A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 50. szám - Pactum reservati dominii

A JOG A kassai kir. ítélőtábla (1898. okt. 31. 4,403. sz. a.) az elsőhiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyta. A m. kir. Curia (1899.' október 25. 867. sz. a.) mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával K. Mihály a vád és Következményeinek terhe aló! felmentetik: ellenben J. István bűnösnek mondatik ki a btk. 165 § ba ütköző hatóság elleni eró'szak bűntette helyett a btk. 92. §. alkalmazása folytán a btk. 20. §-hoz Képest a hatóság elleni erőszak vétségében és ezért a 165., 92. §§. alapján 8 napi fogházbüntetésre Ítéltetik stb. Indokok: K. Mihály községi biró ugy saját előadása mint J. István vádlottnak és az érdektelen H. György és A. József tanuknak vallomása szerint a táncmulatság végeztével azért jelent meg a korcsmában, hogy mivel már a záróra is elmúlt, az ittas legényeket, a kik már verekedni kezdtek és nagy zajt csináltak, kiutasítsa és mivel a legények egyrésze a felhívásnak nem engedelmeskedett és távozni vonakodott, ezeket igyekezett a korcsmából kituszkolni. K. Mihály bírónak ez az eljárása hivatali hatáskörébe tartozott és minthogy a községi biró rendőri teendőkre is utalva van, az engedelmességet megtagadó ittas és rakoncátlan korcsmai népségnek eltávolítása elkerülhetlenné teszi a megfelelő erőhatalomnak alkalmazását. A korcsmai mulatságban részt vett és ott saját beismerése szerint pálinkától megittasodott J. István beismeri azt, de a tanuk is bizonyítják, hogy nem engedelmeskedett a biró parancsának, hogy a korcsmából távozzék s ennek következtében ütötte meg botjával a biró, de a tanuk bizonyítása szerint csak gyengén érintette abból a célból, hogy őt a korcsmából kikergesse. A K. Mihály cselekménye, mint rendőri tisztéből kifolyó és a J. István ellenkezése folytán szükségszerű intézkedés a btk. 473. §. alá nem vonatkozhatik és büntetendő cselekményt egyáltalában nem képez. Ellenben az, hogy J. István nemcsak hogy nem engedelmeskedett a biró parancsának, hanem azt, midőn őt erőszakkal akarta eltávolítani, saját beismerése szerint torkon ragadta, kezéből a bírói hatalom jelvényéül ismert pálcát kirántotta és összetörte; tekintve, hogy K. Mihály biró hivatali tisztében járt el, a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak tényálladékának teljesen megtelel s nem szolgálhat J. Istvánnak mentségére az, hogy ő a korcsmárosnál, kinek helyiségében az eset történt, kocsisként volt alkalmazva, mert ő a korcsmában nem mint kocsis,elfoglaltságánál fogva, hanem miként maga is vallja, mint a mulatságban részt vett legények egyike volt jelen és meg is ittasodott s ennélfogva a biró parancsára, midőn az a korcsmát kiüríteni igyekezett, a korcsmaszobát elhagyni tartozott volna stb. Vádlott tagadásával szemben nem lévén elfogadható bizonyíték arra, hogy vádlott az anyakönyvvezető előtt magát az & Itala ott bejelentett leánygyermek anyjával házasságban levőnek mondotta volna, — és igy a vád alapját képező bejegyzés a tanú és vádlott között folyt rövid szóváltásból származott kölcsönös félreértésre vezethető vissza. Habar vádlott a kir. it.-tábla ítéletében meg is nyugodott, mindazonáltal ő a btk. 75. tj-ára való figyelemmel a vád terhe alol felmentendő volt. A szolnoki kir. törvényszék (1899. márc. 6. 