A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 44. szám - Az 1894. évi XVI. t.-c 62. §-a

administrativ teendőkről, a fogházak és járásbirósági büntető administrativ teendők megvizsgálásáról, a sok statistika, jegyzék, nyilvántartás, kimutatás, felterjesztés, jelentéstől stb. Hát a kezdettel az átmeneti intézkedések foganatosításának nehézségeivel nem-e kell megküzdenünk ? És kérdem már most: képes lesz-e ezt a munkát mind az eddigi személyzet, az, a mely eddig is emberi erőt meghaladó munkásságot fejtett ki, elvégezni? Nem. Csakhamar nagy lesz a restantia s ott akadunk a kátyúban, a melybe nem jutnánk, ha számolva mindezekkel, idejekorán gondoskodnának a kellő számú munkaerőről ; hiába, ad impossibilia nemo obligatur. Az, hogy az elsőfokú bíróságoknál a birói kar létszámát ugyancsak szaporítani kell, kétségtelen, de erről majd máékor. Az 1894. évi XVI. t.-c 62. §-a. Irta : KUBINYI JÁNOS kir. közjegyzőjelölt. Előbbi örökösödési eljárásunk mellett előfordulhatott azon eset, hogy az örökösök valamelyike többszöri idé'és dacára sem jílent meg a hagyatéki tárgyaláson, az eljárást befejezni nem lehetett, s vége hossza nem volt az ismételt idézéseknek, s úgynevezett tengeri kigyó lett a hagyatékból, mely elnevezésben részesitik köztudomás szerint a különböző okokból elposványosodott és vég nélkül húzódó jogi ügyeket is. Főként oly hagyatékoknál fordult elő, hol az örökösök nem érdeklődtek a hagyaték iránt, mivel az aktívát csak az inane nomen heredis képezte. Az ilyen huzavonának akart véget vetni, már az ingatlan átírások akadálytalan és mielőbbi foganatosithatása érdekében is, az uj örökökösödési eljárás 62. §-a, mely a jogkövetkezményes idézést szabályozza. Ezen §. azon esetet tartja szem előtt, ha a tárgyaláson nem mindegyik örökös jelenik meg, s ha a távolmaradott örökösödési hányada nem vitás. Ezen esetben ujabban idéztetik a meg nem jelent örökös egy ujabb határnapra. Ezen idézés tartalma azonban már eltér az első egyszerű idézéstől, miután a másodszori elmaradáshoz már jogkövetkezményt füz a törvény. Ugyanis a második idézés már azon figyelmeztetést foglalja magában, hogy ha a meg nem jelent örökös személyesen vagy meghatalmazottja által az ujabb határnapra kitűzött tárgyaláson sem jelenik meg, a tárgyalást az ő távollétében is megfogják tartani, s annak eredményéhez képest az örökség osztatlanul, vagy a körülményekhez képest az 59. §. alkalmazása mellett egészben vagy részben megosztva fog átadatni. Nem szól itt a törvény kifejezetten arról, vájjon a megjelent örökösök is újból idézendők-e a másodízben kitűzött tárgyalásra. Nem is szükséges feltétlenül nézetem szerint az ő idézésük, miután a másodízben idézett örökös megjelenése hivatalosan felvett jegyzőkönyvben is tanúsítható a közjegyző által. De a mennyiben várni lehet, hogy a meg nem jelent örökös a másodszori idézésre meg tog jelenni, célszerű a többi örökösök idézése is, mivel lehet, hogy az elmaradt örökös kifogásolni fogja az első tárgyaláson létesített osztályt, mikor is egyezség kötés céljából valamennyi örökös jelenléte szükséges. Az 59. §. elősorolja négy pontban azon módokat, melyeken az örököstársak «egyértelmü» megállapodással, s a mennyiben közöttük kiskorú vagy gondnokság alatt álló is van, a gyámhatóságjóváhagyásával, a tényleges osztályt megejthetik. A tényleges osztály, ellentétben azon esettel, midőn a hagyaték állaga csak eszmei hányadok szerint, osztatlan állapotban adatik át az örökösöknek, jelenti azon esetet, midőn az örököstársak nem akarnak egészben vagy részben tulajdonközösségben maradni, hanem a hagyaték tényleges megosztását s örökségeiknek a valóságban is elkülönítését kívánják. Az osztály az 59. §. esetében közös elhatározással, perenkivül, egyezség utján történik, még a hagyaték átadása előtt, s nem kereset, ugyn. actio communis dividundo utján, mely az örökhagyó halála folytán a hagyatékra nézve az örökösök között előállott tulajdonostársaság, tulajdonközösség, ugyn. communis incidens megszüntetésére irányuló, el nem évülő kereset. Az 59. §. az örökösök részéről egyértelmű megállapodást kíván, a mi a dolog természetéből folyik, miután arról van szó. mily módon szüntessék meg a hagyatékbani tulajdonközösséget, mihez minden egyes örökösnek, mint közvetlenül érdekelt félnek, beleszólási joga van, s a törvény értelmében, a mennyiben csak egy örökös is ellenzi az 59. §. valamely esetének alkalmazását, azt a hagyaték tárgyalása keretében mellőzni kell. Azonban a törvények gyakran kénytelenek alkalmazni azon feltevést, hogy qui tacet, consentire videtur, s hogy a felek valamely törvényes eljárás keresztülvitelét passiva resistentia alkalmazásával meg ne hiúsíthassák, perrendtartási szabályaink is a szabályszerűen