A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 50. szám - Pactum reservati dominii

A JOG 371 Nyilt kérdések és feleletek. Van-e a* 1893. XVIII. t.-c. 165., 166. és 167. §§-ban körülírt feloldási eseteken kívül más okból is feloldásnak helye ? (Felelet.) Néhány, a közelmúltban előfordult eset arra indit hogy a nyilvánossághoz azon kérdéssel forduljak, van-e az 1893 XVIII *ÍLÍ • ' 166' f Uí7- §"aÍban körülirt feloldási eseteken kivül más okból is s esetleg per analógiám interpretatio utján való kiterjesztés folytan feloldásnak helye? Több Ízben történt ugyanis, hogy a felebbezési bíróság akar, mert egy több alperes ellen indított perben a hozott ítélet a felebbezesi tárgyalásig, tévedésből az egyik a tárgyadról elmaradt alperesnek nem kézbesittetett, per analógiám feloldotta azon alperesekre nézve is a hozott Ítéletet, a kikkel az ügy szabályszerűen letargyaltatott, sőt arra is ujabb tárgyalást rendelt; akár pl. midőn az elsobiróság felperesnek abbeli machinatioját, hogy egy kényelmetlen tanút ártalmatlanná tegyen, azt egy szép Heléna — fátyolszerűen átlátszó ürügy alatt, alperessé tette, meghiúsítandó, részitéletet hozott, ezt azon indokolással, hogy a követetelést részekre igen, de személyekre osztani nem lehet, ugyancsak joghaszonszerüség alapján feloldotta. Az eset maga persze mellékes; lényeges pusztán az, van-e az 1893. XVIII. t.-c. 165. s következő szakaszaiban meghatározott eseteken télül feloldásnak helye ? A törvény szövegezése véleményem szerint kiterjesztést, per analógiám magyarázatot nem tür; ezt mutatja az, hogy az említett szakaszokban a feloldási esetek taxatíve fel vannak sorolva, de következik ez a törvényjavaslat ministeri indokolásából is, mely szerint <a fenti három szakasz egy részről meghatározza a kivételeket, az alól a szabály alól, hogy az ügy elintézése a felebbezés folytán teljesen a felebbezési bíróságra háramlik, másrészről pedig azokat az eseteket is felsorolják, a melyekben a felebbezési bíróság az ügy érdemének eldöntése nélkül a per megszüntetésére szorítkozik*, szóval hogy tüzetesen a feloldásnál maradjunk, a törvényjavaslat indokolása szerint kivételeket akart statuálni, kivételes intézkedéseket pedig kiterjeszteni nem lehet, ez felel meg a logika szabályainak is, de külömben is ellenesetben a kivételekből nagyon könnyen szabály válhatik. De ezen indokolás további részéből is kiviláglik, hogy a törvény per analógiám magyarázatot vagy kiterjesztést egyenesen ki akart zárni; hiszen szerinte «a javaslat azokat az eseteket, a melyekben az ügy ujabb eldöntés végett az elsőbirósághoz visszautasítandó, jóval szűkebb körben állapítja meg, mint az eddigi jog», vagyis nem a törvény hézagos voltának, (igen jó az, csak alkalmazása volna hasonló), tudandó be, hogy a bíróság esetleg nem talál benne a feloldási szándékra vonatkozó rendelkezést, hanem tendentiáját világos szándékának. A bíróságnak pedig kötelessége törvényt alkalmazni, de nem obrogálni. x—y. A végrehajtási jog köréből. (Kérdés.) A V. T. 168. §-a szerint <harmadik személy, a ki valamely ingatlanra vezetett végrehajtás által magát az ingatlanra, vagy ennek egy részére vonatkozó dologi jogaiban sértve érzi ... az ingatlan végrehajtás alá vonásának egészben vagy részben megszüntetése iránt, a telekkönyvi hatóságnál a végrehajtató ellen keresetet