A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 5. szám - A biró discretionalis jogköréről

3(3 A JOG a költségek fedezésére letétbe helyezett 400 frtot utal;a át, a mit azonban a megkereső bpesti bíróság a S. Ü. Sz. 50. £ ának 2-ik és 55. §-ának utolsó bekezdése alapján megtagadott. Ily előzmények után kezdetett meg a szemle, a melynek tárgya egy pár kilométer hosszú, bozóttal sürün benőtt védtöltés volt. a mely hosszában, szélességében és magasságában pontosan megmérendő volt, hogy a kiemelt földtömeg mennyiségéből s a helyszínén szintén kihallgatandó tanuk vallomásából megállapítható legyen az. hogy mennyibe került ez a védtöltés a bérlőnek. A tanúkihallgatás a helyszínén levén eszközlendő, az eljáró bíró a tanukkal a töltést bejárta, azután pedig a mérnők munkájának ellenőrizhetése s mérlegelhetése szempontjából a felmérésnél a mérnököt szintén kisérte. Az eljárás két első napján felperes képviselőjének helyettese is jelen volt s a költségeket megállapító május 26 és 27-iki végzések előtte nyomban az ezen napi eljárások befejezése után kihirdettettek ; minthogy pedig ő — arra hivatkozván, hogy a költségek letétben vannak — e költségeket nem fedezte, az eljáró biró sajátjából fizette ki a tanuk nap és fuvardiját, az általa és a szakértő által közösen igénybe vett kocsi bérét s a felmérésnél felhasznált anyagok értékét s minden nap a költségek megállapítása és mikénti fedezése tárgyában külön végzést hozott. Az eljárás befejeztével aztán az addig megállapított költségeket is recapituláló s a szakértők dijaira is kiterjedő végzést hozott, a melyben saját dijait 86 frt 75 krban, a szakértők napdiját 140 frtban, a készkiadásokat pedig 22 frt 15 krban állapította meg. Az ekként megállapított bírói díjban volt 4 napi napdij 16 frt, négyszeri kocsibér 42 frt és 28 frt 75 ki gyalogolási dij. a mit az tett indokolttá, hogy a védtöltést a tanuk kihallgatása és a mérnők felmérése alkalmával többször bejárván, naponta 6 —10 órát gyalogolt. 1896. jul. 10 én a mérnök a terjedelmes felvételi muká latokat, térképeket és szakvéleményét beterjesztvén, szakértői dija a már előbb megállapított napdijon felül 130 frtban lett megállapítva s ez a végzés az előbbi recapituláló végzéssel együtt 1896. jul. 19-én lett felperesi képviselőnek kézbesítve, a ki ekként a május 26. és 27-iki díjmegállapításokról május 26. és 27-én, a többi megállapításokról pedig július lilén nyert értesülést. Időközben a megkereső bíróság a 248 frt 90 krt megküldvén, abból az eljáró biró 86 Irt 75 kr saját diját s az általa előlegezett 22 frt 15 krt visszatartotta; ^0 frtot az egyik szakértőnek kifizetett, 120 frt azonban — az eljárt biró szabadságon léte alatt — a megkereső bíróságnak tévedésből vissza küldetett, ugy, hogy a mérnökszakértő működéseért eddigelé még egy krt. sem kapott. Felperesi képviselő az egész díjmegállapítás ellen 1896. jul. 27-én felfolyamodást nyújtván be. az egyik kir. ítélőtábla 1896: 2,31(5. P. sz. a. követke-ő végzést hozott : Az első bíróságnak felfolyamodással megtámadott mind két végzését a dijak és költségek megállapítását (árgyazó neheztelt rendelkezésében megváltoztatja akként, hogy az 1896. máj. 26-iki eljárás alkalmából a kihallgatott tanuk diját 10 frtban, fuvarbérét 6 frtban, a kiküldött biró napidiját 4 frtban, fuvarilletményét 4 frt 20 krban; a 27-iki eljárás alkalmából a napszámosok diját 2 frt 10 krban, az anyagszereket 50 krban, az eljáró bíró napdiját 4 frtban ; a 28-iki eljárás alkalmából a napszámosok diját 1 frt 30 krban, — a kiküldött biró napdiját 4 frtban ; a 29-iki eljárás alkalmából a napszámosok diját 2 frtban, a biró napdiját 4 frtban. fuvarilletményét 4 frt 20 krban ; egyik szakértő diját 5 frtban, a másik szakértő diját 4 napra 40 frtban s ig/ a helyszíni eljárás költségeit 91 frt 30 krban állapítja meg; • bemutatott mérnöki munkálatok elkészítéséért 75 frtot, a vélemény megszerkesztéséért 25 frtot. együtt 100 frt díjként megállapít. Indokok: Az igazságügyi ministeriumnak 21,224/96. sz. a. kibocsátott rendelete egyáltalában nem célozza azt. hogy a hivatalos kiküldött akár az állam, akár magánügyfelek ellenében magasabb illetményeket érvényesíthessen, mint a mi törvényszerüleg követelhető, ennélfogva a felhívott rendelet 15. §-a nem is értelmezhető akként, hogy a kiküldött akkor, a midőn a kiküldetés teljesítése szempontjából hosszabb vagy rövidebb ideig tartó gyaloglást kénytelen tenni, a gyaloglási időt külön dijaztathatja. hanem e rendelkezés csakis akként értelmezhető helyesen, hogy a gyaloglási idő annak tartama szerint akkor dijjazandó, ha a kiküldött székhelyéről a kiküldetés színhelyére más közlekedési eszköz teljes hiánya, vagy alkalmazhatlansága miatt gyalog teszi meg az utat. Ebből folyólag az eljárt biró által felszámított gyalogolási