A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 6. szám - Árverési vevő rosszhiszeműsége - A bányaművelési szabadság és a kőszén

A J A járásbíróságoknál az irodaszolga másol, a f o gházör helyettesíti az iroda szolgát, a foglyok végzik az iroda tisztogatást. Tudunk olyan bíróságot, melyiknél az ügyvédek ti z e 11 ek egy, vagy két írnokot. Megnevezhetünk járásbíróságot, a melyiknél a járásbiró és albirák adtak össze hónapról hónapraegynapidijasravalót, arra is tudunk esetet, hogy a bíró saját zsebéből fizette dijnokát. Mindezek a megdöbbentő jelenségek a kényszerhelyzet okozatai. A hivatalos jelentések nem vezetnek eredményre, mert az a fixa idea, hogy a kérlelhetetlen rubricalogika szerint «elég az irnok.» Mit tegyen már most a biró, a ki hivatalos kötelességének él ? írnokot kötelei alkalmazni, különben az ügyviteli szabályok rendelkezéseibe ütközik, vagy elnapolja a tárgyalást. Mind a kettő baj. Segít magán, a hogy tud. Hány bíróságnál látjuk az úgynevezett dél napo s»-okat. Egy-egy ötvenkiajcáros díjnok fél napig egyik, fél napig a másik bírónál írja a jegyzőkönyvet. Mikor nélkülözi az írnokot a biró, maga végzi az ő munkáját is; rendezi a percsomót, naplót, írogatja az idéző végzéseket, beirogat a postakönyvbe, stb. Ezért nem vész el a világ. A biró arra való, hogy efféle munka mellett fecsérelje az idejét? De még tovább megyünk. Nemcsak az írnokok és dijnokok hiányzanak, hanem nagy a zavar Izraelben, midőn valamelyik díjnok, a ki késő este is dolgozik, elfogyasztotta a rendes gyertya competentiát. A minister az ilyen túlfogyasztást «n e h e z m é n y e z i» ; mert a rubrikákon kívül esik. Esetek voltak reá, hogy az előléptetés folytán eltávozott tisztviselőnek kiadott i doboz réztoll árát meg kellett téríteni az elnöknek. Mindezekben még nincs vége a miseriáknak. mert még aszolgaszemélyzetishiányzik. Ezen a bajon azután ugy segítenek, hogy a rabokat vezénylik az irodákba. Némelyik Tábla területén csapatostól küldik szét a rabokat a hivatalokba. «Mert mindenkinek dolgozni kell». Az nem jön számításba, hogy a törvény büntetési rendszere protestál-e ez ellen a kinövés ellen, vagy nem ? Az még kevésbé, hogy a csapatosan kivonuló rabok iizhetnek-e káros közvetítést a vizsgálati foglyokkal? Pedig jegyezze meg, a kit illet, hogy ezek a mozgó posták a 1 e g v e s z e d e 1 m e s e b b k ö z v e t i t é s t g y a k or o 1 j á k. Még csak azt jegyezzük meg a fennebbiekkel kapcsolatban, hogy ha a minister kétkednék, hogy a fennebbi adatok tényekből vannak merítve, e sorok irója készségesen szolgáltat adatokat s hogy minél több ilyen adat állhasson rendelkezésre., kérjük azokat, a kiket a magyar igazságszolgáltatás veszedelmesen ingadozó hajója, jövő sorsa érdekel, adataikat közöljék a «J o g» igen tisztelt szerkesztőségével, a kinek discretiójában megbízhatunk, hogy az adatokkal csak az ügynek fog szolgálatára lenni. Árverési vevő rosszhiszeműsége. Irta: CSIPKÉS ÁRPAD, csíkszeredai kir. törvényszéki biró. Az árverési vevő, ki az 1881. évi LX. t.-c. 110. és \H2. iji;. szerint a megvett dologra feltétlen tulajdonjogot nyer, rendszerint oly harmadik személyként jelentkező jogszerző, kivel szemben a szerzésnél való tosszhiszemüség kifogása nem érvényesíthető, mert a szerzés alapját bírói cselekmény képezi, melynek közhatósági jellege az ő védelmére szolgál. Az osztrák polg. törvénykönyv 367. §-a kizárja a tulajdoni keresetet valamely ingó dolog jóhiszemű birtokosa ellen, ha ez kimutatja, hogy azon dolgot közárverésen szerezte, de a 368. §-ban a rosszhiszeműség bizonyításának helyet ad. Az ingatlan dolgokra nézve hasonló törvényes rendelkezés nálunk nem létezik (Stubenrauch, Commentar (i. kiad. 1. köt. 462.1.: «zur Sicherheit des Verkehres mit unbeweglichen Gütern besteht das Institut der öffentlichen Bücher, aus welchcn man sich über die Beschaffenheit der Sache, die man an sich zu bringen Willens ist, die erforderlichen Erkundigungen einziehen kann ; es bedarf alsó bei denselben keiner solchen Anordnung, wie bei dem Verkehre mit bevveglichen Sachen»), azonban ezeknél is annak a szabálynak kell állania, hogy az árverési vevő jóhiszemű jogszerzőnek tekintendő (Curia 1890 febr. 28. *.9_!7 81).: «A bírói árverésen mint birói cselekményen alapuló vételnél a szerzésnek rosszhiszeműsége rendszerint kizárva van» Dt. XXV. 306.). Mégis a szabály alól kivétel gyanánt jelentkező esetek fordulhatnak elő s az alábbiakban kívánok OG 43 egy ilyen esetet ismertetni, ugy vélvén, hogy e becses lapok tisztelt olvasóit talán érdekelni fogja. A g—i 805. számú