A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 15. szám - A birtok jogállása a német birodalmi polgári törvénykönyv rendszerében. 4. [r.]

dalmát kelti föl, hogy az ő ismeretei, az ő értelmessége nincsenek eléggé méltatva, képessége a kir. táblák előtt ismeretlen s ezt véli oknak, a miért kir. táblai biróvá nem lehet. Napról-napra szemléli, hogy a nála ifjabb törvényszéki birák soron kívül táblai birák lesznek, ez őt elszomorítja s munkakedvét csökkenti. Egy módot kellene tehát kitalálni, a mely a járásbirákat ez alul az aggodalom alul felmentené, nekik a munkakedvet visszaadná s őket előléptetésük tekintetében megnyugtatná. A törvényt nagy átalakitás nélkül most már megváltoztatni nem lehet, de az nem is volna szükséges, mert a törvényszékek felebbviteli szervezete kellő biztositék mellett beválna s akkor megszűnnék a járásbirák aggodalma is. E biztositék, véleményem szerint az volna, hogy a járásbíróságoktól felebbezett ügyekben azok az első és másod-bírósági ítéletek, a melyekre a kir. táblák felülvizsgálata ki nem terjed, vagy nem kéretett, a járásbiró személyi minősítése végett a kir. tábláknál felállítandó három, vagy több tagu «minősítő bizottság»-hoz terjesztetnének fel s az a bizottság minősítene aztán a járásbirót s ha a bizottság a bírónak tárgyaló képességét is ismerni óhajtaná, az összes iratokat felterjesztethetné magához. Bizonyos vagyok benne, hogy ez az ujitás a jogtudomány fejlesztésére és a birák kiképzésére nagy hatással lenne, mert a járásbiró lelkesülten végezné dolgát, tudván, hogy jövőjét az a bizottság intézi, a mely őt előléptetésre javaslatba hozni hii/atott. A kir. táblák is nyernének evvel, mert a járásbirákat munkáik után megismerhetnék, s előptetési javaslataiknál a bírónak nem lenne hátrányára sommás birói minősége. A birtok jogállása a német birodalmi polgári törvénykönyv rendszerében. Irta : dr. PLOPU GYÖRG t, kir. itélö táblai biró, a felső-vissói királyi járásbíróság vezetője. 4IV. A német birodalmi polgári törvénykönyvnek a birtokszerzésre vonatkozó meghatározásait taglalván, a birtokszer zéssel kapcsolatosan meg kell emlékeznem még a brevi manu traditióról és a constitutum possessoriumról. A német birodalmi polgári törvénykönyv mind a kettőt ismeri. A 929. §. azt rendeli, hogy valamely ingó dologi a vonatkozó tulajdon átruházásához megkívántatik, hogy a tulajdonos a dolgot a szerzőnek átadja és mindkettő megegyezzék arra nézve, hogy a tulajdon átszálljon. Ha pedig a szerző a dolog birtokában van, akkor elégséges a tulajdon átszállása iránt való megegyezés. Ez utóbbi rendelkezés foglalja magában a brevi manu traditiot. A jus strictum, mely minden jogkövetkezmény beálltához a személy közvetlen közreműködését megkívánta és a mely megbízott által való ténykedést és jogszerzést nem ismerte, — feltétlenül megkövetelte, hogy a tulajdonjog átruházása ünnepélyes actus kapcsán történjék, a mely alatt az átadás és átvétel eszközöltetett. A mennyiben tehát a dolog nem volt az átruházónak birtokába, azt neki előbb meg kellett szereznie és ;zután átadnia. Ha tehát a dolog másnál volt, pl. haszonkölcsönben és a haszonkölcsönvevő a dolgot tulajdonul megszerezte, ennek hatályosságához megkívántatott, hogy a haszonkölcsönvevő a dolgot adja vissza a tulajdonosnak és most ez ugyanazt a dolgot adja át ismét a haszonkölcsönvevőnek