A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 51. szám - A hitelezők kijátszása ellen való védelem

JOGESETEK TÁRA FLLSOBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a «Jog» 51. szamahoz. Budapest, 1899. december hó 17. Köztörvényi ügyekben. A kir. Curia Döntvényei. (Polgári ügyekben) 67. szám. A fővárosi körúti ingatlanokat az 1884:XVIII. tis 4. §-ai alapján terhelő kisajátítás, járulék viselése "az ily ingatlannak az illető koruti szakasz teljes elkészülte és for plomba adása elolt történt eladása esetében — a felek erre vonatkozó külön kikötése hiányában — az eladó vagy a vevő felet terkeli-e> (4.163'P. 899,, 7.239 P. 895 1211? 897 4^948/P. 898. és 107 P. 899. számokhoz.) " Határozat: A fővárosi körúti ingatlanok után az 1884. évi XVIII t-c 3. alapján fizetendő kisajátítási járulék, az ily ingatlannak az illetó körúti szakasz teljes elkészülte es forgalomba adása előtt történt eladása eseteben is a vevőt terheli. Indokok: Az 1871: XLII. t.-c. 7. §-a szerint a Budapesten létesítendő korát egyes szakaszainak, illetve kiágazásainak kisajátítása után a körút mindkét oldalán homlokzattal álló házak és telkek tulajdonosai az illető szakasz kisajátítási költségéhez »/, részben köteleztettek járulni, mely rendelkezést az 1881. évi XVIlí. törvénycikk 3-ik §-a oda módosította, hogy a körút és annak bárány-utcai kiágazása oldalának mentében álló házak és telkek tulajdonosai kisajátítási járulék fejében házaik, illetve telkeik minden folyó öle után 288 frt IC, krt tartoznak fizetni s egyúttal e járulék fizetésének időpontját akképen határozta meg, hogy az az illető szakasz eikészülte és forgalomnak átadásától számított egy félév eltelte után i egyenlő előleges negyedévi részletekben lesz fizetendő. E törvényes rendelkezések nem hagynak tenn kétséget arra nézve, hogy a kisajátítási járulék, — bár az jelzálogilag bekebelezve nem volt — a körúti házak és telkeknek oly terhét képezi, melyet az utóbb idézett törvényben meghatározott esedékességének beálltával az illető ingatlannak akkori tulajdonosa fizetni tartozik s a vevő uj tulajdonosa nem védekezhetik azzal, hogy a vételkor a teherről tudomása nem volt, mert a kellően közzétett törvényben kirótt terhek köztudomásuaknak lévén tekintendők, az, hogy a vevő az idézett törvényeket ismerte-e vagy sem ? a kérdés tárgyává tett jogviszony megítélésére nézve befolyással nem lehet. Ezekből következik, hogy amenyiben a vevő ennek a tehernek a viselését magától elhárítani, illetve annak az eladó fél által való megtérítését a maga javára biztosítani kívánja : az ő feladatához tartozik gondoskodni arról, hogy ebbeli mentességének, illelöteg visszatérítési jogának biztosítására alkalmas kikötés az adásvételi szerződésbe felvétessék. Ily kikötés nemlétébeTa kisajátítási járulék lejárt részletei az által viselendők, a ki azoknak esedékessége idejében az illető ingatlan tulajdonosa volt. A szerződő felek egymás közti jogviszonya szempontjából azonban a tulajdonossal ugyanazon tekintet alá esik az a vevő.a ki az adásvételi szerződés alapján a tulajdonjognak átruházását követelni jogosult. Végül megjegyeztetik, hogy az 1884: XVIII. t.-c. 4. §-a szerint az uj tulajdonos a kisajátítási járulék fizetéséért az esedékesség napjától számított két éven belül — annak bekebelezése nélkül is — felelős ugyan, de ellenkező kikötés hiányában, a törvénynek ez a rendelkezése nem érinti az uj tulajdonosnak azt a jogát, hogy az általa fizetett járulék visszatérítését attól követelje, a ki az esedékesség időpontjában az ingatlan tulajdonosa volt. Kelt Budapesten, a kir Curia polgári szakosztályainak 1899. évi október hó 27-én tartott teljes üléséből. Hitelesittetett az ugyanazon évi november ho 17-én tartott teljes ülésben. A pozsonyi kir. Ítélőtábla 4 sz polgári döntvénye. Oly kötelezvény alapján, melynek tartalma kölcsönügyletről szól, és melyben az adós a kölcsön vett összegnek jelzalogi biztosítását is megengedte ugyan, azonban kamat f-jeben ingatlan haszonélvezetét engedte át a hitelezőnek, elrendelheto-e a zálogjognak a tőke erejéig váló bekebelezése vagy előjegyzése . Határozat : _ Oly kötelezőokirat alapján, melynek tartalma kölcsönügyletről "ól, és melyben az adós a kölcsön vett összegnek jelzálog! biztosítását megengedte ugyan, azonban kamat fejeben >ng^n haszonélvezetét engedi át a hitelezőnek, a zálogjog bekebelezése vagy előjegyzése el nem rendelhető. Indokok : Az ősiségi nyiltparancs 19. §-a