A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 9. szám - Bolgár igazságügy. 1898-1899. [5. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog > 9. számához. Budapest, 1900. március hó 4. Köztörvényi ügyekben. A keresetbe vett ingatlan tulajdonjoga felperesre közjegyzői okiratba foglalt ajándékozási szerződéssel és abban az időben ruháztatván at. a mikor még peres felek házassági kötelékben együttéltek, kétségen felül áll, hogy felperesnek alperes részéről való megajándékozása ama céllal történt, hogy a szerződő ügy­felek között a házastársi jogviszony állandóan fenmaradjon és ugyanők közös együttélést fognak folytatni. Felperesnek az a ténye, hogy alperest mint volt férjét ok nélkül, tehát hűtlenül elhagyta es ezzel a házas együttélést lehe­tetlenné tette, az alperes, mint ajándékozó féllel szemben vastag halátlansagot képez. Az ajándékozási szerződésnek kitűzött célja lévén az, hogy felperes a házassági hűséget megtartsa és fel­peressel házas együttélésben maradjon, ez a cél a miatt, hogy felperes az alperest hűtlenül elhagyta, valamint a házasságnak ezen az alapon történt felbontása következtében lehetetlenné és maga az ajándékozás hatálytalaná vált es felperes nem ismer­hető el jogosítottnak arra, hogy az ekként hatálytalanná valt szerződés reá nézve kedvező rendelkezéseinek érvényt szerezzen. A besztercei kir. törvényszék. tJ899. április 29-én 1,937. sz. a.) B. Margit felperesnek, D. János alperes ellen, tulajdonjog elismerése és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes D. János 15 nap birói végrehajtás alatt, terhével köteles a szászbudaki 489. sz. tjkvben A f 1 — 14 r. sz. a. tagosítás folytán kicserélés utján nyert az emiitett tjkv. 1,330/1 hrsz. a. 'oglalt ingatlanra vonatkozólag a felperes elvált D. Jánosné szül. B. Margit tulajdonjogát elismerni és azt felperes birtokába átbo­csátani. Felperes az elvont évi haszon és a perköltségek megtérítése iránti keresetével elutasittatik. A perköltségek kölcsönösen meg­szüntettetnek stb. stb. Indokolás: Eltekintve, hogy alperes nem bizonyította, hogy a kereseti Aj szászbudaki 489. sz. tjkvben foglalt ingatlano­kat kicserélés utján a válaszirat G) al. emiitett tjkvben 1. r. 1,330/1. r.rsz. a. szántót csak addig engedte át felperesnek tulajdonába, mig ez az életközösséget alperessel folytatja, minthogy felperes nem vitatta, hogy a válaszirat D) al. csatolt közjegyzői okiratban foglalt ajándékozási ügylet a felperes és alperes közötti házassági együtt­lét folytán keletkezett, vagyis, hogy felperes és alperes között a házasságból származó családi köteléken kivül egyéb oly jogviszony r?nn nem állott, mely az ajándékozásra indokul szolgálhatott, tekintve pedig hogy a fel- és alperes közötti házasság a felperes részéről indított per folytán az ellenirat 2. •'. viszonválaszirat 2. '/• ítélet szerint a felperes vétke miatt azon okból, mert felperes alperest minden ok nélkül elhagyta és az életközösség visszaállítását makacsul megtagadta, felbontatott; tekintve, hogy a per adatai szerint felperes alperes volt férjét azután nem sok idő­vel hagyta el, mikor már férje ingatlanaira tulajdonjogot nyert, e szerint tehát felperes nem kényszerűségből, hanem szabad elhatá­rozásból minden ok nélkül hagyta el az alperes volt férje házát s igy a férj és feleség közötti együttélést, a mi a házaséletnek leg­lényegesebb kelléke és célja, lehetetlenné tette felperesnek a házasság felbontását eredményező említett magaviselete a házas­sági együttlét alkalmából keletkezett ajándékozásnak durva hálát­lanság indokából való visszavonására,az ált. polg. törv. könyv 998. <í. szerint alkalmasnak mutatkozik, minthogy azonban ezt alperes csak felhozta, de e tekintetben viszonkeresetet nem támasztott, felperes tulajdonjoga pedig az ált. polg. törv. könyv 431., 432. §§. szerint a tulajdon szerzésre alkalmas okirat alapján lévén a nyilvánkönyvbe bejegyezve, minthogy a 448. §. szerint az ingat­lan dolgok tulajdona csak a nyilvánkönyvekből való kitörlés által szüntetik meg és a 366. §. szerint felperes a nyilvánkönyvileg kitüntetett tulajdonának a birtokba adását a birlalótól követelni jogosítva van, alperes pedig a birtokban léteit beismerte, a kere­setnek annak főtárgyára nézve helyt adni kellett. Az elvont évi haszon iránti kereseti kérést azért utasította el a kir. törvényszék, mert felperes alperest volt férje házát min­den ok nélkül hagyta el és a per adatai szerint alperest rossz­hiszemű birtokosnak tekinteni nem lehet A perköltségeket a per körülményeinél fogva, s mert rész­ben fel-, részben alperes lett pernyertes, kölcsönösen megszün­tetni kellett, stb. A kolozsvári kir. Ítélőtábla. (1899. október 3-án 2,219 I. sz. a. következőleg itélt: Az elsó'biróságnak