A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 27. szám - A vádirat szerkesztéséhez

108 A JOG marhákat etette meg. Ezzel szemben M. helyesebben K. szül. D. Ágnes tanú hit alatt vallja, hogy vádlott 3—4 óra között fuvarozott füvet haza. A megtartott helyszíni szemle által konstatálva van, hogy azon hely, ahol az erdöörök állítása szerint az eset történt, vádlott házától oly csekély távolságra fekszik, hogy vádlottnak volt ideje a füvet haza fuvarozni, azután pedig orvvadászatra menni. H. István és T. Albert sértettek hit alatti vallomásával a fentebb előadott tényállás megállapítást nyert. Ugyanazok vallják, hogy ők vádlottban ugyanazon egyént felismerték, akit ők orvvadászaton értek, aki azután nekik ellenszegült és H. Istvánt meglőni akarta. Ugyancsak H. István határozottan állítja, hogy ő vádlottat már korábbi időkből ismeri. Felmutatta feljegyzési naplóját, mely szerint vádlott az esetet megelőzőleg 4 izben vásárolt az urasági erdőben fát, és kijelentette, hogy ő mindezen vásárlásoknál jelen volt és igy vádlottat nagyon jól ismeri. K. Pál tanú hit alatt vallotta, hogy midőn neki T. Albert az esetről jelentést tett az általa előadott személyleírás alapján ő rögtön vádlottat hívta meg, akiben T. egész határozottsággal felismerte ama egyént, aki ellen a panaszt emelte. B. Ferenc és K. Károly csendőrök, akik az előnyomozást teljesítették, határozottan állítják, hogy vádlott bal kezén tompa ütésnek megfelelő nyomot, karján pedig hátul bolütésnek megfelelő csikót észleltek. Tehát meg van állapítva az, hogy közvetlenül az eset után oly sértési nyomok találtattak vádlotton, melyek H. István ütésének teljesen megfelelnek. Mindezek alapján a kir. tvszék megállapitandónak találta azt, hogy vádlott volt a szóban forgó cselekmény tettese. Mivel pedig a bűnjelként lefoglalt lőfegyver, valamint annak töltése, melyet H. István és T. Albert mint szakértő vadászok megvizsgáltak, semmi kétséget sem hagy fenn az iránt, hogy azzal 3 -4 lépésnyi távolból az emberi életet kioltani lehet, mivel továbbá nemcsak egyszer lőtt vádlott, H. Istvánra, hanem dulakodás közben is iparkodott fegyverét elsütni, vádlott ellen a szándékos emberölés bűntettének kísérlete fenforog, vádlott azon cselekménye pedig, hogy orvvadászaton tettenéretve az erdöörök előtt álnevet használt, a felhozott törvényes szakasz alá eső kihágást állapit meg. Ezekhez képest vádlottat a felhívott törvény szakaszok alapján bűnösnek kimondani, rovatlan előéletét mint egyedüli enyhítő körülményt figyelembe véve, őt a kiszabott büntetésre ítélni kellett. A pozsonyi kir. it. tábla (1890 dec. 12-én 3,69> sz. a.) itélt: Tekintettel arra, hogy a szándékos emberölés kísérletének büntette mellett a vádlott terhére megállapított vadászati kihágás csupán pénzbüntetéssel büntetendő s ekként összbüntetés kiszabásának helye nincs, a kir. it. tábla a btkv. 9(1 és 98. §-ára való hivatkozást mellőzi, továbbá a vádlottra kiszabott fegyházbüntetés tartamát 2 (két) évben állapítja meg, ezzel a részbeni változtatással azonban egyébként az elsőbiróságnak Ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja. A m. kir. Curia (1900'máj. 17-én 3,392. sz. a.) következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság Ítélete részben megváltoztatván, vádlott ugy a szándékos emberölés kísérlete, mint a hatóság elleni erőszak büntette miatti vád alól felmentetik s a vadá szati kihágásért kiszabott 200 korona pénzbüntetése behajthatatlanság esetén 10 napi elzárással rendeltetik helyettesíteni. Ezekkel a változtatásokkal a kir. it. tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az ölési szándékot a vádlott tagadása