A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 23. szám - A magánjogi csalásnak egy neme. [Hozzászólás Stricker Adolf: A magánjogi csalásnak egy neme című cikkéhez. A Jog, 1900. 16. sz. 126. p.]

A JOG 91 az abból származtatott kereseti követelésre a budapesti áru és értéktőzsde választott bíróságának illetékessége az 1881: LIX. t.-c. 94. §• értelmében nem volt kiköthető. Ennélfogva a másodbiróság végzését neheztelt részében megváltoztatni és az elsöbiróság végzését vonatkozó indokolása alapján helybenhagyni kellett stb. Nincsen határozott napra szóló fizetési idővel megjelölve az «i8gg. május 4-ig negyedikén* fizetési idővel kitöltött váltó. A m. k. Curia (1900 május ló. 356. sz. a.i mindkét alsó bíróságnak Ítélete, a megelőző eljárással és a keresetre kibocsátott sommás végzéssel együtt a váltóeljárási rendelet 37. §. alapján hivatalból megsemmisíttetik, a kereset visszautasittatik stb. Indokok: A váltónak lényeges kelléke a váltótörvény 3 §. 4. pontja szerint, hogy a fizetés ideje az egész váltóösszegre nézve egy határozott napra szóljon. Minthogy a kereseti váltó szövegében, jelenlegi tartalma szerint, a fizetés ideje kétféleképen van kitüntetve, mert ilyenül egyfelől az 1899. évi május 4-ig terjedő időtartam, másfelől május negyedike mint határolt nap van meghatározva, nyilvánvaló, hogy a kereseti váltó az egy határozott napra szóló fizetési idő megjelölését nélkülözvén, e tekintetben kellékhiányos; miért is a váltótörvény 6. §. szerint váltói kötelezettségének megállapítására nem lévén alkalmas, az arra alapított kereset a váltóeljárási rendelet 3. §. szerint a váltóbiróság hatásköre alá nem tartozván, az alsóbiróságok ítéletei a megelőző eljárással és a kibocsátott sommás végzéssel együtt a váltóeljárási rendelet 37. §-a szerint hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok alapján megsemmisítendő, a felperes keresete a váltóeljárási rendelet 4. §-a szerint hivatalból visszautasítandó s felperes a kereset indításával az alpereseknek okozott költség viselésében marasztalandó volt. Ha a peres felek nem kereskedők, s ez ügylet egyik félre nézve sem képez kereskedelmi ügyletet, a kártérítési jog érvényesítésének feltételei nem a kereskedelmi jog, hanem az általános magánjog szerint birálandók el. (A m. kir. Curia 1900 márc. 13. ö,196. sz. a.) A fuvarozási dij helytelen kiszámitása folytán tulfizetett többlet visszatérítése tekintetében az üzletszabályzat nem tartalmaz ugyan olyan intézkedést, melynek értelmeben a díjtöbblet visszatérítése iránti igénynek per utján való érvényesithetése a vasúthoz intézendő felszólamlástól s ennek elintézésétől tétetnek függővé ; sőt az üzl. szab. 61. §-ához tartozó VIII. póthatározmány c) pontja szerint a vasút a számadások felülvizsgálása folytán havonta jegyzékbe foglalt kimutatás alapján saját költségén és külön irattal köteles az igényjogosultakat a javukra eső téritményekröl értesiteni; ámde ha a túlfizetés a számadások felülvizsgálatánál nem tűnik ki s az igényjogosult nem léphet fel perrel, hanem e helyett igényének érvényesítése végett az üzl. szab. 61. §. VII. és VIII. póthatározmányaiban előirt utat választja és a vasúthoz felszólamlást nyújt be, ezzel az eljárásával a vasúttal szemben világos kifejezésre juttatja azt, hogy első sorban peren kivül kívánja igényét érvényesíteni s módot akar adni a vasútnak ahhoz, hogy az igény alapjául szolgáló fuvarleveleket az arra nézve fennálló hivatali eljárás utján felülvizsgálhassa és az érvényesített visszatérítési igényt, a mennyiben alaposnak találtatik, per nélkül kielégíthesse. Ezzel a választással az igényjogosult