A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 10. szám - A bűnvádi perrendtartás 525. §-áról

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog > 10. számához. Budapest, 1900. március hó 11. Köztörvényi ügyekben. Ha a felperes által beadott felebbezés elkésetten ugyan, de az igazolási határidőn belül adatott be, de alperes külön kérvényben annak elfogadásába beleegyezett, ez a beleegyezés az igazolási eljárást pótolja, mert a perrendtartás nem tartalmaz oly szabályt, mely megtiltaná a feleknek, hogy valamely perbeli mulasztás következményeit a törvény határain belül egymásnak el ne engedjék. (M. kir. Curia 1899. dec. 27-én 4,936. sz. a.) A folytatólagos kielégítési végrehajtás iránti kérvény költségei, ha a folyt, végrehajtás ingatlanra kéretik, mindig a végrehajtást szenvedettet terhelik i.M kir. Curia 1899 dec. 28-án 1,182. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes társaság ügyeinek vezetéseben az igazgatóság képviseletében az alperes jart el, a mi vezérigazgatói állásából is következik, midón azonban a jelentékeny összegre rugó ügyletekről magának az igazgatóságnak jelentest nem tett, valónak elfogadandó az, hogy alperes a társaság cége alatt kötött ügyleteket nem a társaság, hanem a maga részére kötötte. Felperes gyári társaságot a szabályszerű cégjegyzés alakjában kötött ügylet alapján 3 ik személy irányában a kötelezettség a törvény alapján terhelvén, annak a per bevárása nélkül eleget tenni tartozott, s ennélfogva per utján történt érvényesítésének költséget az alperestől sem követelheti. A budapesti kir. kereskedelmi és valtotörvényszék mint kereskedelmi bíróság (1897. évi május 12-én 103,031. sz. a.) Kisbér-lüzitó'i egyesült gyári részvénytársaság felperesnek B. Ignác alperes ellen szerződés érvénytelenítése és 6,014 frt 07 kr töke és járulékai iránt, továbbá a Belvárosi takarékpénztár részvénytársaság felperesnek Kisbér-füzitői egyesült gyári részv.-társ. alperes ellen 5,000 frt és ismét 5,0. >0 frt és jár. iránt indított perében az előbbivel egyesitett perben következőleg itélt: I. ) A Kisbér-íüzitői egyesült gyári részvénytársaság mint felperes B. Ignác alperessel szemben keresetével elutasittatik és 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett köteles ez alperesnek az ítéleti illetéken felül 531 frtban megállapított perköltséget fizetni. II. A Kisbér-füzitői egyesült gyári részvénytársaság, mint alperes 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett köteles a Belvárosi takarékpénztár részvénytársaságnak, mint felperesnek 10,000 frt tőkét és ennek kamatait stb. stb. fizetni, stb. stb. Indokok: I. A 60,100'92. sz. a, indított perre vonatkozólag: A Kisbér-füzitői egyesült gyári részv.-társ. és B, Ignác a társaság műszaki és kereskedelmi igazgatásával megbízott igazgatósági tag közt 60,100/92. sz. a. keresethez eredetiben csatolt, 1892. aug. 2. kelt szerződés jött létre, a melynek értelmében B. Ignác igazgatósági tag minősége megszűnt és e viszonyból folyó illetményi igényeinek kielégítéséül a javára évenkénti 5,000 frtos részletekben fizetendő 15,000 frtnyi összeg biztosíttatott és a B. Ignác által eszközölt 500 törzsrészvényre vonatkozó részvényaláirásból folyó jogviszony rendeztetett. A Kisbér-füzitői egyesült gyári részv. társ. a 60,100/1892. sz. keresetben ezt a szerződést semmisnek és érvénytelennek kérte kimondani azon az alapon, hogy a szerződés megkötése után B. Ignác által elkövetett olyan visszaélésnek jutottak tudomására, a melyeknél fogva a részv. társ. B. Ignácot a K. I . 59. §-ban foglalt intézkedések alapján ügyvezetői igazgatói állásából felmondás nélkül elbocsátani jogosítva lett volna. A kérelem abban a terjedelemben a mint előterjesztetett, alaptalan, mert a B. Ignác által ügyvezetői minőségben elkövetett visszaélések alapján ezek bebizonyított volta esetén sem lehetne a B. Ignác által eszközölt részvényaláirá ;ból folyó jogviszonynak az A'/, a. szerződés IV. pontjában történt és B. Ignác igazgatói minőségéből folyó jogviszonytól független szabályozását semmisnek tekinteni; és mert az A/, a. szerződés semmisnek és érvénytelennek kimondásából az következnék, hogy a szerződésnek I. pnntja, a mely szerint B. Jgnác az igázgatóságból kivált, a szerződés többi intézkedéseivel együtt semmisnek és érvénytelennek tekintendő, a mit a kereseti előadás egészéből kitünőleg maga felperes sem kíván. Viszont azonban alaptalan alperesnek az a kifogása, hogy felperes az általa vitatott visszaélések megtörténte esetén is köteles az A'/, a. szerződés III. pontjában az igazgatói illetmények végkielégítése iránt létrejött megállapodásnak megfelelni és a visszaélésekből származtatott igényeit csak külön peruton érvényesítheti. B. Ignác alperes ügyvezető igazgatói állása nem tekinthető ugyan segédi állásnak és igy reá a keresk. törvénynek felperes által felhívott 59. §-a nem alkalmázható, azonban minthogy a részv.