A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 25. szám - A magánjogi igények védelme a B.P.-ban - A bűnvádi perrendtartás 381. §. 2-ik pontjának értelmezéséhez

A JOG 99 az a vélelem, hogy a forgató a váltót üres forgatmánynyal adja tovább, alperes köteles bizonyítani, hogy a kereseti váltót az o\ as elengedését is nélkülöző üres forgatmánynyal adta tovább, és felperes azt olyannak ily üres forgatmánya mellett szerezte meg. Mert csak ezeknek bizonyítása mellett köteles felperes azt bizonyítani, hogy alperestől az óvas elengedését kieszközölte, Az ügy ily állása mellett nem volt köteles felperes a kereseti valtot a viszkereseti jognak alperes irányában fentartása végett ovatolni. Az aradi kir. törvényszék, mint váltóbiróság. (1899 szept. 9. 9993. sz. a.) a Victória takarék és hitelintézet czég felperesnek K. Lajos alperes ellen 160 frt tőke és jár. iránti perében a kövekezőleg ítélt : Áz 1899. évi június 19-én 7625. sz. a. hozott sommás végzésnek kifogásoló alperes ellenében hatályon kivül tétele mellett felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok : Jólehet a v. t. 42. §-a szerint, ha valamelyik előző az óvást, ezen kifejezéssel «óvás nélkül» elengedte, a váltóbirtokos ezen előző ellenében a visszkereset fentartása végett óvással élni nem tartozik ; minthogy azonban a forgatmányosnak adott azon jog, hogy az üres forgatmányt kitölthesse, nem értendő arra, hogy az üres forgatmányba az óvás elengedés záradékát felvehesse, ugyanazért minthogy a v. t. 41. §-a értelmében a kibocsátó és forgató elleni visszkereseti jog fentartására a fizetés hiánya miatti óvás felvétele szükséges és felperes, alperes kifogása folytán azt, hogy alperes az óvás felvételét elengedte, nem igazolta az óvás felvételének elmulasztása által felperesnek alperes elleni visszkereseti joga a v. t. 90. §-a értelmében megszűnt stb. A nagyváradi kir. itélő tábla (1899 dec. 15. 3700. sz. a.) az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, az alperest kötelezi, hogy elperesnek 160 frt tőkét stb. fizessen stb. Indokok: A felperes azt állította, hogy a kereseti váltó annak jelenlegi alakjában az alperes az óvásnak elengedését is tartalmazó kitöltött forgatmányuval jutott az ő birtokába. Minthogy ebben a tényállásban annak megtagadása is benfoglaltatik, hogy felperes a kereseti váltót az alperesnek üres forgatmányával szerezte meg és hogy az óvás elengedését is tartalmazó forgatmányt ő töltötte ki és minthogy nem torog fenn az a vélelem, hogy a forgató a váltót üres forgatmánynyal adja tovább, az alperes volt köteles bizonyítani, hogy a kereseti váltót az óvás elengedését is nélkülöző üres forgatmánynya! adta tovább s a felperest azt az alperesnek ily üres forgatmánya . mellett szerezte meg. mert csak ezeknek bizonyítása mellett volna köteles a felperes azt bizonyítani, hogy az alperestől az óvás elengedését kieszközölte ; az alperes azonban az említett körülmény bizonyítására nem is ajánlkozott ; az ügy ily állása mellett pedig -a felperes nem volt köteles kereseti váltót a visszkereseti jognak alperes irányában fentartása végett óvatolni. Ezen indok alapján és azért, mert a felperesnek visszkereseti jogára nézve a naptár szerint számítandó elévülés, a melybe a váltólejárati nap be nem számitható, a kereset beadása napján még be nem állott és mert a kereseti váltó minden lényeges kellékkel el van látva s az alperes azon látható névaláírása valódi, a kir. itélő tábla alperest a kereseti tőke stb. fizetésére kötelezte. A m. kir. Curia (1900 ápr. 25. 