A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 36. szám - Orvosi titoktartás és életbiztosítás. [Hozzászólás Stiller Mór: Orvosi titoktartás és életbiztosítás című cikkéhez. A Jog, 1900. 34. sz. 237-238. p.]

A J megvonni s őt a mái meghozott ítélet után még hosszabb ideig kinos bizonytalanságban tartani, akár csak valami mellékbüntetés gyanánt. Minthogy senkiben jogsérelem az által nem eshetik, ha a meghozott Il-od fokú ítéletet nyom ban kihirdetik, — ennélfogva még abban az esetben is, ha a semmiségi panasz a járásbirósági ítélethirdetéskor volna bejelentendő, még akkor is ki kellene a törvényszéknek hirdetnie a Il-od fokú ítéletét, — ha másból nem. de legalább mint mondottuk, méltányosság szempontjából. Különben ! azt, hogy az ítéletet nyomban ki kell hirdetni, megmondja J a B. P. 329. §-a is: «Az ítélet a tárgyalás befejezése után rendszerint azonnal meghozandó és nyilvánosan kihirdetendő stb.» Az, hogy a Il-od fokú ítéletnek nincs joghatálya, — ha ez állana is — nem volna ok arra, hogy a törvényszék is ki ne hirdesse saját ítéletét, — a hirdetésnek nem csak az lévén a célja, hogy az ítélet esetleg jogerősnek kimondassák illetve a büntetés végrehajtassák, hanem az is, sőt első sorban, hogy az érdekeltek annak tartalmát megtudják s ez legrövidebben jelen esetben a törvényszéki hirdetés által történik. Egyik kifolyománya a szóbeliség elvének a nyombani ítélethirdetés. Mert hol volna meg annak a garantiája a felek s a jogkereső közönség szemében, hogy az ítélet a szóbeli tárgyalás közvetlen impres siójának a szüleménye, ha az ítéletét nem nyomban hirdetné ki a bíróság. Csonka szóbeliség volna ám az ! Különben pedig — mint lejebb látni fogjuk — a mi álláspontunkból kifolyólag a Il-od fokon való hirdetésnek is meg van a maga joghatálya, még pedig épp a semmiségi panasz bejelentését illetően. Most, hogy tisztába jöttünk azzal, hogy a törvényszéknek is ki kell hirdetnie a saját Ítéletét, lássuk, mely eset az. amikor az érdekelt fél csak a járásbíróságnál értesül a Il-od fokú ítélet tartalmáról s mely esetben értesül már a törvényszéknél arról. Tudjuk ugyanis, hogy a járásbirósági eljárásban is a fölebbviteíi főtárgyalás történhetik először: a bizonyítékok teljes ismétlése mellett. Ebben az esetben mindama személyek, a kik a járásbirósági tárgyaláson jelen voltak, a törvényszék fölebbviteíi tárgyalásán is megidézés folytán jelen lesznek. Ebben az esetben a semmiségi panasz bejelentésére jogosítottak (vádlott, magánvádló stb.) mind már a törvényszéknél meg fogják tudni az ítélet tartalmát. — A fölebbviteíi tárgyalás történhetik másodszor bizonyítékok részleges ismétlése mellett. Ebben az esetben, — ha a semmiségi panasz bejelentésére jogosítottaknak csak egy része jelent meg, a törvényes idézéshez képest, a fölebbviteíi tárgyalásra, (t. i. a törvényszék csak ezek egy részével vette föl a bizonyítást) — akkor a semmiségi panaszra jogosítottaknak ez a része a törvényszék előtt, a jelen nem volt része pedig a járásbíróság előtt fog tudomást szerezhetni a Il-od fokú ítéletről. Végül ha bizonyítékok ismétlése nélküli fölebbviteíi tárgyalást tartott a törvényszék s ha még a tárgyalás meghallgatására sem jelent meg a s. panaszra jogosítottak egyike sem, akkor ezek szintén csak a járásbíróságnál fogják meghallani a Il-od fokú ítéletet. Tehát láttuk, hogy van eset, mikor az érdekeltek valamennyien már a törvényszéknél megtudják az itélet tartalmát, — van eset, mikor csak egy részük értesül itt s van eset, mikor mindannyian, a kik a s. panaszra ,'ogositvák, csak a járásbíróságnál hallják meg a Il-od fokú ítéletet. Vagyis más szóval a járásbíróság is hirdet Il-od fokú ítéletet s a Il-od fokú bíróság is hirdeti a saját Ítéletét. Ezek után térjünk át az 557. §. bekezdő szavaira melyek szerint: «A semmiségi panasz az itélet kihirdetésekor,. ..» stb. jelentendő be. Az ítéletet pedig kihirdetheti? A törvényszék is meg a járásbíróság is amint láttuk. Azok előtt, a kik a törvényszéki fölebbviteíi, tárgyalásra megjelentek, azok előtt a törvényszék hirdeti. Ok tehát a törvényszék előtt jelenthetik be a semmiségi panaszt, minthogy: «A semmiségi panasz az itélet kihirdetésekor stb.» — jelentendő be. Ezt a kifejezést . . . «vagy ha az itélet kézbesítés utján. stb. — ebben az esetben ekként értelmezzük: «vagy pedig abban a másik esetben ha . . .» stb. . . . S ha ezt igy értelmezzük, akkor megállapíthatjuk, hogy az 557. §. kétféle esetet ismer: az egyiket, amikor a) kizárólag a járásbíróságnál jelentendő be a semmiségi panasz, t. i. az Ítéletnek kézbesítése