A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 49. szám - A jóhiszeműség és roszhiszemüség elve az anyagi telekkönyvi jogban. 1. (r.)

358 A JOG lajstromszám szerint rendezett iratok közt könnyen megtalálható. Rendes kezelés mellett az irat megtalálásának nehézsége a legnagyobb ritkaság közzé fog tartozni. Midőn ezek után ismételve kiemelném azt, hogy a lajstromrendszer célszerű alkalmazásánál a birói szervezet tökéletessége nem attól függ. hogy a bíróság több vagy kevesebb jegyzői irodára van-e felosztva, hanem attól, hogy minden ügycsoport birói és kezelői személyzete és minden jegyzői iroda külön organismusa egymástól önállólag, de összhangzó pontossággal feleljen meg hivatásának, ebből alaposan vélem levonhatni azon következtetést, hogy a lajstromrendszer helyes irányú továbbfejlesztése mellett az egyesitett fővárosi polgári járásbíróság tultengésétől. nehézskességétől tartani nem kell. Fődolog azonban az összpontosításnak megfelelő szervezetben való kivitele! Az igazságügyministeriumban hallomás szerint még megfontolás tárgyát képezi, hogy a fővárosi járásbíróságok német mintára 2—3 szervezetbe vagy pedig egy járásbírósággá összpontosittassanak. A mint tejtegetéseim irányeszméjéből talán már eddig is kitűnt, határozottan az utóbbi terv megvalósítása mellett kívánok állást foglalni, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a járásbíróságok számának kevesbitése csak félrendszabályt foglalna magában; az ekkép előálló uj szervezetek azonban a kerületi rendszer mai hibáit továbbra is magukon viselnék. Szerény nézetem szerint a fejlődés irányát vagy a mai kerületi rendszer fentartása és oly módon leendő tökéletesbitése képezi, hogy a kerületi illetékesség korlátai szigorúan fentartassanak — vagy ha az összpontosítás reformjának megvalósítására kerül a sor — ugy nem 2—3 az eddigieknél nagyobb bíróság, hanem egy központi járásbíróság szervezendő. A kivitel módozatának talán még nem is actualis kérdéseivel tüzetesen foglalkozni nem szándékozom ; csak azt kívánom röviden megjegyezni, hogy a J. U. Sz. 23. §-ában köiülirt főbb ügycsoportok szerint célszerűnek látnám az egyesítendő járásbíróságot egymástól önálló és külön vezetés alatt álló osztályokra felosztani, a melyek felett a főfelügyeletet az elnöki osztálynak vezetője gyakorolhatná oly kiváló szakember személyében, a ki a judicatura egyöntetűségének megfigyelésére is kellő hivatottsággal bir és az administratio lappaliaitól megkímélve kellő idővel is rendelkeznék a bíróság színvonalának emelését célzó intézkedések tételére. Ezek után azon megnyugvással zárom szavaimat, hogy ha a főváiosi igazságszolgáltatás előbbre vitele kérdésének megoldásához hozzájárulnom alig sikerült is : de maga az elérendő cél elég nagyfontosságú ahhoz, hogy annak szolgálatában «et voluisse sat est». A jóhiszeműség és roszhiszemüség elve az anyagi telekkönyvi jogban. Irta: Dr. PLOPU GYÖRGY, kir. Ítélőtáblai biró, a felsővissói kir. járásbíróság vezetője, í; A «J o g» hasábjain az anyagi telekkönyvi jog néhány vitás alapelvével foglalkoztam.1 Szerény fejtegetéseim az elvi álláspontnál fogva is csak szűk térre terjedhettek, célom csak az lévén, hogy a fejtegetéseim körébe vont vitás alapelvekre nézve elvi felfogásomnak kifejezést adjak. A részletekbe nem bocsátkozhattam, mert a mig maga az elvi állásfoglalás nincs eldöntve, vagyis nincs meghatározva, hogy valamely szabályozandó kérdésben, melyik leend a követendő vezérirány, addig a részletek kifejtésének késnie kell.2 1 L. A «J o g» 1899. évi 36., 38.. 39., 40., 41. és 42. számait. 2 A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság «Jegyzőkönyveit» tartalmazó, a Jogtudományi Közlöny ' szerkesztősége által kiadott és a Jogtudományi Közlöny 1899. évi 11. ' számának mellékletét képező ötödik füzet 50—129. lapján olvashatók a bizottságnak 54 , 55., 56. és 57. számú üléseinek lefolyása és az azokban létrejött elvi megállapodások. A 90. lapon a dologi szerződés elvét illetőleg a bizottság megállapodása a következő. «A bizottság ezek alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a kérdés elvi megoldása csak akkor lesz lehetscges, ha már a részletek is ki lesznek dolgozva, minek folytán az elnöklő minister arra utasította az előadót (dr. Imi ing Konrádj, hogy a szerkesztést az általa elfoglalt elvi alapon folytassa.)) A 101. lapon az ingatlan vagyonra vonatkozó tulajdonjog megszerzése kérdésében a bizottság a következő megállapodásra jutott: «A bizottság hosszabb eszmecsere után megállapodottabban, hogy a tulajdon megszerzése kérdésében szabályul szolgáljon, miszerint a tulajAz ott megérintett négy vitás alapelv kiegészítéséül a címben irt elvet, mely lényegileg egyet képez, ez úttal óhajtom a t. szerkesztőség