A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 13. szám - Ki rendeli el a vizsgálatot a B. P. 110. §-a szerint?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 13 számához. Budapest, 1Í300. április hó 1. Köztörvényi ügyekben. A m. kir. Curia döntvényei. (Polgári ügyekben). 68. szám. Olyan esetben, midőn valamely terület a közigazgatási hatóságnak az 1884: XIV. t.-c. 13. és 17., vagy az 1885: XXIII. t.-c. 105 , 106. és 108. §§-ai alapján hozott határozatával az ártérből kivétetett, az igy kivett terület után megfizetett víz­szabályozási dijaknak visszatérítése iránt indított keresetek a polgári bíróságok hatáskörébe tartoznak-e? (A 6,37l/P. 899. számhozi. Határozat. Olyan esetben, midőn valamely terület a közigazgatási ható­ságnak az 1884: XIV. t.-c. 13. és 17. vagy az 1885. XXIII. t.-c. 105., 106. és 108. §§-ai alapján hozott határozatával az ártérből kivétetett, az igy kivett terület után megfizetett vízszabályozási dijaknak visszatérítése iránt indított keresetek a polgári bíróságok hatáskörébe tartoznak. Indokok : A vizszabályozó és árumentesitő társulatok ártérfejlesztési munkálatai ellen beadott felszólalások felett az 188i. évi XIV. t.-c. 13. és 17. §§-ai, valamint az ezen törvényt érvényben fen­tartó 1885. évi XXIII. t.-c. 105, 106. és 108. §§-ai szerint első­fokon közgyűlés által e célra kiküldött bizottság, másodfokon az illetékes törvényhatóság alispánja (polgármestere) határoz, kinek határozata ellen további felfolyamodásnak csak a törvények meg nem tartása vagy azok helytelen alkalmazása alapján van helye a fóldmivelésügyi ministerhez, ki ily esetben a sérelmes határo­zatot feloldja és az ügyet ujabb határozathozatal végett más alis­pánhoz 1 polgármesterhez) utasítja. Közigazgatási uton tehát az alispán (polgármester) az ügy érdemében végérvényesen határoz; a határozatában meg nem nyugvó fél azonban birtokon kivül a törvény rendes utján kereshet orvoslást. (1884. évi XIV. 17. §, 1885. évi XXIII. 108. §.) Ezeknek a törvényeknek most idézett rendelkezéseiből kitűnik, hogy az ártérfejlesztési kérdésekből származó vagyonjogi vitás igények elbírálását a törvényhozás nemcsak, hogy nem vette ki a bíróságok hatásköréből, hanem kifejezetten ugy rendelkezett, hogy ezekben a kérdésekben véglegesen a bíróságok határoznak. A közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. t.-c. 18. §-a a korábbi törvényben és rendeletekben előforduló azt a rendel­kezést, melynél fogva a felek közigazgatási eljárás befejezése után a törvény rendes utján kereshetnek orvoslást, csakis a közigazgatási bírósághoz utalt ügyekre nézve helyezte hatályon kivül s egyúttal a törvény 19. §-ában kifejezést adott annak, hogy a közigazgatási bíróság hatáskörét szabályozó rendelkezé­sek szorosan magyarázandók és a közigazgatási bíróság hatás­köre a jog- és törvényhasonlatosság alkalmazásával ki nem ter­jeszthető. Ugyanennek a törvénynek V. cime a vízjogi és evvel kap­csolatos törvények illető szakaszainak megjelölésével taxatíve sorolja fel azokat a vizjogi kérdéseket, a melyekben a közigazga­tási bíróság előtti eljárásnak helye van, ezek közt azonban a víz­jogi törvény fentidézett 105., 106. és 108. §§-ai alapján hozott közigazgatási határozatok nem fordulnak elő, következően a bíró­ságok hatáskörét ezekben a kérdésekben a közigazgatási bíróságról szóló törvény sem változtatta meg. Törvényeinknek eme rendelkezéseivel szemben, az a kérdés, hogy az ártérfejlesztési viszonyokból származó követelések köz­jogi, avagy pedig magánjogi követeléseknek tekintendők-e, a hatásköri kérdés mikénti megoldására nézve teljesen közömbös. Kétséget nem szenved, hogy az illetékes közigazgatási bíróságnak ama határozata alapján, mellyel az ártérhez tévesen felvett terület a vízrendezési társulat kötelékéből kivonatik, az ártérből kibocsátott ingatlanok tulajdonosai jogszerűen követel­hetik, hogy tőlük, az ártéri jelleg cimén beszedett járulékok részükre visszafizettessenek, — s a fentebbi törvények idézett rendelkezéseivel szemben csakis az lehet kérdés tárgya, hogy az illető tulajdonosok ezt az igényt közvetlenül a polgári bíróságok előtt érvényesithetik-e ? illetve kötelezhetők-e arra, hogy a tör­vény rendes utjának igénybevétele előtt első fokon a vizjogi tör­vény 105. §-a szerint a társulat közgyűlése által kiküldött bizott­sághoz, s másodfokon az alispán, illetve polgármesterhez for­duljana^ •^.