A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 23. szám - A magánjogi csalásnak egy neme. [Hozzászólás Stricker Adolf: A magánjogi csalásnak egy neme című cikkéhez. A Jog, 1900. 16. sz. 126. p.]

A JOG 183 elvei: bizonyítási szabályai itt is megmaradhatnak scsak az a különbség állítandó fel, hogy ha a (elek valamelyike nem tulajdonosa a parcellának, melynek valódi vagy állítólagos accessoriumjáról szó van, a határperben a döntés csak ideiglenes lehet, annak érvénye csak addig tart, mig a valódi tulajdonosok közötti per a végleges határt meg nem állapítja. A magánjogi csalásnak egy neme. Irta : Dr. ROSENFELD SÁNDOR ügyvéd, Gödöllőn. A «Jog» f. évi április 22-iki számában a fenti cim alatt egy közlemény jelent meg. a melyben elő van adva. hogy az állat vevője szavatossági perben a marhalevélből eladóként kitűnő alperes ellen gyakran nem boldogulhat, mivel az bebizonyítja, hogy ő a kérdéses állatot a hiba megjelölésével és szavatosság nélkül nem felperesnek, hanem egy harmadiknak adta el. a ki azonban nem irattá át a marhalevelet a saját nevére és ugy adta tovább az állatot. így aztán a vevő ki van játszva, mert az a harmadik személy tulajdonképen csak strohmann és mindig vagyontalan és — panaszolja tovább a közlemény irója — ezzel a Dunántúl gyakran előforduló üzelmekkel szemben a bíróság tehetetlen. Hogy ez a csalárd üzérkedés a jogbiztonságot nem veszélyezteti olyan mértékben, a mint azt cikkíró kartársam véli, annak igazolására, tehát megnyugtatásként közlöm, hogy a Dunán inneni bíróságok az ilyen üzelmekkel szemben nem tehetetlenek és bizonyára lesznek a Dunántúl is bíróságok, a melyek épugy ítélkeznek hasonló ügyekben, mint a Dunán inneniek. Erre felé ugyanis az a praxis, hogy az állat eladójának az tekintetik, a ki a marhalevélen tulajdonosként van feltüntetve, akár ő maga, vagy megbízottja adta el az állatot akár más Azok a vagyontalan strohmannok, a kik az állatot, a hiba bemondásával, vagyis a hibát tudva veszik meg és azt elhallgatva adják tovább, különösen vásárok alkalmával itt se ritkák, de a bíróság az ilyen strohmannokra szavatossági perben mit sem ad, hanem alperest a ki talán felperessel soha nem is találkozott — rendre kártérítésre kötelezi, vagyis megállapítja, hogy a marhalevélből tulajdonosként kitűnő eladó a vevő irányában szavatossággal tattozik az állat hibáiért azon esetekben, a melyekben a szavatosság egyébként megállapítandó. Ezt a helyes gyakorlatot a Curia egy concret esetben, 12,455/892. sz. ítéletében következőkép indokolta: «Az 1888. évi VII. t.-c. végiehajtása tárgyában kiadott 40,060/888. sz. keresk. ininisteri rendelet 8 és 17. §-ai szerint a marhalevélben a mindenkori tulajdonos kitüntetendő, átruházás esetében pedig az átruházási záradék a marha'evélbe mindkét szerződő fél meghallgatása után az illető hatóság által rávezetendő és a ló egészségi állapota is bizonyítandó. A ki tehát az állatot a hatóság elkerülésével rövid uton eladta, ezen mulasztása által okot szolgáltatott arra, hogy a vevő ugy az eladó személyére, mint az állat egészségi állapota iránt tévedésbe ejtetett s ez által megkárosii tátott. Természetes, hogy a szavatosság megállapításának indokolása az alsóbiróságoknál is ugyanez. — Márkus gyűjteményében (I, kiad. 