146. sz. a.) a másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik, stb. A kereshetőségi jog akadályául nem szolgálhat azon körülmény, hogy felperesnek mint rendelvényesnek neve a váltóra lényegtelen irási hibával vezettetett rá, ha az ugyanazonosság (pl. a váltó birtokából is) megállapítható. A váltónak behajtás végetti forgatása határidőhöz kötve nincs és igy lejárat elótti időről is keltezhető a behajtás végetti forgatmány. A váltó értékének fel nem vételére alapított kifogás esetén alperesnek nemcsak azt kell bizonyítania, hogy értéket nem kapott, hanem azt is, hogy a váltóügylet alapjául szolgáló megállapodás értelmében a váltó érvényesítésére való jog valamely ertek átvételéhez lett kötve. A saját váltó összege után kamat csak a bemutatás napjától, és a mennyiben ez elmulasztatott, csak a kereset kézbesítésétől kezdve ítélhető meg. A csíkszeredai kir. törvényszék mint váltóbiróság (1899. szept. 5. 5,280. sz. a.j D. Gergely felperesnek M. Dénes és Sz. Katalin alperesek ellen 100 frt tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: A Csikszépvizen 1898. május 13-án 100 frtról kiállított váltó alapján alperesek mint kibocsátók kötelesek egyetemlegesen a kereseti 100 frt tőkét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperesek kifogásukat arra alapitatták, hogy a váltó szövegében és az annak hátlapjára vezetett felhatalmazási hátiratban javítások fordulnak elő, továbbá arra, miszerint jólehet a váltón a lejárati idő 1899. május 16. van feltüntetve, a felhatalmazási hátirat ezt megelőző időről, 1898. jul. 20-ról van keltezve; kifogásolták továbbá felperesként fellépő D. Gergelynek a váltón rendelvényesként szerepelő D. Gergelylyel való személyazonosságát és végre kifogást tettek azon alapon is, mert tekintettel arra, hogy a váltó oly értelemben van szövegezve, hogy a váltó értéke tudósítással teendő számolásba, ezen értesítés, illetve tudósítás és az óvás felvétele igazolva nem lett. Alperesek a kereset értelmében marasztalandók voltak, mert alperesek nem tagadták meg a váltón levő névaláírások valódiságát és azt sem vették tagadásba, hogy a váltó értékét meg ne kapták volna, mert továbbá azon kifogásuk, hogy felperes a váltón rendelvényesként szereplő D. Gergelylyel nem egy és azon személy, figyelembe nem jöhetett, mert tekintettel arra, hogy a kereset tárgyát képező váltó a jelenlegi felperes birtokában van, ezen körülményből megállapítható az is, hogy a rendelvényes és felperes családneve közötti különbség csupán helytelen írásból eredett; alperesnek egyéb kifogása azért nem vétethetett figyelembe, mert a váltóbirtokosnak a váltót falhajtási forgatmánynyal ellátni bármikor szabadságában áll, nem különben ezt ki is tölteni; és mert a váltón olvasható ezen szöveg: «tegye számolásba tudósítás nélkül» a váltónak szükségképeni óvatolását maga után nem vonja, az értesítés elmulasztása pedig alperesek váltójogi kötelezettségén mit sem változtat stb. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1900. febr. 6. 206. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja, felperest a kereseti követelés után 1899. július 15-ét megelőző időre követelt 6°/o kamat iránti kereseti követelésével elutasítja ugy, hogy alperes a kamatot csak 1899. július 15-től folyólag tartozik fizetni, egyebekben pedig a megtámadott ítéletet helybenhagyja stb. Indokok: A felperesseg ellen emelt kifogás tekintettel arra, hogy a rendelvényes és felperes közötti ugyanazonosságot a lényegtelen szabatosság hiányában szenvedő aláirások kétessé nem teszik és a váltó birtoka felperes jogosultsága