A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 31. szám - Lehet-e perújítással élni a községi biróágtóll a járásbíróság elé vitt ügyekben?

122 A JOG nek megtörtént befizetése folytán, a társaságnak most már 6.400,000 korona tényleg befizetett alaptőkéje van, kitüntettessék, elutasittatott, helybenhagyja azért, mert a keresk. törv. 157. és 158. §-ai értelmében a részvénytársaság alaptökéje tekintetében a cégjegyzékbe való bevezetés tárgyát egyedül ennek (az alaptőkének) nagysága, a részvények vagy hányadrészvények száma és ezek névértéke képezheti s igy az alaptőkére, ugy egyes részvényekre eszközlött egyes befizetéseknek megtörténte külön bejegyzés tárgyává nem tehető; mert a kereskedelmi cégjegyzékek berendezése és vezetése tárgyában kibocsátott ministeri rendelet 10. §-ában tüzetesen fel vannak sorolva azok a tények és viszonyok, a melyek bevezetés tárgyát egyedül képezhetik, mert folyamodónak fent körülirt kérelme a telhivott §. egyik pontja alá sem vonható; mert ezen §. 3. pontja értelmében a részvénytársaság alapításánál is a keresk. törv. 157. §-a rendelkezéseinek megfelelően bevezetés tárgyát csak az alaptőke nagysága, a részvények vagy hányadrészvények száma és azok névértéke képezi, de nem az is, hogy a bejegyzett alaptőke egészben vagy annak csupán egy része és mily része van tényleg befizetve; mert ezekhez képest az alaptőkére történt egyes befizetések a cégjegyzékben esetről-esetre külön-külön kitüntetésének helye nincs és mert ezekből folyik, hogy az alaptőke felemelése esetén is az a körülmény, hogy a felemelt tőkének egy része befizettetett, minden egyes befizetés megtörténte után külön-külön a cégjegyzékbe való bevezetés tárgyát nem képezheti. (1899. nov. 14. 3,012/99.) Valamely ügylet létrejöttének közvetítéséért az előre kikötött dij is más megállapodás hiányában csak akkor jár, ha maga az ügylet egyenesen a díjazást követelőnek közbenjárása mellett létesült (Azonos határozatok: Curia 3,816/96. I. G. 503/99. sz.) Egymagában az, hogy a bíróság ítéleti indokolása önmagának ellentmond, elvontan nem minősíthető jogszabálysértésnek. Az ítéletben a biróság nem idézte a tanuk vallomásat, hanem előadta ennek tartalmát, és a biróság, mikor indokaiban a tanuk vallomásának tartalmát adja elő, nem sért jogszabályt azzal, ha a tanuk vallomását nem idézi szó szerint. Hogy a biróság mit tekint a tanuk vallomásával bizonyítottnak és mit nem, ezt a S. E. 64. §-a szerint szabadon mérlegelni van hivatva és a mérlegelésnek az eredménye felülvizsgálat tárgyává nem tehető. Szabálytalanság ugyan, hogy a biróság a kihallgatott tanú vallomására vonatkozólag nem nyilatkozott arra nézve, hogy azt bizonyítékul elfogadja-e vagy sem s a vallomásban foglalt tényeket a per eldöntésénél lényegesnek találja-e vagy sem és e részben indokokat fel nem hoz, azonban e körülmény nem szolgálhat a megtámadott Ítélet feloldására okul, ha a tanú vallomásának mellőzése a felülvizsgálati kérelemben csak egész általánosságban panaszoltatott, a nélkül, hogy tüzetesen előadatott volna, hogy a peres fél a vallomásban foglalt mely tényt kivánt bizonyítottnak venni. Ily tüzetes megjelölés hiányában pedig az! hogy a vallomás mellőzése által lényeges eljárási szabály sértetett-e meg, meg nem állapitható, mert ez csak akkor forogna fenn, ha a vallomásban foglalt és mellőzött tény döntő volna. (Curia 1900 május 2. I. G. 131/1900.) A fuvardijpótlék, melynek elévüléséről az üzletszabály neai