A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 17. szám - Tervezet a tisztességtelen eljárásnak a kereskedelemben való megakadályozására vonatkozó intézkedésekre nézve. [1. r.]

A JOG 133 lombahozás jellegzetes módját hosszú fáradságos tevékenység s esetleg nagy áldozatok árán tette közismertté, kedveltté, azon okból használtatik, hogy a közönség megtévesztésével s az eredeti forgalombahozó kárára, más valaki saját áruinak kelendőségét, értékét biztosítsa, előmozdítsa. Oltalmat azonban csakis azon csomagolási vagy kiállí­tási mód nyerhet, mely a tisztességes forgalomban különösen képes megjelölni azon forrást, mely az ily kiállítási árukkal már kétségtelenül elismerésre tett szert. Csakis ezen esetben sérti a tisztességes kereskedelem és gyártás érdekeit azon körülmény, hogy az ily vagy hasonló kiállítási módokat más, mint az eredeti tulajdonos használja. Megjegyzendő azonban, hogy az ily kiállítási vagy csoma­golási módoknak oltalma nem függ az egyesek akaratától s igy annak semmiféle előzetes nyilatkozata nem, hanem csakis a fogyasztóközönség felfogása lehet mérvadó. III. Bármennyire is tartalmazzanak öndicséretet a hirdetések, azok jogossága ellen felszólalásnak helye r.em lehet,még azon eset­ben sem, ha a hirdetésekkel a hirdető áruinak minden más áruk fölé való helyezése céloztatik. Az ipari és kereskedelmi forgalom tisztessége azonban megköveteli, hogy minden oly híresztelés, mely valamely ver­senytárs üzleti érdekeinek jogtalan megsértésére és a vevő­közönség tévedésbe ejtésére alkalmas, megakadályoztassék. Felveendő volna tehát jelen törvény keretébe egy oly értelmű rendelkezés, mely szerint : az ipari és kereskedelmi forgalomban tilos más hírnevének, működésének, vagy áruinak jogtalan kisebbítése. Mig a németországi törvény vonatkozó rendelkezése csakis a termelőt, iparost vagy kereskedőt védi, addig a fenti rendel­kezés nem sorolja fel taxatíve ezeket, hanem általában a keres­kedelmi és ipari forgalomban hivatásos elemeket felöleli s igy természetszerűleg a termelőn, iparoson és kereskedőn kivül az ipari és kereskedelmi munkásokat, alkalmazottakat is megvédi a tisztességtelen verseny eme neme ellen. Ezen rendelkezések alól azonban kivételt kell statuálni. Nevezetesen a kereskedelmi forgalomban szokásos ugy egyes u. n. tudakozó-irodák, mint a versenytársak utján egyes keres­kedőkről, alkalmazottakról stb. informátiót kérni, hogy ennek alapján irányítsák aztán azt az üzleti összekötetést, mely a kereskedő anyagi s egyéb különösen üzleti viszonyainak ismerete alapján célszerűnek mutatkozik. Akár a hivatásos tudakozó-irodák, akár a versenytársak nyújtják az ily értesítéseket, szükséges, hogy az erre vonatkozó jóhiszemű cselekedetek, tekintettel azon nagy fontosságra, melylyel az ily értesítések üzleti körökben bírnak, a törvény rendelkezései alól kivétessenek. Ennélfogva kimondható az is, hogy a fenti szabály nem alkalmazható azon esetben, ha a termelő iparos vagy kereskedő üzleti vagy vagyoni, illetőleg ipari alkalmazottak alkalmazási viszonyaira vonatkozó bizalmas közlés, az érdekelt felek jogos érdekéből történik. De a versenytárs kisebbítésére vonatkozó cselekedetek megakadályozását célzó fenti meghatározás csakis azon eset­ben elégíti ki a tisztességes kereskedelemhez fűzött igényeket, ha olykép terjesztetik ki, hogy felölelje ama rendelkezéseket is, mely szerint tilos a saját áruinak, működésének, stb. valamely versenytárs áruival, működésével stb. azon célból való össze­hasonlítása, hogy a saját áruk, szolgáltatások stb. kelendősége vagy értéke a versenytárs rovására emeltessék. Gyakori ugyanis a panasz, hogy egyes iparos vagy keres­kedő hirdetésekben u. n. összehasonlításokat tesz saját árui és versenytársának árui között. Mig az áruk összehasonlítása általános s nem direct vala­mely versenytárs áruja ellen irányul, azt egyszerű s ártalmat­lan reklámnak kell tekinteni, mely nem éppen szolid módon tartalmaz ugyan öndicséretet, de a mely eljárást tisztességte­lennek mégsem lehet minősíteni. Mihelyt azonban valaki a saját áruit más áruinak rovására igyekszik kiemelni, ezen eljá­rás ellen a sértettnek oltalomra van igénye. Ugyanily elbírálást igényel a leszállított áron való árusí­tás (vente au rabais). Semmi kétség sem fér ahhoz, miszerint a kereskedő az árukat bárminő tetszés szerinti áron, még kárral is árusíthatja, ez természetes következménye a kereskedelmi szabadságnak. Azonban ezen szabály a'ól is van kivétel. A leszállított áron való árusítás történhetik oly