A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 12. szám - A határjárási, mesgyeigazitási és sommás visszahelyezési perekről

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 12 számához. Budapest, 1S00. március hó 25. Köztörvényi ügyekben. A győri kir. it. tábla 26. sz. polgári határozata. B. József 150 frt és járulékéi erejéig I. József ellen sommás váltókeresetet indított. A sommás végzés meghozatala után B. József követelését R. Józsefre engedményezte, a ki részére később a végrehajtás 1. József ellen elrendeltetett. Időközben I. József perújítással élt B. József ellen; később perujitási keresetét kiterjesztette B. József ellen is és ezek után annak alapján, hogy a mellékelt végzések szerint visszvégrehajtási idénye alapperbeli ellenfele B. József ellen veszélyeztetve van, B. József és R. József irányában azt a kérelmet terjesztette elő, hogy engedtessék meg neki fizetés helyett az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-a értelmében a végrehajtási összegnek birói letétbe helyezése. Ennek a sz'ombathelyi kir. törvényszék mint váltóbiróság előtt folytatott ügynek a 406/900. p. sz. alatt történt felülvizsgálása alkalmával a győri kir. Ítélőtábla kimondotta és határozattárába felvétetni rendelte a következő Határozatot : Ha a végrehajtás az 1881 évi LX. t.-c. 13. §-a értelmében az uj jogosított javara rendeltetik el, s utóbb a végrehajtást szenvedő fél, a ki a perújítással élt, az 1881. évi LX. t.-c. 42. £-ában megjelölt kérelmet terjeszti elő, a végrehajtást szenvedőnek a végből, hogy visszvégrehajtási igénye veszélyeztetettnek megállapittassék, elég, ha kimutatja, hogy a veszély az alapperbeli ellentele vagyis engedményező irányában forog fenn. Indokolás: A perújítás, mint az 18(58. évi LIV. t.-c. 6-ik cime alatt megjelölt perorvoslatok egyike, az alapperbeli ellenfél ellen intézendő, s igy pernyertesség esetén, melynek az eredménye az, hogy iz a apperbeli ítélet hatályon kívül helyeztetik, az újított perben kelt ítélet alapján az újító fél közvetlen az alapperbeli s ujitott perbeli ellenfele ellenében nyer jogot a visszvégrehajtásra, mert az Ítélet szerint most már ez vált kötelezett féllé, a végrehajtás pedig az 1881. évi LX. t.-c. 13. §-a értelmében az ellen rendelendő el, a ki az ítéletben kötelezett félként fordul elő. Az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-ában erről a visszvégrehajtási igényről van szó. A perbeli ellenfél ellenében keletkező ezt a végrehajtási igényt az, hogy az alapperbeli ellenfél az alapperben kelt ítéleten alapuló jogát másra engedményezte, s a végrehajtás az alapperben ítélet alapján az 1881. évi LX. t.-c. 13. §-a értelmében az engedményes javára rendeltetett el, meg nem szünteti, mert az engedmény által az adós jogi állása nem változik, jogi helyzete 'erhesebbé nem válik, s igy valamint a fizetés tényébŐl származható minden jogát, ugy az ujitott perbeli Ítéleten és a teljesített fizetés tényén alapuló visszvégrehajtási igényét is, tekintet nélkül az engedményre, közvetlenül perbeli ellenfele: az engedményező ellen érvényesítheti. Ennek az érvényesíthető visszvégrehajtási igénynek a veszélyeztetését kell az 1881. évi LX. t.-c. 42. §.-a értelmében kimutatni, ennek pedig, tekintet nélkül az engedményes vagyoni viszonyaira, a végrehajtást szenvedő fél megfelel már azzal, ha kimutatja, hogy a veszély az alapperbeli ellenfele vagyis az engedményező irányában forog fenn. Győr, 1900. évi március 8. napján. Vági .Mór s. k. elnök, Nagy Géza s. k. előadó. Az 1889: XXXVIII. t.-c. 21. és az 1896: XXVI. t.-c. 81. §-ának értelmében a kiszabott illetékek helyessége és jogossága tekintetében való bíráskodásra II. fokban az illetékes kir. pénzügyi igazgatóságok, III. fokban és végérvényesen a m. kir. közigazgatási bíróság lévén hivatva : a kir. bíróságok adó- és illetékügyek elbírálására hatáskörrel nem birnak. A budapesti kir. törvényszék (1899. május 10-én 8,633. sz. a.) gr. W. Szigfried és pertársai felpereseknek a m. kir. kincstár alperes ellen 6,123 frt és jár. iránti perében következő v é gzést hozott: A kereset hivatalból visszautasittatik s a keresetpéldányok felperesnek visszaadatnak. Indokok: A kereset tartalmából kitünőleg, az a m. kir. közigazgatási bíróság, mint harmadfokú pénzügyi bíróság Ítéletével meghatározott s állítólag hibásan kiszámított, illetőleg kivetett illetékösszeg kifizetésére irányul. — Minthogy azonban az 1889: XXXVIII. t.-c. 21. §. és az 1896: XXVI. t.-c. 81. §. értelmében a kiszabott illetékek helyessége és jogossága tekintetében való bíráskodásra másodfokban az illetékes kir. pénzügyi igazgatóságok s harmadfokban és végérvényesen a m. kir. közigazgatási bíróság vannak hivatva s a kir. bíróságok adó- és illetékügyek elbírálására hatáskörrel nem birnak, a kereset az 1868: LIV. t.