szives vendégszeretetéből lehető rövid fejtegetésem tárgyává tenni. Valamint előbbi fejtegetéseimben, ugy ezúttal is az vezérel, hogy röviden rámutassak az elvi álláspontra, mely épen most actualis, a midőn a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság az elmélet és gyakorlat minden vívmányait és productumait bölcs megfontolással törekszik a létesítendő codexben érvényre juttatni. Az anyagi telekkönyvi jog valamennyi alapelve sem egyenként, sem együttvéve, korántsem képez egy teljesen kijegecesedett, rendszeres alakzatot, hanem ama alapelvek a haladás folytonos vívmányainak behatása alatt fokozatosan és mindinkább tökéletesednek és kristályodnak. Ezt célozza az elvi kérdéseknek minden oldalról való alapos kifejtése és megvilágítása, mert csak így egyenlíthetők és küszöbölhetők ki az ellentétek és alakosságok. Erre annál inkább szükség van. hogy megkönnyittessék az állandó bizottság nehéz munkája és biztosíttassák a nagy és közös cél: a lehető legtökéletesebb magánjogi polgári kódex létesítésének minél teljesebb mérvben való elérése. Hisz ha az alapelvek közül vitás kérdések nem volnának, akkor a polgári törvénykönyv létesítése sem képezne oly nehéz feladatot, és épen a sok controversia teszi rendkívül nehézzé a bizottság munkáját. Az alapelvek közül észlelt folytonos haladás és tökéletesedés nemcsak természetes, de apodicticus is ; mert a forgalom és vagyoni alakulatok forrongása mindinkább végcélja, tetőpontja felé törekszik. A forrongás és fejlődés még tart és előre halad, és mindaddig, mig meg nem állapodik, uj és uj életszükségletek, jogi műnyelven u. n. hézagok keletkeznek, a melyek a régi intézmények keretébe nemcsak nem illeszthetők be, de a melyek egyúttal feltárják a régi eszmék és elvi felfogások hiányait és azoknak ki nem elégítő voltát. Az ujabb vezérirány előbb jelezte, majd meg is állapította, hogy a jóhiszeműség és roszhiszemüség fogalmai az anyagi telekkönyvi jogban immár nem közönséges szerepre vannak hivatva, hanem azokat elvi magaslatra kell emelnünk és lényeges elvekül, alapelvekül kiépítenünk. Az elvi kiépítés ismét nehézséget és bonyodalmat idéz elő, a melyet a cél és szükséglet érdekében le kell győznünk, sőt az elvi álláspontot is néhol ál törnünk, alagutat nyitnunk, hogy azon át az elv diadalmas útját megtehesse. A jóhiszeműség és roszhiszemüség fogalmai grammatikai szempontból a lehető legszerencsésebb alkotások ; szerény meggyőződésem szerint sokkal természetesebbek és kifejezőbbek, mint a latin: bona — mala — fides és a német: guter — böser — Glaube —, annak dacára, hogy fordításoknak, alkotásoknak látszanak. A nyelvtani főnévi alak kettős : jóhiszem és jóhiszeműség ; ellenben a melléknévi alak : jóhiszemű. Valamint a «jó» fogalmának teljes ellentéte a «rosz», épugy a jóhiszem és jóhiszeműségnek, nemkülönben a jóhiszemű fogalmaknak teljes ellentéte a roszhiszem és roszhiszemüség és a roszhiszemü fogalmak. A fogalom alapja valláserkölcsi és épen azért nem külső, mint a jog, hanem belső, mint a vallás, hit és erkölcs világa. Ikertestvér a jó és a rosz (gonosz) lélek fogalmaival, melyek tisztán a valláserkölcsben birják létük alapjait. donjog csak a telekkönyvi beiegyzéssel szerezhető meg. Megállapodott abban is, hogy az, a kire az ingatlan — a tulajdonjog bejegyzésének elmulasztásával — csupán csak a tényleges átadás által ruháztatott át: mint kötelmi jog, harmadik személyekkel szemben is kiható védelemben részesittessék ; a kivitel módozatát azonban függővé teszi attól a kérdéstől : milyen hatálya legyen a sértett kötelemnek a rosszhiszemű harmadikkal szemben.» A 121. lapon végül a bizottság megállapodásként kimondotta, hogy : «Az ingatlan tulajdonát elbirtoklás által telekkönyvi bejegyzés ellen meg lehet szerezni.)) Minthogy ezekből kitünőleg a bizottság elvi álláspontja több kérdésben még nincs líxirozva, s igy az eszmék kifejtése, mérlegelése és elhatározása vált szükségessé, igen óhajtandó és kívánatos, hogy a hazai jogászok a vitás kérdésekre vonatkozó elvi felfogásaikat hozzák nyilvánosságra, hogy ez által a jogászi vélemények és felfogások rostáltassanak, tisztuljanak és a bizottság a maga nehéz munkájában a kívülről az élet tapasztalataiból jövő nyilvánulások által uj motívumokat és eszméket nyerjen a megállapítandó vitás vezérirány eldöntéséhez. Ingatlanoki a vonatkozó tulajdonjog megszerzéséhez — a melylyel «A Jog» 36., 38-42. számaiban kifejtett négy vitás elv szervi kapcsolatban all — a jóhiszeműség feltétlenül szükséges ; miután pedig e téren hazai joggyakorlatunkban igen nagy hátramaradás van és még mindig a régi iskola tanítása uralg, igen időszerűnek és helyénlevőnek tartottam ezen kérdés lényegére nézve elvi szerény felfogásomnak röviden kifeje-