A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 46. szám - A rendhagyó haszonélvezet óvadéka (cautio quasiusufructuaria) a római és a hazai jogban

A JOG 339 vádinditványában az eljárás megindítását, esetleg nyomozás teljesítését, illetőleg tárgyalás kitűzését; a tárgyaláson pedig a felmerült tények és a vád adatai alapján a törvénynek megfelelő határozat hozását indítványozza. Büntető parancs kibocsátásának indítványozásánál az ügyészségi megbízott legyen figyelemmel arra, hogy a fenforgó körülmények közöU a büntető parancs eredményre fog-e vezetni? Ha a járásbíróság határozata az ügyészségi megbízott indítványa ellenére hozatott, és annak indokolása az ügyészségi megbízottra nem tett meggyőző hatást, vagy ha az ügyészségi megbízottnak nyomatékos kétsége van a határozat helyessége iránt, éljen a határozat ellen perorvoslattal. A büntetés kiszabása miatt csak a B. P. 547. §-ának korlátain belül és előzetes utasítás nélkül csak nyomatékos okból használjon az ügyészségi megbízott perorvoslatot. Az ügyészségi megbízott a járásbíróság hatáskörébe utalt ügyeknek elintézését a járásbíróságnál szorgalmazhatja. Ennek eredménytelensége esetén, vagy a mennyiben a járásbíróság eljárása ellen különben kifogása van, a királyi ügyészséghez kell jelentést tennie. A járásbíróság által megállapított büntetés végrehajtására az ügyészségi megbizott csak annyiban folyhat be, hogy a halasztási kérelmek tárgyában véleményt ad. Az ügyészségi megbizott a netalán hozzáérkezett kegyelmi kérvényeket a járásbíróság hatáskörébe utalt bűncselekmények eseteiben is, érdemleges indítvány nélkül, a föléje rendelt királyi ügyészséghez köteles felterjeszteni. Az ügyészségi megbizott ezen minőségében kifejtett hivatalos működésére nézve azon királyi ügyészség vezetőjének telügyelete alatt áll, melynek kerületébe kirendelése szól. A járásbíróság vezetője az ügyészségi megbízottnak ezen minőségében elkövetett kötelességmulasztását, illetőleg hanyag, késedelmes vagy szabálytalan eljárását a kir.ügyésznek (eljelenti; a mennyiben pedig büntető vagy fegyelmi megtorlásnak látja helyét, ez iránt megfelelő lépéseket tesz. Nyílt kérdések és feleletek. A végrehajtási törvény 185. §-ának kijátszása. A szentesi jogászok körében élénk megbeszélés tárgyát képezi a következő, többek véleménye szerint az ügyvédi tisztességbe is ütköző jogeset. A szentesi kir. jbiróság mint tkvi hatóság, egy gőzmalom és tartozékaira árverést tűzött ki. Az árverésen megjelent egy bpesti ügyvéd is, ki igy mutatta be magát: «é n vagyok N. N. fővárosi ügyvéd, ki az ország bármelyik ügyvédének négy karambol fórt engedek az ügyvédi furfangba n.» Ez az ur megbízója, egy bécsi cég nevében a 320 frt bánatpénzt letette, árverezett s mint legmagasabb igéret tevőre a gőzmalom 30,005 frt árban leüttetett. Az árverés jogerős lett. A vételárból, melyet 90 nap alatt 3 egyenlő részletben kellett volna lefizetnie, máig, vagyis 8 hónapon keresztül egy fillért sem fizetett le, hanem birtokba helyezést kért, s annak foganatositásával a malmot haszonbérbe kiadta, naponként fizetendő 5 frt bérösszeg mellett. Ezután a «Molnárok Lapjában* egy cikkelyt irt amelyben I elmondja, hogy ő mint Bpest legfogasabb ügyvéde, miként j fogja kijátszani a törvényt és a végrehajtást, elmondja, hogy neki esze ágában sem volt a legmagasabb Ígérettel megbízóját malomtulajdonossá