esetén s a másik esetet, amikor b) ott jelentendő be, a hol a semmiségi panaszra jogosult vagy jogosultak előtt az ítéletet meghirdették. Tehát akár a járásbíróságnál, akár a törvényszéknél. A «Jog»-ban irt cikkelynek irója (amint már láttuk), továbbá Edvi Illés ugy a nagy kommentárjában, OG valamint «A büntető járásbíróságok zsebkönyven cimü kiváló munkájában azonban az ellenkező nézeten vannak. De E d v i Illés sem fejti ki álláspontját. O szerinte is mintha természetes volna az, hogy az 557-ik szakaszt csakis ugy lehet értelmezni, hogy a semmiségi panasz csupán a járásbíróságnál jelentendő be. Mi nem tartjuk ezt olyan természetszerűnek. Meglehet, hogy a törvény tényleg azt szándékozta, hogy csak a járásbíróságnál legyen bejelenthető a semmiségi panasz. — i de ám nem fejezte ki magát ebben az irányban precize. I Innét a többféle magyarázat. A mi magyarázatunkat pedig, mely a törvény ama szavai után indul, hogy a semmiségi panasz az itélet kihirdetésekor stb. stb. jelentendő be, — a B. P. 330. §-a támogatja, mely szerint: «Az itélet kihirdetése után az elnök megkérdezi előbb a vádlót, azután a vádlottat, hogy kívánnak-e perorvoslattal élni . . stb. . . . A mi a praxist illeti, erre nézve megjegyezzük, hogy a vidéken ez többféle. A budapesti büntető törvényszék pedig (mint Il-od fokú bíróság) már megállapodott; a gyakorlat az, hogy a semmiségi panasz ott jelentendő be, a hol az itélet a s. panaszra jogosított előtt ki lett hirdetve, tehát akár a járásbíróságnál, akár a törvényszéknél. Ennyit a semmiségi panasz bejelentésének fórumára nézve, amelynél, mint láttuk, eltérők a nézetek. Az azonban kétségen fölül áll, hogy a s. panasz elfogadása vagy visszautasítása tárgyában csakis a járásbíróság van jogosítva határozni. E tekintetben világosan mondja a törvény : « . . ez (t. i. a járásbíróság) utasítja vissza az elkésett stb. stb. semmiségi panaszt » Az tehát már határozottan helytelen volna, ha a törvényszék határozna a semmiségi panasz elfogadása iránt. Az 557-ik szakasznak az az intézkedése, hogy a járásbíróság határoz a semmiségi panasz elfogadása vagy visszautasítása iránt, kivételt statuál a generális szabály alól, mely a 432. §-ban van lefektetve. Ez a szakasz azt mondja : «A törvényben kizárt stb. stb. semmiségi panaszt stb. stb. az a bíróság utasítja vissza, melynél bejelentették, illetőleg beadták.» — Ez a szabály azonban a törvényszék elé mint I. fokú bíróság elé utalt ügyek elintézésével áll csak fönn, — a járásbirósági eljárásban pedig, mint ép most láttuk, speciális intézkedés állíttatott föl. Enynyit tartottunk szükségesnek megjegyezni a járásbirósági semmiségi panasz bejelentési és elintézési fórumának a kérdésében. Orvosi titoktartás és életbiztosítás. Irta : Dr. HOROVITZ GYULA ügyvéd; Eperjesen. A «Jog» 34. számában dr. S t i 11 e r Mór ur a fenti cimü cikkében szakavatott módon értekezik egy jogi és orvosi kérdésről, melyet következőképen formuláz: Vájjon a kezelő orvos az által, hogy bizonyítványt állit ki az általa kezelt ügyfele betegségéről, vagy halála okáról, hazai törvényeink szerint törvényes kötelességét megszegte-e ? Igen, vagy nem ? A cikkíró ur azon eredményre jut, hogy az orvos ily bizonyítvány kiállításával nem vét a titoktartás ellen, és helytelennek, és illetve eredményében céltalannak tekinti az orvosi körökben keletkezett azon mozgalmat, hogy az orvosok a post mortem bizonyítvány kiállítását megtagadják. A kérdés eldöntésénél erkölcsi és jogi okok játszanak közre. Az orvost első sorban az erkölcsi okok érdeklik és az orvosi szaklapok hasábjain (1. Országos orvosi szövetség 6., 7., 8. számát) mondhatni egyhangúlag kifejezésre is talált azon nézet, hogy az orvos soha és semmiféle körülmények közt se adjon biztosító társaságoknak felvilágosítást cliense egészségi állapotáról. Cikkíró ur ezen felfogást perhorrescálja Én ellenkező nézetben vagyok és első sorban erkölcsi okokból ezen nézetet osztom. Elvitázhatatlan tény, hogy az orvosi titok megőrzése érdekében áll a betegnek, kire a valóság feltárása végzetes lehet, tény, hogy az oly orvosi titok is, mely nem jár az ügyfél családja vagy személye jó hírnevének veszélyeztetésével, az orvos által megőrzendő, mert az az illető egyéb személyi ésmagánjogiérdekeinekmegóvására szüksége s. Gondoljunk csak arra, hogy hány házasság nem jöhetne létre, hány polgári alkalmaztatás tétetnék lehetetlenné, ha az illető egészségi állapota mindenki előtt feltárható lenne. Ha pedig az egészségi állapotra vonatkozó felvilágosítás abstracte véve kell, hogy erkölcsi okokból az orvos