A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 13. szám - Ki rendeli el a vizsgálatot a B. P. 110. §-a szerint?

A J vasúti közegnek az a vallomása, hogy a berobogó vonat előtt 4 méter távolságban a csarnok oszlopa mellől előtűnt embere: cVigyázz a vonat» figyelmeztetéssel reákiáltott, mint saját bemondása szerint is későn jött, nem pótolja. Nemiévén tehát bizonyítva az, hogy felperes sérülését a saját hibája okozta, alperes felelősségét megállapítani s mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperes kártérítési kötelezettségét kimondani s minthogy az alsóbiróságok a kár mennyiségében nem határoztak, e tekintetben az elsőbiróságot határozat hozatalára utasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A válton kijelölt telepes törölve lévén, alperes ez irányban tett kifogásával szemben felperesnek nem elég azt tagadni, hogy a telepités a valto elfogadásakor mar a válton lett volna, hanem bizonyítani tartozott volna azt, hogy a telepes kijelölése később megállapodás -nesen történt és hogy ekként a törléssel a váltónak eredeti tartalma allittatott helyre. Kétségtelen tehát, hogy felperes, a ki ezt nem bizonyitotta, váltokereseti jogának föntartása végett a v. t. 43. §. értelmében ovast lett volna köteles felvétetni. A nagyváradi kir. törvényszék (1899. június 21. 9,164. sz. a.) M. Henrik felperesnek S. József alperes ellen 180 frt tőke és jár. iránti perében a következő i t é 1 e t e t hozta: Az 1898. szept. 7-én 16,929. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályon kívül helyeztetik és felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperest keresetével elutasítani kellett, mert -a kereset alapjául szolgáló váltó telepitett váltó, melyen a telepest kijelölő rész törölve van; minthogy pedig a telepben látható ezen törlés folytán a váltó aggályos, alperesnek e részben tett kifogásával szemben felperes bizonyítani tartozott volna, hogy a telepítésnek törölt része akkor, midőn alperes elfogadói nyilatkozatát a váltóra vezette, nem volt a váltón, hanem az később alperes tudtán kívül került a váltóra s így ezt törölni felperes jogosítva volt s minthogy felperes ezt bizonyítani meg sem kísérelte, minthogy ezek szerint a törlés jogellenesnek és igy nem létezőnek tekintetvén, a váltón felperestől különböző személy van telepesként megjelölve; ennélfogva az 1881: XVII. t.-c. 43. §. szerint a váltó ovatalandó lett volna s miután ezt felperes nem tette, az alperes elleni kereseti jogát elvesztette stb. A nagyváradi kir. Ítélőtábla (1899. évi október 17. 10,982. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és a 16,929. sz. sommás végzés hatályban tartása mellett kötelezi alperest, hogy felperesnek 180 frt tőkét stb. fizessen stb. Indokok: A kereseti váltó ugyan telepitettnek és a telepes kitörlése megállapodás nélkül eszközöltnek tekintendő, azonban az a körülmény alperes kötelezettségére közömbös, mert alperes nem tagadta, hogy felperes a lejáratkor a váltó birtokosa nem volt, azt azonban kétségbe sem vonta, hogy a lejáratkor a váltó birtokosa a telepes volt. a mi különben a váltón lévő hátiratból ki is tűnik. Az elfogadó elleni váltókereset fentartására tehát az 1876: XXVII. t.-c. 44. §. 