A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 53. szám - A jóhiszeműség és roszhiszemüség elve az anyagi telekkönyvi jogban. 3. [r.]

•212 A JOG a btk. 349. ij-ba ütköző s ugyan e szakasz szerint minősülő szándékos emberöléssel párosult rablás bűntettében bűnösnek kimondani s a büntetés mértékének megállapításánál enyhítő körülményül mérlegelve vádlott büntetlen előéletét, beismerését, ittas állapotát, az elvitt tárgy kis értékét, ellenben súlyosítóul tekintve, hogy a cselekményt jó ismerősével szemben követte el és a kegyetlen módot, melylyel azt végrehajtotta, a felsorolt enyhítő körülmények alapján a btk. 91. £-nak ezek által indokolt alkalmazásával az Ítélet rendelkező részében meghatározott módon büntetni kellett stb. M debreceni kir. ítélőtábla (1899. aug. 16. 4,031. sz. a.) Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1899. nov. 21. 10,178. sz. a.) vádlott a btk. 278. §-a alá eső gyilkosság és a 344. alá eső rablás bűntettében mondatik ki bűnösnek és a 96. és 278. §-ok alapján a 91. §. alkalmazásával összbüntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre, mely büntetés figyelemmel a btk. 45. és 48. §§-aira, mai naptól számíttatik s abból eddig tartott vizsgálati fogsága által hét hó kitöltöttnek vétetik és a 289. és 354 alapján 10 év tartamára hivatalvesztésre és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetik. Mindkét alsófoku bíróság ítéletének ily változtatásával a kir. Ítélőtábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Mint vádlott maga is beismerte, tudta azt, hogy a meggyilkolt özv. S. Mihályné öreg asszony egyedül lakik házában s pénzt szokott kikölcsönözgetni, tehát pénzes nő hirében állt s minthogy ágyasa B. Zsuzsanna az elhaltnál mint takarítónő majdnem minden napos volt és ő is többször megfordult annál, így vádlottnak az elhalt közelebbi házi viszonyát jól kellett ismerni. Minthogy több tanú vallomása szerint vádlott munkás és józan életű embernek ismertetett, annál inkább feltűnővé vált az, hogy szokása ellenére a vádbeli cselekmény elkövetésének napján ivásnak adta magát s abból az 1 frtból, mit már délelőtt id. G. Bertalantóla felvállalt szőllő megmunkálásáért előleg fejében kapót!, előbb egy boltban rumot vásárolt és ivott, később egy korcsmában borozott, este felé pedig B. Andráshoz betérve, oda is félliter pálinkát hozatott s miután abból valamit közösen elfogyasztoitak, a többit kiöntötte, illetőleg a pálinkás üveget földhöz vágta. A tanuk vallomása szerint vádlott ekkor még ittasnak látszott vagy legalább mutatta, hogy ittas. Ugy 8 óra után B. Imre tanú őt haza kisérte, tanú ott akart nővérénél hálni s már le is feküdt, vádlottat is le akarták hozzátartozói fektetni, de nem volt nyugLr', nem feküdt le, nem volt maradása, minden áron azon volt, hogy B. Imre tanút bátyjához B. Andráshoz visszakísérje s ugy 10—11 óra között vissza is kisérte; mert B. András tanú vallomása szerint 11 óra körül lehetett, mikor B. Imre hozzá vissza érkezett; vádlott vallomása szerint pedig 10 óra lehetett, mikor ő már vissza felé menve az elhunyt háza eléért; B. Imre tanú vallomása szerirt ugy látta, hogy vádlott, már akkor, mikor tőle B. András házán..l elvált, nem volt ittas. Vádlott pedig ittasságával védekezett. De hogy vádlott a vádbeli cselekmények elkövetése idején nem volt ittas, kitűnik