1. kötet, 341 lap) néu.ileg hasonló eset van felhozva. Ily argumentatióval diadalra juttathatja a vevő a hamisság ellen az igazságot — Dunántúl is. Külföld. A tőzsdei külömbözeti ügyletek perelhetetlenségének kérdésében szigorú fölfogásnak adott kifejezést az osztrák legfelső bíróság legújabb Ítélete. A döntés tárgyát képező jogeset a következő volt : W. J. tőzsdelátogató és P. E. magánzó egy ügyvédi irodában »információ« elnevezéssel Írásbeli megáliapodást kötöttek, amelyben P. E. kötelezte magát, W. J.-nek, az általa, mint bizományos által a tőzsdén kötött külömbözeti ügyletekből mutatkozó, 16.000 korona tartozását oly módon fizetni meg, hogy 0000 koronát a megállapodás aláírásánál, 10.000 koronát pedig két részletben kiegyenlít. P. az Írásban a kikötött fizetés tekintetében a kifogásolás jogáról lemondott, mert ez a szerződés újításnak tekintendő. Minthogy pedig a kötelezeti részletfizetéseket nem tartotta b?, W J. bepörölte a hátralékos 10 000 kor. fizetésére. A bécsi Landesgericht elmarasztalta P.-t a fizetésben. A másodfokú biróság azonban felperest elutasította azzal az indokolással, hogy a perelt követelés külömbözeti ügyletekből ered, tehát mái a limine nem perelhető. A felperes perelhetetlen követelése pedig az információ által nem volt perelhetővé átváltoztatható. A megállapodás által a követelés nem vesztette el eredeti jellegét. A felperes felebbezéssel élt, amelynek azonban a legfelső bíróság nem adott helyt, hanem a másodfokú Ítéletet indokaiból és a következő megokolással helybenhagyta: ^Minthogy tőzsdei különbözeti ügyletekből eredő tartozásról van szó, — mint ezt a felebbezés is beismeri — ez a polgári törvénykönyv szerint nem kötelező. A törvénynek ezen, ugy erkölcsi, mint gazdasági megfontoláson alapuló rendelkezése lex cogens (kényszerítő törvény) és ki van vonva a felek magánmegállapodási köréből. Tehát teljesen közömbös, vájjon a felek szándékában állott-e, az «információ» által minden kifogást kizárni és a játékkövetelés bírói érvényesítését lehetővé tenni, valamint nem lehet annak a kérdésnek taglalásába sem belemenni, vájjon az információban foglalt megállapodásban ujitás céloztatott-e, vagy sem ? A polgári törvénykönyv rendelkezéseiből ugyanis kitűnik, hogy a jog alapja tekintetében módosítandó kötelemnek általában jogilag hatályosnak kell lennie a mi a szóban forgó játéktartozásról nem állhat. Ellenkező fölfogás esetén a játék- és fogadási szerződésekből származó kötelezettségekre vonatkozó törvényes korlátozások gyakorlatilag teljesen meg lennének hiúsíthatok.* Irodalom. A gyülekezeti jog. Nem közönséges kaliberű közigazgatási monográfia hagyta el a közelmúlt napokban a sajtót. Dr. Rényi József közoktatásügyi ministeri fogalmazó, kinek egy-két már megjelent kisebb terjedelmű közigazgatási tárgyú dolgozatairól már volt alkalmunk jelen lap hisábjiin dicsérőleg megemlékezhetni, egy nagyobb tanulmányát bocsátotta közre jelen cim alatt, a 371 oldalra terjedő vaskos kötet tárgyát a rendőri közigazgatás mindig igen aktuális köréből mériti és a gyülekezetekre vonatkozó államrendészeti szabályok rendszerét taglalja. A gyülekezeti jog nálunk mindezideig különös törvény által szabályozva nincsen s nem csekély érdeme van abban R é n y i nek, hogy