A Jog, 1900 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1900 / 9. szám - A huszadik század első igazságügyi költségvetése. [9. r.]

A J És ezen elismerésünk annál többet nyom a latban, mert másfelől soha sem késtünk az ügyészi karban észlelt hibákat és mulasztásokat is a legélesebben megróni; mert solidaritást vállaltunk az iránt, hogy az ügyészség dicső múltja be ne szennyeztessék és magas niveauja — néhány oda nem való tagja által — alá ne sülyesztessék. Tárgyilagos kritikánk lehetővé teszi minden irányban való elfogulatlanságunkat. lóval kevesebb reménynyel nézünk a rendőri vizsgálatok és nyomozások eredményes volta elébe. Nem, mintha kifogásunk lehetne a vizsgálóbírói teendőkkel felruházott rendőrközegek eddigi működése ellen. Illetékes helyen teljes elismeréssel szólnak ezen működésről — sőt azt sok tekintetben a tszéki vizsgálóbiráké fölé helyezik. Kiváltkép az ügyészség részéről áttett, gyakran bonyolódottabb természetű ügyek és kiegészítések meglepő gyorsasággal és szakismerettel lesznek befejezve és visszaterjesztve. De az elintézendő ügyek száma nőttön nő és a restancia aggasztó módon növekszik. Elkerülhetlen tehát a vizsgálatot végző'rendőrközegek szaporítása és ez minél előbb történik, annál könnyebb lesz az ügyek kezelése és azok gyors elintézése. De ide csakis jogvégzett, ügyes és szakavatott erők valók, ilyenek pedig a mostani silány fizetés mellett alig lesznek kaphatók. Mert rossz fizetésért, a sok és kellemetlen, a mellett pedig nehéz és felelősségteljes munkára csak gyarló munkaerők kaphatók, — ezek pedig többet rontanak, mint a mennyit használnak. Itt is majd a tapasztalat fogja rákényszeríteni az intéző köröket a helyes útra. A rendőrségi helyiségek szük és elégtelen volta maga után vonja azt, hogy az ügyészség nem közvetlenül ott, hanem csak saját helyiségeiben irányithatja a rendőri vizsgáló közegeket és gyakorolhatja törvényadta rendelkezési jogát. Legkésőbb 48 óra alatt köteles a rendőrség a letartóztatottat a tszéki vizsgálóbíró elé állítani, a ki a rendőri nyomozat alapján vagy a letartóztatás további fentartását rendeli el, vagy pedig azt nyomban szabadlábra helyezi, A vizsgálóbirák azonban mindaddig semmiféle határozathozatalba a letartóztatás tekintetében nem mennek beit, míg az ügyész véleményét meg nem hallgatták. Ha az ügyész a letartóztatást nem találja helyén valónak, a terheltet azonnal szabadlábra helyezi — ellenesetben pedig rövid uton. szóval tesz indítványt a vizsgálati fogság fenntartása tárgyában. A budapesti ügyészségnél jelenleg az ügyészséget vezető főügyész helyettesen kivül 2 ügyész és 18 alügyész van alkalmazva. Az ügyek óriási növekedése megkövetelné azt, hogy az ügyészek száma — az eddigi összlétszám fenntartása mellett — kettőről hatra emeltessék és az alügyészek, előléptetésük után is. állásaikban meghagyassanak, nem pedig eddigi módon a törvényszékhez birákul neveztessenek ki, vagy éppenséggel a vidékre helyeztessenek át. 1898-ban a budapesti ügyészségnél csupán a feljelentések száma volt 14.501; ez tehát legalábbis hatszoros ügyforgalmat jelent. Es ily óriási munka revisioja jelenleg a vezető főhelyettesen kivül két'ügyész vállain nyugszik, a kik közül azonban az egyik még ezenfelül a fogház