^^ törvény és az igg^,. XIV. t.-c. fent idézett rendelkezései csakis az ártérfejlesztési munkálat megállapítására, az osztályozás és a kivetési kulcsra vonatkozó kérdéseket utal­ják előzetesen közigazgatási útra, ellenben az ártérből való ^kibo­csátás iránt hozott határozat következtében támasztható v agyon­jogi követelések lebonyolításának módjáról ezek a törvények nem rendelkeznek s e tekintetben az 1897. évi XXI. t.-cikk, mely a temes-béga-völgyi vizszabályozó társulatot kifejezetten a társu­lat kötelékéből kibocsátott területek után eszközlendő visszafize­tések teljesítése céljából kölcsön felvételére hatalmazza fel, — sem állapított meg külön eljárást. Nem létezik tehát törvényes alap arra, hogy a társulat köte­lékéből kivált területek tulajdonosai a szóban forgó igényüket előbb közigazgatási uton érvényesíteni kényszeríttessenek. De nem is volna helyes értelme annak, hogy ezeknek az igényeknek érvényesítése első fokon éppen a visszatérítésre köte­lezendő társulat közgyűlése által kiküldendő bizottság határozatától függővé tétessék. Nem utasíthatók a visszatérítésre jogosultak a közadók behajtására, illetve a közadók behajtásából felmerülő kérdések eldöntésére hivatott hatóságokhoz sem, mert habár a vizjogi tör­vény 122. §-a, illetve az 1884. évi XIV. t.-c. 21. §-a szerint a vízszabályozási járulékok a társulat kérésére közadók módjára hajtandók be, e rendelkezésből egyátaljában nem következtethető az, hogy az ártérből való kibocsátás következtében felmerülő kö­veteléseknek a társulat ellen való megállapítására s azoknak behajtására is ugyanezek a hatóságok volnának hivatva. Ezeknél fogva ki kellett mondani, hogy a kérdésben forgó keresetek a polgári bíróságok hatáskörébe tartoznak. Kelt Budapesten a kir. Curia polgári szakosztályainak 1900. évi január hó 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi március hó 9-én tartott teljes ülésben. S z a b ó Miklós, sk. a kir. Curia elnöke. Vajdafy Emil, sk. kir. curiai tanácsjegyző. 69. szám. Ha valamely jogcselekvény (perbeli, perenkivüli vagy az anyagi jog körébe tartozó) teljesítésére megszabott határnap vagy határidő végső napja az 1898. évi V. t.-c. által ápril havá­nak nemzeti ünneppé nyilvánított n-ik napjára esik, erre a napra a teljesítés tekintetében alkalmazandók-e a vasárnapok- és közön­séges ünnepnapokra, mint törvényes szünnapokra fennálló jog­szabályok? (I. G. 231/1/I899. polg. és 9,444./B. 1899. számokhoz:) Határozat. Az 1898. évi V. t.-c. által ápril. havának nemzeti ünneppé nyilvánított 11-ik napjára a jogcselekvényeknek e napra eső tel­jesítése tekintetében a vasárnapok- és közönséges ünnepnapokra mint törvényes szünnapokra fennálló jogszabályok alkalmazandók. Indokolás. Az 1898. V. t.-c. megalkotása előtt törvényes szünnapok­nak az állam csak a vasárnapokat és a Gergelynaptár szerinti közönséges ünnepeket ismerte el. (1868: LIV. t.-c. 255. §., 1840: 201. §., 1875: XXXVII. t.-c. 329. §., 1876: XXVII. 10-. §., 1896: XXXIII. t.-c. 11. §.) Az 1898: V. t.-c. azonban az ország történetében korsza­kot képező 1848-ik évi törvényhozási alkotások emelésére azt a napot, a melyen dicső emlékű V. Ferdinánd király az 1848-ik évi alapvető törvényeket szentesitette, nemzeti ünneppé nyilvá­nította; tekintve, hogy ezzel ápril hó 11-ik napja az állam törvény­hozása által, az eddigelé kifejezetten törvényes szünnapoknak elismert ünnepek sorába emeltetett; mert kizártnak kell tekinteni a nemzeti ünnep eszméjével és annak mély jelentőségével ellen­kező azt a föltevést, hogy a törvényhozás a nemzeti ünneppé felavatott napot egyenrangúnak ne tekintse a többi elismert ünnepnappal; tekintve, hogy a nemzeti ünneppé nyilvánítás tényében már magában, annak célzatánál fogva, benrejlik egyszersmind a törvényes szünnap jellegének elismerése is; ezeknél fogva a kir. Curia teljes ülése indokoltnak találta annak kimondását, hogy ápril 11-ik napjára mint nemzeti ünnepre a jogcselekmények tekintetében a törvényes szünnapokra vonat­kozó jogszabályok alkalmazandók. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári és büntető szakosz­tályainak 1900. évi március hó 16-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi március hó 23-án tartott teljes ülésben. Sz a b ó Mihály, sk. a kir. Curia elnöke. Vajdafy Emil, s k.kir. curiai tanácsjegyző.

Next

/
Thumbnails
Contents