2. bekezdése értelmében óvás felvétele szükséges nem volt. Közömbös alperesnek az a kifogása is, hogy a kereseti váltóösszeget felperes előzőjének a rendelményesnek kifizette, mert alperes lejáratkor a váltóbirtokosnál vagyis ezúttal a telepesnél tartozott volna fizetni és azt nem is állítja, hogy ott fizetett volna. Azt pedig nem bizonyitotta alperes, hogy a kereseti váltó összegét a rendelményes F. József a felperesnek kifizette. Erre nézve ugyanis F. József B. alatti levele és tanúvallomása bizonyítékot egyáltalán nem képez, mert ő a saját tényét nem bizonyíthatja, a C. alatti levélben pedig a kereseti összeg elő nem fordul és igy a D. alatti póstavevényben jelzett összeggel a kereseti váltó kifizetettnek nem tekinthető. Sőt felperes meg is cáfolta alperesnek ezt az állítását a C2/. alatti levéllel, melyben F. József 1898 ápril 27-én a kereseti váltóra nézve fizetési halasztást kért felperestől és L. Márton tanú vallomásával, mely szerint F. József a kereseti váltót nem fizette ki felperesnek, hanem egy hasonösszegü váltóval kívánta rendezni, a mit azonban felperes nem fogadott el, hanem alperesnek azt a váltót visszaküldte. Mindezek alapján alperest az 1876: XXVII. t.-c. 23. §-a értelmében a váltótőke és kamata stb. fizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (4900 február 28. 1,344. sz- a.):a másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatík helyben stb. Indokok: Helyesen mondotta ki az elsőbiróság Ítéletének indokolásában azt, hogy a váltón kijelölt telepes törölve lévén, alperes ez irányában tett kifogásával szemben felperesnek nem elég azt tagadnia, hogy a telepités a váltó elfogadásakor már a váltón lett volna, hanem bizonyítani tartozott volna azt, hogy a telepes kijelölése később megállapodásellenesen történt, s hogy ekként a törléssel a váltónak eredeti tartalma állíttatott helyre. Minthogy pedig felperes ezt nem bizonyitotta, kétségtelen hogy felperes váltókereseti jogának fentartása végett a v. t. 43. §. értelmében óvás lett volna felveendő, mert felperes a váltó hátán olvasható nyugta szerint a váltót a telepes osztrák-magyar banktól 1898. évi ápr. 27-én vagyis a váltó lejárati napján váltván magához, az óvás felvételére rendelt határidőben (v. t. 41. §.) OG 51 már nem a telepes, hanem felperes volt a váltó birtokosa, minélfogva a v. t. 44. §. utolsó bekezdésének esete nem forog fenn. Ehhez képest helyesen itélt az elsőbiróság, m;dőn felperest keresetével óvás hiánya miatt elutasította; miért is stb. Ha a tulajdonos a tűzkár ellen biztosított tárgyat a bizto sitási szerződésnek hatályba lépte előtt eladta, ugy a kikötőt biztosítási dijat megfizetni nem tartozik mert reá nézve megszun1 azon érdek, mely miatt a biztosítási ügylet köttetett, a biztositó társaság pedig a kockázatot nem viseli. A társaság ügynöke nem tekinthető oly jóhiszemű harmadik személynek, aki ellen a váltó alapjául szolgált jogügyletből eredő s a biztosítottat a társasággal szemben megillető kifogások érvényesíthetők nem volnának. (A m. kir. Curia 1900. január 24. 1,218/99. sz. a.) A kereskedelmi törvény nem zárja el a feleket attól hogy a kereskedelmi törvény 468. §. 2. bekezdésétől eltérően állapítsák meg azt az időt, a melyben a biztosítási szerződés megkötöttnek tekintessék. Ha az ajánlat jogot ad a biztositónak ahhoz, hogy az elfogadás vagy visszautasítás iránt 60 nap alatt nyilatkozhassék. ugy a szerződés létesültnek tekintendő abban az esetben, ha a biztosító ezen 60 napon belül az ajánlatot elfogadta ugyan, de az ajánlattevőt az elfogadásról 60 napon belül nem értesítette. (A na. kir. Curia L899. december 27. 