arra az időre, mely a fuvarleveleknek hivatali eljárás utján való felülvizsgálásához s a fennállónak talált díjtöbblet kiutalásához szükséges, önkényt lemond igényének per utján való érvényesítéséről, ha tehát a felszólamlás benyújtása dacára nem várja be az említett szükséges idő leteltét és pert indit. holott a vasút a benyújtott fuvarlevelek felülvizsgálását s a díjtöbblet kiutalását minden indokolatlan halogatás nélkül kellő időben teljesiti. ily esetben nyilvánvaló, hogy a vasutat késedelem nem terheli s ő a perre okot nem szolgáltatott, a felszólamlással élt igényjogosult tehát a S. E. T. ni. §-a értelmében az ok és szükség nélkül indított per költségét viselni tartozik. (B. K. és V. 1900 márc. 10. E. 50. sz. a.) Váltóeljárás során kibocsátott és kifogásokkal meg nem támadott sommás végzés ellen is van helye perújításnak, a perújítással megtámadott sommás végzés alapját képező váltó mint bizonyító okirat az alapperben már bírói mérlegelés tárgyát képezvén, alperes birtokában a perújítás alapjául szolgálható uj bizonyítékot nem képez. A rendelvény és forgatmány közötti kapcsolat hiányára alapított kifogás nem bizonyíték. (A m. kir. Curia 1900 jan. 31. 1,086. sz. a.) A kereskedelmi meghatalmazotti minőségnek jogi megállapítására nézve nem a megbízottnak elnevezése az irányadó, hanem az a jog- és cselekvési kör, a melyet a főnök tényei folytán vagy hallgatag beleegyezése következtében az alkalmazott az üzleti forgalomban elfoglal és betölt. A kereskedelmi meghatalmazott jogkörének korlátozása erre vonatkozó külön értesülés nélkül harmadik jóhiszemű személyeknek hátrányára nem szolgálhat. A szerződést az ügyleti félnek valódi akaratelhatározása és ennek megegyezően történt kijelentése alkotja. Az irásba foglalt szerződési ügyletre nézve első sorban maga az illető okirat az irányadó, azonban nincs kizárva annak a bizonyítása, hogy az okirat nem tartalmazza az ügyleti félnek akaratelhatározását. Az okiratban foglaltak a kiállító ellen csak annyiban tekintendők valóknak, a mennyiben az okiratnak tartalmi valótlan sága nem bizonyittatik. (A m. kir. Curia 1900 márc. 15. G. 37/900. sz. a. Ha a forgató bebizonyítja, hogy a kereseti váltónak azaz eredeti szövege, a mely mellett forgatói aláírásával váltói kötelezettséget vállalt, az intézvényezett lakhelye mellett külön fizetési helylyel ellátva nem volt. s abba a felperes utólag irta be ilyenül saját üzleti helyiségét, a felperest terheli annak a bizonyítása hogy a váltó tartalmának ezen utólagos kiegészítése az arra jogosított beleegyezésével történt. — A jogosítottnak beleegyezése nemcsak kifejezetten kinyilvánított akaratkijelentés alapján, hanem az erre mutató körülményekből vont okszerű következtetés utján is megállapítható. Ha beigazolt tény. hogy valamely pénzintézetnél már évek óta oly gyakorlat áll fenn. mely szerint a nevezett intézetnél leszámított váltók mindenkoron utólag láttatnak el a saját üzleti helyiségnek, mint külön fizetési helynek megjelölésére szolgáló bélyegjelzéssel, azok a váltókötelezettek, a kik ezen pénzintézetnél a váltót leszámítolás végett aláírták és a leszámítolásnál fennálló ezen üzleti gyakorlat ismerték, már eleve beleegyeztek abba. hogy az intézet a leszámítolt váltót a saját üzleti helyiségére vonatkozó külön fizetési helyiség megjelölésével utólag elláthassa. ( A m. kir. Cun? 1900 március 28. 178/900. sz. a.) Bűnügyekben. Felmentés a hatóság elleni erőszak vádja alól. Nem részesíthető törvényes oltalomban a bántalmazás ellen a bírósági végrehajtó, aki a követelés kétségtelen fedezése után még oly tárgyakat is zár alá vesz, melyek a községi biró bizonyítása szerint nem a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik. A m. kir. Curia. (1900 május 8. 