tenni, még kevésbé a vételárát lefizetni, egyedüli célja volt a birtokba helyezés; ha pedig viszárverés kéretik ellene a vhtási törv. 185. §. alapján, oda állítja házi szolgáját árverezőül, azzal horribilis összeg Ígérete mellett megvéteti, igy ő az obiigóból szabadul, de a malmot tovább használja; ha pedig az uj vevő ellen is megkéretik az árverés, ismétli az előző eljárást s folytatja mindaddig, mig a malom tényleges birtoklásával be nem szedi azt az összeget, melylyel a vhtást szenvedő megbízójának adósa maradt, s melyre nézve nála fedezetet nem talált. Ezen eljárással a jelzálogos hitelezőket azon kényszerhelyzetbe juttatja, hogy vele vagy kiegyeznek követelése kielégítése tekinte- ! tében, vagy tűrik a megkezdett állapotot, mig a malmot elnyüve, elértéktelenitve önként visszabocsájtja. Ezen hihetetlennek tetsző fenyegetés bekövetkezéséről a végrehajtató megakarván győződni, visszárverést kért a vevő veszélyére és kárára. Az ujabb árverésen a vevő egy háziszolgával csakugyan megjelent, a mit látva a vhtató, az árverést megszüntette, végrehajtási jogáról lemondott, az árverés tkvi feljegyeztetését töröltetni kérte, a minek az eljáró bíróság helyt is adott, tudomásul vette. De a négy karambol fórral dolgozó képviselő ez ellen előterjesztéssel, felfolyamodással élt, követelte az árverési vevő nevében, hogy az árverési vevő veszélyére és kárára a viszárverés tartassék meg, mert azt az árverési vevőt megillető jogokból ily uton kiforgatni nem lehet. A m. bíróság a felfolyamodásnak helyt adott, azon alapon, hogy az árverési vevőnek joga van magát birtokba helyeztetni, s ha az árverési feltételeknek eleget nem tesz, ellene más módon, mint egyedül visszárverés kéréssel — fordulni nem lehet. Már most, a jelz. hitelezők vagy arra vannak kárhoztatva hogy megadással tűrjék az ilyen árverési vevőnek a birtok éveken keresztül kihasználását, tönkre tételét, vagy ha a 185. §-ban megjelölt jogukkal kívánnak élni, kitegyék magukat a házi szolgával űzött játéknak. Mindkét esetben az eredmény egy: az árverési vevő nem fizet, de azért a birtokot addig használja, mig neki tetszik. A kérdés tehát az lenne: ha az árverési vevő az árverési feltételeknek eleget nem tesz, de a birtokot használja, s a viszárverés kérés ellene célhoz nem vezetne, mert ott egy teljesen értéktelen hamis felüligéret tevővel kiszabadittatná magát minden törvényes kötelezettség alól, az ilyen aljas üzérkedésben utazó "árverési vevő» ellen van-e mód a biztosításra, a vht. törv. 185. §-ban adott jogon kivül,— az árverési vevő ellen lehetne-e a vételárat valamely uton biztosítani követelni f E tekintetben ugy az ügyvédi, mint a birói karból több eltérő véleményt hallottam, ezért nagyon szívesen venném, ha jogász társaim e helyen véleményüket nyilvánítanák. Sz. E. ügyvéd. Vegyesek. Házasságkötések és válások statisztikája. A magyar korona országaiban az 1898. évben 156,208 házasságot kötöttek, mely számból 134,541 esett Magyarországra és 21,667 Horvát-Szlavonországokra. Az előző évekhez képest Magyarországban a házasságkötések összes száma 3,500-al emelkedett. Az 1898-ban kötött házasságoknak jóval több mint egy harmadában, Magyarországon 38 01, Horvát-Szlavonországokban 41-33 százalékában, — a vőlegény 30 évesnél, a menyasszony 20 évesnél fiatalabb volt. Úgynevezett torzházasság, a midőn t. i. a vőlegény és