A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 18. szám - Tervezet a tisztességtelen eljárásnak a kereskedelemben való megakadályozására vonatkozó intézkedésekre nézve. [2. r.]

A JOG 71 zott, mert a szállításnak meghatározott záros határidőben kellett a szerződés értelmében eszközöltetnie. tekintettel arra is, hogy alperes a felperes által a nem szállított 1,170 tonna árumennyiség szállítása esetén ebből alperesre eső jövedelem megtérítése céljából tett azt az ajánlatot, hogy a szállított 8,620 tonna után számított dijvisszatéritési összegből 8,178 frtot felperes terhére vonjon le és tartsa meg, az első bíróság által vonatkozólag felhozott indokoknál fogva elfogadni nem köteles; tekintettel végül arra, hogy az a körülmény, hogy alperes a K. alatti szerint két különböző útirányban a szállított árukat egybe számította, továbbá más esetben a D. szerint a kikötött árumennyiség nem teljes szállítása dacára is, ismét más esetben az L. és L-/. alattiak szerint a vis major figyelembevételével saját jóakaratából, kötelezettség elismerése nélkül visszatérítést nyújtott,alperes kötelezettségének fenforgó esetben megállápitasára nem szolgálhat alapul, a szakértőket és az A. T. és E. II. alatti kérdő pontokra felhívott tanukkal pedig felperes nem döntő körülményeket kivánt bizonyítani és igy a bizonyítás felvétel helyesen mellőztetett: az első bíróság ítélete az itt és a benne felhozott indokok alapján volt helybenhagyandó. A m. kir. Curia ^1900 febr. 15. 1,396/v. sz. a.) a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. stb. Indokok: Téves ugyan a másodbiróság Ítéletének az az indoka, hogy a bécs—budapest—szerbiai viszonylatban szállított netaláni árufelesleg az adria—szerbiai viszonylatban mutatkozó hiány pótlásául már csak azért sem lehetne beszámítható, mert felperes az előbb nevezett viszonylatban elért többlet bármely részének az adria—szerb viszonylatban való beszámítása esetén, miután a bécs—budapest—szerb viszonylatban felmerült dijvisszatéritési igényeire nézve már kielégítést nyert — a beszámított mennyiség után kétszer részesülne dijvisszaiéritésban, tévespedig azért, mert ezen beszámitás esetén csak a minimális árumennyiség meghatározásánál jönne a beszámított mennyiség számításba, míg a díjvisszatérítés összege csakis az ebben a viszonylatban tényleg árumennyiségért fizetett fuvardíj összegének arányában állapíttatnék meg, mindazonáltal a másodbiróság ítéletét helyben kellett hagyni a benne felhozott és az első bíróság ítéletéből átvett egyéb indokoknál fogva és a vis majorra alapított felperesi érvelés tekintetében azért, mert az a vitatott körülmény, hogy Szerbiában az 1888,89. években bekövetkezett politikai események folytán az üzleti viszonyokban bekövetkezett pangás okozta a felperes által vállalt szállítási kötelezettség teljesítésének lehetetlenségét, már csak azért sem fogadható el felperes mentségéül, mert az üzleti conjuncturáknak bármely okból bekövetkezett kedvezőtlen alakulása nem eshetik a felperes által vitatott erőhatalom fogalma alá; és mert továbbá a C. a. pótegyezményben az eredetileg az A. a. szerződésben 5,500 tonnában meghatározott áru mennyiség a szerződési időtartam meghosszabbítása mellett egységesen terjesztetvén ki 9,790 tonnára, a szállítandó árumennyiség és szerződési időtartam ilyen egységes meghatározása mellett a felperes követelésének az A. a. szerződésben eredetileg meghatározott időtartamra eső része még az esetben sem volna megítélhető, ha felperes az A. a. szerződésben megállapított idő alatt vagyis 1888 március 19-ig alperesnek fuvarozására 5,500 tonna árut tényleg átadott volna. A közgyűlés elé terjesztendő évi mérleg a kei esk. törvény 198. §-a által elrendelt közzétételének célját nemcsak az képezi, hogy a részvénytársaság vagyoni helyzetére nézve a részvényesek legyenek tájékozva, hanem az is, hogy ugyanabban az irányban a társaság hitelezői és a társasággal egyéb viszonyban alló vagy viszonyba lépni kivánó érdekeltek is megfelelő tájékozást szerezhessenek. (A m. kir. Curia 1900. ápr. 3. 