese aus einem andern abgewiesen, gegen jene nicht remedirt hat».9 Az indokokra vonatkozó ezen tan az ötvenes évek után jóformán egész Németországban elterjedett ; elfogadták s alkalmazzák az összes főtörvényszékek ; nevezetesen az emiitetteken kivül a berlini, müncheni, manheimi, wiesbadeni is. III. A res judicata alkalmazásánál nem kevéssé érdekes kérdésül jelenik meg az is, hogy annak közvetlenül mik lehetnek tárgyai, a birói működésnek mily nyivánu lásai, az ügydöntésnek, határozatoknak mily nemei? 6 Schaeffer. Hofgerichtsrath: Zur. Lehre von der res judicata, insbesonders der Rechtskraft der Entscheidungsgründe. Zeitschrift für Civilrecht und Process. XII. B. 7 Ueberdie Rechtskraft der Entseheidungsgründe und die hiemit zusammenhángende Fragc der Appellabilitát. Sarvey Monatschrift. Württemberg. XIX. 8 Schletters: Jahrbücher der deutschen Rechtswissenschaft und Gesetzgebung VIII. Band. pag. 305. 9 Annalen I. 3. Ez iránt is hosszabb eszmecsere s élénkebb viták folytak a külföldi jogászok közt s nem lehet mondani, hogy mindig s mindenben összhangzás keletkezett volna közöttük. Nézetünk szerint nehézségül szolgálhat itt már az is, ha az Ítélkezés fő s lényeges módjai között különbségek, osztályzatok tétetnek, t. i. mint nálunk is ítéletekre s végzésekre. A fran cia perjogban is vannak megkülönböztetések : végitéletekre, és azokra, melyek a főügy eldöntése előtt — avant fairé droit — hozatnak ; s utóbbiak ismét: provisoires, préparatoires és interlocutoires határozatokként osztályoztatnak. De ott mindezek ítéletekül szerepelnek, s itélet elnevezés alatt jelennek meg a bíráskodásban. Itt tehát nincsen is közeli, közvetlen alkalom a res judicata alkalmazásánál kivételeket, megkülönböztetéseket tenni a birói határozathozatal különféle elnevezései alapján. Az kétségtelen, hogy nálunk még e kérdésnél sem tisztultak eléggé az eszmék ; s ingadozás, bizonytalanság uralkodik az elvi megállapodásra nézve. Tanúságul szolgálhat erre egy ujabb jogeset s ebben keletkezett felsöbirósági itélet az 1896. év közepéről. Cv. Natália, férjének Cv. Mladennek házasságuk kezdetén 2,000 frtot kölcsönözvén, miután elváltak, beperelte s előjegyeztette, a mi a kir. Curia jogerős Ítélete következtében bekebelezéssé alakult, alperes ingatlanjaira. Ennek folyamán Cv. Mladen ingatlanját Tr. rokonára tulajdonjogilag átruházta s azért utóbbi lett perbe vonva; — most már többrendbeli összegek befolyásával csak 800 frt iránt az általa megvett ingatlan vételárábóli kielégítés végett. Az ingatlanra végrehajtás vezettetett s az árverés is megtartatott. Előbb már Cv. Mladennek ingóságai js eladattak, melyeknek árából Cv. Natália 37 frt 70 krt vett fel, a minek beszámithatása vitássá vált. Különösen kiemelendő azon perbeli tény, miszerint a telekk. hatóság által sorrendi tárgyalás tartatván, az adós s összes hitelezők hozzájárulásával a sorrendi végzésben a költségek 229 frt 20 krban lettek megállapítva, ami felperesnek ki is utalványoztatok. Mindez nem lett semmi részről sem megtámadva jogorvoslattal s igy jogerőssé vált. Erre vonatkozólag, illetve abból kifolyólag, a «r e s judicata» alkalmazhatására nézve súlyos jogi tévedések s bírósági összeütközések keletkeztek. A zentai jbiróság 1895. dec. 31. Tr. jelzálogos adóst 488 frt 55 kr. s kamatai fizetésében marasztalta el — megjegyezvén, hogy felperes követelését az ujabb bevételek folytán a perben 640 frtra önmaga leszállította. — Egyebekben felperes elutasitatott. A járásbíróság a fent emiitett 229 frt 20 kr. költségre vonatkozólag kimondotta, hogy abból felperest csak 115 frt 45 kr. illeti s igy H3 frttal s 75 krral vett fel többet az őt megillető összegnél, hivatkozva a hivatalos jegyzőkönyvekre s végzésekre, melyekből az kitűnik. Felperes különösen a 229 frt végrehajtási költségek leszállítását kifogásolta, kifejtvén a felebbezési szóbeli tárgyalásnál, hogy az nem jogos, nem indokolt, miután a 229 frt 20 kr. költségösjzeg sorrendi végzésben lett megállapítva, amely végzés jogerőre emelkedett, minden jogorvoslat hiányában jogerőssé vált, mi többé meg nem változtatható. A felebbviteli bíróság — szabadkai törvényszék —• különösen az utóbbi érvelés, a jogerősség beállása, a res judicata itteni alkalmazhatása ellen irányította Ítéleti indokolását. Az 1896. évi ápril hó 14-én hozott ítéletében a járásbiróságit helybenhagyta és pedig a 229 frt 20 kr. költségtöbbletre nézve következő meglepetést okozható indokolással: «Mert a sorrendi végzés folytán történt kiutalványozás csak egyik módja a követelés kifejezésének és a sorrendi végzés s a kiutalványozás ténye itélt dolgot (res judicatát) nem létesít a felek között; ha tehát költségek címén több utalványoztatott ki, mint a mennyit felperesnek összes megállapított költsége kitett, ugy ez a többlet a személyes adós tartozásából levonandó; a jelzálogos adós pedig többet fizetni nem tartozik, mint a mennyi a követelésből valósággal fennáll s igy az ingóságok vételárából befolyt s felperes által felvett 36 frt 70 kr. ugy a költségtöbblet címén felvett 113 frt 75 kr, összesen 151 frt 75 kr. felperesnek 640 frt leszállított követeléséből leszámítandó levén: az első bíróság alperest helyesen marasztalta 488 frt 55 kr. tőkében s annak járulékaiban*. Azon jognézet azonban, melyeta törvényszék a r e s j udic a t á r a nézve mint felebbviteli bíróság nyilvánított, a Curia által nem osztatott s fenn nem tartatott. Legfelsőbb bíróságunk 1896július 9.149. sz. alatt hozott ítéletében felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt adván, a kereseti főtárgyra nézve mindkét alsóbirósági Ítéletet megváltoztatta s alperest 602 frt tőke s kamataiban marasztalta; a költségek megszüntetését illető részt is megváltoztatta s alperest 29 frt 65 kr. felebbezési és 30 frt 75 kr, felülvizsgálati költség fizetésére kötelezte. Felperesnek az ingók vételárából befolyt 37 frt 70 krra vonatkozó panaszát alaptalannak találta azért mert a felébb, bíróság által elfogadott tényállás szerintfelperes'beismerte hogy Cv. Mladen személyes adós ingóságainak elárverezésénél a tőkekövetelés törlesztésére azon összeget felvette; minéltogva e törlesztés folytán keresetét 602 frtra s 30 krra le is szállította-a felülvizsgálati eljárásban irányadó e tényállásnál fogva pedig felperes a tőkekövetelésének 640 frtban való megállapítását többé nem követelheti*.