A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 30. szám - Ténymegállapítás a B. P.-ban

118 A JOG öröklött vagyonai, minthogy az M. N. R. alatti okmányoknak abból, hogy Asszonyfán már a mult század elején a H. család volt birtokos, sőt, hogy a közös törzset képező H. Ádám özvegye D. Katalin és gyermekei ellenmondással éltek, a birtokról rendelkeztek, — bizonyítottnak kellett venni, hogy az örökhagyó után maradt ingatlanok a H. család ősi birtoka s hogy ez az örökhagyóra az anyai és nem az apai ágról hárult, s minthogy felperes az utóházasság által törvényesítve lett, olyan körülmény pedig a per során fel nem hozatott, a mely a felperes törvényesithetésének akadályul szolgált volna és felperes ugyanazon vérségi fokon áll a felperessel, mint az 1809-ben született B. Ferenc féltestvére, felperes kereshetőségi jogához kétség nem fér, az elsőbiróság ítéletét mindezeknél fogva megváltoztatni, felperes kereseti jogát megállapítani és a kir. törvényszéket a per érdemleges elbírálására utasítani kellett. A magyar kir. Curia (1900 jun 5-én, 2,135 sz. a.) a másodbíróság ítéletét megváltoztatja és az első bíróság ítéletét hagyja helyben. Indokok: A kir. Curia elfogadta az alsóbirósági Ítéletek azon megállapítását, hogy be van bizonyítva, miszerint felperes az örökhagyó közös törzsétől néh. H. Ádámtól származik, a minél fogva kétségtelen az, hogy felperest néh. Gy. Mária után az öröklési, illetve miután Gy. Mária után végrendelet maradi, ezen végrendelet megtámadására vonatkozó jog megilleti; de csak az esetben, ha kétségtelen bizonyítást nyer az, hogy néh. Gy. Mária hagyatéka az ő anyai ágon felmenő őséről néh. H. Ádámról a felperessel közös törzsről származott, mert a mennyiben a vagyon ági eredete kétségtelenül megállapítható nem volna, felperest az öröklésben, következőleg az örökhagyó végrendeletének megtámadására vonatkozó jogosultságban az örökhagyónak az atyai ágon leszármazó közelebb oldalrokona kizárja. Az ideigl. törvénykezési szabályok szerint ugyanis a nem ági természetű vagyonban a szülői ágon leszármazók a nagyszülői ágon leszármazókat ezek pedig az ősszülök ágán leszármazókat az öröklésből kizárják és minthogy a fenforgó esetben felperes, örökhagyónak az anyai ös pától H. Ádámtól leszármazó oldalági vérrokona, ellenben Gy. Rozál ugyancsak az örökhagyónak az apai nagyapától Gy. Páltól leszármazó oldalági vérrokona, a mennyiben a vagyonnak az anyai ági ősapától való háramlása ki nem mutatható, az apai nagyapa ágán leszármazó Gy. Rozál felperest, mint az ősapa ágán leszármazó o jdalrokont az öröklésből kizárja. A kérdés tehát csak az, hogy ki van-e mutatva a vagyonnak az anyai ősapa H. Ádámtól való háramlása és másodszor az, ki van-e mutatva miszerint Gy. Rozál az örökhagyónak apai nagyapjától származó vérrokon. Á mi a vagyon ágiságát illeti, igaz, hogy az M. N. R. okiratokból kitűnik, hogy a H. család Asszonyfán birtokos család volt és más részről igaz az is, hogy az örökhagyó hagyatékához asszonyfai ingatlanok tartoznak, de ezen két tényen kivül más, vagyis az, hogy az örökhagyó hagyatékához tartozó ingatlanok örökhagyóra, anyja K. Katalin, ez utóbbira anyja H. Borbála, végre H. Borbála apja H. Ádám után hárultak, vagy az ingatlanoknak megfelelő ági érték hárult volna néh. H. Ádámról, fokozatos háramlás utján, örökhagyó Gy. Máriára, az bizonyítva nincs, az a körülmény pedig, hogy a hagyatékhoz tartozó ingatlanok épen Asszonyfa községben fekszenek, a hol az örökhagyó elődei birtokosok voltak, az ági minőség