ellenében megállapítani nem lehet; mert akkor midőn az erdőőrök a vádlottat megkerülvén, T. Albert a vádlott mögé férkőzött, mig H. István saját vallomása szerint eléje ugrott a vádlottnak, s rákiáltott, ennek fegyvere véletlenül is elsülhetett, valószínűnek tünteti fel ezt az is, hogy noha H. saját előadása szerint csak 3—4 lépésnyire vol'. a vádlottól a fegyver elsülése pillanatában, a lövés H. lábai előtt a földbe furódotf, mi kizárni látszik az ölési szándékot, s arra enged következtetni, hogy a vádlott fegyverét a lövéskor csövével lefelé fordítva vitte, s lövésre nem emelte fel. Az erdőőrök állítják ugyan, hogy mialatt ők a vádlottra magukat és kezéből a fegyvert kicsavarni igyekeztek, sőt még akkor is, a mikor a vádlottat a földre teperték T. a mellére térdepelt vádlottnak és igy dulakodva törekedtek a fegyverét erősen tartó vádlottat lefegyverezni, vádlott oly mozdulatokat tett, melyekből arra lehetett következtetni, hogy fegyvere másik csövét is ki akarta lőni: ámde a hirtelen megrohant s földrerántolt emberrel való küzdelem alatt a saját vallomásaik szerint is ijedt és izgatott állapotban volt erdőőrökben keletkezett eme vélekedés bizonyítékul el nem fogadható. De hatóság elleni erőszak ismérvei sem találhatók fel a vádlott ama cselekményében, hogy fegyverét önként át nem adta, hanem azt kezéből erőszakkal kellett kicsavarni s hogy a földről felkelni s az erdőőrökkel elmenni nem akart kijelentvén, hogy onnan egy tapodtat sem megy, mert mindezek csak az engedelmesség oly megtagadását képezik, mi vele szemben a kényszer alkalmazását indokolja. Egyebekben a kir. it. tábla ítélete az ebben felhozott vonatkozó indokoknál fogva hagyatott helyben. Ügyvédi rendtartási ügyekben Az ügyvéd ellen a felvett pénzek jogtalan visszatartása miatt folyamatba tett panaszos ügyben is helye van az ujrafelvételnek. (Curia 1900. május 30.) A nyíregyházai kir. törvényszék Sz. Ferenczné Csáki Julianna panaszosnőnek Dr. E. Aladár panaszolt ügyvéd ellen felvett pénzek jogtalan visszatartása miatt, újra felvétel iránt beadott ügyében 1898. nov. 17-én 8,178. sz. a. következő végzést hozott: Az újra felvételi kérelem visszautasittatik, mert az ügyvédek ellen emelt panaszok elintézésénél követendő eljárás tárgyában kiadott 4,544/1879. sz.-ig. ministeri rendeletben sem magában az ügyvédi rendtartásban nincs intézkedés arról, hogy a harmad bíróilag is elintézett, ügyvéd elleni panaszos ügyben, ujrafelvételnek helye volna. Az elfogadott gyakorlatnál fogva az ügyvéd elleni panaszos ügyekben a bizonyítás felvételével a prts. szabályai megfelelőleg alkalmaztatnak ugyan, de a prdts.-ban is az ujrafelvételek mint jogorvoslat felemlítve nincsen. Az ujrafelvételnek címzett kérelem perújításnak sem volttekinthető, mert az 1881. évi 59. t.-c. 69. §-a határozottan akkén intézkedik, hogy a perújításnak csak peres ügyben és csak ité* lettel befejezett perekben van helye. Az ügyvéd elleni panasz" azonban nem peres, de peren kivüli ügy s nem is ítélettel, de határozattal döntetvén el, annak jogerejü befejezése után a perújításnak helye nincs stb. Minthogy az újrafelvételi kérelemnek hely adatott, az annak helyt adásától feltételezetten letétbe helyezett összeg birói letétül el nem fogadtatik, utasittatik stb. A debreceni kir. Ítélőtábla (1899. évi szeptember 12-én 2,483. sz. a.) következő végzést hozott: a kir. tszék végzését, helyesen határozatát helybenh :gyja. A magyar kir. Curia 1900. évi máj. 30-án az ügyet vizsg. alá vévén, köv. határozalot hozott: Mindkét alsóbiróság határozata megváltoztattatik, a panaszlottnak ujrafelvétel iránt előterjesztett kérelme további eljárás alapjául