rendelkezik, 32 év alatt évül el. A fuvardijpótlék kötbér jellegével bir, a kötbér után pedig az állandó birói gyakorlat szerint, kamat nem jár. (A m. kir. Curia 1900. ápr. 26, 60. sz. a.) Ha a szerződés kiköti, hogy bizonyos időtartamon belül a megbizó nem bocsátkozhatik az alkusz nélkül tárgyalásokba, ugy ennek az az értelme, hogy az ügynök ne legyen a dolog természeténél fogva nem azonnal célravezető munkásságának eredményétől megfosztható azáltal, hogy az általa felvetett eszme folytán jelentkező vevővel a megbizó maga közvetlenül köti meg a szerződést. Ilyen esetben a megbizó a közvetítési dij megfizetése alól csak ugy menekülhet, ha bebizonyítja azt, hogy az ügynök a közvetítés körül semminemű komoly tevékenységet nem fejtett ki. Az alkuszdij az ügylet létesítésének közvetítése körüli fáradozás fejeben a közvetítőt csak akkor illeti meg, ha a közvetítés eredményre vezet és az ügylet a közvetítés folytán köttetik meg. (A kir. kereskedelmi és váltótszék 1899. nov. H. 781/99. sz. a.) A raktározási ügylet jogi természetéből, mely szerint a raktározott áru feletti rendelkezési jogot csak az szabályozza, hogy kinek a nevére lett az áru a raktárba beszállítva, illetve, hogy ki szerzett a kiadott raktári, vagy zálogjegyre jogot? az folyik, hogy a mennyiben a felperes az árut a saját nevére raktározandóan szállította be az alperes cég raktárába s a mennyiben a felek egyező beismerése szerint a felperes részéről beszállított terményekre vonatkozó raktározási jegy még a felperesnek ki nem adatott s igy a felperesnek a termények feletti rendelkezési joga a raktárjegyek beszolgáltatása által korlátozva nincs, az alperes pedig a felperes ellen raktározási dij iránt igényt nem támasztott és a felperes igényének érvényesítését törvényes foglalás sem akadályozza, a felperes az általa saját neve alatt és a saját rendelkezési jogának fentartása s ennek az alperes részéről való elismerése mellett, az alperesnél raktározott áruk felett szabadon rendelkezhetik, az alperes pedig a felperes kívánatára az árukat kiszolgáltatni, vagy azok meg nem létele esetén azok értékét megtéríteni tar tozik. A raktározási ügylet jogi természete kizárja azt, hogy figyelembe vétethessék az a kérdés is. vájjon a raktározott termények a felperes tulajdonát képezték-e s megillette-e azok felett a letevőt a jogi rendelkezés ? A keresk. törvény 439. §-a értelmében a közraktári vállalat köteles ugyan a nála letett árukról közraktári jegyet Kiállítani, de a közönséges raktározási vállalat, neki beraktározás végett átadott árukról, raktárjegyet kiállítani a törvény áltakötelezve nincs. (A m. kir. Curia 1900. máj. 1. 53. sz. a.) Ha az eladó beismeri, hogy a vevő által felmutatott nyitott mustra tőle származik, de azt állítja, hogy a mustra utóbb meg lett változtatva, ugy ezen állítását ő tartozik bizonyítani, mert ellenesetben a vevő által felmutatott mustra a vevőtől kapott mustrával azonosnak tekintendő. (A m. kir. Curia 1898. nov. 15. 