A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 17. szám - A büntető perrendtartás egyik homályos rendelkezéséről

A J inutaija magát, mk.őn a védelmi büntetést megtorló bünietésnek nevezi s a megtorlás és megelőzés elveit összeegyeztetni igyekszik. (Zweckgedanke im Strafn cht. 44. 1.) W a r g h a Gyula két kötetes nagy munkájában (Abschaffung der Strafknechtschalt. 1896/7.) a megtorló büntetést tisztán a bosszú érzet folyományának tekinti, melyet ma, midőn a tudomány a determinismust és az emberi cselekmények természeti szükségességét (!) irta zászlajára, feltétlenül el kellett itélni s ezért a mai megtorló büntetés, a büntető-szolgaság helyett egy jobb jövőben a bűnös védelmének és gyámkodó neve'ésének kell uralomra jutnia, ugy mint az a gyermekekkel és őrültekkel szemben régóta életben van. Ezek a legnevezetesebb uj irányok, a melyeket kisebbnagyobb eltérésekkel a ma: irodalom nagy része követ, s a melyeket összefoglalva a modern célszerűségi iskolának lehet neveznünk. A nagyszámú uj irók közül, kik ezen elméletet elvileg, vagy gyakorlatilag igazolni törekesznek s a legtarkább indítványokkal, javaslatokkal akarják megmenteni az emberi társadalmat a bűnösök különböző osztályaitól, még csak egy hazai irót Pikler Gyulát kell megemlítenem, a ki «A jog keletkezése és fejlődésen c. jogbölcsészeti munkájában és a « IHintetőjog bölcseleten c. kőnyomatos füzetében teljesen a Bentham-féle utilitnrismust fogadja el s nyiltan és határozottan vitatja, hogy a büntetést az emberek közt, ugy a legrégibb időben, mint ma, tisztán a célszerűségi belátás hozta létre s a büntetésnek egyetlen alapelve és regulátoi a: a célszerűség. A büntetés célja pedig szerinte tisztán az emberi szenvedések csökkentése s a boldogság fokozása.*) Nagyon helyesen jegyzi meg Esterházy Sándor, hogy az egész mc dern célszerűségi iskolát a pozitivizmus és a természettudományi kutatások teremtették meg.6) A pozitivista bölcsészeti irány indította meg az irló háborút a metafizika, az eszmék uralma ellen s innen van, hogy a modern irányzatok az «igazság» fogalmát ki akaiják küszöbölni a büntetőjog alapelvei közül vagy oly fogalmát adják annak, mely céljaiknak megfelel vagyis módosítják azi a célszerűség fogalmával. Másfelől a természettudományi, különösen az anthropo'.ógiai kutatások, kapcsolatban a Comte által felállított sociológia, mint a tár adalom természettudományának műve'ésével, keltették és terjesztették el azt a materialista felfogást, hogy az emberi társadalomban éppen olyan mathematikai és physicai törvények uralkodnak, mint a külső természetben s ez hozta elő egyrészt az u. n. anthropologicus büntetőjogot, (!) vagyis azt a törekvést, hogy a mai büntetőjog teljes félretételével a bűnös embert, mint az emberiség rossz osztályát egyszerűen irtsuk ki. másrészt a Wargha-féle kegyeskedő irányzatot, mely a büntetés sújtó jellegét teljesen feladva, a bűnöst mint gyámolitásra szorult beteget ápoldába helyezné el. A világért sem akarom kevesbíteni az anthropológiai és sociológiai kutatások értékét, sőt készséggel aláírom, hogy mindkét irányú vizsgálódások már ma is becses adatokkal gazdagították az emberi művelődés történelmét s a büntetőjog is hasznát veszi ugy az egyik, mint a másik irányzat által felderített vagy felderítendő eredményeknek, de határozott állást foglalok azon, mondhatnám secessionista törekvés ellen, mely egy-egy újra felmelegített téves elmélet alapján tabula rasát csinál a mai büntetőjogból s lábbal tiporja annak kipróbált alapelveit. Avagy beszélhetünk e teljesen büntető igazság szolgáltatásról, ha a büntetés alapja nem az igazság, hanem tisztán a célszerűség ? Nem a K a n t-féle rationalismus fordított kiadását kapjuk-e, ha a büntetés alapjává csak a célszerűséget tesszük? Mi a cél-zerüség ? Ami legjobb, leghasznosabb az embereknek. De ki fogja meghatározni, hogy mi a legcélszerűbb s mi alapon fogja azt valaki meghatározni ? Nem másként mint ki-ki a maga egyéni véleménye szerint. Hogy ez igy van, bizonyítják éppen azok a tarka javaslatok, a miket a modern célszerűségi iskola egyes íeformerei tesznek a büntetés átalakítására. Garofalo a halálbüntetést óhajtja rendes büntetésnek, Bruck el akarja töi öltetni a fegyházakat s a deportátiót állítani helyére, Zschokke legpraktikusabbnak tartaná a bűnös megvakitásáf Berolzheimer nem átallja a jobb kar levágását, a nyelv kitépését és a vagyonkobzástinditvá nyozni, Mittelsadt, Liszt és sokan sürgetik a botbüntetés visszaállítását. (Folytatása következik.j *) Pikler Gyula: A jog keletkezéséről és fejlődéséről. 1É-97. 