igazolására nem elegendő. Az S. a. községi bizonyítvány sem fogadható el bizonyité kul, mert ez csak azt bizonyítja, hogy örökhagyó ingatlanai nem képezik annak szerzeményét, hanem minden közelebbi meghatározás nélkül csak annyit jelez, hogy örökhagyó vagyona ősi. Nem levén tehát elfogadhatólag bizonyítva a hagyatéki vagyonnak a felperes ágáról való származása, felperes öröklési igényeinek megállapításánál nem alkalmazhatók az ági öröklés szabályai, hanem az vizsgálandó, hogy a vagyonnak nem ági természete mellett felperes van-e hivatva öröklésre, avagy van-e olyan apai, vagy anyai ági oldalrokona örökhagyónak, ki felperest az öröklésben megelőzi. Azt, hogy örökhagyó anyagi ágán ilyen közelebbi oldalrokon nincs, a kir. Curia is elfogadja bizonyítottnak, ellenben megállapítja azt, hogy az örökhagyónak apai ágán ilyen felperest megelőző joggal öröklésre hivatott oldalrokon van. S erre nézve a kir. Cuna teljes bizonyítékul elfogadja a 47. a. családi értesítőt, melynek adatai a győr-szent-mártoni, taápi és győr-belvárosi lelkészi hivatalok által hitelesítve vannak. Ebből a családi értesítőből kitűnik, hogy örökhagyó apjának Gy. Péternek testvére volt Gy. Pál, ezen Gy. Páltól leszármazott Gy. Mihály, ennek P. Borbálával kötött házasságából pedig született Gy. Rozál. Ezen közokiratilag bizonyított adatok hitelességéhez semmi kétely nem fér, mert nincs semmi alapja annak a feltevésnek hogy a 47. alattiban II. III. és IV. a. Gy. Péter és Gy. Pál családjáról szerkesztett kimutatás már Gy. Péter és Pálra vonatkoznék, mint a kik ugyanazon családi értesítőben I. a. mint testvérek felvéve vannak, mert hiszen a családi értesítőnek épen ez képezte feladatát, hogy nevezettek családja kimutattassék, az összefüggés tehát nem hiányzik, az a kifogás pedig, hogy azon Gy. Péter, ki az örökhagyó atyja volt, nem lehet azonos a 4 '. a családi értesítőben szereplő Gy. Péterrel, nem bir alappal, mert felperes által a hagyatéki iratokhoz V7- a. csatolt okirat, egybevetve azt a 47. a. értesítő II/. a. felvett adataival, ez az azonossáff kétségtelen. Hogy pedig a i'f. a. családi értesítőben szereplő Gy. Rozál azonos a 87. a. anyakönyvi kivonatban kitüntetett Schióny vagy Zsiony Ferencnével, az a házasságra lépett Gy. Rozália szüleinek megnevezéséből kitűnik, ezzel szemben pedig az, hogy az esketesi anyakönyvi kivonatban az életkor nem felel meg a 4/. alattiban kitüntetett életkornak, döntő fontossággal nem bir. Hogy pedig ez a Gy. Rozália férjezett Zs. Ferencne örökhagyót túlélte, azaz 5/. a okiratból kitűnik, mert ebben az okiratban, melyben Zs. Ferencné Gy. Róza azonossága tanúsítva van a nevezett épen az örökhagyó hagyatékáról rendelkezik olyan értelemben, hogy ő örökhagyó végrendeletét fentartani kívánja. S az a körülmény, hogy a 4 /. alattiban Gy. Pálnak házastársa megnevezve nincs, a Gy. Péter leszármazói közül pedig Ignácz hiányzik, annak a családi értesítőnek a többi abban foglalt adatokra vonatkozó hitelességét le nem rontja és ezek a hiányok nem bírnak döntő fontossággal, mert sem ezen személyek jogairól nincs szó, sem a felek nem származtatják jogaikat ezen személyektől. Ilyen körülmények közt tehát felperesnek öröklési joga kétségtelenül kimutatva nem lévén, őt az örökhagyó végrendeletének megtámadására a kereseti jogosultság meg nem illeti, miért is a másodbiróság ítéletét megváltoztatni és a kereseti jog kérdésére nézve az elsőbiróság ítéletét, ezen, valamint az abban felhozott egyéb, a perköltségre vonatkozó rendelkezésre is kiterjedő