már abból is, hogy ugy a csendőrség előtt, mint a vizsgálat rendén és a végtárgyaláson tett vallomásai szerint a vádbeli cselekmények elkövetésének előzményeire, a tett végrehajtására és a bü njelek eltávolítására irányzott későbbi cselekedeteire képes volt a legkisebb részletekig hiven visszaemlékezni. Vádlott továbbá azt állította, hogy csak a néhai S. \í. Mihályné házával tőszomszédos H. János háza előtt villant meg agyában M. Mihályné megrablásának és megölésének gondolata, mely azonnal elhatározássá érlelődvén meg nála, mindjárt be is ment az elhalt udvarára s ott egy negyed óráig gondolkozott még a tett végrehajtása felett, azután hozzáfogott ahhoz. A lakásba a pitvarajtón át behatolni meg sem kísérelte, mert így zörejt támaszthatott volna, hanem a kútnál levő vályút az udvari szoba ablaka alá téve, a megnyomott és kinyillott ablakon át mászott be az udvari szobába. Tudta ugyan, hogy nem itt, hanem az utcai szobában szokott az öreg asszony aludni, mégis azért itt is megtapogatta az ágyat, hogy nem fekszik-e abban az, vagy netaián más valaki is, miután meggyőződött, hogy az ágy üres, a konyhán keresztül csendesen nyitott be az utcai szobába, hova belépve, kivette az öregasszony szuszogásából, hogy alszik, azon irányban mindjárt reátalált az ágyra, kikémlelte merre felé nyugszik a feje, hogy annál biztosabban mérhesse arra görbe botjával a halálos csapásokat és azután orvul megölte a védtelen öregasszonyt, nyereségvágyból, azon előre föltett szándékból, hogy pénzt raboljon tőle. Vádlottnak az első íoku bíróság ítélete indokaiban hiven előadott, a helysziniszemle, a vizsgálati és bizonyítási eljárás i egyéb adataival lényegében egyező beismerő vallomásából tisz- \ tán és határozottan kivehetőleg, vádlott a vádbeli cselekményeket az eredménynek leginkább megfelelő sorrendben, tervszerű kiszámítással a leghiggadtabb körültekintést igénylő, a legkisebb részletekig, még arra is kiterjedő, hogy a csizmája talpa véres ne legyen, elővigyázattal, az elhatározást és előre megfontolást jellemzőleg és félreismerhetlenül tanúsító módon hajtotta végre; a tett elkövetése után pedig a bűnjelek eltüntetése körül szintén lehető óvatossággal járt el. Midőn tehát vádlott eljárásának minden részlete a tervszerűen előre kigondolt és megfontolt szándékra vall: a vádbeli cselekmények minősítésénél nem lehet irányadó, vádlott a?on vallomása, hogy magát a vádbeli cselekmények elkövetésére mennyi idő alatt határozta el ; de még ha csupán az vétetnék is bizonyítottnak, a mit vádlott állit, hogy mikor H. János és az elhalt házához ért, a mikor szerinte éjjel 10 óra lehetett, fogamzott meg nála a gonosztettnek gondolata, minthogy az eljárás adatai szerint csak éjfél után 2 órakor ert haza : ezen négy órai időköz elég lehetett az elhatározásra és a tett végrehajtására, mely vádlott vizsgálati vallomása szerint mindössze mintegy fél órát vett igénybe, mig>zután a kutatás pénz után mintegy »/« óráiS tartott. De vádlottnál az eltökélés szilárdságra utal azon későbbi magatartása is, hogy másnap minden megilletődés nélkül vette jóltevőjük néhai M. Mihályné megöletésének hirét s mélyen hallgatott akkor is, mikor megtudta, hogy e miatt ártatlanul D. István gyanusiitatott és letartóztatott. Ezeknél fogva tehát vádlott a gyilkosság és rablás _ bűntetteiben volt