252. 1. és A büntetőjog bölcselete. 6) Esterházy S. Enyhébb irányzat a büntetőjogban. 7 lap. OG tsi A büntető perrendtartás egyik homályos rendelkezéséről. Irta : LEHOCZKY SÁNDOR, eperjesi kir. tszéki bíró. A büntető perrendtartásnak — sajnos — nagyon sok homályos rendelkezése van, a melyek a gyakorlatban előreláthatólag hosszú vajúdásnak lesznek szülő okai. Ezúttal a sok közül csak egygyel akarok foglalkozni. Ez a B. P. 381. §. 2. pontjának rendelkezése. A B. P. 381. §. 2. p. a következőleg rendelkezik : Nincs helye felebbezésnek a törvényszék oly Ítélete ellen, melylyel a vádlottat egyedül oly bűncselekményben mondotta ki bűnösnek, illetőleg oly bűncselekmény vádja alól mentette fel. mely járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva, A B. P. i2(). §. 2. p. értelmében ugyanis ilyen esetben semmiségi panasz használható a kir. Curiához. A törvény ezen rendelkezésére vonatkozólag dr. Balogh Jenő, dr. E d v i 11 lé s Károly és V a r g h a Ferenc szerzőknek « A bűnvádi pei rendtartás magyarázata* cimü művében azt a magyarázatot találjuk, hogy a törvény itt «azt az esetet tartja szem előtt, midőn a vádló a törvényszék hatáskörébe utalt bűncselekmény tárgyában a főtárgyaláson, vagy azt megelőzőleg ugyan, de a főtárgyalás elrendelte után ejtette el a vádat s csak oly ügy maradt fenn, mely a járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva. Magam is ebben a nézetben vagyok, de annyi bizonyos, hogy a törvény szövegezése mellett más értelmezés is lehetséges. Mert a törvény szövegében nem ügyről van szó, melynek egyedüli tárgya járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt bűncselekmény, hanem vádlottról, a kire nézve egyedül ilyen bűncselekmény tárgyában van ítélet hozva. Vegyünk fel esik egy gyakorlati esetet. Mondjuk, hogy kölcsönös bántalmazásból kifolyólag A. súlyos testisértés bűntettével, B. könnyű testisértés vétségével van vádolva ; a törvényszék mindkét vádlottra nézve ítéletet hoz és a felek mindkét vádlottra nézve jogorvoslattal élnek. A helyes értelmezés szerint az ítéletet mindkét vádlottia nézve a kir. ítélőtábla lesz hivatva felülvizsgálni. Igen ám, de a törvény világosan azt mondja, hogy nincs helye felebbezésnek az itélet ellen, a mely vádlottat egyedül oly bűncselekményben mondta ki bűnösnek, illetőleg oly bűncselekmény vádja alól mentette fel, a mely járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva! Már pedig a felvetett példában az itélet B. vádlottra nézve egyedül ily bűncselekmény tárgyában határozott. Akadhat tehát olyan értelmező is, a ki azt fogja mondani, hogy a törvény szószerinti értelmezése mellett B. vádlottra nézve csak semmiségi panasznak van helye a kir. Curiához. És ez az intézkedés még indokoltabbá válik az esetre, ha a felvetett példában A. vádlottra nézve, a ki súlyos testisértés bűntettével van vádolva, az itélet felebbezéssel megtámadva nem lett és a felek csakis B. vádlottra nézve éltek jogorvoslattal. Mert habár szerintem, ebben az esetben is a kir. ítélőtábla lesz hivatva a felülvizsgálatra, de miután a törvény intentiója az, hogy csak semmiségi panaszszal legyen megtámadható a törvényszéknek olyan Ítélete, a melyet elsőfokulag olyan bűncselekmény tárgyában hozott, a melyre nézve különben másodfokulag volna hivatva ítélkezni, a törvény szellemével is megegyezőnek látszik az az értelmezés, hogy a mondott esetben a törvényszék ítélete ellen csak semmiségi panaszszal lehet élni. Kétely támadhat a törvény szövegezése melett arra nézve is, hogy a bűncselekmény minősítésénél abban az esetben, ha a törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki, a vádló vagy a bíróság álláspontja szolgáljon-e irányadóul ? Vegyünk fel erre is egy gyakorlati esetet. A. lopás büntette miatt van a főtárgyalásra idézve ; a főtárgyaláson azonban a kir. ügyész csak lopás vétségével vádolja és a bíróság lopás büntette miatt itéh el. Felebbezésnek vagy semmiségi panasznak van-e helye ? Kétségtelenül felebbezésnek, mert a törvény szavai szerint csak akkor nincs helye felebbezésnek, ha járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatásköiébe utalt bűncselekményben mondta ki a törvényszék bünösntk a vádlottat, ebben az esetben pedig ezt nem tette. Most fordítsuk meg a dolgot, t. i. hogy az ügyész a vádlottat a főtárgyaláson is lopás bűntettével vádolja, de a törvényszék lopás vétsége miatt itéli el. Felebbezésnek vagy semmiségi panasznak van helye Szerintem felebbezésnek ; igen, de a törvény szó szerint mást mond, azt ugyanis, hogy nincs helye felebbezésnek a törvényszék oly ítélete V