A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 35. szám - Pertári kezelés a sommás eljárásban. [Hozzászólás Révai Lajos: Pertári kezelés a sommás eljárásban. 1-2. r. cikkéhez. A Jog, 1900. 31. sz. 225-227. p. és 33. sz. 233-234. p.]

A JOG 245 teljes e n (é jj el - n appa I) mag á n /- á r k á b a n hajtani végre. Jól tudom, üogy ez sok gyakorlati nehézségbe ütközik, mert a togházak átépítését tenné sokhelyt szükségessé, de amint be lehetett rendezni fegyházainkat az elméleti követelményeknek megfelelően, épugy be lehetne (s a természetes sorrend éppen az lenne) a fogházatj is S a feltételes elitélés és birói dorgálás behozatalával úgyis jelentékenyen megfogyna a fogházat kiállók száma, igy ez a kívánalom nem is ütközne oly nagy akadályokba. Az elzárás büntetés tekintetében már az 1892 : XXVII. t.-c. jótékony reformot léptetett életbe, midőn uj közigazgatási fogházak építését eltiltotta s elrendelte, hogy az elzárás rendszerint bírósági fogházban hajtandó végre. Miután tehát az elzárás-büntetés igy csak névleg különbözik a fogháztól, az elzárásnak mint önálló büntetési nemnek megszüntetése is egészen természetes lenne s minden nagyobb nehézség nélkül keresztülvihető lenne. Ha azonban ez nem fogadtatnék el, kriminalpolitikai szempontból azt mindenesetre sürgetnünk kell, hogy az elzárás mindig és egészen magánzárkában hajtassék végre. A feltételes Ítélet, a házi fogság és a birói megdorgálás behozatala azonban az elzárás alkalmazását sok esetben feleslegessé tenné. Az állam fog ház kivételes büntetési eszköz s végrehajtása is teljesen elüt a többi szabadságbüntetésétől. Végrehajtási módjára nem sok mondani valónk van. Országos állam fogházunk kettő van u. m. Szegeden és Vácon, e kettőt is lassanként feleslegessé teszi az igazságügyminiszterium 18S)5-iki 1t40. sz. rendelete, me'y megengedi, hogy az állam fogházra elitéltek, ha kérik, büntetésüket az általuk választott törvényszéki fogházban tölthessék ki. ha ott más elitéltektől ügy zárkájukban, mint séta idején elkülönithetők. Helyes volt-e az állam foglyokat ebben ez az ujabb kedvezményben, melyet ugyan a célszerűségi tekintetek mindenesetre támogatnak, részesíteni, ez vélemény dolga. Részemről nem tudom azt helyeselni. Epugy nem helyeselhetem, hogy a Btk. 18. § ának ezt a kedvezményét, hogy az egy éven felüli államfoghá'ra ítéltek is büntetésük s/i részének kitöltése után fellételes szabadságra bocsáthatók. Miután az államfogház a szabadság pu zta elvonása, annak célját a javítás semmiképen sem képezi, a feltételes szabadságra bocsátásnak i't semmi értelme sincs. Ami végül javitó-intézeteinket illeti, ezek gyökeres reformja is, mint fentebb emiitettem, elodázhatatlan. Javítóintézeteink, 20 év alatt épült összesen négy. u. m. Aszódon, Kolozsváron és Székesfehérváron a fiuk, Rákospalotán a leányok számára. A 4 intézetbe összesen befogadható 400 növendék, holott az évente elitélt 20 éven aluliak száma, mint Vargha Ferenc részletesen kimutatja. (A gyermekkorban levő bűnösök) felrúg 8000-re. A 4 intézet tehát elenyésző csekélység. A másik legnagyobb hiba pedig az, hogy javító intézeteinkben e 1 i t é 11 ése'l nem itélt, sőt gyámhatósági vagy szülei kérelemre behelyezett növendékek vannak összekeverve. Ez a jelenség nem szorul kommentárra. Hogy javitó-intézeteink a mai összevegyítés dacára is jó eredményt mutatnak fel, ez csak azt igazolja, hogy ha az osztályozás már az intézetekben megtörténnék, még sokkal nagyobb eredményt érhetnénk el. A reform tehát itt a legeslegsürgősebb! (Vége következik.) /Pertári kezelés a sommás eljárásban Irta : dr. ÖDÖNFI MIKSA, bpesti ügyvéd. Dr. Révai Lajos, a «J o g» szerkesztője által ily cimen felvetett eszmére röviden előadtam már egy ízben nézeteimet; minthogy kartársam ezen igazán csak általánosságban odavetett soraimat a «Magyar Jogász» és «Jog» utolsóelőtti számaiban az utosó minutiáig szétaprózta, szükségesnek tartom részletesebben indokolni miért felesleges az általa megpendített pertári kezelés eszméje. Tény az. hogy azon bajok, melyek dr. R. L -t ezen eszmére indították, megvannak, s hogy azokat szanálni keik Igy tény, hogy tulsok dolga van egy bírónak, hogy a kicsiny termek túlzsúfoltak, hogy a biró idejének egy részét makacsságok és egyezségek ftlvételévelel tölti el stb. De fentartom ismét azt, hogy a pertári kezeléssel ezen a bajon nem lehet segíteni; a pertári kezelés retrográd irányt képvisel, az igazságszolgáltatás niveauját lerontja s éppen azért a legtöbb művelt államban ki van már küszöbölve s az összes nyugati államokban, néhány német államot kivéve, a szóbeli eljárás lett behozva a teljes vonalon s minden fajában a peres eljárásnak. Ámde