97. sz. a.) A váltótörvény io5 S-ának rendelkezése csakis abban az esetben nyerhet alkalmazást, ha a színlelt megbízott a váltónyilatkozatot a meghatalmazási viszony kitüntetése mellett a saját nevével is aláirta. (A m kii. Curia 1900 márc. 28. 43/900sz. a.) Az a körülmény, hogy a viszkereseti jog fentartása céljából felvett óváslevélen kibocsátó és első forgatóként megjelölt személy utóneve tévesen lett az óváslevélre vezetett váltómásolaton feltüntetve, nem képez oly lényeges szabálytalanságot, a mely miatt az óváslevél érvénytelennek volna tekinthető. IA rh. kir. Curia 1900 április 73/900. sz. a.) A váltótörvény 3 g. 5. pontja szerint az idegen váltó lényeges kellékét képezi a kibocsátó név vagy cég aláírása, arra nézve azonban, hogy ez aláírásnak az okirat mely részén vagy helyén kell lennie, tüzetesebb rendelkezés nem tétetvén elég, ha a kibocsátó névaláírása a váltó előlapján a fizetésre felszólítást tartalmazó szöveg alatt van elhelyezve, tekintet nélkül arra, hogy az az elfogadó neve alatt vagy felett van-e ? (A m. kir. Curia 1900 márc 27. 82. sz. a.) A kereskedelmi törvény 38. §-a értelmében a cégvezetői minőség az ott körülirt hatáskörben altalános meghatalmazás jellegével bir, mely minden a köztörvény szerint szükséges különös meghatalmazást pótol s mint ilyen az 1886: VII. t..-c ^3. S-ának a) pontja alá esik. Házastársnak cégvezetőül való kirendelése tehát csakis közjegyzői okirattal történhetik. A bpesti kir. tábla 1900 ápr. 19. 909'900. sz, a.) A váltságkötelezett községi tagok a pénzkezelók sikkasztásai miatt történt pótkivetések megfizetésére csak abban az esetben kötelezhetők, ha a hűtlen pénzkezelők és esetleg az azok ellenőrzésére hivatott közegek ellen a peres eljárás már befejeztetett és az elsikkasztott összeg fedezetet nem nyert; ebben az esetben is azonban csupán a földváltságra jogosítottnak van ellenük kereshetőségi joga, de nem a váltság beszedésére, tehát a beszedett pénz kezelésének ellenőrzése is hivatott községi elöljáróságnak (A m. kir. Curia 1900 márc. 2. í. G. 10/900. sz. a.J A végrehajtató a végrehajtás kérése előtt adósának és a telekkönyvi tulajdonosnak személyazonosságáról magának meggyőződést tartozik szerezni, és a mennyiben azt megtenni elmulasztja, az ezzel a mulasztás.sal másoknak okozott károk és költségek iránt felelős. rA m. kir Curia 1800 ápr. 6. 1,747 900. sz. a.) Bűnügyekben. A gőzmozdonyok és cséplőgépek tekintetében fennálló szabályrendelettel kapcsolatos alispáni utasítás azon pontja, mely a munkaadók, szülök és gyamok őrködési kötelezettségéről szól, vádlott m nkaadora nem volt vonatkoztatható, mert ez a munkasokat fizeti és felfogadja; ellenben a balesetért történt felelősség a szabályrendelet szerint a géptulajdonost és a gépvezetőt terheli. A kassai kir. törvényszék (1899 febr. 9. 1,043. sz. a.) S. Adolf és D. Gusztáv vádlottakat a Sz. Mária sérelmére elkövetett, a btk. 310 §-alá eső gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében bűnösnek mondja ki és ezért a btk. 310. §. alapján S. Adolfot 8, D. Gusztáv vádlottat pedig 3 napi fogházra és mindkét vádlottat 10—L0 Irt pénzbüntetésre Ítélte, stb. Ellenben L. József III. r. vádlottat az ellene emelt vád és annak következményei alól felmenti. Indokok: S. Adolf 1897 szept. 