bűnösnek kimondandó és súlyosító kürülmények nem létében, figyelemmel büntetlennek tekinthető előéletére, különösen pedig beismerésére, a btk. 91. §-ának alkalmazásával, a rendelkező részében kitett büntetésekre elitélendő, stb. A btkv. 71. §-ának külön intézkedése szerint a hamis képesítési bizonyítvány készítése, vagy a valódinak meghamisítása, ha az az említett törvényszakaszban meghatározott valamely célra használtatik fel, közbiztonság elleni kihágást képez. Vádlott által készített gyninasiumi érettségi bizonyítványok az idézett törvényszakaszban jelzett képesítési bizonyítvány fogalma alá tartoznak. Vádlott a megszerzett hamis érettségi bizonyítványt a cs. és kir. hadkiegészítő parancsnoksághoz az egyéves önkén tesség, tehát alkalmazás elnyerhetése végett mutatta be. A hamis bizonyítványt készítő és az azt használó cselekményei kimerítik ugy a kbtvk 71. S-ában meghatározott közbiztonság elleni kihágásnak, valamint az 1889. évi VI. t.-c. 48. §-ában meghatározott véderő elleni vétségnek is összes alkatelemeit. Minthogy azonban a közbiztonság elleni kihágás a véderő elleni vétségbe, mint súlyosabb büntetendő cselekménybe beolvad, vádlottak a véderő elleni vétségben mondattak ki bűnösnek. (A m. kir. Curia 1899. nov. 2. 1,619. sz. a.) A bár nagyobb összegben kimutatott áruhiány még egymagában véve a csalárd bukás tényálladékát meg nem állapítja, mindig az bírálandó, vájjon az áruhiány a btkv. 414. g-ának eseteibe ütköző cselekményekkel hozhato-e kapcsolatba és azok eredményét képezi-e. (A m. kir. Curia 1898. okt. 26. 2,798/99. B.; Vádlott, aki a panaszostól az átvett valódi pénzért nagyobb értékű hamis pénzt igért szállítani, csalás miatt elitéltetett. (A m. kir. Curia 1898. december 14. 6,lo7/98. sz. a.) Jogigényeknek kétszeri eladása, vagy engedményezése csalási célzat nélkül csak magánjogi következményeket vonhat maga után, de büntetendő cselekményt önmagában nem képez. (A m. kir. Curia 1899. okt. 11-én 8,151. sz. a.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Szalay Béla e. Bpest, bpesti trvszék, bej. febr. Kifeisz. márc. 16. csb. Lauffer Gyula, tmgg. Mayer Sándor. — Nyáry József e. Tisza-füred, egri trvszék. bej. jan. 16. félsz. febr. 17. csb. L. Farkas Kálmán, tmgg. Tolvay Ágost. — Náray és társa e. Bpest, ker. és vált. trvszék bej, jan 18. félsz. febr. 15. csb. dt. Beck Károly, tmgg. dt. Gráber Gyula, — Hainzmann János e. Szombathely u. ó. trvszék, bej. febr. 7. félsz. febr. 12. csb. dr. I'augberger Vince, tmgg. dr. Rohrer Ödön. — ifj, Kohn Adolf e. Bpest, ker. és vált. trvszék, bej. jan. 11. félsz. febr. 8. csb. dr. Lukáts Jenő, tmgg. dr. Zerkovitz Imre. Pályázatok: A. s.-a.-újhelyi trzszéknél aljegyzői áll. jan. 8. — A nagy-mártoni jbiróságnál jbirói áll. jan. 8. — A kiskőrösi jbiróságnál aljegyzői áll. jan. 8 — A b.-bányai jbiróságnál aljegyzői áll. jan. 9. — A debreceni jbiróságnál aljegyzői áll. jan 9. — A soproni jbiróságnál aljegyzői áll. jan. 10. Fővárosi joggyakorlattal bíró ügyvéd vagy idősebb ügyvédjelölt budapesti ügyvédi irodába kerestetik. Bővebb felvilágosítást a kiadóhivatal ad. ügyvédi nyomtatvány ok 1 KORONA ÉRTÉKBEN § Hj a Minerva kő és könyvnyomdai intézetben, if Bpest, V. Sas-u. 29. kaphatók. 8 Hűl ^^^B^^^^^^^^^^^I^^^^^^M Dr. RÉVAI LAJOShikik VI, Teréz-körut 31 Dr. STILLER MÓR lakik V., Rudolf-rakpart 3.