ítélete helybenhagyatik, stb. indokok: Felperes a szász-budaki 489. sz. tjkv. hiteles másolatával s a 253 892. számú közjegyzői okirattal bizonyította azt, hogy a per tárgyát képező ingatlanokat megszerezte s azokra a tulajdonjog javára be is kebeleztetett s alperes elismeri, hogy azokat hatalmában tartja. E szerint felperes tulajdonjoga az ált. o. polg. tvk. 369. §. szerint igazolva levén, keresetének hely adandó volt. Alperes ugyan azzal védekezett, hogy az ajándékozásnak célja és indoka a házassági együttélés volt, de miután ez a szer­ződésben kifejezetten nem foglaltatik, azt az a.z optk. 901. í-a szerint feltételnek tekinteni s a feltétel elmaradása miatt a szer­ződést érvénytelennek tekinteni nem lehet. Azt a kifogást is felhozta alperes, hogy felperes neje őt elhagyván, ezzel durva hálátlanságot követett el ellene, mely okból ő az ajándék visszavonását követelheti. Úgyde ezt a kifogást csak a válasziratban hozván fel, az tekintetbe nem jöhet. De különben is az ált. o. ptkv. 948. §-a értelmében az ajándékozás visszavonására oly durva hálátlanság követeltetik, melylyel az ajándékozott testben, becsületben, szabadságban, vagy vagyonban oly módon sértetik, hogy azért a sértő ellen hivatalból, vagy a sértett fél kívánságára a büntető törvény sze­rint lehet eljárni; ilyent pedig alperes nem is állított. Alperes pervesztes levén, a perköltségek kölcsönös megszün­tetése a tvrdts.251. §. értelmében reá nézve sérelmes nem lehet. A m. kir. Curia (1900. lebruár 8-án 6,837. sz. a.) követ­kezőleg ítélt: Mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatásával felperes a keresettel elutasittatik és végrehajtás terhével köteleztetik, hogy alperesnek 95 kor. 30 fill. perköltséget 15 nap alatt megfizessen síb. Indokok: A keresetbe vett ingatlan tulajdonjoga fel­peresre a D. •/• alatt bemutatott közjegyzői okiratba foglalt aján­dékozási szerződéssel és abban az időben ruháztatván át, a mikor még peres felek házassági kötelékben együttéltek, kétségen feiül áll, hogy felperesnek az alperes részéről való megajándékozása ama céllal történt, ha e körülmény a közjegyzői okiratban kifeje­zésre nem is jutott, hogy a szerződő ügyfelek között a házastársi jogviszony állandóan fennmaradjon és ugyanők házas együttélést fognak folytatni. A 2 /. alatt bemutatott ítélettel azonban bizonyítva van, hogy a peres felek között fennálló házassági kötelék abból az okból, mert felperes az alperest ok nélkül elhagyta és az életközösség visszaállítását megtagadta, még az 1895. évben, tehát a kereset benyújtását megelőzően felbontatott. Tekintettel pedig arra, hogy felperesnek az a ténye, hogy alperest mint volt férjét ok nélkül, tehát hűtlenül elhagyta és ezzel a házas együttélést lehetetlenné tette, az alperes, mint aján­dékozó féllel szemben vastag hálátlanságot képez és az a körül mény, hogy alperes ezen az alapon az ajándékozási szerződés érvénytelenítését viszonkeresetbe nem helyezte, a kereseti kére­lem megítélésére okul nem szolgál, annál kevésbé pedig, mert az ajándékozási szerződésnek kitűzött célja lévén az, hogy felperes a házassági hűséget megtartsa és felperessel házas együttélésben maradjon, ez a cél a miatt, hogy felperes az alperest hűtlenül elhagyta, valamint a házasságnak ezen az alapon történt felbon­tása következtében lehetetlenné és maga az ajándékozás hatály­talanná vált, és felperes nem ismerhető el jogosítottnak arra, hogy az ekként hatálytalanná vált szerződés reá nézve kedvező ren­delkezéseinek érvényt szerezzen; és minthogy a tények ilyen állá­sában kizárólag a telekkönyvi állásra helyezkedve, felperes az ingatlan birtokának átengedését alaposan nem követelheti: mind­két alsó bírósági ítélet megváltoztatásával felperest a keresettel elutasítani kellett. A perbeli és azzal hasonló tekintet alá eső felebbezési költség fizetésére felperes, mint teljesen pervesztes az 1868: L1V. t.-c. 251. §. alapján köteleztetett stb. stb. Az a körülmény, hogy a házastársak a készpénzbeli hozo­| mányt a házassági együttélés alatt közösen felhasználták, nem változtatja meg a hozomány jogi természetét, tehát nem is menti | fel a férjet a visszatérítés kötelezettsége alól, a minek egyálta­lában véve előfeltétele az a körülmény sem, hogy a hozomány a férjnek vagyonába beruháztatott. (A m. kir. Curia 1900. jan. 11-én 5,810. sz. a.) Kötbérnek a kikötése nem bír az önálló szerződésnek jelle­gével, hanem csak egy már létesített szerződési viszony biztosí­tására szolgál amiből következik, hogy a főszerződésből kell kitűnnie annak az érdeknek, amelynek biztosítására a kötbér kiköttetett és csak ennek az érdeknek a sérelme esetén ítélhető meg a kötbér. Ha tehát a kötbér a gyáros üzleti érdekeinek meg-

Next

/
Thumbnails
Contents