elfogadtatik, ehhez képest a kir. törvényszék a kérelem érdemleges elintézésére utasittatik. Indokok: Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 44,46. és 48. §-ban felsorolt kötelesség szegések valamelyike miatt az ügyvéd ellen emelt panasz folytán tolyamatba tett eljárás a polg. perrendtartás szabályaitól eltérő hivatalos vizsgálaton alapuló különleges eljárás lévén, egyrészt kétségtelen az, hogy a határozattal befejezett ilyen ügyben a perrendtartás 69. §-án alapuló perújításnak helye nincs: tekintettel azonban arra, hogy ugy az 1874. évi XXXIV. t.-c, valamint ezt az eljárást szabályozó 4,544/179. sz. igazs. minist, rendelet, az ily ügyek újrafelvételét ki nem zárja, a panaszlott ügyvédnek az ellene folyamatban volt vizsgálati eljárás újra felvétele iránt előterjesztett kérelmét már az ügyvédek elleni fegyelmi eljárás hasonszerüségénél fogva is további eljárás alapjául elfogadni és ehhez képest mindkét alsóbiróság határozatát megváltoztatni és a kir. törvényszéket a kérelem érdemleges elintézésére utasítani kellett. Kivonat a „Budapesti Közlönyé4-böl. Csődök : Balogh Gyula e. Deb recen, u. o. trvszék, bei. aug. 7.. félsz. aug. 14., csb. Hegedűs István, tmgg. dr. Kun Mihály. — Laday Joachim Gusztáv e. Besztercze. u. o. trvszék, bej. aug. (í., félsz. aug. 21., csb dr. Bodolla Béla, tmgg. dr. Molnár Imre. — Donáth István e. Szentes, szegedi trvszék. bej. aug. 10., félsz. aug. 18., csb. Szeless László, tmgg. dr. Purjesz János. — Kohn József e. Hómezővásárhely, szegedi trvszék, bej. aug. 10., félsz. aug. 18.. csb. Szeless László, tmgg. Singer Sándor. — Rosenzweig Frigyes e. Eperjes, bej. szept. 16., félsz. okt. 22., csb. Demién Zoltán, tmgg. dr. Oszvald Tivadar. — Engel Miksa e. Dunaszerdahely, pozsonyi trvszék, bej. aug. 1., félsz. aug. 29., csb. Würtzler Ödön, tmgg. dr. Zipser Náthán. - Skabla István e. Nagykikinda, u. o. trvszék. bej. aug. 24., félsz, szept. 6., csb. dr. Kovách Gusztáv, tmgg. dr. Kácsér Zsigmond. Pályázatok : A deési trvszéknél b i r ó i áll. jul. 13. - A brassói trvszéknél birói áll. jul. 13. — A balassa-gyai mati trvszéknél albirói áll. jul. 17. A nagy-bereznai jbiróságnál aljegyzői áll. jul. 18. — A makói jbiróságnál aljegyzői áll. jul. 18. — A nagykanizsai jbiróságnál albirói áll. jul. 18. — A debreceni kir. ügyészségnél al ügyészi áll. jul. 18. — A bajai jbiróságnál aljegyzői áll, jul. 18. Curiai és táblai értesítések Balázsfalva. dr. B. J. Konrád — Ruszán érk. 1,236/900. P. sz. a. elöa. Danilovits. n. e. — Debreczen. dr. M. Gy. Lichtmann Fischor érk. 1,593/900. P. sz a. előa. Pásztélyi, n. e. — Felső-Eőr. L J. 36/1900. ü. nincs elintézve. — Gyöngyös, dr. B. J. Dobrányi — Rády a Táblára érk. 4,671/900. sz. a. n. e. előa. Wettstein. a szünet alatt nem referálják. — Nagy-Kanizsa. F. A. 2,199/900. ü. nincs elintézve, előa. Istvánffy. — Nagyszombat dr. M. A. Chuapko —- Kosztolánszky érk. 1,021/900. P. sz. a. előa. Vaseilievics,, n. e. — Paks. F. G. Ha a Márkus-féle gyűjteményben, vagy a Döntvénytárban nincs meg, tessék a m. kir. Curia segédhivatali főigazgatójához fordulni. — Sopron dr. T. I. 3,810/900. ü. n. e. Chapó - Pál (5,688/99.) n. e. - Kaszonits - Kocsis érk. 4,003/900. sz. a. n. e. előa. Oeffner. io évig egy helyen működött, a hagyatéki tárgyalásokat önállóan vezetni képes, a közjegyzői teendőkben jártas, önálló fogalmazási képességgel biró fiatal nős közjegyzői segéd ily minőségben alkalmazást keres. Cim : Sóós Antal Orosházán, II. ker. 311. szám. 2 1 Ügyvédjelölt, doctor juris, egy évi gyakorlattal, ügyvédi, yagy közjegyzői irodába ajánlkozik. Cim a kiadóhivatalban. 1—1 FAZ.LAE RÉSZVÉMiTlKSfttlO MTOMDJtjA P U DAVIÍT EH