A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 19. szám - Az egyezség a perben és peren kivül - Eljárás a királyi itélőtábla előtt a fogva levő vádlott ellen hozott itélet, valamint a vizsgalati fogság kérdésében hozott határozat ellen igénybe vett perorvoslat esetében

146 A JOG Eljárás a királyi Ítélőtábla előtt a fogva levő vádlott ellen hozott Ítélet, valamint a vizsgalati fogság kérdésében hozott határo zat ellen igénybe vett perorvoslat esetében. Irta: Dr. KISS ENDRE, kir. táblai biró Debrecen. Az eddigi bűnvádi eljárási gyakorlat szerint abban az esetben, ha a végtárgyalás folyamán hozott itélet. valamint a vizsgálati fogság fentartása kérdésében hozott határozat ellen perorvoslat használtatott, a királyi itélő tábla, ugy az ügy érdemét, mint a vizsgálati fogság kérdésében hozott végzést az ügynek érdemi felülvizsgálatával egy határozatban vizsgálta felül és oldotta meg a kérdéseket. A. B. P. életbe lépése óta az ügy érdeme és a vizsgálati fogság kérdésében hozott határozatnak együttes felülvizsgálása többé nem lehetséges, mivel a B. P. rendelkezései ezt kizárják, a mennyiben az ügy érdeme a főtárgyaláson, a vizsgálati fogság kérdésében hozott határozat pedig az ellene igénybe vett felfolyamodás folytán zárt ülésben kerül elintézés alá. Abban az esetben, ha a törvényszék a B. P. 330. § értelmében a vizsgálati fogság kérdésében határozott s a határozat ellen felfolyamodás jelentetett be. az itélet el'en előzően bejelentett felebbezés. valamint a vizsgálati fogság kérdésében hozott határozat ellen bejelentett felfolyamodás folytán az összes iratokat a királyi törvényszék egy jelentés mellett terjeszti fel a királyi itélő táblához. Ilyen esetben a királyi itélő táblánál a felmerült elintézendő kérdésekhez képest különböző határozatok hozandók, nevezetesen a főtárgyalás eiren delése, és a felfolyamodással megtámadott vizsgálati fogság kérdésében. A főtárgyalás elrendelése, ha a B. P. 398. § 2-lk pontjának esete fenforog, ülésén kivül, ha az emiitett eset fenn nem forog, tanácsülésben történik. Ez a tanácsülés a B. P. 399. § szerint nyilvános. Az első fokú bíróságnak a vizsgálati fogság kérdésében hozott és felfolyamodással megtámadott határozatát a királyi itélő tábla a B. P. 379. £ második bekezdése értelmében zárt ülésben vizsgálja felül. Nyilvánvaló dolog, hogy a helyes kezelésre való tekintettel a külön tartalmú határozatokat igénylő, de a királyi törvényszéknek egy jelentése mellett a királyi itélő táblákra került ügy ugyanazon szám alatt el nem intézhető. Ilyen esetben tehát, habár ez irányban a B. P. rendelkezést nem foglal magában, célszerűnek mutatkozik, hogy a királyi törvényszék két jelentést tegyen a királyi itélő táblához, egyiket az itélet ellen használt perorvoslat folytán az összes iratok kapcsában, másikat a vizsgálati fogság kérdésére vonatkozó határozat ellen igénybe vett fel folyamodás folytán iratok nélkül, azonban az egyidejűleg előzően tett felterjesztő jelentésre való hivatkozással. Felmerült a kérdés, hogy az itélet meghozatala után a királyi törvényszéknek a vizsgálati fogság kérdésében hozott határozata ellen igénybe vett felfolyamodás elintézésénél a királyi itélő tábla a kérdést milyen alapon döntheti el ? A B. P. 330. § negyedik bekezdése szerint, ha a kimondott büntetés súlyánál, vagv más körülménynél fogva az elitéltnek megszökésétől kell fartani, a törvényszék előzetes letartóztatását, vagy vizsgálati fogságát meghosszabithatja. Ezen rendelkezésre való tekintettel tehát, a királyi itélő táblának azt kell elbírálni, hogy a kimondott büntetés súlya, vagy más a határozat alapjául vett körülmények, a fogva tartást elfogadható módon indokolják-e. Hogy mikor súlyos a kimondott büntetés, vagy forognak-e fenn más körülmények, erre nézve tételes intézkedés hiányában a királyi itélő tábla az eset körülményeihez képest teljes szabadsággal veheti a kérdést eldöntés alá, azonban azt, hogy a kimondott itélet helyes-e, a mennyiben ez a kérdés a főtárgyalásra tartozik, a vizsgálati fogság kérdésében első fokulag hozott határozat felülv izsgálata alkalmával, bírálata alá nem veheti s eme szempontból esetleg a határozat megváltoztatására alkalmasnak mutatkozó érvet fel nem használhatja. Arra tekintettel, hogy a királyi itélő tábla az ügynek főtárgyaláson való érdemi elbírálása s a hozott ítéletnek kihirdetése s a perorvoslatra vonatkozó nyilatkozatok előterjesztése után a B. P. 439. §. szerint alkalmazandó 330. §. harmadik bekezdésben foglalt rendelkezéshez képest a vádlott további fogva tartása illetőleg fogságba vagy szabadlábra helyezése kérdésében is határoz, önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy az egyébként is mint foglyas ügynek soron kivül való elintézése mellett szükséges és célszerü-e, hogy a törvényszék által hozott ítéletnek főtárgyaláson