2,169. sz. a.) Sz. Lajos a btk. 254. §-ába ütköző családi állás elleni büntette és ezzel anyagi halmazatban levő s a btk. 400. §-ba ütköző közokirathamisitás vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik stb. Indokok: A feljelentés szerint az panaszoltatott, hogy 1898. július 20-án Sz. Lajos, R. Károly anyakönyvvezető előtt megjelenvén, bejelentette, hogy 1898. július 18-án a vele törvényes házasságban élő nejének szül. T. Sárának Julianna nevü leánygyermeke született, bár később kiderült, hogy nevezett nővel vádlott vadházasságban élt mai napig is. R. Károly anyakönyvvezető a végtárgyalás során is ragaszkodott azon állításához, hogy vádlott a kis leány születésének bejelentésekor azt mondotta, hogy T. Sárával törvényes házasságban élt, vádlott pedig azzal védekezett, hogy R. Károly azt kérdezte tőle, hogy mikor kerültek össze T. Sárával, mire kijelentette, hogy 1892. évben. Tagadta vádlott azt is, hogy az anyakönyvvezető tőle a kis leány törvényes vagy törvénytelen születésére vonatkozólag kérdezősködött volna. Minthogy pedig az 1894. évi 33. t-c. 22. és 23. §§-ai kötelezik az anyakönyvvezetőt arra,hogy az anyakönyvi bejegyzések alkalmával, amennyiben a bejelentések valóságáról közvetlen tudomással nem bir, azokrói magának alkalmas módon tudomást szerezzen, ezt pedig R. Károly a jelenesetben elmulasztotta, ezért vádlott tagadásával szemben avádbeli cselekményt a kir. törvényszék beigazoltnak nem találván, őt a vád es következményeinek terhe alól felmenteni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1899. május 9. 4,567. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, vádlottat az 1894. évi 33. t.-c. 82. §-ába ütköző anyakönyvvezetés elleni kihágásban bűnösnek mondia ki és ezért 20 korona pénzbüntetésre itéli stb. Indokok: Az 1894. évi 33. t.-c. 82. §. szerint a bejelentésre kötelezett, ki tudva valótlan bejelentést tesz, kihágást követ e;, amennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik. Vádlott azon cselekménye alapján, hogy a vele vadházasságban élő T. Sárának 1898. évi július 18-án tőle született törvénytelen leánygyermeke születésének anyakönyveztetesenel az anyakönyvvezető kérdésére azt jelentette be, hogy 'I. Sárával meg van esküdve és igy a gyermek törvényes házasságból származik, a kir ügyész a btk. 254. §-ába ütköző bűntett és ezzel anyaghalmazatban álló közokirathamisitás vétsége miatt emelt vádat. Vádlott tagadja viszont, hogy ő a gyermeket kifejezetten törvényes házasságból származottnak jelentette és hogy ő azt mondotta volna, hogy T. Sárával 1892. évben megesküdött és csak annyit ismer' be, hogy az anyakönyvvezető azt kérdezte tőle, hogy mikor kerültek össze (t. i. ő és T. Sára). Igaz ugyan, hogy a köznép szójárása szerint az összekerülés szó a férfi és nő közötti viszonyban a vadházasság jelzésére használatos, azonban R. Károly anyakönyvvezetőnek, mint tanúnak eskü alatti vallomásával veendő megállapítottnak, hogy kérdésére a vádlott azt jelentette ki, hogy T. Sárával meg van esküdve s a bejelentett gyermek törvényes házasságból származik s ebből folyólag az veendő bizonyítottnak, hogy vádlott tudva valótlan bejelentést tett, azonban ezen valótlan^bejelentés 1894. évi 33. t.-c. 82. §-ában jelzett olyen esetnek, a mely a kihágásnál súlyosabb beszámítás alá eső cselekménynek volna minősitendő, nem tekinthető, mert az anyakkönyvvezető vallomásából megállapítható, hogy vádlott, midőn utóbb megkérdeztetett, hogy miért jelentette be a gyermeket törvényes házasságból származottnak, azt felelte, hogy ugy is meg fog esküdni és akkor törvényes lesz a gyermek, a mely nyilatkozatból és a vádlott alacsony miveltségi foka és törvénybeni járatlansága alapján okszerűen következtethető, hogy vádlott előtt kérdéses eljárásában célként a gyermeknek törvényesítése lebegett, azonban annak megvalósításában helytelen, de a köznép felfogásában gyökerező azon módot akarta felhasználni, hogy a gyermekét a maga nevére akarta íratni. Az előadottakhoz képest nem tekinthető megállapíthatónak, hogy vádlott olyan irányú és mértékű jogsértő szándékkal tette a valótlan bejelentést, hogy annak következtében cselekménye a btk. 254. §-ában, vagy a 400. §-ba ütköző bűntettnek, illetve vétségnek volna minősíthető hanem csakis az 1894 : 33. t.