állandó vezetésével, a másik pedig a pénzkezeléssel van elfoglalva. Sokkal sikeresebb és behatóbb munkafelosztás és a perek intensivebb ellátása volna tehát várható, ha ezen hat ügyész a tontosabb perekben a vádhatóságot képviselhetné. Az ügyészségnél jelenleg nem éppen kedvezőknek mondható előléptetési viszonyok is javulnának ily módon és az alügyészek nagyobb ambícióval töltenék be hivatásukat. De a költségtöbblet sem volna oly nagy, hogy ezen kívánatnak útjában állana. Mert mindössze talán 2,000 k. többletkiadásról van itt szó, a mennyiben az ügyészek a legközelebbi magasabb tangosztályba előléptettetnének és ennek folytán az ügyészi 1,200 k.-ás pótlékot nem kapnák, az alügyészj létszám pedig szaporítást nem igényelne. Ajánljuk ezen indokolt javaslatunkat az igazságügyminister komoly figyelmébe. Ep oly égető szükséges azonban az ügyészség kezelő személyzetének szaporítása és részbeni előléptetése. A nagy és felelősségteljes munka jelenleg csupa kezelő tisztviselőre, írnokra és dijnokra van bizva, — ezek végzik az iktatói, kiadói és irattárnoki teendőket. Es ha ezek valamelyike hosszú évek gyakorlata folytán a teljes jártasságot elsajátította, — biztosan számithat arra, hogy máshová, uj hatáskörbe lesz áthelyezve, ritkább esetben előléptetve. —- A míg az ügyészségi segédhivatalokban legalább a főbb teendők Írnokok által végeztetnek, addig az ügyészség hatósága alatt álló fogházban már csak d ij no k ok végzik ezen fontosabbteendőket, tehát még fegyelmi uton felelősségre sem vonható egyének Az ügyészségnek tehát szüksége volna egy i rodaigazgatóra. a kivel sokkal kisebb ügyforgalmi! tszékek is renOG 67 delkeznek, továbbá a főbb iktatói kiadói és irattári állásokban : felelős irodatisztek kinevezésére és az egész személyzetnek állandósítására. De egyúttal a kezelő személyzet szaporítására is égető szükség volna, — mert mig a tszéki teendők a vizsgálóbirák munkakörének megapasztásával lényegesen megfogytak, addig az ügyészségi teendők óriásilag szaporodtak. A mai kezelési személyzet tehát előreláthatólag nem lesz képes az expeditiót pontosan és kielégítő módon ellátni. Hangsúlyoztuk a felelős szót, mert ily segédhivatali tisztviselőkben nagyobb a garantia, hogy nem fognak vissza élni az előirt és itt annyira szükséges titoktartással és egyebek közt a napi sajtó közegei részéről hajszolt indiscretióknak .s sikeresen tudnak ellentállani. Sok tisztességes ember becsülete és jó hírneve függ ezen — talán különben csekélynek látszó intézkedéstől, mert a hivatalos titoktartás csakis az alárendelt közegektől féltendő, a bírósági és ügyészségi kar tagjaitól ez irányban mit sem kell tartani; itt a tapinlat és a kötelességérzet szabja meg az irányt. * Az ügyészségek rendes kiadásainak összege 2.898,012 k. (1899 : 2.504,932); ebből esik fizetések és lakpénzekre 2.486,676 k. (1889 : 2.219,596) ; tiszteletdíjakra az orvosok, lelkészek, tanítók és ügyészi megbízottak részére: 196,000 k, (1899: 76,000); dijnokok dijazására : 80,000 k.; ruhailletményekre : 121,736 k.; jutalmak és segélyekre: 13,600 k. (1899: 7,600). A dologi kiadásokra 74.000 k. (1899; 70,000) fordittatik. A bűnügyi költségekre pedig 3.483,490 k. (1899: 2.724,240). Ebből esik : II. fokú tárgyalások