A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 49. szám - Egy észrevétel a "bünvádi perrendtartásnak" 1896. évi XXXIII. t.-c. - kézbesítésre vonatkozó - §§-hoz - Egy néhány észrevétel az "Ujabb megjegyzések a sommás eljárás köréből" cimü közlemény alkalmából

194 A JOG nyesen megállapítani és abban a vádlott tisztviselőt marasztalni a fegyelmi bíróságnak lenne feladata, e nélkül pedig a többször idézett törvényszakasznak az a rendelkezése, hogy a fegyelmi bíróság feladata a kártérítési felösséget megállapítani, nem tekinthető más hatálylyal bírónak, mint az 1871: VIII. t.-c. 68. §-ának a kereshetőségi jog megállapítását tárgyazó rendelkezése. A mennyiben tehát a kereshetőségi jog megállapítása az 1871. évi VII. t.-c. 70. §-a szerint éppen nem zárja ki annak vizsgálatát, hogy a fegyelmi bíróság által megállapított cselekmények vagy mu'asztások által okoztatott-e kár?, a közigazgatási tisztviselői kártérítési felelősségének fegyelmi uton történt megállapítása szintén nem szolgálhat okul arra, hogy a bíróság eme kérdés vizsgálatát mellőzhesse. Minthogy azonban az elsőbiróság abból a téves szempontból indult ki, hogy eme kérdés bírálata a K. és L. alatti fegyelmi bírósági határozatok tartalma, illetőleg az 188(5: XXIII. t.-c. 9. §. rendelkezése által ki van zárva, ítéletét a fenti értelemben megváltoztatni s a marasztaló itélet hatályon kivül helyezése mellett a mellőzött jogkérdés megbirálására is kiterjedő uj itélet hozatalára utasítani kellett, stb. A m. kir. Curia (1899. október 10. 1,855. sz. a.) a budapesti kir. Ítélőtáblának Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Habár a birák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló 1879. évi VIII. t.-c. egyes szakaszainak intézkedése alperesek mint közigazgatási tisztviselők irányában nem alkalmazható, mindamellett a másodbiróság ítélete e helyütt is helybenhagyatott az abban felhozott egyéb indokoknál fogva és azért, mert az 1886. évi XXIII. t.-c. 9. §-ában foglalt az által az intézkedés által, hogy a fegyelmi bíróság határozatában a marasztalt által okozott károk megtérítése iránti felelősség is megállapítandó, — a fegyelmi vétségben marasztalt nem lehet elzárva attól, hogy a polgári biróság előtt érvényesítendő kártérítés iránti perben azt a lényeges és döntő körülményt is vitathassa és kimutathassa, hogy a terhére rótt fegyelmi vétség a követelt kártérítéssel részben vagy egészben van e és minő okozati összefüggésben. Alperesek felperes ellen viszontkeresetet támasztván, a S. E. t.-nek nem a ioö., hanem a 23 g. alkalmazásának van helye; minthogy pedig alperesek viszontkeresete készpénzre irányul és a felperes is a tartás egyenértékét készpénzben kérte a múltra megítéltetni, a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy alpereseket a viszontkeresettél érvényesíteni kívánt követelésükkel külön perre utasította. (A m. kir. Curia 1899. október hó I. G. 277. sz. a.) Jogszabály, hogy valamely gazdaságnak egészbeni haszonélvezője a gazdaság kiegészítő részét képező fundus instructusért is szavatol és jogszabály az is, hogy amennyiben a haszonélvezőnél az állag vagy annak kiegészítő része veszélyben forog, a tulajdonos a haszonélvezőtől bizonyos esetekben biztosítást is követelhet. (A m. kir. Curia 1899. okt. 12.én I. G. 325/polg. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Felperes az alperesnek kínált fóesküvel bizonyítani kívánta azt, hogy alperes a követelésének alapjául szolgáló váltót a közadóstól nem az abban kitett kelet napján, hanem később és pedig a csödnyitást megelőző két év?n belül kapta, hogy tehát a megtámadott ügylet az említett két éven belül keletkezett, de arra nézve, hogy ezen ügylet megkötése által a csődhitelezők megkárosittattak, bizonyítékot nem szolgáltatott. Ily megkárosítás csak abban az esetben forog fenn, ha a váltóért alperes a közadósnak megf±lelő ellenértéket nem adott és ekként a váltó értéke a közadósnak a csődhitelezők kielégítésére szolgáló vagyonából minden ellenszolgáltatás nélkül elvonatik. Az, hogy alperes követelésére eső hányad a többi hitelezők elől elvonatik, magában véve és a mennyiben a közadós az alperestől a váltóért megfelelő ellenértéket kapott, nem képezi a hitelezőknek az ügylet megkötése által előidézett megkárosítását. Az a körülmény, hogy az ügylet nem foglaltatott közjegyzői okiratba, annak a csödtv. első része 3 ik fejezete alapján való megtámadására jogos alapul nem szolgálhat, de annak érvényességét sem érinti, mert váltokra az 1886 VII. t.-c. 22-ik ; í^-ának rendelkezése, ugyanezen törvénynek 24. §-a értelmében ki nem terjed. A nyitrai kir. törvényszék (1898. nov. 8. 10,623. sz. a.) dr. Skarnicel Gyula ügyvéd mint G. Márton csődtömege gondnoka felperesnek, dr. Angyal Lajos ügyvéd által képviselt G. szül. J. Mária alperes ellen jogügylet hatálytalanítása ésjár. iránti perében következőleg itélt: A 7,664. sz. a. beadott kereset helyadása mellett, G. Márton azon jogcselekményét, mely szerint az 1891. évi június 1-én Rozsschindolon kelt, 1894. évi december 1-én lejárt váltó alapján alperessel 2,583 frt erejéig kölcsönügyletet kötött, a csődhitelezők irányában hatálytalannak mondja ki stb. Indokok: Az 1871: XVII. t.-c. 160. §-ának rendelkezése szerint, a közadós jogcselekményének megtámadásához a felszámolási határnap eltelte előtt a csődbíróságnak, a felszámolási határnap eltelte után ped.g a csődválasztmánynak felhatalmazása szük SCEfCS A jelen esetben a csődbíróság 1897. évi május 28-án 6,405. sz a hozott végzésével, tehát a 3,872. sz. végzéssel 1897. június 4'napjára kitűzött felszámolási határnap előtt felperest felhatalmazta ezen megtámadási per folyamatba tételére Alperes a megtámadott jogcselekmény alapján szolgáló 2 583 frtnyi váltókövetelését G. Márton vagyonára nyitott kereskedelmi csődben 5,718. sz. a. bejelentette, azonban az 1897 év. június 4-én megtartott felszámolási tárgyaláskor a tómeggondnok által kifogásoltatott s _ erről alperes jelen volt képv. helyettese utján nyomban értesítést nyert. Alperes ellenvetése figyelembe vehető nem volt, mert a megtámadási kereset az 1881: 17. t.-c. 37. §. rendelkezéséhez képest a csődnyitás napjától számított hat hónap alatt adatott be, s mert a megtámadott jogcselekmény alapjául szolgáló követelés nem a jogérvényes véghatározat keletkezése után felmerült tények, hanem a közadós jogcselekménye alapján lett megtámadva. Á felperes keresetét arra alapítja hogy a közadós és az alperes közt létrejött kölcsönügylet, mely szerint alperes részére 2,583 frtnyi váltó adatott, érvénytelen, mivel a kielégítési végrehajtás 1897. évi március 2 án foganatosítva lett, a csődnyitási kéret pedig 1897. évi március 7-én 3,242. IV. 97'8. sz. a. adatott be. Igaz ugyan, hogy az 5,718/1898. IV. 97/8. sz. bejelentés I-hez eredetben csatolt váltó 1894- évi június 1. kelettel és 6 havi lejárattal láttatott el és ekkép ezen váltó nem a csődnyitást megelőző két éven belül keletkezett; figyelembe véve azonban, hogy alperes ezen váltót csak 1897. évben, tehát az 1876: 27. t.