dijak már az első bíróság által sem lettek volna megállapíthatók s helytelenül állapíttattak meg ugyanaz által a fuvarköltségek is, mert a tengelyen való utazás esetén az e cimen járó költség csakis annyiban számitható fel és állapitható meg, a mennyiben okvetlen felmerültek és szükségesek voltak, vagyis a hivatali székhely vagy lakástól a kiküldetés helyéig vagy onnan vissza egyszer s ennélfogva az 1896 május 27. és 28-ik napjára felszámolt fuvarilletmény sem felszámitható, sem megállap tható nem lett volna, miért is a megállapító végzés ezen részeit meg kellett változtatni. Megváltoztatandó volt a végzésnek az a rendelkezése is, melylyel a -kiküldött fuvarilletménye 1896. évi május hó 26. és 29 napjaira külön külön 10 frt 50 krral állapíttatott meg és ugyanezt az illetményt különkülön 4 fit 20 krral kellett megállapítani, mert a felhívott rendelet mellékletét képező általános szabályzat 27. §-a értelmében a kiküldött kilométerenkint 20 kr fuvarpénzre tarthat jogos igényt s igy a 21 kilométernyi út után a hivatalos székhelytől a helyszínéig és vissza külön-külön 4 frt 20 kr térítendő meg. Az egyik szakértő a felvett jkönyvből kitünőleg a megjelenésen kivül semmi más cselekményt nem teljesítvén, a részére megállapított dij 4 frtra leszállítandó volt és mérsékelni kellett a másik szakértő részére megállapított dijakat is, mert eltekintve attól, hogy a mérnök és épitészegylet által elfogadott díjszabályzat a szakértői dijak megállapításánál irányadó nem lehet, a szakértő helyszíni működései'rt naponként 10 frttal. a munkálatok irodai elké-zitéséért és a véleményért 100 frttal mind a tudományos képzettség fokát, mind a végzett munka belbecsét tekintve, eléggé dijjazva van. Ezt a kir. táblai végzést az eljárt biró sérelmesnek találta, mert : 1. Az indokolás bevezető része a birói önérzetet és reputatiót mélyen sérti, azt az insinuatiót foglalván magában, mintha a kiküldött «azt c é 1 o z t a» voLna, hogy a felek terhére illetéktelen költségeket számítson fel; holott éppen költségkímélés szempontjából jkönyvvezetőt nem alkalmazott s a szakértővel közös kocsin utazott ; pedig ugy az egyikhez, mint a másikhoz joga lett volna és ő és a szakértő is külön kocsit vehetett volna igénybe. 2. Tarthatlan a kir. táblai határozatnak a gyalogolási dijra vonatkozó indokolása. Ugyanis a 21,224/96 sz. I. M.R. 15. §-a szórói-szóra ez : «Ha a kiküldetés olyan helyre történik, hová kocsival vagy lóháton eljutni nem lehet és a megtett út hossza a hivatalos távolsági táblázatokból meg nem határozható, a gyalogolás idő tartama igazolandó és ez esetben az igazolt gyalogolási idő minden negyed órájára egy kilométernyi út számitható" «Egy napra azonban legfeljebb 24 kilométernyi gyalogolás után számitható fel a megfelelő fuvarpénz .» E rendelt szakaszt, a fenforgó esetre alkalmazva, kitűnik, hogy a kiküldetés olyan helyre (felperes pusztáján a v é d t ö 11 é s) történt, a hova sem kocsival, sem lóháton eljutni n m lehet s a melynek hossza a hivatalos távolsági kimutatásban benne nincs; a gyalogolás időtartamát pedig a felvett jköny; közhitelességgel igazolja. A rendelet most idézett szakasza nem azt mondja, a mit a táblai végzés, hogy t. i. a kiküldött székhelyéről ne lehessen a helyszínére eljutni, ilyen hely Magyarországon nincs, hanem a kiküldetés szorosabb értelemben vett helyszinéről (jelen esetben a védtöltésről) szól a rendelet, már pedig a 12—16 év óta becserjésedett és gazosodott védtöltés éppen ilyen hely. Ha a tábla indokolása helyes volna, akkor az úrbéri biró soha nem számithatna gyalogolási dijat, holott az úrbéri biró részére még 2 frt óránkinti lovaglási dij is van megállapítva, holott az is az illető községbe sohasem megy gya'°g- vagy lóháton, hanem kocsin s csak a község határán jár gyalog vagy lóháton. Quod uni justum, alteri aequum 1 3. Szintén nem áll meg a táblai végzés okoskodása a fuvarilletmény tekintetében sem. És pedig sem az egyszeri fuvardíjra nézve, sem annak mennyiségére nézve. A fuvardíj egyszeri megállapítása azért nem állhat meg, mert köztudomású tény, hogy a bírák előre kiszokták tűzni tárgyalásaikat 30—90 napra, ugy, hogy 30—90 napból alig marad hetenkint 3 napjuk tárgyalás nélkül és pedig ez a 3 nap is nem egymás után. hmern a tárgyalási napok között; tehát már magában ez az általánosan tudott tény érthetővé teszi, ha az eljárt biró május 28-ikán d. u. 2 órára tűzte a helyszíni szemlét, a mint hogy e napon délelőttre bünvizsgálatai voltak kitÜ7ve., A most elmondottak tehát indokolnak kétszeri fuvardijat. A másik kétszeri fuvardijat indokolják az első biró által ismert, de a tábla által nem ismert és nem is ismerhetett helyszíni viszonyok Ugyanis a szemle felperes pusztáján volt megejtendő a hol a bérlőnek volt egy lakása, a melynek helyi viszonyai nem