A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 22. szám - A népakarat az esküdt bíróságoknál és rendes bíróságoknál. [1. r.]

A JOG cu'aris népakaratok jutottak kifejezésre de rm midőn hazánkban az igazságszolgáltatás az egész országban állami alapon egységesen van szervezve, az állami akarat egyrészt éppen ugy megvan az esküdszékeknél, (mert hisz az e^küdtség is bizonyos államilag constituált formákhoz és feltételekhez van kötve) mint másrészt megvan az ideális népakarat a rendes bíróságoknál. Nem kívánjuk átlépni jelen sorok szűkre szabott keretét, a minthogy jelen cikkecske nem kiván semminemű prakticus célt vagy irányt szolgálni, egyedüli célja csak ama nézetünk szerint helytelen álláspont helytelenítése, mintha az esküdtszék a rendes biróságokkal szemben és csak az esküdtszék képviselné a megsértett társadalmi jogrenddel szemben — a népakaratot. Belföld A Magyar Jogaszegylet m. hó 27-én tartotta évi rendes közgyűlését dr. V é c s e y Tamás egyetemi tanár elnöklete mellett az ügyvédi kamara dísztermében. A közgyűlésen a tagok közül számosan voltak jelen. — Dr. Vécsey Tamás alelnök megnyitva a közgyűlést előterjesztette a múlt évi jelentést. Az évi jelentés első sorban az egylet nagynevű alapitójának és tiszteletbeli alelnökének, Csemegi Károlynak emlékére 1899. október 29-ikén tartott diszülésröl számol be. Azután megemlékezik dr. Teleszky István volt igazságügyministeriumi államtitkár elhunytáról, a ki az egyletnek és választmányának régi jeles tagja volt. Az egylet a mult év folyamán 19 felolvasó teljes ülést tartott, a melyen főleg az uj büntető perrendtartással és a kereskedelmi törvény revíziójával foglalkoztak. A tagok száma a mult évben 154-el növekedett. Az egyletnek jelenleg Üli budapesti és 239 vidéki, összesen 850 tagja van. — Dr. Fayer László egyetemi tanár, egyleti titkár terjesztette azután elő a pénztári jelentést. Miután a jelentést tudomásul vették és a tölmentéseket megadták, megejtették a választásokat. Elnök lett: Vavrik Béla curiai tanácselnök. Alelnökök lettek: dr. Beck Hugó, dr. V é c s ey Tamás, dr. Környey Ede. Titkárok; dr. Fayer László, dr. Illés Károly, dr. Szladits Károly, dr. Vámbéry Rusztem. Ügyész: dr. Kenedi Géza. Pénztárnok: dr. Vámossy Károly. Könyvtárnok: dr. Tarnai János. Választmányi tagokká választattak: dr. Balogh Jenő, dr. Barna Ignác, dr. Baumgatten Izidor, dr. Concha Győző, dr. Chorin Ferenc, Czorda Bódog, dr. Dárday Sándor, dr. Fabinyi Ferenc, dr. Fodor Ármin, dr. Friedmann Bernát, dr. Gruber Lajos, dr. Győry Elek, Hal m ágy i Sándor, Hammersberg Jenő, Hérics-Tóth János, Hódossy Imre, dr. Imling Konrád, dr. Kelemen Mór, dr. Kovács Gyula, Lányi Bertalan, dr. Márkus Dezső dr. Nagy Dezső, dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár, Nagy Ödön, Oberschall Adolf, dr. Plósz Sándor igazságügyminister, dr. Reichard Zsigmond, dr. Schwarc Gusztáv egyetemi tanár, Székács Ferenc, Székely Ferenc, Tóth Gáspár, Tóth Lőrinc, Vargha Ferenc, dr. Wlassics Gyula, dr. Zsögöd Benő, dr. Horváth Jenő. A temesvári ügyvédi kamara évi jelentéséből a következőket közöljük: Tapasztalataink elseje a sommás bíróságoknál csak a közelmúltban meghonosított 1 a j s t r o m r e n d s z e r r e irányul, melyre nézve már a műit évi jelentésünkben elfoglalt azt az álláspontunkat, hogy a kir. járásbíróságok ügykezelésében ezen rendszer életbeléptetésétől várt kedvező eredmény éppen nem éretett el s hogy ez által