indokokból helybenhagyni kellett, mindazonáltal mellőzve azon indokolást, mintha az asszonyfai 183. sz. tjkv. azt az állítást támogatná, hogy az abban felvett ingatlanok a Gy. ágról származó ági vagyont képeznének. Házasrági perekben a házasság fentartása vagy bontása kérdésében az eljáró bíróság nyomozó hivatásánál fo.;va jogosítva, de kötelezve is van a felek között létező viszonyok felderítésére nézve, nemcsak a felek által felhívott, hanem azok előadásától és kérésétől függetlenül is a szükséges bizonyítékoknak beszerzésére. A m. kir. Curia (1899. évi ápril. 13. 592. sz. a.). Mindkét alsóbiróság ítélete feloldatik és utasittatik az első bíróság, hogy az érdemleges tárgyalás alkalmával felhívott tanukat az alperes által megkisérlett visszatérés körülményeire és annak idejére részletesen hallgassa ki, nyújtson alkalmat a feleknek, hogy a tanuk vallomására érveléseiket megtehessék és a kifejlendőkhöz képest újonnan határozzon ; mert házassági perekben a házasság fentartása vagy bontása kérdésében az eljáró bíróság nyomozó hivatásánál fogva jogosítva, de kötelezve is van a felek között létező viszonyok felderítésére nézve nemcsak a felek által felhívott, hanem azok előadásától és kérésétől függetlenül is a szükséges bizonyítékoknak beszerzésére, minél fogva az a körülmény, hogy alperes, a felperes k9resete ellenében felhozott védelme bizonyítása végett felhívott tanuk kihallgatásától utóbb elállott, nem állhatja útját annak, hogy a bíróság ugyanazokat a tanukat, kiknek vallomása az ügy alapos megbirálására szükségesnek mutatkozik, kihallgassa. Ha a házastárs megajándékozása azon időben történt, a mikor még a házasfelek házassági kötelékben együtt éltek, az ajándékozás ama céllal történt, — ha e körülmény az okiratban kifejezésre nem is jutott — hogy a szerződő ügyfelek közt a házastársi jogviszony állandóan fenmaradjon és ugyanők házas együttélést fognak folytatni. Ha a megajándékozott az ajándékozót ok nélkül elhagyta és az életközösség visszaállítását megtagadta és e miatt a házasság felbontatott, az ajándékozási szerződés vastag hálátlanság okából megtámadható (A m kir Curia 1900. febr. 8. 6,837/99. sz. a.) Az ügyvédi rdt. 54. §-ának 3. bekezdése szerint csak az ügyvédi dijnak előleges egyezkedés mellett történt megállapításánál szükséges írásbeli megállapodás. Ha azonban az ügyvédi díj utólagosan állapíttatott meg, ezen megállapodás másként is bizonyítható. (A m. kir. Curia 1900. febr. 1(5. 5,105/99. sz. a.) Kereskedelmi csöd- és váltó-ügyekben, A közadós által teljesített fizetés épp oly sikerrel megtámadható, mint az az aítal teljesített biztosítás, ha az a fizetésmegszüntetés utan teljesittetett, de hatálytalan a harmadik személy által teljesített fizetés is a követelés engedményezése által, ha igazolva van, hogy a fizetés közadós pénzével történt. Az aradi kir. törvényszék : A kir. törvényszék felperes keresetének helyt ad s kötelezi alperest, hogy felperesnek 278 frt tőkét, annak 1894 márczius 29-től 1895. július l-ig 6°,0 és azontúl a kifizetésig járó 50/° kamatait és 78 frt 30 kr. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok : Felperes keresetét arra alapítja, hogy felperesi v. b. czég alperesnek 278 frt. követelését fizetésképtelenségének bekövetkezte és nyilvánoságra hozatala után fizette ki, mj által alperes a többi hitelezők kárával kielégítést nyert. Kérte ennélfogva felperes, hogy a teljesített fizetés hatálytalannak kimondassék és alperes a felvett összeg visszefizetésére köteleztessék