a körülmények kényszerítő hatása alatt előbb-utóbb törvényhozási szabályozás alá kerülő kérdésnek ezt a kiváló anyaggyüjleményt szolgáltatta. Széles alapokon bő forrás tanulmányok behatása alatt szorgalmasan megirt munka ez, mely nemcsak lelkiösmeretesen felöleli az idevágó teljes európai törvényhozást rövid és világos ösmertetésben, de különösen szem előtt tartja a gyülekezeti jogra vonatkozó magyar rendeleteket és az ennek alapján kifejlődött hatósági praxist. Tiszta és magyaros nyelven, könnyed és szép irálylyal van ez az érdekes tárgyú mű megírva, melynek elolvasása igaz élvezetet, szerezhet mindazoknak, a kik fáradságot vesznek maguknak, hogy a mai socialis mozgalmakkal és törekvésekkel amúgy is túltelített korban, áz ezekkel oly közel vonatkozásban álló kérdés felől e könyv elolvasása által tájékozódhassanak. (Dr. R. B.) Kodifikacionális kérdések. Irta: Dr. König Vilmos, bpesti ügyvéd. Budapest, Grill Károly kiadása. Bpest, 1900. Szerző a fenti cim alatt közrebocsájtja egy részét azon dolgozatoknak, melyeket különféle jogi kérdésekről a szaklapokban irt. A szerzőt, mint éles eszű, erős bíráló főt ismerjük a szakirodalom terén: Egyik másik kérdésben a kodifikaciónak életre való eszméket nyújt. Mindenesetre jó szolgálatot tett az irodalomnak, hogy hozzáférhetőbbé tette egyes dolgozatait. A dolgozatok elég változatos tartalmúak és leginkább a magán-kereskedelem és perjog kérdéseit tárgyazzák. A községek és az elemi népoktatás. A községek teendői az elemi népoktatás és a gazdasági ismétlő iskolázás terén. A fennálló törvények és utasítások alapján összeállította H a I mágyi Ferencz, kir. tanfelügyelő. A «Közigazgatási könyvtár*, dr. K a mpis János folyóiratának f. évi V. száma. Athenaeum. Philosophiai és államtudományi folyóirat. A magyar tudományos Akadémia megbizísából szerkeszti : Dr. Pauer Imre, osztálytitkár. Jelen folyóirat IX. évfolyamának 2. száma igen érdekes tartalommal jelent meg a magy. tud. Akadémia kiadásában. Zeitschrift für Ungarisches Offentliches und Privatrecht. Szerkeszti és kiadja: Dr. Sgalitzer Gyula, bpesti ügyvéd. 1900. 1—IV. füzet. A magyar kodifikació és jog érdekes kérdéseinek fordításait tartalmazza. Vegyesek. A kir. Curia szüneti tanácsai 1900. évben. Július hóban (azaz július 1-től—28-ig): B ü n t e t ő t a n á c s. Elnök: Paiss Andor, tanácselnök. Birák: Neubergcr Ignác, Tóth Gerő, Szent-Imrey Jenő (fegy. t. t.), Zsigmondovics Mihály, R o I g ár Emil, S z e g h e ő Ignác. Jegyzők: Saárosy Károly t. j., Zuna Gusztáv j. gy., Petőcz Gyula j. gy. Polgári tanács. Elnök: Süteő Rudolf, tanácsvezető kir. curiai biró. Birák: Ádám András (fegy. t. t.), Gyárfás Ferenc (urb. és felszclaml. t. t.), Kormos Adolf (váltó t. t. és a fiumei olasz ügyek előadója), Kovács Béla. Jegyző: Körtvélyessv György, albiró t. jegyző. Augustus hóban azaz július 29 tői augusztus 25-ig): Büntető tanács. Elnök: Sélley Sándor, tanácselnök. Birák: Szeremley Lajos, N e d e c z k y Ödön (sajtóü. előadó is), Tóth Gerő, Szent-Imrey Jenő (fegy. t. t.), Pichler Lipót, Verovácz Gyula. Jegyzők: Saárosy Károly t. j., Petőcz Gyula j. gy. Polgári tanács. Elnök: Süteő Rudolf, tanácsvezető kir. curiai biró. Birák: Keresztszeghy Lajos (urb. t. t.), Ádám András (fegy. 1.1.), Gyárfás