A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 4. szám - A köszénbányászat jogi szabályozásáról

A birói parancs tehát, mint formai kötelem, mind a két felet terheli. A távollevő fél a benne kiszabott határidő alatt köteles visszaállítani az életközösséget, mert különben ellenfele a bontópert megindíthatja. Az elhagyott házastárs ugyanazon hutáiidő alatt köteles visszafogadni a távollevőt, mert különben a bontó pert meg nem indíthatja. Az életközösség helyreállítására való készség fenforgásának a folyamodónál, a kérvényből nem kell határozottan kitűnni, elég, ha az ellenkezőre nincs adat. De ha kijelentené a folyamodó, hogy az életközösség folytatására nem hajlandó, vagy hogy a birói parancsot azéit kéri kibocsáttatni, mert később válni akar. kérésével feltétlenül elutasítandó. Ezt az utóbbi követelményt azért kell határozottan fentartanunk, mert miként a fentebb kifejtettekből látni leiét, nincs többé kényszer alatt aí elhagyott fél s választhatja bizonyos esetekben a 80. §. a) pontját is. hűtlen elhagyás fennforgása esetén. Ig.iz ugyan, hogy erre nézve előírja a törvény, hogy a kereseti jog még ne évült légyen el. mig elévülés a 77. §-nál nincs; továbbá a 80. § nál bizonyítani kell azokat a tényeket, melyek által alperes megszegte a házastársi kötelességeket, mig a 77. §-nál csak azt kell felperesnek bizonyítani, hogy alperes a birói felhívásnak nem felelt meg ; e mellett a 80. §. esetén a különélést okvetlenül el kell rendelni, mig a 77. §-nál ez csak a felek kérelmére rendelhető el; végül a 80. §. a) pontjánál a szabad mérlegelés érvényesül s a házassági viszonynak fel dultnak kell lenni, a 77. §-ban említett hűtlen elhagyás pedig feltétlen ok a házasság felbontására. Nehezebb tehát a válás a 80 §. a) pontjánál, de nincs meg az a lelkiismereti kényszer, hogy oly felhívást kelljen kibocsáttatni., a melynek teljesítésétől fél a folyamodó és nincs kitéve a visszatérés veszélyének s ezzel együtt a kereseti jog elvesztésének. A köszénbányászat jogi szabályozásáról. Irta : TÓTH GÁSPÁR bpesti ügyvéd.*) Bányajogi irodalmunk egyik leghivatottabb müvelője, Wahlner Aladár m. k. bányakapitány, a «J o g» m. é. 16 , 17., 18., 20., 21. és 23., 24. számaiban a kőszénbányászat jogi szabályozásának reformjáról értekezvén, értekezése végeredményéül ama következtetésre jut. hogy «a bányaművelési jog reformjánál csak két irány lehetséges és pedig vagy a teljes bányaművelési szabadság megvalósítása, vagy pedig a földbirtokos szabad rendelkezési jogának fentartása, vagyis a mai jogállapot célirányos kifejlesztése ; a harmadik, vagyis a megváltási rendszer a modern bányajog alapelveivel össze nem egyeztethető s annál kevésbbé indokolt, mert fejlettebb viszonyok közepett a bányászatra való kihatásában tulajdonképen nem más, mint a földbirtokos szabad rendelkezési jogának elismerése. De az első irány, vagyis a teljes bányaművelési szabadság megvalósítása, a szerzett kőszénjogoknak csaknem az egész ismert szénterületeket kimerítő nagy contingense mellett ma már elkésettnek tekintendő, egészen túlhaladott álláspont, melynek támogatására a mai viszonyok között hiába keresnénk akár jogi, akár közgazdasági nyomatékos indokokat. Nem marad tehát más hátra, mint az idevágó reformmunkálatoknál a második irányt választani.)) Így Wahlner Aladár, a ki tehát a reformmunkálat célján lamai jogállapot célirányos kifejlesztését tekinti és nem a bányaszabadságot. Álláspontjának támogatására felhozott statisztikai adatai kétségkívül kimutatják, hogy a legszorosabban vett Magyarországra a magyar korona egész területén adományozott bányatelkeknek csak 46a/0-a esik s ezen 46% 42 millió métermázsa szenet termelt 1896-ban, holott az adományozott 54% bányatelek Erdélyben és Horvát-Szlavonoiszágban együttvéve csak 8 millió métermázsát adott ; ebből tehát azt következteti, hogy a szén szabadsága megkönnyíti és előmozdítja a bányatérfoglalást, de a szénbányászat fellendülésére nem nyújt biztos tékot. További megokolásául álláspontjának felhozza, hogy «a bányászati kutatás alapján eddigelé ismert szénmedencék legnagyobb része már le van foglalva s hogy még oly vidékeken is. hol a szénelőjövetel terjedelme, minősége megfelelő bányászati kutatás utján tüzetesen megállapítva nincsen, hanem a széntelepülés a geológiai jelenségek nyomán