A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 26. szám - Az örökösödési eljárás reformálása

A JOG 207 Rechte des Volks, und der Krone werden in England wie Fami­henvermögen fortgeerbt, wie es íür eine dauernde Körperschaft nalürliche ist.» (Bürke liö. I.) <En fait de politique, il vaut niieux de continuer que de recommencer*, irja T a i n e, s ez lebegett 1861-ben Deák előtt, e szellem sugalmazta 1893-ban (okt. 12.) Szilágyi Dezsőnek monumentális beszédét. Erre az alapra szeretne most Csehország helyezkedni a maga megsértett közjoga integritását illetőleg. A szerződés tanára a magyar köz­jog szempontjából elmondhatom Treitschkével : «Eine Idee muss erst einen praktischen Machtrückhalt habén an den Lebensinte­ressen eines Volkes, um als Macht auf das Staatsleben einzuwir­ken. (Polit. I. 34. 1.) Vagy mint P o r e 1 Albert irja: « . . . il ya pour les Etats, corame pour les peuples, des traditions qui sont aussi vieilles que leur histoire, car elles sortent de la mérne source que cetté histoire, et développent leur courant parallelement au sien. Leur action sur les esprits est tout instinctive, et d'autant plus imperieuse que les esprits s'attendent moins ;i la subir. (Révol. Franc;. I. K. 7. 1.) Mindezen történelmi politikai és közjogi feltételei megvan­nak e Csehországnak ? Alkalmazhatja-e Csehország szigorú önbí­rálat után magára a következőket: «\Vie seine Sprache kein Erzeugniss freier Wilkür ist, sondern der unmittelbare Ausdruck seiner innersten Weltanschauung, so sind auch die politischen Institutionen im Grossen gesehen, wie überhaupt die ganze Rechtsbildung eines Volkes der Ausdruck seines staatsbilden­den Triebes und der áusseren Schicksale, die auf diese natür­liche Begabun? eingewirkt haben» . . . (Treitschke Pol I. 20. 1.) Vannak-e s voltak-e mindig Csehországnak oly vezető poli­tikus közjogászai, kikre elmondhatom ismét Treitschkével: «Das wahrhaft grosse historische Genie steht immer auf nationalem Boden>. . Tudjuk Csehország mindig hü eszköze volt a hatalom­nak a magyak alkotmány megsemmisítésére, de ezt a themát ne folytassuk. A cseheknek csak most jutott ujabban eszébe, hogy: «a szabad intézmények természetében fekszik, hogy alkotmányos népek nagyobb ösztönt éreznek magukban történetük tanulmá­nyozására, ismeretére és megőrzésére.» (Gr. Széchenyi István emlékirata az osztrák kormányhoz. 1859. 6/X.) A csehek csak most kezdenek fölfogni azt, a mit mi három századon át gyako­roltunk, hogy a politikai legitimitás főjelleme az erőnek, min­hatalom forrásának megtámadása és ragaszkodni erkölcsi eszmét hez, egy erkölcsi erőhöz, a jog, az igazság, a józan ész elveihez. Ez az alapelem, melyből a politikai legitimitás elve származott.» L u i z o t). Van-e a cseh közjognak s államiságnak oly morális ereje, mint volt a magyarnak, melyre az absolut uralom classicus alakja Metternich ezt mondá gr. Széchenyi Istvánnal szem­ben: Magyarhon alkotmánya egy fényes épület, melyet szentség­telen kézzel illetni tilos, mert kivévén abból egy követ, az egész épület romba dül, vagyis megsemmisül ama dicső alkotmány*. Ugyanaz a Metternich, ki még 1812-ben készségesen moz­dította elő az államcsíny előkészítését, kénytelen volt 1825 évi az uralkodónak azt a következményeiben oly mélyreható taná­csot adni, hogy ne kormányozzon többé az alkotmány ellenére, hanem: ^biztosítson magának az alkotmány határain belől körül­bástyázott állást.» (Bpesti Szemle. 