költségeire 130.000 k., hivatalos utazásokra a közig, tisztviselőknek 4,000 k., útiköltségre a tvhatósági bizalmi férfiaknak 20,000 k., esküdtek napidijai és útiköltségeire 605,250 k., eljárási költségekre 1.293,734 k., élelmezési költségekre 868,864 k., leltári tárgyak beszerzése és fentartására 173,000 k., egyebekre 388,642 k.. hivatalos utazásokra 33.000 k., kártalanítások az ártatlanul letartóztatottak és elitéltek részére: 20,000 k., elitéltek nyilvántartói lajstrom költségeire 10,000 k. A rendes kiadások főösszege ezek szerint 6.518,502 k. (1899; 5.332,172 k.) A rendkivüli kiadások egyetlen tétele : a 10 alügyész és ügyészségi megbízott részére való felszerelésre fordított 11.100 k. A bevétel 152,400 k. (1899: 188,200). Ebben a rabmunkajövedelem 116,000 k.-val és a fegyelmi pénzbüntetés és rendbírság 6,000 koronával szerepel. A létszám a következő : 66 kir. ügyész (6: 5.000. 4 : 4,800, 4: 4,400, 3 : 4.000, 25: 3,600, 24 : 3,200 k. fiz., 2: 200 k fiz. emelkedéssel, 3: 1,120,4: 1,000,3: 960, 2: 840, 8 : 720, 13 : 700, 26 : 600, 7 : 500 k. Ip : 1; 1,000, 59 : 600 k. tiszti és működési pótlékkal, 2 : 800 k. fővárosi helyi, 1: 600 k. személyi pótlékkal); 167 alügyész: (56: 2,600, 56: 2,400, 55: 2.200 k. fiz, 3 : 400 k. fizetésemelkedéssel ; 24 : 800, 54: 560, 53 : 480, 36: 400 k. Ip.; 167: 600 k. tiszti, 19: 600 k. működési, 3: 800, 1 : 600 k. személyi pótlékkal); 108 irnok (36: 1,400, 36: 1.200, 36: 1,000 k. fiz., 10; 600. 31: 420. 55: 360. 12 : 300 k. Ip.. 1 : 400. 6: 200 k. Ip. pótl.); 1 fogházgondnok 2,200 k. fiz., 800 k. Ip.; 65 fogházfelügyelő (1 í 1,800, 22: 1.400, 21: 1,200, 21: 1,000 k. fiz., 1: 700. 17: 420,36: 360,11: 300 k. Ip.); 132 fogházőrmester (44: 1,000, 44: 900, 44: 800 k. fiz. ; 7 : 240, 1 : 200, 31 : 140, 59: 120, 34. 100 k, lp., 3: 75 k. működ. pdtl. és mindegyik 70 k. ruhailletménynyel); 1,544 fogházőr (Budapesten : 31: 800, 31: 700, 31: 600. vidéken: 484: 700, 484: 600,483: 500 k. fiz; 93: 240, 2: 200, 312: 140, 558: 120, 579: 100 k. lp; 48: 120 k. főv. helyi pótlékkal és mindegyik 70 k. ruhailletm.); 69 szolga (Bpesten: 2: 800. 2: 600, 1; 600 k., vidéken : 22: 700, 21 :600, 21 : 500 k. fiz., 5 : 240. 1 : 200, 18 : 140. 34: 120, 11 : 100 k. lp. és mindegyik 100 k. ruhailletm.) Halálos ítélet végrehajtója 1,600 k. fiz.; ügyészi megbízottak tiszteletdijaira (mily kellemes szomszédság!) 120,000 k., börtönorvosok : 42,000, lelkészek 34,000 k. Az intercalare 2%. 1880-ban a személyi járandóságok összege a 2°/0 intercalare levonása után 1.944,178 koronát (972,089 frt) tett ki, tehát 953,834 koronával kisebb volt a mai előirányzatnál ; a létszám pedig állott: 65 ügyész (ebből 2 Bpestre)., 100 alügyész (ebből 10 Bpestre), 97 irnok (7 Bpestre), 75 fogházfelügyelő (3 Bp,), 132 fogházőrmester (8 Bp.); 1,444 fogházőr (75 Bp.) és 70 szolgából (4 Bp.) — A dologi kiadás volt 4.188,124 kor. (2.094,062 frt).—Az előző 1879-ik évi előirányzatnál ezen kiadás nagyobb volt 38.000 frttal. Pauler ezen szerény többletösszeget azon okból kérte, «hogy a büntető jogszolgáltatás evvel gyorsittassék és a letartóztatottak egészségi és valláserkölcsi érdekei jobban megóvassanak». Es mindez 38,000 frttal! Akkor még lehetett frázisokkal hatni és egy kis ethika 1*