1,105/99. sz. a.) A csődtörvény II. rész II. címének IV. fejezete értelmében elkészített járulék-kimutatás csak olyan esetben támadható meg; sikeresen semmiségi keresettel, ha a fizetésre kötelezett bizonyítani tudja, hogy a csődbe jutott szövetkezetnek nem volt tagja mert a szövetkezet tagjai a járulék-kimutatás elkészítése és azennek alapján hozott bírói határozatok ellen csak a csődtörvény 258.és következőíj-aibanmeghatározott uton kereshetnek orvo slás t Aki a más által az ő nevében tett biztosítási ajánlat foly. tán kiszabott dijat megfizeti, az az ajánlathoz hozzájárultnak tekintendő. (A m. kir. Curia 1899. december 19. 851/99. sz. a.) Bűnügyekben. Vádlott a saját telkén, az oda jogtalanul hatolt rud benyúló részének elfürészelésével a telke fölötti légürhez való jogát kívánván megóvni, eme rongálás jogtalannak nem tekinthető és ennélfogva a btkv 418. §-ában meghatározott vétség tényálladéka fenn nem forog. A pestvidéki kir. törvényszék (1898. dec . 13. 15,629. sz. a.) M. Mátyásné szül. L. Gertrúd vádlottat bűnösnek kimondja a btk. 418. §-ába ütköző idegen ingó dolog szándékos megrongálásának vétségében és ezért 5 frt fő és 5 frt mellék pénzbüntetésre itéli stb. Indokok: A végtárgyalás során bizonyítást nyert, hogy a H. István tulajdonát képező, azonban utóbb nevezett által F. Antal kovácshoz megvasalás céljából átadott kocsinak a rúdját, mely rud a magas kerítés felett vádlott szomszéd telkére nyúlt át, vádlott félig lefűrészelte és e szándékos cselekményével a kocsirudat hasznavehetetlenségig megrongálta. Beigazolást nyert továbbá, hogy e rongálás folytán magánpanaszos a megvasalás céljából reá mint kovácsra bizott kocsiért a kocsi tulajdonosának felelős, ekképen panasszal fellépni jogosított volt, éppen ezért a F. Antal kárára elkövetett idegen ingó vagyon megrongálásának vétségében vádlottat bűnösnek kimondani kellett. Vádlottnak a vád ellenében azon védekezését, hogy a kocsirudat azért fürészelte el, mert figyelmeztetés dacára azt magánpanaszos el nem húzta s mert apró gyermekeit, kik az udvaron futkosni szoktak, veszélynek látta kitéve a rud által, melybe azok könnyen beleütközhettek volna, elfogadni nem lehetett, mert vádlott a figyelmeztés megtörténtét bizonyítani nem tudta, sőt ezen állítása az általa hivatolt N. István községi biró eskü alatt tett vallomásával meg is cáfoltatott, s mert ugy ezen tanuk, valamint V. Ferencnének, azon egybehangzó vallomásuk alapján, hogy a rud a kerítés felett 4—5 lábnyi magasságban volt áttolva, a védekezés azon részének helyfoghatósága is elesik, hogy vádlott az udvaron futkozó apró gyermekeinek testi épségét féltette volna az átnyúló rudtól. A védekezés ezen része még azért sem érdemel figyelmet, mert a kocsirúd félig való lefürészelésével vádlott a rúdba ütődés veszélyét gyermekeiről el sem háríthatta, mert azok a félig lefűrészelt rúdba még mindig beütközhettek, miért is nyilvánvaló, hogy a kocsi rúdjának félig való lefürészelésével vádlott csak kártételt célozott stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1899. évi március 15. 1,457. sz. a.) az első bíróság Ítéletét helybenhagyta. A m. kir. Curia (1900. március 8. 7,566. sz. a.) mindkét alsóbb biróság Ítélete megváltoztattatván, a vádlott felmentetik. Indokok: Vádlott a saját telkén az oda jogtalanul hatolt rud benyúló részének elfürészelésével a telke fölötti légürhöz való jogát kívánván megóvni, eme rongálás jogtalannak nem tekinthető s ennélfogva a btk. 418. §-ban meghatározott vétség tényálladéka fenn nem forog.