nem kell, csak a budapesti 3 törvényszék pertárát összehasonlítani s mindjárt megtalálja az ember annak magyarázatát, hogy a pertári kezelés még a rendes eljárásban is felesleges, hát még a sommás eljárásban. A pestvidéki törvényszéknél, hol kevés a per, egy fiatal joggyakornok egyedül a legnagyobb pontossággal látja el a pertári teendőket; a budapesti kir. törvényszéknél már 2 ember végzi el ezen tisztet és mégis néha fél óráig kell várni, mig az emberre kerül a sor, a legtöbbször nincs hely a hova leüljön az ember, nincs toll és papir. a mivel irjon stb. stb. A ki pedig a budapesti keresked. és váltótörvényszék pertárában meg szokott fordulni, hol pedig összesen 70—80 ügynél többön szintén nincs egy nap megjelenés, az fogalmat alkothat magának arról, hogy nézne ki az a pertár (még ha 5—6 volna is), hol 1000—1200 uj ügyet túrnának fel, mert ennyi jutna egy pertárra naponta, (még ha 5—6 pertár volna is). Micsoda káosz és bábeli zavar uralkodnék ott, ahol 2—300 fél és 5—600 ügyvéd és ügyvédjelölt tolongana. Nem mondok nagyot azzal, ha azt állirom, hogy a verekedések napirenden volnának. A megtörtént felhívást és annak eredményét senki sem volna képes constatálni; a felek egymás helyett írnák alá a jkveket; hivatalosan pedig semmit sem lehetne constatálni. Azért nagyon téved Dr. R. collegám, ha azt hiszi, hogy a perfári kezeléssel a járásbirósági helyiségek elégtelenségén, túlzsúfoltságán és a tárgyalási ügymenet lassúságán a központi vagy egységes pertári kezeléssel segítve lenne. A járásbirósági helyiségek helyett jövőben ily módon a pertári helyiség és pertári személyzet volna elégtelen és túlzsúfolt; a pertári kezelés s illetve ügymenet pedig nem lassú, hanem a szó szoros éltelmében fennakadna s kátyúba kerülne, ugy hogy mindennap néhány acta, okmány, sőt egész per veszne el a bábeli zavarban, mely az ily egységes pertárt uralná. — Azt mondja Dr. R. collegám, hogy a sablon-munka elvétele az Ítéletek belső értékét emelné. Igen téved ! A sablon munkát ma is joggyakornokok és aljegyzők látják el; sőt az ítéletet is megcsinálják, s legtöbbször a bírónak csak pár szóval kell elmondani a jegyzőnek, hogyan szól az itélet, s mi az indoka ? Hogy valaki jó Ítéletet hozzon, ahhoz jogi tudomány és jurisdictio kell, melyet sem a zaj, sem az idő nem szőrit korlátok közé. Ha kevés az ideje, legfeljebb nem ér rá ítéletét hosszasabban indokolni, de jónak az olyan jó lesz a zsúfolt teremben is mintha a feleken kivül egy lélek sincs a teremben. Hogy egyes birák fél délelőttöket töltenek el a makacsságokkal, az igaz, de ez a fél délelőtt éppen arra elegendő ezen bíráknak, hogy egy ügyben a felperesi ügyvéd szórói-szóra elolvassa a kereset és mellékleteinek conceptusát és arra az alperesi ügyvéd válaszoljon, és ezt hosszú lére eresztve tollba mondják a jegyzőjüknek. Ez a pár biró a sablon és copfnak a rabja; miattuk tehát nem lehet jog — és illetve perrendszereket sem alkotni, sem megváltoztatni. Azt pedig végre is sehol sem tiltja törvény, hogy a jegyző segítsen a birájának s a mennyiben az, hogy ő jelenleg bármily makacssági ítéletet vagy egyezséget vegyen fel, eljárási szabályba ütközik, első cikkem szerint egyszerűbben orvosolható olyképp, ha a jegyzőnek ily kisegítő jogokat adunk a biró mellett, mint a pertári — tehát uj eljárási rendszer behozatalával. Akár a pertárban veszik fel az egyezséget, makacsságot és halasztásokat, akár a biró mellé beosztott jegyző lesz feljogosítva ezek önálló ellátására, az eredmény ugyanaz, hogy a biró azonnal az érdemleges tárgyalásokhoz foghat s még sincs szükség pertárra sem pertári kezelésre. A mit pedig R. barátom a büntető járásbíróság és polgári járásbíróságok összehasonlításával mivel, az az aranyigazságnak halálos arculcsapása. Mert bármennyire nem állnak polgári bíráink Ítéletei tulmagas niveaun, a büntető járásbíróság ítéleteivel nagyon de nagyon kiállják a versenyt; a budapesti V. ker, kir. járásbíróság helyiségei és a büntető járásbíróság helyiségei teljesen azonosak ; a büntető járásbíróság némely bírái pedig 5—6 hóra a feljelentés után is kitűzhetnek s ki is tűznek tárgyalást, mert ott csak az a kérdés, be lett a panasz adva, mit polgári biró nem tehet, mert itt magánjogi érdekekről van szó, s 2 hónapos tárgyalásoknál is panaszkodunk már. Azonkívül 3 — 4 bírónak van ott is közös előszobája és szolgája, éppen ugy mint az V. kerületi kir. járásbíróságnál, jegyzőkönyvvezetője pedig szintén van minden polgári bírónak, csak hogy itt is, ott is, némelyik biró igy használja a jegyzőt, másik máskép. Ezen összehasonlítással tehát mit sem igazol Dr. R. L. kartársam. Azonban akárhány pertárt adna is dr. R. L. a bíróságoknak