1899. 270. sz.) Ilyet Csehország nem reproducál. Elmondhatják-e a csehek azt, hogy : <ami habeas corpus actánk némileg a pragmatica sanctio.» (Bogovich Mirko, horv. tart. gyül. 1866 17/XII) A csehek nem mondkatják el velünk együtt : «Nunquam Hungari peregrinis institutis, quantum res saluberrimis ita capie­bantur, ut avitos majorem móres ac ritus negligendos putarent : sed pro sua, nullis temporum vicissitudinibus Commutanda indole, summo semper in pretio habendos censerent.* (Kelemen, magyar mag. jog I. k. 2. fej.) Elmondhatják-e a csehekről a távolabb állók, hogy: •Hajt­hatatlanul a törvény betűjére támaszkodni, lenyegetésektől meg nem zavartatni, Ígéreteknek nem engedni, inkább évtizedeken át jogtalan dolgot tűrni, mint egyetlen pillanatig is jogtalanságot jogul elismerni, — ezekkel vivta ki Magyarország önállóságát. A jogfolytonosság volt a bástya, amelyen belül alkotmányossága •föntartotta magát a győzedelmes hatalommal szemben és meg­buktatta a jogeljátszás elméletét. (Neue Freie Presse 1898. 31/VII.) Csehország a példa reánk nézve, hogy: <töressék meg Magyarországban a történelmi jog elmetszettük az élet szivgyöke­rét és a bomlás azontúl természetes kényszerűség ; a cohaesio eszköze megtörött s a természetes gravitatió végbe viszi fölada­tát. (Független 1863 17/111. A csehek soha sem szólhatnak igy jogosan elolvasva Kramar cikkének alaptételeit : Tintelligence de notre histoire a deux choses á nous apprendre : a tenir grandé complede notre passé et á reconnaitre les fautes que nous y avons commises a nous rester fidéles á nous-mémes et a savoir pourquoi nous avons souventechoue dans nos plus iégitimes desseins (Guizot). Ha pedig a csehek ezt alkalmazni akarják magukra, akkor a Hasner-féle tételekért nagy vezeklésnek kell magukat alávetniök. Nem fölmerül-e cseh közjog históriai alapon leendő érvé­nyesítésének szempontjából ma már az a kétely is, hogy : «Tör­ténelmi áramlatoktól nem lehet azt követelhetni, hogy menten szűnjenek meg. Azok csak akkor szűnhetnek meg, ha feladatukat befejezettnek látjuk. De néha csalódhatnak is. Lehetnek abban a hitben, hogy még van feladatuk, pedig már nincs* (ifj. Ábrányi Kornél. Reflexiók.) Van-e a cseh közjognak oly alaptörvénye, mint az 1790.X, melynek valódi sanctióját és fontosságát a folytonos gyakorlat és az 1825/27. III. törv. cikk mutatja meg. Midőn Deák mindeme kellékekre támaszkodva vette föl a keztyüt az oszirák absolut hatalommal szemben, oly arsenál bir­tokában volt, melyet semminemű theoremák nem pótolhatnak, melynek kimerithetlensége az 1867. évi kiegyezésre vezetett vég­következménykép. Kramár cikke azonfelül Deáknak még egy igen nagy hord­erejű tételét igazolja a cseh közjog folyamatát tekintve t. i. mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet, félve a szenvedé­sektől önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges. És midőn mindezt összevetjük, kérdjük volt-e s van-e a cseh alkotmány querelának oly morális háttere, mint volt a magyar­nak 1861-ben? — melyet egy angol publicista; az első fölirat megjelenésekor a «The Parliamentary remembrancer»-ben (1861 25/5) ilykép mutat be: «A magyaroknál loyalisabb nemzet nem létezett soha, Magyarország népét mindenkor az jellemezte, hogy mint a jelen pillanatban