csak valószínűnek tetszik, nagyobb mérvű foglalások történtek és a polgári telekkönyvekben is biztosíttattak; maholnap tehát a szén felszabadulását célzó minden törekvés vég*; Tárgyhalmaz miatt elkésett. A szerkesztőség. eredményében tárgytalanná válik, illetve ha szabaddá tétetik i s a kőszén, az eddig ismert medencékben kevés oly terület lesz mar található hol a bányaművelési szabadsagot a kőszén'kiaknázására vonatkozó korábban szerzett magánjogok nem alterálnák». Bebizonyítani törekszik azt is, hogy a kőszénnek felszabadulása a mai bányajogrend mellett még a bányavállalkozók egyéni érdekeire is hátrányosabb volna a mai á 11 a p o t n á 1 és itt nagyon helyesen fejtegeti a mai zártkutatmányi íendszer hiányait. Azt hiszem, hogy legtöbb okait helyesen ismertem fel és adtam itt elő a midőn, dacára annak hogy a bányakapitány ur a bányaszabadságra való törekvést elkésettnek, túlhaladott álláspontnak tekinti, megkísérlem kimutatni azt, hogy a reform másként absolute lehetetlen, mint a bánya szabadság, a kőszén szabaddá tétele alapján. Én mindenekelőtt elismerem mindazokat a ténybeli adatokét és állításokat, melyeket a bányakapitány ur álláspont jának támogatására felhozott; concedálom még azt is, hogy a kőszén szabaddá tételét közgazdasági érdek most már nem is követeli s hogy az feltétlenül nem is szükséges. E n mindezt concedálom és mindezek dacára állítom azt. hogy a kőszén a szabad ásványok közé sorolandó az uj bányatörvényben, mert ezt követeli 1. a jogegység, 2. a jogfejlődés. 3. a jogegyenlőség, tehát egytől egyig oly tényezők, melyeket a törvényhozó ma semmiféle körülmények között figyelmen kívül nem hagyhat, hacsak az államegység eszméjével, a jogfolytonosság követelményeivel és a mai társadalom egyik alapelvével ellenkezésbe jutni nem akar. 1. Még a legnagyobb, legerősebb és leghatalmasabb államok sem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy területükön többféle legyen az élő jog. a törvény. Minden állam egysége egységes intézményekben, egységes jogban nyer kifejezést. A mi az állam egyik területén jogos, az nem lehet annak másik területén jogellenes. Minden állam annál szilárdabban áll, minél jobban sikerül polgáraiban egységes intézményekkel az együvé tartozás gondolatát megerősítenie. Ebben az irányban halad hazánk törvényhozása is. A területi, rendi, vallási és társadalmi széttagoltság maradványai lassanlassan eltünedeznek és ezek romjai közül egyre imposansabban emelkedik ki az egységes Magyarország ! Magyarország egyik részén tehát nem lehet a kőszén szabad ásvány, annak másik részén földtartozék. Az ország ama területein, melyeken a kőszén szabad ásvány, ama országrészek egész lakosságát fosztanók meg a kőszénhez való jogtól, ha azt újra a föld tartozékává minősitenők, holott ha szabad ásványnyá minősítjük azt ott, a hol az földtartozék, ezt az eddig szerzett jogok teljes épségében tartása mellett tehetjük meg s aztán 2. nem szabad figyelmen kivül hagyni a jogfejlődés követelményei^. Magyarország földbirtokát az urbériség békóitól szabadította meg az 1848 : IX. t.-c, mely az urbért eltörülte s ma már az az ország egész területén ugy jogilag, mint tényleg megszűnt; kizárólag az országbírói értekezlet hatályossága területén áll az még fenn ugy jogilag, mind pedig tényleg,- a kőszénbányászattal szemben. A földibrtokos a bányafőur, kinek engedélye nélkül a kőszénbányászatot művelni nem lehet, nem szabad. A kőszénbányász a jobbágy, ki úrbér szolgáltatása mellett a kőszénbányát műveli. Ma már a királyi bányafőuri jog is a történelemé, anachronismus lenne azt most már a földbirtokos javára fentartani. Ha 50 év előtt helyesnek tartották elődeink az úrbér eltörlését; ha a birtokviszonyok egy félszázad óta ezen az alapon fejlődtek tovább: akkor nem szabad elzárkóznunk a további következmények elől sem, hanem meg kell szabaditanunk a kőszenet is az urbériség nyűge alól. Horvát-Szlavonországban, Magyarország erdélyrészi területein és a polgárosított határőrvidéken a jogi állapot ma is ez ; ott tehát e tekintetben semminemű rázkódás sem következhet be - Magyarország területein pedig a kőszén felszabadításának a földbirtokosra netán bekövetkezhető káros következményeit méltányos átmeneti rendelkezésekkel lehet megelőzni. és pedigkŐSZénbány<l bÍrtokí°gi minősége ugyanis háromféle