-társ. igazgatója az igazgatói állásából a K. T. 183. §-a értelmeben a kártérítési igények épségben tartásával elmozdítható és ebből következőleg abban az esetben, ha állásából a saját viselkedésében rejlő alapos ok miatt mozdíttatik el, az általános jogelvek szerint kártérítést nem igényelhet és minthogy e szerint B, Ignác abban az esetben, ha igazgatói állásában olyan visszaéléseket követett el, a melyek az ő elmozdítását indokoltá tették, az állás megszűnéséből folyólag kártérítési igényt nem támaszthatott volna, ennélfogva felperes az igazgatói illetmények megszűnése cimén az A7- a. szerződés III. pontjában kárpótlásként kikötött 15,000 frtnyi összeg fizetése alól fel van mentve abban az esetben, ha bebizonyul, hogy B. Ignác olyan mérvű visszaéléket követett el, melyek az ő kárpótlás nélkül való elbocsátását indokolttá tették volna és a melyekről felperes csak az A-/, a. szerződés megkötése után szerzett tudomást. Ennélfogva a B. Ignác által elkövetett ilymérvü visszaélések bebizonyított volta esetén a kereseti kérelmet annyiban, a mennyiben az az A", a. szerződés III. pontjának érvénytelenítésére és az e pont alapján már kifizetett 5,000 frt tőkének és járulékainak visszafizetésére irányul, alaposnak kellett tekinteni. Minthogy pedig abban az esetben, ha B. Ignác állásával visszaélne, a felperes társaságnak 1,014 frt 07 krnyi kárt okozott, ő ezt megtéríteni köteles, minélfogva a kereseti kérelemnek ez összeg kifizetésére irányuló részét a kérdéses visszaélések bebizonyított volta esetén szintén alaposnak kell tekinteni. Ennélfogva a per döntő kérdése az, hogy a felperes által vitatott visszaélések megtörténte be van-e bizonyítva ? Felperes a keresetben azt állította, hogy B. Ignác a részv. társ. cégének felhasználásával a saját maga részére tőzsdei ügyleteket kötött és e visszaélést ugy vitte keresztül, hogy a társaság cégjegyzékéhez szükséges másik aláírás megszerzése végett a társaság cégének a B. Ignáccal való együttes jegyzésére feljogosított hivatalnokát ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette és a kötött tőzsdei ügyletekre vonatkozó levelezést az igazgatóság többi tagjai előtt eltitkolta. A felperes által állításainak bizonyítása végett becsatolt G. L. alatti kötlevelekből kiderül, hogy azok valamennyien a felperes részv.-társ. szabályszerű cégjegyzésével és B. Ignác igazgató és F. Arnold cégvezető aláírásával ellátott okiratok, a melyek P. Dániel és a felperes részv.-társ. közt különböző gabonanemüek eladása és vételére vonatkozólag létrejött kötésekről szólanak. F. Arnold tanú kihallgatásából kitűnik, hogy ő a kötleveleket B. Ignác felhívására irta alá, de nem tűnik ki az ő vallomásaiból, hogy B. Ignác bármiféle fondorlatot használt a végett, hogy F. Arnold aláírását kieszközölje. Ebből következik, hogy F. Arnoldnak a kérdéses kötlevelek tartalmát és az abból a részv.-társaságra háruló jogokat és kötelezettségeket ismernie kellett és következik az is, hogy B. Ignácz az ügyletek megkötésekor az alapszabályszerü eljárást meg nem sértette. Sz. Albert és E. Tivadar tanuk vallomásaiból kitűnik, hogy a felperes részv.-társasághoz érkező leveleket többnyire F. Arnold bontotta fel és csak némelykor történt, hogy azokat Sz. Albert vagy B. Ignác bontották fel és kitűnik, hogy B. Ignác semmi olyan intézkedést nem tett, mely szerint némely leveleknek, vagy különösen a P. Dánieltől érkező leveleknek felbontása csak ő általa lett volna eszközölhető. Minthogy pedig felperes nem is állította, hogy B. Ignác P. Dánielt arra utasította volna, hogy a kérdéses kötések lebonyolítását vele személyesen eszközölje, sőt P. Dániel vallomásából és az M—O. a. csatolt levelek és számlákból kiderül, hogy P. Dániel a kérdéses kötésekre vonatkozó leveleket és számlákat szabályszerűen a felperes részv.-társ. és nem B. Ignác címére intézve küldötte el, ennélfogva azt kell, következtetni, hogy a kérdéses ügyletek lebonyolítási módján . F. Arnoldnak a társasági ügyvitel rendes módja szerint tudomást kellett nyernie és hogy B. Ignác nem követett oly eljárást, a mely akár F. Arnoldot, akár a társaság többi alkalmazottjait a kérdéses ügyletek lebonyolítási módjáról való értesülésben megakadályozta. F. Arnoldnak az a vallomása, hogy B. Ignác őt a kérdéses kötlevelek aláírásakor arra kérte, hogy a kötlevelek aláírásáról az igazgatóság Bécsben lakó tagjainak említést ne tegyen, e körülményre nézve teljes bizonyítéknak el nem fogadható, mert F. Arnold ma is felperes részv.-társ. szolgálatában áll és érdekkel birhat abban, hogy a kötlevelek aláírásából az ő véleménye sze! rint reá is hárulható felelősséget csökkentse és igy F. Arnold