körülmények között s oly módon, hogy kétségtelenül megállapítható, miszerint csakis az célozta­tik, hogy az áru értékének csökkenését érjék el, vagy hogy a vetélytárs tönkretétessék. Mindenkor figyelembe veendő tehát az u. n. piacra dobás célzata. A versenytársaknak ily uton való tönkretétele, ugy egyesek által, mint többeknek egyesülése utján történhetik. Ide sorozandók tehát az oly kartellszerü egyesülések által elkövet ítt cselekedetek is, melyek a tisztességes verseny mozzanatait érintik s mely egyesülések által különösen a kisebb terjedésű üzlettel biró versenytárs megrontását céloz­zák azon okból, hogy azt tönkrejuttatván, monopolizálhassák a piacot. A kartellek ezen műveleteiben két phasis különbözte­tendő meg. Az egyik az, midőn a kartellbe egyesültek, a kartellen kivül maradt versenytársak ellen küzdenek. A másik az, midőn a versenytársak tönkrementek s a kartell, monopolistikus helyzetében a körülmények, nevezete­sen a vámok magassága, továbbá egyes speciális viszonyla­tok : mint a közszükséglet stb. — által megengedett határig tetszés szerinti árakat szab a közönség elé. A létező kartelitörvények mindegyike a kartellnek ezen utóbbi nemeit tartja szem előtt. A közrendbe, a jó erkölcsökbe ütköző cselekménynek nem az árak leszállítását, hanem annak mesterséges felcsigázását tekintik, pedig a versenytársak tönkre­juttatása is csakis a fogyasztó közönség kizsákmányolhatása végett történik, vagyis azon célzatból, hogy az árak emeltes­senek. A külföldi törvényhozások mutatják, hogy bármily nehéz ezen kérdésben a jogos és jogtalan megkülönböztetése, mégis több-kevesebb eredményt értek el máris. Mert ha célszerű a közönség érdekeinek általános szem­pontból való megvédése a kartellekkel szemben, ugy még inkább mutatkozik szükségesnek, hogy szabályoztassanak azon eljárások, melyek egyúttal a kereskedelmi tisztességet is veszélyeztetik. Az erre vonatkozólag hozandó szabály azonban termé­szetesen csakis azon esetekben alkalmazható, midőn a viszo­nyokból nyilvánvalóan megállapítható a kartell, illetve egyes nagykereskedők jogtalan célzata. De nemcsak árleszállítás, hanem más cselekedetekben is feltalálhatók a tisztességtelen verseny ezen nemének kritériu­mai. Ismeretes, hogy a székesfővárosban a szódavizgyárak némelyike kartellbe lépett s a versenytársakat olykép akarták tönkre tenni, hogy üvegjeiket kicserélték és megsemmisítették. A kicserélt üvegekben a megtámadottak egy, már fenn­állott ministeri rendelet tiltó intézkedése értelmében, vizet nem árusíthattak s igy a kicserélt üvegek rájuk nézve semmit sem értek, ily üvegek készítésére pedig tőkével nem rendelkeztek. Ezen cselekedet jogosulatlansága tehát magukból a viszo­nyokból megállapítható. Kiszámolhatlanok a tisztességtelen eljárások manőverei: azok felsorolása ezen keretben sem lehetséges, általános ren­delkezés szükséges tehát, mely azok mindegyikét érheti. A külföldi törvényhozások által is leginkább elfogadott oly értelmű szabály mutatkozik alkalmasnak az ily és hason­nemü cselekedetek megakadályozására, mely szerint tilos a jó erkölcsökbe vagy a kereskedelmi tisztességbe ütköző min­den oly cselekedet, mely a versenytárs jogos üzleti érdekeit sértheti. Ezen rendelkezéssel egyúttal megakadályozhatók azon e'járások, melyek a versenytárs alkalmazottainak, munkásai­nak stb. e'csalásában nyilvánulnak, az üzlettulajdonos megron­tása vagy azon célból, hogy az üzleti viszonyok ily uton kita­pasztaltassanak. Franciaországban az ily eljárás ellen is, mint a tisztes­ségtelen versenyek egyik faja ellen, oltalmát adnak. (L'embau­chage des ouvriers.) A németországi törvény ezen kérdést nem érinti. Azonban miként a versenytárs megrontására irányzott jogos cselekedetek ugy ezek is megakadályozandók, mert a versenytárs alkalmazottainak, munkásainak elcsalása által annak jogos érdeke van megsértve. Természetes azonban, hogy magában véve még azon körülmény, miszerint valaki valamely alkalmazottnak, munkás­nak vagy tanoncnak alkalmaztatási helyén levő fizetésénél nagyobbat igér azon célból, hogy ez által önmaga megbízha­tóbb vagy jobb munkaerőhöz jusson, még nem tilos. Ez tehát csakis akkor minősíthető tilos cselekedetnek, ha bebizonyít­ható, hogy valaki a más alkalmazottjait consequenter elcsalja, vagy a versenytársnál való ottmaradásról lebeszéli. Vonatkozik továbbá ez azon esetekre is, midőn a ver­senytárs alkalmazottait az üzleti viszonyok megtudása végett hívják el a versenytárs szolgálatából, oly üzleti viszonyok

Next

/
Thumbnails
Contents