szerint az eddig szokásban volt zálogszerződések, melyek e szakaszban fel vannak sorolva, jogérvénytelenek. E jogérvénytelen szerződések közt a nyiltparancs fent idézett szakasza különösen felemlíti azt a szerződést is, mely oly feltétel mellett köttetett, hogy a hitelezőnek a kamatok helyett az elzálogosított jószág haszonvétele engedtessék át és mivel kamat a hitelezőnek rendszerint kölcsön után jár, ugy kétségtelen az, hogy a nyiltparancsnak ez a tiltó rendelkezése oly zálogszerződésekre is vonatkozik melyek kölcsönügylettel kapcsolatosan jöttek a felek közt létre. Igaz ugyan, hogy a kamatra vonatkozó megállapodás és a kölcsön biztosítására vonatkozó zálogszerződés mint főszerződés mellett rendszerint csak mellékszerződést képez, és hogy rendszerint a mellékszerződések egyikének vagy másikának vagy mindkettejének érvénytelensége dacára is a kölcsön mint főszerződés érvényes maradhat. Az ősiségi nyiltparancs 19. §-ában felemiitett zálogszerződésekkel kapcsolatos szerződések lényege és természete szerint azonban a kamatra és a zálogra vonatkozó megállapodás magával a kölcsönnel oly szoros kapcsolatban áll, hogy az utóbbi az előbbiek nélkül érvényében fenn nem tartható, mert a kamatra és a zálogra vonatkozó megállapodás ezeknél az ügyleteknél magának a kölcsönszerződésnek része és feltétele. Az ily zálogszerződés mellett létrejött kölcsönügyletek esetében ugyanis a felek akarata nyilván arra irányul és a köztük előzetesen létrejött megállapodás is az, hogy köztük olykölcsönügylet létesitessék, melynél a kölcsönösszeg biztosítása nem a törvénynek megfelelően a zálogjognak nyilvánkönyvi bejegyzésével, hanem valamely ingatlan birtokának átengedésével történjék meg és a kamat is nem bizonyos meghatározott évi szolgáltatással, hanem az átengedett ingatlan haszonélvezésével rovassék le. Ez a megállapodás tehát magának a kölcsönügyletnek kiegészítő része, és annak képezi lényeges feltételét, mert a felek akarata szerint ily esetben a nyilvánkönyvi zálogjoggal biztosítandó kölcsön létesítése teljesen ki van zárva, és szándékuk csakis a fentjelzett természetű kölcsön létesítésére terjed ki. Minthogy pedig épen az ily megállapodás az ősiségi nyiltparancs fentidézett szakasza szerint jogérvénytelen : ennélfogva nem szenvedhet kétséget az, hogy az ügylet ily lényeges feltételének érvénytelensége következtében érvénytelen maga a kölcsönszerződés is ; nyilván érvénytelen jogalapot magában foglaló okiratok alapján pedig a telekkönyvi rendt. 69. §-a szerint telekkönyvi bekebelezésnek, vagy előjegyzésnek helye nincsen. De a fentemiitett nyiltparancsnak már célja is azt hozza magával, hogy az ily feltétel mellett létrejött jogügyletektől a birói oltalom egészen megtagadtassák, illetve azok telekkönyvi jogok szerzéséhez alapul el ne fogadtassanak. Az ősiségi nyiltparancs kérdésében forgó rendelkezésének célja ugyanis abban állott, hogy az addig szokásban volt, az osztr. polgári törvénykönyv és telekkönyvi rendelettel meghonosított nyilvánkönyvi jelzálog rendszerrel ellenkező ingatlan elzálogosítások megszüntessenek. Ez a cél pedig nem mozdittatnék elő, sőt épen az ezzel ellenkező eredmény éretnék el az esetben, ha a fentjelzett feltétel mellett létrejött kölcsönügyleteknek bár csak részben is joghatály tulajdoníttatnék, mert ez esetben a hitelező a zálogul szolgáló ingatlan szerződéses birtokán és haszonélvezetén felül a nyilvánkönyvi zálogjog biztositékában is részesülhet, a mi kétségtelenül nagy előny az egyébként csak egyedül szerezhető jelzálogi biztosítással szemben és jövőre nézve is csak buzdításul szolgálna a kölcsönügyleteknek ily módon és feltételek mellett leendő megkötésére, illetőleg a törvény céljának kijátszására. Kelt Pozsonyban, a kir ítélőtáblának 1899. évi október hó 12-ik napján tartott teljes tanácsüléséből. Hitelesittetett a kir. ítélőtáblának 1899. évi október hó 24-ik napján tartott teljes ülésében. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A K. t. 24. §-ában irt jogokat valamely cégbitorlóval szemben kereset utján csak az gyakorolhatja, a ki jogaiban sérelmet szenved. Az alperes által használt «Párisi divatáruház» felirat oly általános jellegű és elterjedt elnevezés, hogy az az áruk eredetére nézve a vevőközönségnek tévedésbe ejtésére nem alkalmas és ennélfogva annak használata magában véve felperes üzletét hátrányosan befolyásolni nem is képes. A debreceni kir. törvényszék (1898. dec. 16. 17,879. sz. a.)