a kezelés csak még inkább zűrzavarossá lett — ez idő szerint is nemcsak íentartjuk, de sőt másfél évi tapasztalat után még több nyomatékkal vagyunk kénytelenek azon kijelentést tenni, hogy ezen rendszer sommás bíróságainknál tűrhetetlen állapotokat teremtett meg és általa a járásbirósági ügyek kezelői oly visszás helyzetbe lettek jutattva, hogy az ügyek hollétéről kellő és biztos tájékozást nyújtani nem képesek és ma már napirenden van az az eset, miszerint az ügy iratait hosszas keresés után sem tudják előtalálni s nem egy bíróságnál és nem egy esetben következett be az a botrányos állapot, hogy az iratok fel nem találhatása miatt az ügy elintézése késedelmet szenvedett, sőt a a tárgyalást is el kellett halasztani. Nemcsak az ügyeikben személyesen eljáró tájékozatlan ügyfelek, de magok az ügyvédek sem képesek sok esetben az ügybeosztásokon eligazodni, a mi főleg akkor áll elő, ha a bírónak áthelyezés vagy kinevezés folytán bekövetkezett eltávozása alkalmából a nála volt ügyek más bírónak osztatnak ki, vagy több biróra signáltatnak ; mely esetben senki sem képes megállapítani, hogy az ügy biztosan melyik bírónál található fel, vagy az ügyre vonatkozó beadvány melyik jegyzői irodában nyújtandó be, miért is felek és ügyvédek, nehogy a hosszas kutatással a drága időt elfecséreljék — a gyüjtőszekrényhez menekülnek s beadványaikat oda dobják be. Az a rendszer azonban, a melynek célja éppen az volt, hogy a központi kezelést kiküszöbölve a beadványokat közvetlenül a biró kezéhez jutassa, teljesen rossz és céltévesztett, ha a gyüjtőszekrény használatát teszi szükségessé és pedig azért, mert ezáltal nemcsak, hogy nem jutnak a darabok közvetlenül a biró kezéhez, de sőt egy sokkal nehézkesebb eljárással, a szekrény kiürítésével megbízott kezelő közvetítésével és a legtöbb bíróságnál alkalmazott komplikált átadási és átvételi jegyzékek mellett kerülnek az illető jegyzői irodába, innen pedig számtalan esetben két három nap niuíva a bíróhoz, ha ugyan a gyüjtőszekrényt kezelő sok ide-oda szaladgálás után, a mi nagy kérdés, megtudja állapítani, hogy a beadvány tulajdonképen melyik jegyzői irodába tartozik. A betűszerinti kiosztás és gyüjtőszekrényre alapított kezelés és eljárás tehát sokkal nehézkesebb és hátrányosabb ugy a felek mint a kezelőkre, mint az azelőtt érvényben állott iktatói rendszer volt, a mely utóbbihoz való visszatérés, ha bármi okból lehetséges nem lenne, a lajslromrendszer alapos megreformálása és hiányainak megfelelő intézkedésekkel való kijavítása fölötte kívánatos, stb. De nemcsak a lajstromrendszer hiányai kifjgásolhatók bíróságainknál, hanem első sorban az ügyvédi munkadijak és költségek szűkmarkú megállapítása, melylyel ugy rendes perekben a törvényszékeknél, mint sommás ügyekben a járásbíróságoknál és különösen a végrehajtások és árverések foganatosításánál nap-nap után találkozunk, a midőn nem szórványosan oly esetekre is bukkanunk, hogy az ügyvéd a birói megállapítás mellett még a készkiadásaira is ráfizet, továbbá az ügydarabok leírása és kiadmányozásában tapasztalt lassúság, a mely nekünk régi és annyiszor ismételt panaszunk, ugy a kézbesítések és a kézbesítési vevények beküldése körüli késedelem, mely a peres ügyek gyors befejezését akasztja meg, s melynek erélyes intézkedésekkel való megszüntetését már csak a jogkereső közönség érdekében is annyiszor, de hiába sürgettük. Ismételjük-e ujabban azt a panaszunkat, hogy a