indíthat. E szakasz szerint tehát a harmadik végrehajtás megszüntetése iránt indit keresetet. Azt kell tehát első sorban vizsgálni, van-e a kérdéses esetben megszüntetendő végrehajtás, s igy van-e a pernek tárgya? Azt hiszem nem tévedek, ha e §. alapján végrehajtás alatt azt a jogviszonyt értem, mely a jogosított és kötelezett közt előáll. Azt kell tehát vizsgálnunk, vájjon a telekkönyvi tulajdonosnak végrehajtási árverésjoghatályával biró önkéntes árverést kérő kérvénye a jelzálogos hitelezőknek a telekkönyvi tulajdonoshoz való jogára mily befolyással van ? Erre nézve igen rövid felelet: semmifélével. A bekebelezett jelzálogos hitelezők végrehajtási jogot az árverési kérvény következtében nem szereztek. Ha végrehajtási jogot akarnak érvényesíteni, ugy azt a törvény rendes utján kell tenniök. Az önkéntes árverési kérvény folytán tehát végrehajtási viszony a hitelezők és a telekkönyvi tulajdonos közt nem kelet- , kezik, a 168. §. szerinti keresetnek tehát nincs tárgya. Másodszor pedig hiányzik e kérdéses esetben az alperes, melyet a törvény kifejezetten megjelöl, kimondván, hogy a kereset a végrehajtató ellen indítandó. Nincs továbbá helye e keresetnek, mivel a 168. §. a harmadik érdekeltnek ez esetben kiváltságos jogot ad, már pedig ezt e szakasz körülírásával szemben kiterjeszteni nem lehet, de általános jogi elvek szerint nem is szabad. Alperes álláspontját tehát a V. T. 168. §-a szempontjából helyesnek kell tartanunk, annál is inkább, mivel a törvénynek ezen szakasza a jogaiban sértett ezen végrehajtási megszüntetése iránti kereseti jogát, mint egyedüli jogérvényesítési módot nyújtotta oly esetre, mikor a sértett más módon jogait nem érvényesítheti. E szakasz a végrehajtató jogának evidens megszorítása, ki a telekkönyvben biztában hitelezett. Miután azonban az ingatlan biztosítékul szolgál, a harmadik jogosult igényeit is meg kellett a törvénynek védeni, s ezért engedte meg a 168. §. szerinti keresetet. A jelen esetben a hitelező joga kérdésbe nem jöhet, mert azon változás nem történik. Marad tehát a telekkönyvi és a telekkönyvön kivüli tulajdonos konkurráló joga, ennek érvényesítésére pedig egyedüli eszköz a tulajdon kereset. Dr. Ágoston Péter, veszprémi törvényszéki jegyző. Sérelem. Egy ügyvéd panasza. Képzelhető-e azon eset s igen t. kartársaim praxisában előfordult-e, hogy több mint két évig a felebbezési fórum határozatai merő következetességgel ügyfeleikre nézve kedvezőtlenek legyenek ? Puszta véletlennek tulajdonitandó-e, hogy egy törvényszék,— nevét kívánatra a Nmélt. minister úrral bármikor közlöm, — körülbelül két év óta minden hozzá felterjesztett ügyben ügyfeleimre nézve kedvezőtlenül határoz, kbelül 80—100 kedvező elsőbírósági Ítéletet terhemre megváltoztat, az ügyfeleimre kedvezőtlen Ítéletek ellen használt felebbezéseimnek pedig soha sincs foganatja s sokszor rendelkezései indokolására nem is nagyon igyekszik ? Képzelhető-e, hogy az ügyek mind rosszak legyenek s a felebbezési bíróság álláspontja tehát véletlenül kedvezőtlen mindig rám nézve ? De ha ez áll, akkor az elsobiróság sem hozhatna kedvező Ítéleteket s ha tekintetbe veszszük a felsőbíróság magasabb szakképzettségét s a testületi eldöntésnél gyakoribb alaposságot is, mégis különös, hogy az elsobiróság oly gyakran tévedne javamra, a másodbiróság pedig mindig