-c. 82. §-ába ütköző kihágásnak volt minősitendő. A hivatkozott törvény 23. 4?-ának azon rendelkezése, hogy az anyakönyvvezető a felek bejelentésének helyességéről, ha abban kételkedni oka van, alkalmas módon meggyőződést szerezni köteles, a vádlott javára nem magyarázható, mert az ügy adatai szerint az anyakönyvvezető, midőn a megtörtént bejelentés valótlan adatairól értesült, midőn tehát a bejelentés helyességéről kételkedni már oka lehetett, a kérdéses adat mibenlétéről meggyőződést szerzett, de különben is az anyakönyvvezető esetleges mulasztása a bejelentő fél által elkövetett kihágást el nem enyészteti stb. A m. kir. Curia (1899. okt. 24 10,065. sz. a.) a kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával az eljáró kir. törvényszék Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Vádlott tagadásával szemben nincs elfogadható bizonyíték arra, hogy vádlott az anyakönyvvezető előtt magát az általa ott bejelentett leánygyermek anyjával házasságban levőnek mondotta volna. Mert habár R. Károly anyakönyvvezetői helyettes állítja is ezt, mindazonáltal, minthogy ennek az állitásnak esetleges fenn nem tartása az ö saját kötelessége teljesítésének elmulasztása miatt emelhető vádat vonna maga után, ez a tanúvallomása merőben aggály nélküli bizonyítéknak nem tekinthető. De még eme tanúskodásnak kifogástalan volta mellett is csupán ezen egy tanúnak állítására a vádlott bűnössége annyival kevésbé mondható ki, mert nevezett tanúvallomás, ezzel összefüggésbe hozható más adatokkal nem támogattatik, mig ellenben a vádlott által R. Károlyhoz, ennek utólagos kérdőre vonása folytán intézett megnyugtatásra törekvő válasz is arra mutat, hogy a vád alapját képező bejegyzés a tanú és vádlott között folyt rövid szóváltásból származott kölcsönös félreértésre vezethető vissza. Es habár vádlott a kir. Ítélőtábla ítéletében meg is nyugodott, mindazonáltal ő a btk. 75. §-ára való figyelemmel, a kir. Ítélőtábla ítélete megváltoztatásával és egyezőleg az eljáró kir. törvényszék Ítéletével, a vád és annak következményei terhe alól felmentendő volt. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Hevesi Adolf e. Ungvár, b.-szászi trvszék, bej. dec. 22. félsz. jan. 16. csb. Szük Lajos. tmgg. dr. Virányi Sándor. — Anton Clement e. Pécs, u. o. trvszék, bej. dec. 30. félsz. jan. 12 csb. Feitter Imre, tmgg. Szakváry Emil. - Tóth Antalné e. Töiök-Szt-Miklós szolnoki trvszék. bej. jan. 19. félsz. febr. 17. csb. Pálka Kálmán, tmgg. dr. Ratz Albert. — Vákár Árpád e. Gyergyo, cs -szeredai trvszék. bei. dec. 30. félsz. jan. 15. csb. Jerzsák János, tmgg. dr. Fejér Mihály. — Gábory testvérek e. Pozsony u. o. trvszék, bej. jan. 3. félsz. jan. 15. csb. Würtsler Odon. tmgg. dr. Neumann József. — Fleischmann és Oberlánder e. Bpest. ker. és vált. trvszék, bej. jan. 2. félsz. jan. 27. csb. dr. Hakó Gyula, tmgg. dr. Engel Ignác. Pályázatok: Szombathelven jbirói áll der 16. — A medgyesi jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. dec. 17. - A rózsahegyi trvszéknél b i r ó i all. dec. 17. — A n.-kikindai trvszéknél aljeyvzöi áll. dec. 17 — Aradon MA ° 6 g V ° 1 á"' deC- 2I- ~ A miskolci ügyészségnél a 1 ü g v é s z i. all. dec. 18. - A tenkci jbiróságnál aljegyzői és albirói áll. dec. 19.