1,004. sz. a.) A hitelező a követelésének biztosítására szolgáló fedezeti váltót adósának mindaddig visszaadni nem köteles, mig az adós a váltóval biztosított tartozását teljesen ki nem elégítette ; sőt még abban az esetben sem, ha a hitelező követelését még köztörvényi uton per utján érvényesítette volna. Mert a hitelezőnek még ebben az esetben is jogában áll a köztörvényi uton folyamatba tett pert abbahagyni és e helyett a fedezetül kapott váltót perelni. (A m. kir. Curia 1899 okt. 17-én 723. sz. a.) A kereskedelmi törvény 354. §-ában emiitett értesítés elmulasztásának csak az a következménye, hogy a szerződés teljesítésében késedelmes fél jogosítva van az utólagos teljesítést mindaddig, mig ellenfele nem értesiti, hogy teljesítés helyett kártérítést követel, megajánlani és ezt eszközölni. A nem késedelmes fél megfelelő utóíagos teljesítési időt csak a késedelemben levő fél kívánatára köteles engedélyezni, a mennyiben ezt az ügylet természete megengedi. — A kereskedelmi törvény 356. §. 2. pontjának rendelkezései az általános joggyakorlat értelmében a nem fix ügyleteknél is alkalmazandók. — Kártérítési (árkülönbözeti) összeg után kamat Ítéltetett meg, mert ez a kamat kiegyenlítése annak a hátránynak, a mely a jogosultat érte azzal, hogy az öt megillető összeg tőle a kereset indítása után is elvonatott. (A m. kir. Curia 1899 okt. 2í-én 732/99. sz. a.) Nem lehet helye annak, hogy ugyanaz a jogviszony kifelé közkereseti társaságnak, befelé pedig szolgálati viszonynak minősíttessék, bár a törvény előbbi irányban kötelezőleg rendelkezik, mig utóbbi tekintetben a szerződési szabadságnak tág teret enged. Nem valamely társas vagyon létezése, hanem a társak személyes és egyetemleges felelőssége képezi a közkereseti társaság megalkotásának és fennállásának feltételét. A budapesti kir. ítélőtábla 1899 aug. 21-én 2,235. sz. a.) A kötelezőjegynek végsorát «im Streitfalle entscheidet das Börsenschiedsgericht» a kt. 265. §-ának figyelembevételével csak ugy lehet értelmezni, hogy a felek a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának illetékességét kötötték ki, mert tőzsdebiróság az országban csak Budapesten van és igy vidéki termény- vagy gabonacsarnok választott bíróságának vagy éppen valamely külföldi tőzsde bíróságának kikötésére nem irányulhatott. (A m. kir. Curia 1899 okt. 19-én 1,161. sz. a.) Bűnügyekben. A debreceni királyi ítélőtábla 4. számú büntetőjogi döntvénye. Az 1874. : XXXIV. t.-c. 39. §-ában meghatározott és az 1880 : XXXVII. t.-c. 5. §-ában kihágásnak minősített zugirászatra kiszabott pénzbeli büntetés pénzbirság-e^ vagy pénzbüntetés P S ez a büntetés behajthatlanság esetében átváltoztatandó-e szabadságvesztés-büntetésre ? Hatá rozat: Az 1874 : XXXIV. t.-c. 39. §-ában meghatározott és az 1880. évi XXXVII. t.-c. 5. §-ában kihágásnak minősített zugirászat által elkövetett cselekményre az 1874 : XXXIV. t.-c. 39. §. első bekezdése alapján, pénzben kiszabott büntetés, pénzbüntetésnek tekintendő, ez azonban behajthatlanság esetében szabadságvesztésre át nem változtatható. Indokolás. Az 1880 : XXXVII. t.-c. 5. §-a szerint hatályában fentartott s az ügyvédi rendtartás tárgyában hozott 1874 : XXXIV. t.-c 9. §. első bekezdése azt, a ki a nélkül, hogy ügyvéd lenne a feleknek bíróságok, vagy hatóságok előtti képviselését üzletszerűen folytatja, kifejezetten pénzbirsággal rendeli büntetni. A törvényben meghatározott eme büntetési nemre nézve a B. T. K. javaslatának indokolása (hivatalos kiadás 123. lap) reá mutat arra, hogy Magyarországban már a régibb törvények és gyakorlat szerint is alkalmazásban volt és van a birság s a javaslat e büntetési nernet a mostani viszonyokhoz alkalmazott módozatok és feltételek által fentartva, annak jogi természetére megjegyzi, hogy az nem magánbüntetés,-hanem közbüntetés. Tekintettel arra, hogy zugirászat által elkövetett cselekmény büntetése, a cselekménynek közérdeket sértő minőségéhez képest