A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 32. szám - Perújítás a községi bíróság hatáskörét meg nem haladó polgári peres ügyekben. [Hozzászólás Bartók József: Perujítás a községi bíróság hatéskörét meg nem haladó polgári peres ügyekben. A Jog, 1900. 29. sz. 218-219. p.]

A JOG 231 Az a változás mindenesetre beállott, hogy a perújításnak az 1877. évi 22. t.-c. 63. tj-ábun rendszeresített külön faja megszűnt, mintán a 20 írtnál nagyobb substratummal biró perekre nézve általában lépett életbe az 1893. évi 18. t.-c. és igy a községi bíráskodás alá nem tartozó kisebb polgári peres ügyek, mint külön faj, megszűntek. Más változást nem is okozott az 1893. évi 18. t.-c. a bennünket most foglalkoztató kérdésben, miután ez a t.-c 225. §.-ban kifejezetten fen'ártja az 1877. évi 22. t.-c. rendelkezéseit. Eddigi fejtegetéseim eredménye tehát ugyanaz, mint a «Jog» 29. számában foglalt cikk conclusiója, hogy t. i. a perújítás a kisebb polgáii peres ügyekben is meg van engedve — csak az ut, a melyen ezen eredményhez jutok, más, mint melyen a lenti cikk irója halad. Hogy alakul azonban a kérdés akkor, ha azon feltevésből indulunk ki, hogy a cikkírónak igaza van abban, hogy az 1893. évi 18. t.-c. életbeléptetése előtt az állandó gyakorlat ugy magyarázta az 1877. évi 22. t.-c. 63. §-át, hogy a kisebb polgári peres ügyek azon részében mellek a községi bíráskodás alá tartoztak, a perújítás ki van zárva ? (mely gyakorlatról azonban nekem nincs tudomásom ) Ebben az esetben a perújítást most is kizártnak kellene tekintenünk, mivel, mint már fenteb fejtegettem, az 189.'$. évi 18. t.-c. 225. §-a az 1877. évi 22. t.-c.-et kifejezetten érvényben tartotta. Tévedésen alapul ugyanis cikkírónak az az okoskodása, hogy a mint egyszer a kisebb polgári peres ügy a járásbíróság elé került, már sommás ügy és sommás ügy között nincsen különbség, hanem a sommás eljárás szabályai mindenben irányadók a kisebb polgári peres ügyekre nézve is. Hogy maga az 1893. évi 18. t.-c. sem akarja a kisebb polgári peres ügyeket abban a stádiumban, a mikor a járásbíróság elé kerültek, és a sommás pereket egy kalap alá helyezni, abból is látszik, hogy ezen törvény 225. §-a maga is tesz különbséget a kétféle peres ügy között — igy pl. a felebbezésre vonatkozólag. Továbbá az a körülmény, hogy a peres ügyek valami fajában lehet perújítással élni, ama peres ügynek a maga teljességében inhaerens sajátsága, nem pedig a peres ügynek oly subveniens tulajdonsága, a melylyel a peres eljárásnak bizonyos stádiumában, — ajelen esetben cikkíró felfogása szerint a felebbviteli stádiumban — birna. Már pedig az 1893. évi 18. t.-c. a kisebb polgári peres ügyekről kifejezetten ez ügyeknek csak azon stádiumában rendelkezik, a mikor a járásbiróság elé kerültek — és egyedül az 1877. évi 22 t.-c. az, mely kisebb polgári peres ügyekről azok teljességében határoz — a miből az is következik, hogy a perújítás kérdésében csak az 1877. évi 22. t. c. lehet irányadó, nem pedig az 1893. évi 18. t.-c. Végül pedig az 1893. évi 18. t.-c. 225. §-a a kisebb polgári peres ügyekre (az eljárásnak, mint már kifejtettem, csak felebbviteli stádiumában) nem a «sommás eljáráss szabályait terjeszti ki, mint azt cikkíró mondja, hanem a ajelen törvénynek», vagyis az 1893. évi 18. t.-c-nek szabályait. Már pedig a perújítás, mint azt maga cikkíró is előadja, még a sommás ügyekre nézve sincs az 1893. évi 18. t.-c-ben szabályozva, hanem az 1868. évi 54. és 1881. évi 59. t.-c.-ekben, — ebből is arra az eredményre jutunk, hogy a perújítás kérdésében a kisebb polgári peres ügyekre vonatkozólag csak az 1877. évi 22. t.-c. az irányadó. És igy végconclusióm az, hogy abban az esetben, ha az állandó gyakorlat az 1877. évi 22. t.-c.-nek 63. §-át ugy magyarázta volna, hogy az a kisebb polgári peres ügyeknek egy részére szorítja a perújítást, ugy a perújítás a kisebb polgári peres ügyekben a perújítást kizárja, ugy az ma is ki van zárva, ha azonban ez az eset nem forog fenn — és én csak ezt tartom a helyes jogi állapotnak — ugy a perújítás a kisebb polgári peres ügyekben ma is meg van engedve. Külföld. Az építési követelések biztosítása külföldön. Franciaországban a középitkezésekre vonatkozó különös szabályoktól eltekintve, melyek azonban az építőiparosnak csak annyiban nyújtanak kedvezményt, hogy megtiltják az utóbbi magánhitelezőinek amaz összegek lefoglalását, melyeket valamely nyilvános vállalatban való részvétel alapján utaltak ki neki : a magánépitkezések tekintetében a code civile 2,103. szakaszának 4. §-a bizonyos feltételek mellett kedvezményben részesiti az építkezésből származó követeléseket, a mennyiben t. i. az építkezés megkezdése előtt a bíróság által kiküldött szakértő megállapította az építési telek értékét és a mennyiben a munkálatok befejezése után legkésőbb hat hónap alatt ismét bírósági szakértő utján megállapították az építkezés eredményét. Az iparosok