tulajdonába. Ezt a kettős jogcselekményt egyszerűsíti a traditio brevi manu, a mely a gyakorlati életnek követelményeire van különös tekintettel akkor, midőn a szerző a dolog birtokában van és az átadás nemcsak hiába való volna, hanem sokszor nagy nehézséggel is járna, pl. ha a tárgy nincs kéznél, vagy átadása rendkívül nehézkes. Ekkor elégséges, ha a szerző birtokos és az átruházó tulajdonos megegyeznek arra nézve, hogy a dolog tulajdonosa a szerző birtokosra átmenjen és a tényleges átadás, mint felesleges és szükségtelen, elmarad. A brevi manu traditiónak éppen ellenalakzata a constitutum possessorium, a melyet a német birodalmi polgári törvénykönyv 930. §-ban ismer el hatályosnak, rendelvén, hogy ha a tulajdonos a dolog birtokában van. az átadás az által pótolható, ha közte és a szerző közt oly jogviszony jő létre, a melynél fogva a szerző a közvetett birtokot elnyeri. A constitutum possessoriumot is, épen ugy, mint a brevi manu traditiot a gyakorlati élet teremtette a végből, hogy a felesleges és szükségtelen alakiságok elkerültessenek ; és előfordul akkor, midőn pl. a tulajdonos átruházza a dolog tulajdonát egy másik személyre, a dolgot azonban a szerzőnek legalább egyelőre tényleg nem adja át, hanem külön jogügylet folytán tovább is birtokában, pl. haszonkölcsönben megtartja és ez által a szerző közvetett birtokossá lesz (868. §.). Ez által a szükségtelen és felesleges alakiságok el lettek kerülve, mert a tulajdonosnak nem kellett a dolgot a szerzőnek (vevőnek) átadnia és ettől a köztük létrejött (haszonkölcsönzési stb.) jogügylet folytán ismét vissza- és átvennie. A szerzések e nemei körül a jóhiszeműségnek különös és fontos szerepe van; azért a német birodalmi polgári törvénykönyv a 932—936. §§-ban ez irányban kimerítő elvi rendelkezéseket tartalmaz, a melyek azonban a szűk keretű fejtegetésem körén kivül esnek, s azért azokat mellőzöm ; azonban különösen a constitutum possessoriumia nézve hangsúlyoznom kell, hogy az igen gyakran a jogéletre veszélyes, burkolt jogügyleteket tartalma/, a melyek különös körültekintést és óvatosságot igenyelnek.1) Hazai joggyakorlatunk e kérdésben a legújabb időig nagyon ingadozó álláspontot foglalt el, főleg ha alapos gyanuokok merültek fel arra nézve, hogy a jogügylet tiltott akaratnyilvánítást, kijátszási szándékot, uzsora vétséget, szóval : jogtalan, palástolt és nem valódi szerződést foglal magában ; és mert az ily burkolt uzsoraügyletek és kijátszási szándékkal kötött átruházások hazánk némely vidékein és főleg azon megyékben, a melyekben az uzsoravétség hivatalból van üldözendőnek kimondva, rendkívül el vannak terjedve : nagyon óvatos rendelkezések válnak szükségesekké a constitutum possessorium törvénybe iktatása körül főleg azért, mert : a constitutum possessoriumot kizárni, a jogélet követel') A constitutum possessoriumot decretáló 930. §-a a német birodalmi polgári törvénykönyvnek következő tartalmú : §. 