más s véletlenül rám nézve kedvezőtlen nézetben van. Ezen állandó pech már megingatta a jogi belátásomba helyezett önbizalmat s képes a publikumét is megrendíteni ; elfogulttá tesz talán abban az irányban, hogy az objectivitás némi hiányát kezdem, más adatok alapján is, feltételezni s azért járulok a nyilvánosság elé, hátha megnyugtató válaszban részesülök, esetleg a mértékadó körök figyelmét is felhívom s végül hátha az engem üldöző, mondjuk balszerencse ugyanolyan véletlen folytán, mint a mely előidézte, elodáztatnék annál is inkább, mert az enyimhez hasonló eset kevés lévén Magyarországban,— hál Istennek, — az a bizonyos törvényszék talán mást fog a jövőben malirozni. Egy ügyvéd. Vegyesek. Esküdtbirósági elnökök kinevezései. A debreceni kir. törvényszék elnöke közhírré teszi, hogy a debreceni kir. Ítélőtábla elnöke, az esküdtbiróságokról szóló 1897. évi XXXIII. t.-cikk 2-ik §-a alapján az 1900-ik év tartamára a debreceni kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökéül I g y á r t ó Sándor kir.törvényszéki elnököt, helyettesévé pedig dr. Szeöke István kir. törvényszéki bírót jelölte ki. — A csik-szeredai kir. törvényszék elnöke a csik-szeredai kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökéül az 1900. évre Gyárfás László kir. törvényszéki elnök, elnökhelyettesül pedig Éltes Zsigmond kir. táblai bírói címmel és jelleggel felruházott kir. töryényszéki biró jelöltettek ki. — A brassói kir. törvényszék elnöke közhírré teszi, hogy a vezetése alatt álló kir. törvényszéknél az esküdtbiróságnak elnökéül az 1900. évre Weér György kir. törvényszéki elnök, állandó helyetteséül pedig ugyanazon évre Göldner Károly kir. törvényszéki biró jelöltettek ki. — A kassai kir. ítélőtábla elnöke az 1900. év tartamára a rimaszombati kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökéül Kubinyi Aladár kir. törvényszéki elnököt, helyetteséül Medveczky Sándor kir. törvényszéki bírót, jelölte ki. — Az eperjesi kir. törvényszék elnöke, a kassai kir. Ítélőtábla elnöke az 1900. évre az eperjesi kir. törvényszék esküdtbiróságának elnökéül Lehoczky Sándor kir. törvényszéki bírót, helyetteséül pedig Uhlarik Mátyás kir. törvényszéki birót jelölte ki. — A kassai kir. törvényszék elnöke az 1900. év tartamára a kassai kir. törvényszék esküdtbiróságának elnökéül Sziráky Barna kir. törvényszéki elnök, ennek állandó helyetteséül pedig dr. Bessenyey Béla kir. törvényszéki biró jelöltettek ki. A budapesti kir. ítélőtábla elnöke, a balassa-gyarmati kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökévé Kray István balassagyarmati kir. törvényszéki elnököt, helyettesévé Jakobovics József kir. Ítélőtáblai bírói címmel és jelleggel felruházott balassagyarmati kir. törvényszéki birót, — a besztercebányai kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökévé Boleman Lajos kir. törvényszéki elnököt, helyettesévé Nemes János besztercebányai kir. törvényszéki birót, — az egri kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökévé Farkas Pál kir. Ítélőtáblai bírói címmel és jelleggel felruházott egri kir. törvényszéki birót, helyettesévé dr. Eötvös József egri kir. törvényszéki birót, — a fiumei kir. törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökévé T h i e r r y Alajos fiumei kir. törvényszéki elnököt, helyettesévé dr. Z a r e-