14-én a T. Soma gőzcséplőgépével csépeltetett, mely alkalommal Sz. Mária, midőn a gépről, hol kévevágással foglalkozott, lejönni akart, megcsúszott és oly szerencsétlenül esett el, hogy ballába a még működésben levő gép dobjába került, ennek következtében oly sérüléseket szenvedett, hogy bailábának csonkítása vált szükségessé. Szenvedett sérülései a napló 4. sz. a. orvosi látlelet és vélemény szerint 4—5 heti gyógytartamot igényeltek, saját előadása szerint azonban 14 hétig volt fekvő beteg. A bekövetkezett szerencsétlenség körüli gondatlanság, illetve az ennek eredményeként előállott s a btk. 310. §. alá ezen gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége miatt S. Adolf a gépeitető tulajdonos, D. Gusztáv gépész és L. József mint a cséplésnél alkalmazott etető helyeztettek vád alá és pedig az utóbbi azon alapon, mert a vizsgálat adatai szerint a sértett és Cs. Mária az ő parancsára raktak kévéket a dob nyílására s állítólag e közben történt a szerencsétlenség. Tekintve, hogy a vizsgálat adatai alapján megállapított tényállás etekintetben a végtárgyalás folyamán módosult, a mennyiben a sértett maga oda nyilatkozott, hogy este, midőn a munka végeztével a gépről lejönni akart, anélkül, hogy a dobra kévét hordott volna, elcsúszott s igy esett a dobra; tekintve, hogy L. József azon védekezését, miszerint ö S. Adolf azon rendelkezése ellen, hogy Sz. Mária a gép tetején közvetlenül a dob mellett mint kévevágó alkalmaztassák, eleve tiltakozott, D. Anna tanú hit alatti vallomásával is megerősíti, a kir. törvényszék L. József ellen a büntetőjogi gondatlanságot fenforgónak nem találta s ez okon öt az ellene emelt vád és annak következményei alól felmentette. S. Adolf és D. Gusztáv vádlottak tagadják, hogy a bekövetkezett szerencsétlenség miatt őket gondatlanság terhelné. S. Adolf ugyanis tagadja, hogy sértettet s általában a munkásokat ő fogadta volna fel; tagadja, hogy a munkások helyét a gépnél ő jelölte volna ki; különösen pedig, hogy a sértett egyenesen aző rendelkezése folytán került volna a dobra, hol a szerencsétlenség történt; tagadja, hogy a cséplőgépek kezelése körüli eljárásról szóló vármegyei szabályrendelet Szakály községben közhírré téve lett volna. Vádlottnak a most előadott védekezése, illetve tagadásával szemben a sértett Cs. Mária és B. Mária tanuk az igazolják, hogy őket a munkára S. Adolf fogadta fel, a most emiitett tanuk és sértetten kivül pedig P. Katalin, B. Mária és D. Anna vallomása szerint, a sértettet a gépre. Minthogy ezek szerint S. Adolfnak a most előadottak alapján beigazolt ténykedése a 15,779/1896. évi és S. Géza tanú vallomása szerint Szokoly községben is szabályszerűen közhírré tett alispáni rendelet 4. pontjában foglalt azon rendelkezéssel, hogy 16 éven aluli gyermekeket vagy nőket semmi nemű cséplőgépnél a gép etetése körül s általában a gép közvetlen közelében foglalkoztatni nem szabad, határozottan ellenkezik. Minthogy továbbá D. Gusztáv a 188/13,640. sz. törvényhatósági szabályrendelet 9. §-ának a rendelkezése ellenére megengedte illetve elnézte, hogy Sz. Mária és társai közvetlenül a gép közelében, a gép tetején alkalmaztassanak, e mulasztásában, illetve S. Adolf fent emiitett ténykedésében a kir. törvényszék a büntetőjogi gondatlanságot megállapította, s minthogy a gondatlanság s a bekövetkezett szerencsétlenség között az okozati összefüggés fenn