mellett bizonyít, figyelembe nem vehető. Minthogy nem alapos az arra a körü:ményrefektetett kifogás sem, hogy a váltó behajtás végett lejárat előtt van forgatva, mert a behajtás végett való forgathatás határidőhöz kötve nincs. Kétségtelen továbbá, hogy a váltóbirtokos nincs jogosítva az idegen váltó alakjában kiállított és kitöltetlenül kézhez vett váltó-ürlapot a szöveg változtatásával saját váltóvá átalakítani s ha ez az eset forogna fenn, akkor alperesnek a váltó szövegében előforduló kiigazításra vonatkozó kifogása figyelembe volna veendő, a jelenlegi esetben azonban alperesek sem azt nem állították, hogy a váltót kitöltetlenül, sem azt, hogy idegen váltó alakjában adták volna át felperesnek, e nélkül pedig a nyomtatott szöveg kiigazításának megálladodás-ellenessége meg nem állapitható. Tekintve ezek mellett azt, hogy alperesek a váltón levő aláírásuk valódiságát beismerték, az érték kézhez vétele ellen emelt kifogás pedig azzal szemben, hogy nem bizonyították, miszerint a váltóügylet alapján szolgáló megállapodás értelmében a kereseti váltó érvényesítésére való jog valamely érték átvételéhez lenne kötve, figyelembe nem jöhet. Alperesek váltói kötelezettségének fennállása meg volt állapítandó. De minthogy alperesek azt is kifogás tárgyává tették, hogy a váltót felperes kifizetés végett nem mutatta be s a bemutatás megtörténtét felperes nem bizonyította, a kamatot csak a kereset kézbesítésétől folyólag lehetett megítélni s mert a váltótörvény 39. 40. §-ai szerint a váltóbirtokos a váltó lejárata után a váltót fizetés végett bemutatni köteles, e bemutatás elmulasztása maga után vonja azt, hogy a saját váltó kibocsátói a kereset kézbesítéséig, a mely a bemutatást pótolja, késedelemben nem lévén, késedelmi kamatot és addig felmerült perköltséget fizetni nem kötelesek. A jelenlegi esetben a kereseti költség alól való felmentés szüksége nem forgott fenn, mert az ítéletben a sommás költségre nézve fentartva nincs stb. A m. kir. Curia (1900. május 17, 305. sz. a.) a másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Ha a vevő mustra beküldésével egyidejűleg már előre jelezte, hogy az általa küldendő árpa a mustrátol eltérőleg esetleg zsizsikos lehet, a mustra nem bizonyitéki mustrául, hanem csak az áru általános jellegének ismertető jeléül szolgált. — A kereskedelmi forgalomban az, a ki hibás árut ad el. tartozik az áruban található minden oly hibát, melynek fennforgása a vevővei közlött hibából nem következtethető az ügylet megkötése előtt a vevővel világosan és határozottan közölni, mert különben vevő az árut átvenni nem tartozik. (A m. kir. Curia 1900. április 5. 1,391/99. sz. a.) Bűnügyekben. Vádlott a befejezett erőszakos nemi közösülés büntette miatt ítéltetett el, habár a 12 éven aluli leány szeméremhártyájat nem sértette meg. A nyíregyházai kir. törvényszék (1899 augusztus 14. 0614. sz. a.) B. János vádlott (17 éves) az O. Zsuzsanna személyén elkövetett, a btk. 232. §. 2. pontjába ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettének a btk. 65. §. szerinti kísérletében bűnösnek mondatik ki és ezért egyévi és hat hónapi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Indokok: A bizonyítási eljárás anyaga, nevezetesen vádlottnak részbeni beismerése, továbbá O. Zsuzsanna sértett, Özv. H. Jánosné tanú vallomásai és az orvosszakértők véleményei alapján azon tényállás nyert bebizonyítást, hogy vádlott és O. Zsuzsanna sértett 1899. évi május 20-án Gáva községben az özv. H. Jánosné galyfáját haza szállitandók, együtt mentek ki a Tisza partjára.