elsőbbsége az ingatlannak az építésből származó értéktöbbletére szorítkozik. (Ugyanezt az elvet érvényesiti az uj német törvényjavaslat is.) Oroszországban a kereskedelmi perrendtartás 599. § 8. pontja szerint a szóban levő követelések azon előnyös követelések közé tartoznak, melyek az adós fizetésképtelensége esetén a csődtömegből előbb teljesen kielégíttetnek. Az uj német polgári törvénykönyv 648. §-a szerint az építési vállalkozó, vagy részvállalkozó, azaz az iparos a szerződésből származó követelései fejében biztosítási jelzálogot kérhet a megrendelő telkén. Ha a munka nincs is még befejezve, a már teljesített munka arányában is kérheti a jelzálogbiztositást. Az a körülmény azonban, hogy addig, míg az iparos munkájával, vagy annak egy részével elkészül és jelzálogbiztositást kérhet, az ingatlan többnyire tulterheltetett már és az iparos jelzálogi biztosítását illusoriussá teszi, indokolttá tette az építési követelések hatályosabb biztosítására irányuló speciális törvényjavaslat előterjesztését is. E javaslatnak alapelve az, hogy az építőiparosnak korlátolt dologjogi elsőbbséget enged az épületnek közreműködése következtében beállott értéktöbbletére. Ez alapelvet következő rendelkezésekkel kívánja elérni. A törvény hatálya nem terjed ki a birodalom egész területére, hanem az országos kormányokra bízza azon kerületek megállapítását, melyekre a törvény kiterjesztése szükségesnek mutatkozik (1, §.) -Más kerületekben, nevezetesen a vidéken, a telekkönyvi jog érintetlenül marad. Azonkívül az épités következtében beálló értéktöbblet megállapítására irányuló eljárás lehető egyszerűsítése végett is, a törvény hatálya, az átalakítások kizárásával csupán a teljes uj építkezésekre szorítkozik, mint a melyeknél a visszaélések különben is szembetűnőbbek. (1. és 2. §§). A törvény hatálya alá vont területeken a hatóság az építési engedélyt csak ugy adja meg, ha az építési engedélyért folyamodó igazolja, hogy a telekkönyvi hatóságnál az építésről telekkönyvi bejegyezvényt eszközölt ki (Bauvermerk). E bejegyezvénynek tartalmazni kell a beépítendő telek hatósági közbenjárással megállapítandó értékét is (2. §). A épités befejezése után 6 hónapig jogukban áll az építőiparosoknak és munkásoknak az ingatlanra vonatkozólag jelzálogbiztositást (Bauhypothek) kérni (10. §.), mely építési zálogjogban valamennyi kézműves és iparos egyenlőképpen részesül (14. §.). A telekre vonatkozó más jogokkal szemben a fentjelzett 6 havi határidő alatt bejelentett építési jelzálogjog (Bauhypothek) rangsorozata akként alakul, hogy megelőz az minden oly jogot, melyet, bár az épités megkezdése élőit, de az építési bejegyezvény után jegyeznek be, sőt előbb bejegyzett jogokkal szemben is van bizonyos korlátolt elsőbbsége, a mennyiben t. i. az árverés alkalmával befolyó összeg a teleknek az építési bejegyezvénynyel (Bauvermerk) feljegyzendő értékét felül múlja. Különös tekintettel van a javaslat arra a viszonyra, melyben az építési jelzálogjog(Bauhypothek) az épités folytatásához adott pénzösszeg utáni jelzáloghoz (Baugelderhypothek) áll (16. §.), a mennyiben az építési telek értékén kívül, arra az összegre, melyet az építési költségül felvett összegből építési követelések kifizetésére tényleg felhasználtak, az építőiparosok és munkások elsőbbsége ki nem terjed. Nyílt kérdések és feleletek. Az elővásárlási jogról. (Felelet.) Ady Endre ur által a «J o g»nak f. é. 29. számában a fenti cím alatt közzétett kérdésre legyen szabad véleményemet a következőkben előadnom : Előre kell bocsátanom, hogy nem oszthatom dr. Klein Ede ügyvéd urnák válaszában kifejezésre jutott ama nézetét, mintha a felvetett kérdés csak az oszt. polg. tkv. szellemében volna megoldható, de helyesnek ismerem el ama álláspontját, hogy a kérdés megoldásához nem a tulajdonjog korlátlanságából kell érveket meríteni. Szerény nézetem szerint ugyanis a felmerült kérdés oly általános érdekű, hogy annak megoldása nemcsak az osztrák hanem az általános magyar jog szerint is óhajtandó, — mert hisz hasonló jogesetek mindenütt előfordulnak, — másrészt azonban ily általános érdekű jogelvek pertractálásánál készülő polg. tkvünkre is tekintettel kell lennünk. Ennélfogva e kérdéshez nem annyira de lege lata, — hanem de lege ferende szempontjából kivánok tehetségemhez képest hozzászólani. Az elővásárlási jognak kikötését mindenesetre az eladó javára biztosított jogkedvezménynek kell tekintenünk. Az eladót, ily előnynek kikötésére különböző érdekek bírhatják, de kétséget nem szenvedhet, hogy ezen érdekek az ő szempontjából vagyoni jelentőséggel birnak és mint ilyenek képezik a közte és a vevő között létrejött kötelem alapját is. Nincs jogszabály, mely tiltaná, hogy valaki az őt közvetlenül illető előnyről, jogkedvezményről lemondhasson, vagy ilyent egy harmadik javára létesíthessen. A lemondás vagy olyan természetű, hogy avval egy harmadiknak jogkőre nem lesz érintve, vagy 1*