930. Ist der Eigenthümer im Besitze der Sache, so kann die Übergabe dadurch ersetzt werden, dass zwischen ihm und dem Erwerber ein Rechtsverhiiltniss vereinbart wird, vermöge dessen der Erwerber den mittelbaren Besitz erlangt». Dr. Szász Hugó ezt a szakaszt következőleg fordítja: «930. §. Ha a tulajdonos a dolog birtokában van, az átadás azáltal pótolható, hogy közte és a szerző között oly jogviszony jön létre, melynek következtében a szerző a birlalást elnyeri». Első sorban is jegyezzük meg, hogy ezen szakasz a német birodalmi polgáii törvénykönyv «Dologjogának» harmadik cimtben foglal helyet, mely cimnek felirata ez : A tulajdon megszerzése és elvesztése ingó dolgokonw és a mely cimben I. alatt az «Atruházás»-ra vonatkozó rendelkezések foglaltatnak. Másodsorban pedig emeljük ki, hogy az előző 929. §-nak második mondata, mely közvetlenül megelőzi a 930. §-t; a brevi manu traditiot decretalja azzal a kijelentéssel: «Ha a szerző a dolog birtokában van. .. . stb. Erre következik a 930. §. azon kijelentéssel: «Ha a t u lajd o n o s a dolog birtokában van. . . . stb.» Végül a 931. §. azzal kezdődik : «Ha egy harmadik van a dolog birtokában. . . . stb.» Ezt a 930. §-nak talán szokatlanul kezdődő styl-jában lévő összefüggés végett röviden megemlítve, áttérhetünk dr. Szász Hugó fordításának rövid elemzésére. A 930. §-ban említve van : az ingó dolog birtokában lévő tulajdonos és ama ingó dolog tulajdonát megszerző uj tulajdonos, ki tényleg nem veszi birtokba a dolgot, hanem közvetett birtokossá válik külön jogügylet folytán, mely jogügylet önálló és független a dologátruházási jogügylettől. A tulajdonos eladja tehenét 200 koronáért. A vevő a vételárt kifizeti. A vevő azonban az eladóval külön uj jogügyletet köt, hogy a tehén maradjon meg az eladónál haszonkölcsönben a fejés időtartamára. A tehénnek a vevő bii tokába való átadása a külön jogügylet folytán a vételkor elmaradt s ekként a vevő közvetett birtokossá lett. Ez az objectivitás elvének álláspontja, mely a német birodalmi polgári törvénykönyvben testté vált. Ugyanezen eset a subjectivitás elve mellett a következő alakot ölt: A tulajdonos eladván tehenét, megszűnt birtokos lenni, azáltal pedig, hogy a tehenet haszonkölcsönben tartja, ő nem lesz birtokos, hanem : birlaló, és a vevő, a tulajdonszerző lesz a birtokos. E szerint : a subjectiv elmélet szerint a S2erző birtokos lesz ; az objectiv elmélet szerint pedig a szerző közvetett birtokossá válik. A szerző tehát egyik elvi állásfoglalás mellett sem lesz és nem is lehet : birlaló, sem a birlalást el nem nyerheti. Az objectiv elvi állásponton nyugvó német birodalmi polgári törvénykönyv fogalmát nem is ismeri, és dr. Szász Hugó mégis azt fordítja bele a 930. §-ba hogy : a szerző a birlalást elnyeri! Ezért kiáltottam fel II. cikkem 1. jegyzetében, hogy nincs jogász a világon, ki dr. Szász Hugó 930. §-ában a constitutum possessorium-ra ráismerne, hisz dr. S z á s z 1 Iugó 930. §-a nem constitutum possessoriumot, hanem absolut lehetetlenséget foglal magában. Ép ily lehetetlenséget fordit bele dr. Szász Hugó a 935. §. következő rendelkezésébe : «. . . . Das Gleiche gilt, falls der Eigenthümer nur mittelbarer Besitzer war, dann, wenn die Sache dem Besitzer abhanden gekommen \var» — fordítván: « Ugyanez áll az esetre is, ha a tulajdonos birlaló volt és a birtokos a dolgot elvesztetten. Dr. S z á s z Hugó szerint a szerző, az uj tulajdonos : birlaló ; a mi annyit jelent, hogy ő megvette a dolgot és mégis kibérli az eladótól; sőt különös találkozása a többszörös lehetetlenségnek, hogy : nincs birtokos; mert az eladó megszűnt birtokos lenni, a vevő birlaló és mindezek dacára a birtokos a dolgot elvesztette ! r Igazán fantasztikus eszmények !