-c. 84. §-a által megállapított véghatáridőben érvényesítette s a kielégítési végrehajtást 1897. március 2-án, tehát a csődnyitási kéret beadását megelőzőleg 5 nappal foganatosította, ily viszonyok közt tehát nem a váltó kelte és lejárati idejétől, hanem mivel a közadós kereskedő létére végrehajtásokat eltűrt s ezek helyettesitik jogcselekményét, a megtámadási jog gyakorlására szabott határidő a végrehajtás foganatosítása napjától számításba veendő, következőleg a válaszban kínált és részben elfogadott főeskük általi bizonyításnak a megtámadási jog szempontjából helye nincs. Az 1881: 17. t.-c. 28. §. második pontja szerint megtámadhatók azon terhes szerződések, melyeket a közadós házastársa vagy az ott megállapított rokonsági viszonyban álló egyénekkel vagy a rokonsági viszonyban álló szerm lyek valamelyikének házastársával kötött, a mennyiben azok megkötése által a csődhitelczők megkárosittattak és az érintett személyek igazolni nem képesek, hogy a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomással nem birtak. Ezek szerint tehát tekintettel arra, hogy alperes nem tagadta, hogy ő a közadóssal hitvestársi viszonyban áll, jelen per elbírálásával kérdés tárgyát az képezi, hogy megkárosittattak-e a hitelezők és birt-e alperes közadósnak kárositási szándékáról tudomással. Az idézett törvényszakasz szövegéből kitetszik, hogy az ott felsorolt szerződő felek részéről a rosszhiszeműség magából a rokonsági viszonyból kifolyólag már vélelmezendő s igy alperest terheli annak bizonyítása, hogy a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomással nem birt. Tekintve, hogy alperes mivel sem igazolta, hogy a 2,583 frtnyi váltóért mily ellenértéket adott a közadósnak s vájjon az ellenérték a közadós vagyoni körébe jutott-e, e szerint kétségtelen, hogy a vagyonbukottnak az az ügylete, a melylyel az alperesnek 2,583 frt követelésre kielégítési alapot nyújtott, rá nézve, következőleg szükségképen az ő hitelezőire nézve káros volt még azért is, mivel a csődtörvény célja az, hogy a fizetések megszüntetése, illetve a csődkéret beadása után, a közadós vagyona az összes hitelezők kielégítésére szolgálandó oly alapot képezzen, melyből sem a közadós semmit el nem idegenithet, sem egyes hitelezők el nem vonhatnak, ez által igazoltatott a megtámadási per alapfeltétele, vagyis hogy a csődhitelezők kielégítésére szolgálható valamely vagyon vonatott el a csődhitelezők elől és ezáltal megkárosittattak ; tekintve, hogy az alperes s a közadós közt fennálló házassági viszonynál fogva, alperesnek férje pénzügyi helyzetét ismerni kellett; tekintve, hogy a közadós mint kereskedő fizetéseit megszüntetettnek tekintendő, mivel ingó vagyonának végrehajtás utján lefoglalását tűrte s hogy a végrehajtás szenvedésében rejlő fizetés megszüntetésének tényét, mint olyat alperesnek okvetlenül felismerni kellett, ez által begyőzöttnek veendő a csődtörvény 28. §. 2. pontjában megállapított további alapfeltétel fenforgása annál is inkább, mivel a bizonyítással terhelt alperes oly tények bizonyítását, a melyek azt igazolnák, hogy nem bírhatott tudomással a közadósnak a hitelezőket megkárosító szándékáról, meg sem kísérelte. Ellenkezőleg a felsorolt körülmények kétségtelenné teszik, hogy alperesnek tudni kellett, miként a megtámadott jogcselekmény a hitelezők megkárosítására irányuló szándékkal történik es ezt meg nem erőtleniti alperes azon ténye, hogy a per bíróságához 2,684'97. VIII. 14/97. sz. a. benyújtott kérete szerint a szerzett végrehajtási jogáról lemondott. Ennélfogva a keresetnek az 1881. évi 17. t.-c. 28. §. 2. pontja és a 29. §. alapján helyt adni kellett stb.