menyasszony életkora között nagy különbség van, igen csekély fordult elő. A házasságoknál vallás szerint legmagasabb százalékkal a magyar anyaországban első sorban a római katholikusok szerepelnek. A vőlegényeknek több mint 50'5 százalékja, a menyaszszonyoknál pedig 51 százalékja volt katholikus, ezután az izraeliták és az ágostai hitv. evangélikusok következnek. Vegyes házasság 15,089 volt, miből a magyar anyaországra 14,709 esett, vagyis az összes házasságoknak 11 százaléka; mig Horvát- és Szlavonországokban ellenben csak 1*76 százalék, a mi abban leli magyarázatát, hogy népessége vallási tekintetben sokkal egyöntetűbb. A vegyes házasságok között legnagyobb számmal szerepelnek a róm. kath. vőlegények és az ev. ref., ág. hitv. evangélikus és gör. kath. menyasszonyok, másrészt a róm. kath. menyasszonyok és az ev. ref. és gör. kath. vőlegények között kötött házasságok. Keresztények és izraeliták 339 esetben kötöttek egymással házasságot, mely számból 168 esetben volt a vőlegény keresztény és a menyasszony izraelita, 171 esetben pedig a menyasszony keresztény és a vőlegény pedig izraelita. Magyarországon kötött 134,541 házasságból 67,357 — tehát több mint a fele — esetben mind a vőlegény, mind a menyasszony magyar anyanyelvű volt. Ezen aránylag elég nagyszámú házasságkötés után érdekes lesz egy kis visszapillantást vetni a válóperekre is. 1896-ban 361 házasságot bontott fel a Curia, 1897-ben 1,278-at; 1898-ban 1,846-ot és ebben az évben a mai napig 928-at. Negyvenkétezer árverés. A budapesti V. kerületi járásbíróság végrehajtói kara ez évi szeptember 30-ig 31,380 árverést tűzött ki. Ebből következtethető, hogy a jelenlegi válságos anyagi viszonyok között ez a horribilis szám még tízezerrel fog szaporodni és kerek 42,0l0-re, vagy még többre fog rúgni. Ebből kitetszik tehát, hogy 600,000 lakosból 42,000 került egy év alatt abba a kétségbeejtő helyzetbe, hogy utolsó párnája minden percben dobra kerülhetett, vagy a jól ismert fővárosi viszonyoknak megfelelően az árverési hiénák karmai közé kerüljön. Ha tekintetbe veszszük, hogy az egyes árverési hirdetmények kibocsátása 1 forintba kerül, ugy ez évenként 42,000 frt költséget ró a végrehajtást szenvedőkre. Ezt el lehetne kerülni, ha nálunk is, mint más államokban, a bíróság bocsátaná ki az árverési hirdetményeket. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság az 1897-ik évben 5,589 biztosítási és 32,848 kielégítési végrehajtást, 1898-ban 5,808, biztosítási és 37,178 kielégítési végrehajtást foganatosíttatott azaz évenként átlagosan 40,000-et, Minden egyes végrehajtás legalább 4 forintba kerül, a mi szintén 160,000 forint fölösleges kiadást ró a szegény adózó közönségre, mert ha ebben is követnők a külföld példáját, a hol díjazott tisztviselők végzik a végrehajtásokat, egy-egy végrehajtás nem kerülne többe 30—40 krajcárnál. Igaz ugyan, hogy a budapesti végrehajtók ministeri jövedelme egy kissé megcsappanna, de viszont nagy tehertől szabadulnának meg a végrehajtást szenvedők, vagyis a szegények. Kimutatás a m. kir. Curia ügyforgalma és tevékenységéről az 1899. évi január 1-től október 31-ig. Polgári: Elintézésre várt: 8,720. Elintéztetett: 5,988. Hátralék: 2,734. Váltó: Elintézésre várt 1,::60. Elintéztetett: 1,0U6. Hátralék: 354. Büntető: Elintézésre várt: 15,386. Elintéztetett: 10,665. Elintézetlen maradt; 4,723.