-c. 8. §. értelmében hivatalból visszautasítandó volt. A bpesti kir. Ítélőtábla (1899. november 2-án 4,711. sz. 3.) következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a keresetet elfogadandónak kimondja és az eljárt kir. törvényszéket további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: A kereset tartalmából kitűnik, hogy felperesek követelésüket a kir. államkincstár közegeine k a reájuk rótt illeték kiszabásánál elkövetett számítási hibából eredő károsodásukból és alperest a közegei hibájáért terhelő felelősségből származtatják, e szerint keresetüket kártérítés iránt indították; ily kereset pedig az ellenfél meghallgatása nélkül az 1868: LIV. t.-c. 8.. §. alapján hivatalból nem utasítható vissza, miért is stb. stb. A m. kir. Curia (1900. február 27. 974. sz. a.) következő végzést hozott: A neheztelt végzés megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben indokolása alapján. Egy és ugyanazon jogkérdés egyidejűleg és párhuzamosan ugyanazon felek között külön-külön bíróságok előtt két külön pernek es ket különböző birosag döntésének tárgyát nem képezheti, mivel ellenkező esetben egy és ugyanazon jogviszony ugyanazon felek között, esetleg egymástol homlokegyenest ellenkező elbírálást nyerhetne. Midőn ugyanaz a jogkérdés ugyanazon felek között előreláthatólag a legfőbb birói hatóságot nem korlátozott hatáskörrel gyakorló királyi Curianál is fogja döntés tárgyát képezni, a perjog alapelvei szerint a királyi Curia döntése, s illetve a felek között folyamatban levő fent emiitett rendes utu pernek más módon jogérvényes befejezése előtt a legfőbb fokú bíráskodás tekintetében korlátoltabb hatáskörrel biró királyi itélő tábla a jogvitának legfőbb fokú eldöntésébe nem bocsátkozhatik. A budapesti kir. itélő tábla 1900 január 2.3. II. G. 109 9 ). sz. a.) A királyi itélő tábla a felebbezési bíróság ítéletét és eljárását (eloldja, a jelen perben a további eljárást a felperes által alperes ellen indított, a felebbezési bíróság ítéletében említett rendes pernek jogérvényés befejezéséig felfüggeszti, s a felebbezési bíróságot utasítja, hogy az említett per jogérvényes befejezték k a felek valamelyike által bejelentése után a feleket uj tárgyalás \ idézze s a kifejlendőkhöz képest hozzon a felülvizsgálati költség nek a felek melyike által leendő viselése kérdésére is kitérje lő uj határozatot. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállásból kitetszőleg felperes beismerte, hogy az A. a. csatolt kötíevél szerint alperesnek eladott kávéházberendezés vételárának jelen perrel érvényesített 500 frt. résznek levonása után fen maradó 10,500 frt. része iránt rendes pert indított az alperes ellen. Ez a per felperesnek a felülvizsgálati kérelemben foglalt előadása szerint még folyamatban van. Ezekből nyilvánvaló, miszerint ugy ezen, valamint a felperes által alperes ellen folyamatba tett rendes pernek főtárgyát annak a jogkérdésnek eldöntése képezi, hogy az A. a. okiratban foglalt adásvételi ügyletből származtatott vételárkövetelést felperes alperes ellen érvényesitheti-e vagy nem, s illetve hogy felperes az adásvételi ügylettől a maga részéről is elállottnak tekintendő-e vagy nem. Tekintve már most, hogy egy és ugyanazon jogkérdés ugyanazon felek között bíróilag csak egyféleképen dönthető el; tekintve, hogy a birói jogérvenyes döntésnek hatálya ugyanazon felek között a jogvita és döntés tárgyát képezett jogviszonynak egészére terjed ki; tekintve, hogy ezekből szükségképen következik, miszerint egy és ugyanazon jogkérdés egyidejűleg és párhuzamosan ugyanazon felek között külön-külön bíróságok előtt két külön pernek és két különböző bíróság döntésének tárgyát nem képezheti mivel ellenkező esetben egy és ugyanazon jogviszony ugyanazon felek között esetleg egymástól homlokegyenest ellenkező elbírálást nyerhetne; végre tekintve, hogy ily viszonyok között, midőn ugyanaz a jogkérdés ugyanazon felek között előreláthatólag a legfőbb birói hatóságot nem korlátozott hatáskörrel gyakorló királyi Curiánál is fogja döntés tárgyát képezni, a perjog alapelvei szerint a királyi Curia döntése, s illetve a felek között folyamatban lévő fent emiitett rendes utu pernek más módon jogérvényes befejezése előtt a legfőbb fokú bíróság tekintetében korlátoltabb hatáskörrel biró királyi itélő tábla a jogvitának legfőbb fokú eldöntésébe nem bocsátkozhatik : a sommás eljárási törvény 44. S-a szerint a jelen végzés rendelkező része értelmében kellett határozni.