idézett felek igazolatlan elmaradásához jogi következményeket fűznek. így a kereset tartalmára nézve alperes igazolatlan elmaradása eredményez,, hogy felperes állításai meg nem cáfoltaknak vetetnek, teha a menynyiben maaokban véve arra alkalmasak, alperes e marasztalásához vezemek. Természetesen alperes azon figyelmeztetéssel idéztetik és pedig itt már az első tárgyalásra, hogy a menynyiben személyesen vagy meghatalmazott utján meg nem jelennék a tárgyaláson, s felperes állításai a kereset adataival meg nem cáfoltainak, el fog marasztaltatm. Igaz, hogy ilyen esetben feltevésekkel van dolgunk, s az ugyn. makacssági ítéletek gyakran csak alaki igazságot létesítenek, melyet a perújítás sok esetben megdönt, azonban a törvényes eljárás akadálytalan és gyors lefolytatása érdekében erre feltétlenül szükség van, miután csak a bűnvádi eljárásban rendelkezik a bíróság alperest, illetve vádlottat kényszerítő módon előállító eszközökkel. Eltekintve a bűnvádi eljárástól, hol a vádló es a panaszos meg nem jelenésének tulajdonit joghatályt bünfenyitő eljárásunk, az örökösödési eljárás keretében is feltaláljuk a fél elmaradására vonatkozó intézkedéseket. így a 62. §. mint fentebb láttuk, intézkedik azon esetről, ha nem valamennyi örökös jelent meg a tárgyaláson; sőt a hagyaték felosztása is megtörténhetik az 59. módozatai mellett, jóllehet nem jött létre «egyértelmü» megállapodás, azonban a törvény felteszi az elmaradt örökösről, ki az első tárgyalás eredményének közlése mellett újból idéztetett, hogy elmaradása által hozzájárulásának akart kifejezést adni. Nem intézkedik azonban a 62. §. azon esetről, ha már az első tárgyaláson egyik örökös sem jelenik meg. A tárgyalásnak azonban ilyen esetben sem szabad megakadnia, vagy végtelenig elhúzódnia, hanem a 62. §. alkalmazásával idézendők újból az örökösök. Jogunk szerint ahhoz, hogy valaki örökössé váljék, nem szükséges örökösi nyilatkozat, s illetve birói eljárás. Szabályaink megállapítják a törvényes öröklés rendjét, s annak fonalán ipso iure száll a hagyaték addig, mig a fonál megszakad, s akkor az uratlan hagyatékban az egész nemzet részesedik, akként, hogy a kincstár örököl, s az elévülési idő leteltével a hagyaték közvagyonná lesz. S épen azért, hogy valaki törvényes örökössé ne váljék, ahhoz positiv visszautasitási nyilatkozat szükséges, mit ha az, kire a hagyaték, mint legközelebb jogosítottra a törvény értelmében szállandó lenne, elmulaszt, akkor az, visszautasító nyilatkozat, repudiatio hiányában, örökösnek tekintetik. Ellenben olyan jogrendszerhez, hol birói cselekvény, additio hereditatis, örökösi nyilatkozat alapján, tehát személyes közreműködés szükséges az örökös részéről az örökség megszerzéséhez, éppen az előbbinek fordítottja áll, mert nincsen ipso iure örökösödés, s ha az örökös active közbe nem lép, nem is válik örökössé. A mennyiben tehát a törvényes örökösök az első tárgyaláson nem jelennek meg, ujabbi határnapra idézendők, figyelmeztetéssel a 62. §-ra, tehát a hagyatéki mérleg, s az öröklési hányad közlése mellett. Ha azután az örökösök ennek dacára a második határnapon sem jelennek meg, s a vétiv tanúsága szerint az idézvény részükre szabályszerűen kézbesítve lett, felesleges egy harmadik határnap kitűzése, hanem a hagyaték a törvény szerint hivatott örökösök közreműködése nélkül hivatalos uton letárgyalható, s a közjegyző által felvett jegyzőkönyv alapján az átadó végzés is meghozható, s jogerőre emelkedés után az ingatlanok átíratása végett a telekkönyvi hatóság megkereshető. így van ez akár azon esetekben, hol a hagyatéki eljárás pl. ingatlan létében hivatalból indíttatott meg, akár ha az örökösök kérelmére, kik azonban ennek dacára nem jelentek meg a tárgyaláson. A mennyiben az öröklési hányadok ily hivatalbóli megállapítása egyik másik örökös valamely igényét sértené, a 89. §. alapján mulasztását a törvény rendes utján s az elévülési időn belül helyrehozhatja s igényét, esetleges követelési jogát a többi örökösökkel szemben, vagy az öröklési arány megváltoztatását stb. egyezség utján a többi örökösökkel egyetértőleg, vagy ezek ellenében kereset utján érvényesítheti. Míg azonban a peres eljárás kifejezetten intézkedik az igazolásról, az örökösödési eljárás ezt hallgatagon mellőzi. A 62 s következő §§-ok nem tesznek különbséget igazolt vagy igazolatlan elmaradás között. Épen mivel az örökös személyes jelenléte a tárgyaláson nem elkerülhetlen kelléke a tárgyalás megtarthatásának, s meghatalmazott utján is megjelenhetik az orokos, a törvény pedig az igazolásról nem intézkedik, azon esetek sem jöhetnek figyelembe, midőn a fél igazolni tudná, hogy gátolva volt a személyes megjelenésben. Mig ha azt igazolja, hogy még meghatalmazott nevezéséhez is gátolva volt,