telekjegyzőkönyvben 11,254. hrsz. a. és az ugyanottani 941. számú telekjegyzőkönyyben 1 1,257. hrsz. a. foglalt ingatlanok a helyszínelés alkalmával a birtoklási állapottól eltérőleg. tévesen vétettek fel, illetőleg összecseréltettek ; a 11.254. hrsz. a. ingatlan felvétetett P. Balázsra és nejére, a 11,257. hrsz. a. ingatlan pedig B. Elekre és nejére, kikről azután a tulajdonjog jogutódaikra K. Illésre és nejére szállott és íratott át, holott az előbbit a most emiitett B. Elek és neje, majd ezek jogutódai K. Illés és neje. az utóbbit Z. János, később vétel folytán E. Miklós, ismét később szinte vétel folytán M. Albert birtokolták. Minthogy ezen legutóbb említett M. Albert a megvásárolt ingatlanra tulajdonjogán bekebeleztetni akarta, minthogy továbbá a korábbi birtokosok jogosultságával is tisztába kellett jönni, kik közül Z. János elhalván, ennek hagyatéka tárgyalás alá került : a tévedés kitűnt és ennek he'yrehozatala végett az összes érdekeltek, köztük K. Illés és neje, valamint M. Albert a tárgyaláson abban állapodtak meg. hogy a 11,257. hrsz. a. foglalt ingatlan tulajdonjoga kiigazítás utján M. Albertre kebeleztessék be, viszont a 11,254. hrsz. a. foglalt ingatlan tulajdonjoga a helyszínelésnél tévesen telekkönyvbe került P. Balázs és neje beleegyezésével a birtokban levő K. Illés és neje javára legyen bekebelezendő. A 11,257. hrsz. a. foglalt ingatlanra a bekebelezés M. Albert javára meg is történt, mielőtt azonban a 11.254. hrsz. alattira nézve K. Illés és neje ugyanezt elérhették volna, ezen utóbbi ingatlan P. Balázs és neje adósságáért árverés alá került és az árverésen M. Albert által megvétetett. így K. Illés és neje a 11,257. hrsz. alatti ingatlannak telekkönyvi tulajdonát, a 11,254. hrsz. alattinak birtokát veszítették el, mert ezen utóbbira nézve az árverési vevőnek engedni tartoztak. Ezen tényállás alapján K. Illés és neje keresettel léptek fel a 11,254. hrsz. alatti ingatlanra vonatkozó tulajdonjoguk elismerése iránt M. Albert ellen, ki az árverési vételhez ragaszkodva jogukról többé tudni nem akart, azzal érvelvén, hogy alperes rosszhiszemüleg szerzett és tartott meg olyan ingatlant, melyről jól tudta, hogy az a felperesek által neki átengedett ingatlannal szemben felpereseket illeti és igy arra tulajdonjogukat elismerni tartozik. A keresetnek ugy az első-, mint a másodbiróság helyet adott és szerény véleményem szerint helyesen, mert a birói cselekményt képező árverés sem szolgálhat védelmül annak számára, ki abból, hogy az általa ismert telekkönyvi állapot szerinti tulajdonosok ellen folyt az árverés, az állapotnak változatlanságát és azt, hogy felperesek a megállapodás szerinti jogot még nem szerezték meg, következtethette és kinek az árverés alá került dologra nézve saját ténye folytán, bár telekkönyvön kivül érdekelt személy jogával szemben kötelezettsége kell hogy legyen, mely kötelezettség a jelen esetben nem csupán kártérítésre, hanem egyenesen a dolog tulajdonjogának átengedésére irányuló gyanánt fogandó fel. A bányaművelési szabadság és a kőszén. Irta: dr. WAHLER ALADÁR, m. kir. bányakapitány Budapesten. (Második közlemény.) A ki ilyesmit állit, nem ismeri fel a viszonyok tényleges alakulatát,nem figyeli meg,vagy nem mérlegeli eléggé a bányajogszerzés terén általános bányaszabadság mellett mindenütt és mindenha mutatkozó jelenségeket, nem fogja fel az ide vonatkozó s a dolog természeténél fogva a kérdés elbírálásánál figyelembe veendő bányajogi intézmények természetét ugy, amint az a gyakorlati életben jelentkezik. A gyakorlat embere, a ki csak valóságokat keres és valóságokat lát, ezen ellenvetés tárgyilagosságát el nem ismerheti, amint nem teszi ezt pl. Szontagh Aladár sem, a ki ismerve a viszonyokat, ezen körülményt nem hozza fel könyvében indok gyanánt a szén felszabadításának szükségessége mellett, hanem ellenkezőleg egyes helyeken, igy pl. könyve 66. lapján azt mondja, hogy «a bányavállalat megterhelése (bányaművelési szabadság esetében) ugyanaz, vagy még nagyobb, mintha az ásványszén a földbirtokostól váltatik meg, csak az a különbség, hogy itt a földbirtokos helyébe a szabadkutató lépett.* Vagy ugyanő más helyen kifejti, hogy a bányavállalkozó a földbirtokossal való szerződés esetében «nagyobb előnyben van, mintha zárt! utatmányi jogosítványokat vett volna át, mert ezeknek vételárát, mielőtt egy kapavágást tett volna, le kell fizetnie, a földbirtokost pedig csak akkor és oly mérvben kártalanítja, a hol és a mily mérvben a szén feltáratott» stb. Komoly törekvések elérhető végcélja helyett utópiákkal V