való elintézéséig a királyi itélő tábla külön elintézését igénylő, vizsgálati fogság kérdésében hozott határozat elleni felfolyamodás igénybe vehető legyen? Eme kérdésre nézve ezúttal tartózkodom határozott véleményt nyilvánítani, mert helyes, hogy a személyes szabadság megóvására alkalmas biztosíték iránt a B. P. rendelkezést tartalmazzon, de azt, hogy ez a perorvoslat mint biztosíték valóban szükséges-e,' csupán az élet tapasztalatai alapján lehet eldönteni. Az egyezség a perben és peren kivül. Irta : dr. GAÁR VILMOS. Az egyezség az a szerződés, melynek célja kölcsönös engedékenység által valamely magánjogi jogviszonynak bizonytalanságát elhárítani.1) Az egyezség e meghatározásából kitűnő • leg viszterhes szerződés, melynek két kelléke van : 1. valamely magánjogi jogviszony bizonytalansága ; 2. a szerződő felek részéről kölcsönös kötelezettség vállalása 2). A jogviszony bizonytalansága vagy abban állhat, hogy a jogviszony létezése vagy nem létezése kétséges, vagy hogy a jogviszonyból eredő teljesítés nem biztos. A bizonytalanságnak nem kelléke, hogy a jogviszony beperesitett legyen, de viszont a beperesités a bizonytalanságnak kétségtelen jele. A bizonytalanságnak nem kell objektívnek lenni ; elégséges, ha a felek alanyilag meg vannak győződve az egyezség alapját képező jogviszony bizonytalanságáról. Itt felmerül az a kérdés, hogy az itélet hozatala után létrejött egyezség, mivel ily esetben annak egyik kelléke : a jog bizonytalansága hiányzik, semmis vagy megtámadható-e? Ez a kérdés a jogtudományban vitás. Nézetünk szerint az egyezség csak akkor támadható meg, ha a szerződő felek annak megkötésekor a hozott ítéletről nem birtak tudomással ; ha ellenben ismerték az ítéletet és mégis az abban eldöntött jogviszony tekintetében egyezséget kötöttek, ezzel kifejezésre juttatták azt is, hogy az egyezségileg rendezett jogviszony tekintetében a hozott itélet dacára bizonytalanságban voltak. Természetes, hogy a feleknek az ítélettel eldöntött jogviszony tekintetében keletkezett szerződése csak akkor fog egyezség lenni, ha az egyezségnek fentebb irt kellékei fenforognak ; mert hisz az ily szeiződés bár közönséges nyelven egyezségnek neveztetik, voltaképen ujitás vagy ajándékozás is lehet. Az egyezség második kelléke, hogy a szerződő felek egymás iránt kölcsönösen engedékenyek legyenek ; mindegyikük magára vállal vagy elenged a másik félnek valamely szolgáltatást, avagy lemond a másik féllel szemben valamely jogáról, így pl. a jogviszonynak beperlés által támadt bizonytalansága esetében a kereseti követelést feltétlenül elfogadó és az itéletileg megállapítható határidőnél többet igénybe nem vevő adóssal szemben a hitelező, egyezség kötése esetében arról a jogáról mond le, hogy a beperesitett jogviszonyt birói itélet alá bocsássa. Erről különben alantabb bővebben. E nélkül a felek közt létrejött szerződés lehet az esetek különbözőségéhez képest elismerési szerződés, ajándékozás, ujitás, de semmi esetre sem egyezség. A meghatalmazott megbízója nevében csak akkor köthet érvényesen egyezséget, ha annak kötésére különösen fel van hatalmazva. Az osztrák polgári törvénykönyv érvényességi területén ez az 1,008. §. kifejezett rendelkezéséből folyik ; a többi magyar jogterületen pedig e jogszabály helyessége mellett az általános jogelveken felül még az a körülmény is szól, hogy az ügyvédi meghatalmazás, mely a magánjogi meghatalmazásnál tágabb körű (1874: XXXIV. t.-c. 62. §.) e különleges jellegéről eredő tágabb köre dacára sem terjed ki egyezségek kötésére. Ebből következik, hogy az ügygondnok egyezség kötésére nincs jogosítva. Ezt a kolozsvári tábla 1896. dec. 2. 3.215. sz. a. ki is mondotta. Ellenben a cégvezető a keresk. törv. 38., 39. §-ai alapján egyezség kötésére is jogosított. Az egyezség alapjául szolgálhat minden jogviszony, amely felett a felek szabadon rendelkezhetnek. Ha azonban az egyezség által, kötessék az bíróság előtt vagy bíróságon kivül, a kiskorúnak vagy gondnokoltnak tőke vagyona kevesbednék vagy az egyezség folytán vállalandó kötelezettség a kiskorúnak vagy gondnokoltnak rendszerinti évi jövedelméből nem fedeztethetnék, akkor az egyezség csak a gyámhatóság jóváhagyása után válik érvényessé.3) ») Francia ptk. 2.044. §.; német bir. ptk. 779. §.; osztrák ptk 1,380. §.; porosz ptk. I. 16. 405. §.; szász ptk. 1,409. §. I. Transactio est conventio, per quam jura quaedam dubia et litigiosa, non gratis. sed aliquo dato, retento vei promisso, inter partes legitimé determinantur. Kelemen. II, 330. §. aj A francia ptk. (2,044 §.) az egyezség fogalmához nem kívánja meg a szerződő felek kölcsönös engedékenységét; francia jog szerint az egyezség keletkezéséhez elég. ha a felek kölcsönös megállapodásokkal valamely jogvitának véget vetnek, vagy ilyennek eleiét veszik. ») 1877 : XX. t.-c. 113. §. '