cselekszi, a törvény felsősé­géhez ragaszkodott. Ö az egyetlen régi és még élő alkot­mányos monarchia Európában Anglián kivül. Valódi fönség (sublimity) van azon magatartásban, melyet elfoglalt, azon tanúságban, nelyet nyújt ama nagy igazságról, hogy szilárd.szabadság csupán a törvény védpajzsa alatt létezhet, és hogy a törvény iránti tisztelet, nem pedig zajos handa­banda (bluster) az első szükséges tulajdona a hazának egy valódi és állandó jótevőjére n é z v e.» «A jelen időben a positió, melyet Magyarország elfoglal, midőn nyugodtan emeli fel a törvény bástyáit, hogy Austria fegyveres hadaival szembe szálljon, valamint a legnagyobbszerü látvány ugy politikailag legfontosabb esemény a világ szemei előtt.» «Amit Deák e kérdést tárgyalva mond oly beszédben, mely tulajdonkép nem egyéb, mint conservativ fölhívás Európához: a minthogy ilyennek volt szánva a régi alkotmányos szabadság mellett és a jelen­kori doctrinarismus és despotismus ellen, — az érdekben és fontosságban felülmúlhatatlan, minthogy az Európa politikai életét és institutióit érinti.» • Lehetetlen, hogy angol ember, a ki tudja saját hazája tör­ténetét s ismeri ősapái szellemét, aki megtudja becsülni a szabad intézményeket és a politikai bátorság legmagasabb formáját, ily beszédet megindulás és a szónok nemes szelleme és egészséges hazafisága iránti legmélyeb tisztelet nélkül olvashasson.» Csehország történelmi jogainak érvényesítését követelve a háttárben a francia és orosz támogatást és sympathiákat is muto­gatja. Mi a francia sympathiákat és segélyt illeti, olvassák el a magyarok viszonyát XlV-ik Lajos és III. Napóleonhoz, majd meg­tanulják ebből mit várhatnak Franciaországtól. Az orosz sym­pathiák fitogtatóit pedig figyelmeztetem arra, mint becsüli meg Oroszország a lengyeleknek a cseh közjognál egy kissé történel­mibb közjognál egy kissé történelmibb közjogát, ha ettől ki nem ábrándulnak, ugy fájásukra nincs gyógyír. A cseh alkotmányválság bizonyos, hogy változást igényel s mi a magunk szempontjából is kívánjuk, hogy az minél előbb, s minden felett megnyugtatólag minél kevesebb áldozattal meg­történjék, a mostani államjogi constellátiók minél kevesebb hábor­gatásával. Dr. Horváth János. Vegyesek. Helyreigazítás. A «Jog» legutóbbi, 25-ik számában meg­jelent «A bűnvádi perrendtartás 381. §. 2-i k pontjá nak értelmezéséhez* c. közleményre vonatkozólag azon helyesbítéssel kell élnünk, hogy említett cikk szerzője nem Kircz Endre (Eperjes), hanem Dr. Kiss Endre, debreceni kir. ítélő­táblai bíró. Közigazgatási bírósági határozat, M pergátló kifogásra hozott végzés ftéleti illetékét mindig a felperes tartozik leróni, ha a határozat (végzés) hozatalánál jelen nem volt is, bárha a végzés meghozatalára kifogásával az alperes szolgáltatott is alkalmat. Felemelt illeték előírásának nincs helye, ha a bélyegjegyek­ben lerovandó illeték lerovására kötelezett fél akkor nem volt jelen, mikor a bélyeget fel kellett volna ragasztani, ha csak a bélyegilleték lerovására az 1894. évi XXVI. t.-cikk 10 §-ának megfelelően fel nem hivatott. (A közigazgatási bíróság 1899 év 11,102, P. sz. ítélete.) A tudományos Akadémia pályatételeiböl. 1. Fejtessenek ki az ujabb társadalompolitikai eszmék követelményei, tekintettel magánjogi intézményeink reformjára. Jutalma 1000 korona. Határ­nap 1901 december 31.

Next

/
Thumbnails
Contents