megüresedett birói állások betöltésénél eddig tapasztalt késedelem az elmuit évben is ismétlődött s a nép nyelvét nem értő birák alkalmazása sem lett mellőzve, ismételjük-e, midőn látjuk, hogy az évi jelentéseinkben évről évre felhozottak Nagyméltóságod részéről agyonhallgattatnak s felszólalásaink dacára minden a régiben marad. Igenis ismételjük, mert ezt tenni kötelességünk s aggályaink felsorolásával mindaddig fel nem hagyunk, mig Nagyméltóságod a jogos igények kielégítésének egész vonalon sorát nem ejti, és a panaszemelés okát ekként meg nem szünteti. Megelégedéssel és elösmeréssel constatáljuk azonban egyben Nagyméltóságod előtt azt is, hogy a kamara területéhez tartozó törvényszékek és járásbíróságok bírái, felbuzdulva azon kiváló alapos és tartós munkásságon melyet a temesvári kir. Ítélőtábla dicséretes tevékenysége az elmuit évben is példakép nyújtott, általánosságban az egész vonalon fokozott munkakedvet és szorgalmat tanúsítottak és dacára az évről-évre emelkedő munkaanyagnak igyekezetőkkel oly állapotot teremtettek meg, hogy a hozzánk beérkezett jelentések szerint az összes bíróságok nál vagy éppen semmi vagy csekély hátralékkal lett az elmuit év lezárva. És ezen készséggel tett kijelentésünk és kifejezett elösmerésünk annál nagyobb sulylyal kell hogy bírjon Nagméltóságod előtt, miután kétségtelen, hogy a bíróságok tevékenységét közvetlen tapasztalatból csakis mi ügyvédek bírálhatjuk el alaposan és igazságosan, s bírálatunk kimondásában benünket más cél nem vezet, mint az igaz állapotnak kendőzetlen feltárása. Irodalom. A bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok magyarázata. Irta: Lá sz 1 ó (Las i t z) Pál, kir. tanácsos pénzügy igazgató, a m. kir. közp. dij- és illetékkiszabási hiv. főnöke. Negyedik kiadás. Az ujabb törvényes rendelkezések és a folyton fejlődő s változó viszonyok ismét szükségessé tették fenti cimü munka átdolgozását és kibővítését, mely most már 44 ivet meghaladó (708 oldal] terjedelemben került ki a sajtó alól. A kézikönyv jelen IV-ik kiadása az eddigi kiadásoknak a hivatalos összeállítást követő rendszerét és beosztását megtartva s a kötelező koronaértékben való számításhoz alkalmazkodva, megfelelő feldolgozásban s a mellett felvilágosító magyarázatok és példákkal kisérve tartalmazza mindazokat a törvényeket, határozatokat és rendeleteket, a melyek a bélyeg és illetékekre vonatkozólag eddigelé hozattak, s igy a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvényeket és szabályokat mai érvényükben tünteti fel. Tekintettel arra, hogy a szerző 20 évet meghaladó hivataloskodása ideje alatt nem csak a külső hivatalok, hanem a volt magy. kir. p. ü. közigazgatási bíróságnál és a p. ü. ministeriumban is, nemkülönben jelen állásban állandóan a bélyeg- és illeték iránti törvények és szabályokkal foglalkozik, ez minden további ajánlását a munkának feleslegesé teszi. A megrendelési illetve előfizetési feltételek a következők : Egyes fűzött példány ára 7 korona 50 fi 11. (3 frt 75 kr.), diszes vászonkötésben 8 k. 50 f. Az előfizetések szerzőhöz cimzendők, fűzött példányok minden könyvkereskedőnél is kaphatók A példányokat a szerző saját költségén portomentesen küldi meg. A büntető járásbíróság zsebkönyve. Irta: Edvi Illés Károly dr., nyug. kir. ügyész. Kiadta Grill Károly cs. és kir. udvari könyvkereskedése, Budapest, 1900. Szerző szól mindazon vétségekről és kihágásokról, melyek a Bp. életbelépése óta a