7302. sz. a.) mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlottak a vád alól felmentetnek. Indokok. A végrehajtási jegyzőkönyvben az ellenszegülés módja meghatározva nincsen — az erre vonatkozó vallomások pedig annyira ellentétesek, hogy azokkal tényálladékot megállapítani nem lehet. De különben is a végrehajtási jegyzőkönyvből kitetszőleg egy 44 korona és járulékai erejéig terjedő követelés biztosítására 668 korona értékű tárgyak lefoglalásáig a végrehajtás akadálytalanul folyt és vádlottak csak a bírósági végrehajtó ama tényének szegültek ellen, mely szerint ez a követelésnek fenn kitett mérvvében foganatosított biztosítása után még olyan tárgyat is le akart foglalni, mely a végrehajtásnál jelen volt községbiró bizonyítása szerint nem a végrehajtást szenvedőnek, hanem vádlottaknak képezte tulajdonát. A bírósági végrehajtónak ilyen eljárása törvényes oltalomban nem részesíthető. Sértétt nő vádlottal abban a hitben közösült, hogy az a férje; minthogy azot ban az eljárás nem nyújt elég adatot arra, hogy vádlott magát a sértett nő férjének színlelte volna és megengedhető, hogy az erősen ittas vádlott abból a körülményből, hogy őt a sértett nem kényszeritette a távozásra, hanem eltűrte azt, hogy vele egyedül maradjon, következtethette azt, hogy a szintén ittas sértett nő hajlandó vele nemileg közösülni — nem fogadható el bebizonyitottnak, hogy ő magát a sértett nő férjének színlelte, vagy annak tévedését tudatosan használta volna fel és ezért vádlott bűnössége meg nem állapitható. Az aranyosmaróthi kir. törvényszék (1899 október 27-én 3,290. sz. a.) V. Ferenc vádlottat a P. Józsefné szül. N. Teréz sérelmére elkövetett, a btk. 245. §-ába ütköző szemérem elleni bűntettben bűnösnek mondja ki és ezért az itt hivatkozott törvényszakasz alapján a 91. §. alkamazása mellett 6 havi börtönre itéli stb. I n d o k o k: Mult 1898 szept. 25-én vasárnapi napon az esti órákban P. József házában, P. József, ennek neje szül. N. Teréz s vendégeik A. András utkaparó és ennek neje G. Mária pálinka mellett szórakoztak, midőn közéjük jött vádlott, a kit szintén megkínáltak pálinkával; a pálinka csakhamar elfogyott, mire vádlott elment és hozott 2 deciliter spiritust, melyet pálinkává P. Józsefné alakított át. Nemsokára a már leittasodott A. András és a háziúr P. József ugyanazon helyiségben lefeküdtek és aludtak, mialatt a két nő és vádlott még az asztal mellett ültek és pálinkáztak, de nemsokára A. Andrásné is elálmosodott és az asztaltól felállt és haza ment, kijelentvén, hogy készülődése közben P. Józsefné a keiével meglökte vádlottat, hogy már menjen ő is haza, mert hogy P.-né is álmos és lefeküdni akar, vádlott azonban nevetett és nem akart távozni. Sértett és vádlott, A. Andrásné eltávoztával együtt maradtak s mig sértett állítja, hogy a vádlott eltávozott, a szoba ajtaját elreteszelte és aludni tért, de álmából arra ébredt, hogy valaki a takaróját lehúzta, az ingét felemelte és mellé feküdt az ágyba és azt állította, hogy a közösülés megkezdése előtt észre vette, hogy idegen férfi van vele, mire kiugrott az ágyból és mécset gyújtott, de a vádlott akkor már megszökött, mindannak dacára sértett megismerte a mécses világánál, hogy a nála volt férfi P. Ferenc volt, utána ment és az utca ajtajából sértett szidni kezdte vádlottat, tolvaj, bitang, gazembernek nevezte, ki éjjel idegen házba betör, az ágyba melléje feküdt és kitakarta stb., mig a főtárgyaláson a sértett beismerte, hogy a közösülés megtörtént s