A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 41. szám - A francia biró-szervezet

294 A JOG annak lényegéből kell kiindulnunk; kutatnunk kell tehát annak célját, fontosságát, nélkülözhetetlenségét, és mindenekelőtt és első sorban azt a kapcsolatot, a melyben az a telekkönyvi jogintezménynyel van, vagyis azt, hogy az elv maga képzelhető-e telekkönyv nélkül, és igy lényegileg telekkönyvi elvről van-e szó ? Habár nem osztom azok felfogását, a kik az alaki kellék elvének létezését határozottan tagadják és azt semmi körülmények közt sem ismerik el, mindazonáltal a alaki kellékelvének, szerény nézetem szerint is. alig lehet jogos igénye önálló létezésre és önálló elnevezésre : mert az csak egyik kinyujtványa magának a bejegyzési elvnek, a mely azt mag íba foglalja és teljesen el is absorbealja ; nevezetesen : A bejegyzési elv megköveteli, feltételezi, hogy minden egyes ingatlan terület, mely körülhatárolt önálló egészet képez, külön bejegyezve legyen a telekkönyvbe, de egyúttal azt is, hogy arra vonatkozólag minden jogalapitás, változás és megszűnés szintén bejegyeztessék, mert mindez csak a telekkönyvvel bizonyítható teljes joghatálylyal. A bejegyzési elvnek ezen fogalmában benn van eo ipso annak a kijelentése is, hogy a bejegyzés a teljes joghatálynak kelléke és pedig a jogváltozásnak szükséges formai kelléke. Semmi köze és semmi vonatkozása sincs ennek az elvnek a bejegyzés joghatályához. A mit ezen elv hivei a joghatá/yra vonatkozólag magának az elvnek attribútuma gyanánt jegyeznek fel, az nem az elv lényege, hanem az tisztán kötelmi jogviszony, vagyis azon kölcsönhatás szüleménye, mely a kötelmi jog általános tanai szerint a causa efftciens, az inditó ok és az akarat közt fenforog. Ebből kifolyólag kétségtelen, hogy az alaki kellék elve kerülő uton, helytelenül, tévesen és minden ok nélkül idegen elnevezés alatt akarja a kötelmi jognak a causára vonatkozó tanát uj alakban is becsempészni az anyagi telekkönyvi jogba, holott ennek ott a szerződések tana által különben is területe és első minőségű talaja van. Az alaki kellék elvének ekként legalább is kétséges a létjogosultsága; mert a kötelmi causa, a causa efticiens, az inditó ok, mint előzmény, de csakis mint ilyen, nemcsak a kötelmi jogban, hanem az egész magánjog, sőt a köz- (büntető-) jog és nemzetközi jog összes rétegeiben is lényeges szerepet játszik ugyan, de az anyagi telekkönyvi jogban nem a causa mint előzmény, hanem a dologi jog alapítására változására és megszűnésére vonatkozó megegyezés (consensus), mint teljesítés, a szerepvivő, a mire az alaki kellék elvének nincs vonatkozása. A formális jogerő elve már egészen más természetű. Itt már nem formalitásról, hanem formálisaimról van szó ; nem a bejegyzésről, mint alakiságról, hanem a bejegyzésről, mint olyan önálló tényről, mely minden előfeltételtől függetlenül, a maga külső jelenségével hat, jogváltozást idéz elő. Az anyagi telekkönyvi jognak ket nagy elve, a nyilvánosság és közhitelesség elve, - mely általánosan el van ismerve es semm tekintetben sem képezi vita tárgyát - megkövetel,, hogy a telekkönyv maga mindenkinek nemcsak hozzáférhető Tegyen azt mindenki megtekintheSSe,tehátnyilvános közintézmény legyen! hanem egyúttal azt is, hogy a mit abból megtud unk, az közhitelességgel is birjon, tehát az teljesen bizonyosnak es való ténynek fogadandó el. . A nyilvánosság és közhitelesség elvernek ezen feltétlen következménye kizárólag és csakis a formal.s jogerő elvének elfogadása által valósitható meg. Magát a nyilvánosság és közhitelesség elvet döntjük meg és forgatjuk ki lényéből az által, hogy az alaki kellék elvét felállítjuk és azt keresztül vinni szándékozunk, holott ez lehetetlen és ellenkezik a két elvvel oly annyira, hogy egyik a másikat kizárja. Ugyanis: Ha felállítjuk az alaptételt, hogy a telekkönyvi bejegyzés valónak és közhitelességunek tartandó, akkor magára a bejegyzés jogalapjára visszamenni és attól tenni függővé a bejegyzés joghatályát, nem lehet; hisz akkor a bejegyzésnek nem tulajdonítunk jelentőséget; azt nem fogadjuk valónak, hanem egyenesen arra utaljuk és kötelezzük a telekkönyvet szemlélőt, hogy minden bejegyzésre nézve kutassa fel a telekkönyvi okmány- és irattárt is és vizsgálja meg, hogy a bejegyzés helyes és való-e; legyen biró is, ha nem is ért hozzá ! Ilyesminek előfordulnia nem szabad. Ily eljárást és elvet a telekkönyvi intézmény meg nem tűr. Az alaki jogerő elve szoros összefüggésben, mint kiegészítő rész, mint alkatrész — van és összhangzik a nyilvánosság és közhitelesség elveivel ; mert: ezen elvnél fogva a bejegyzésnek önálló joghatálya van, nem kell tehát attól tartani, hogy a bejegyzésben nem lehet bizni. Az alaki kellék elvének előnyéül hirdetik, hogy : a szerződő fél ellen, továbbá a tévedés és hamisítás ellen, valamint a tiltott és jogérvénytelen jogügyletnek és roszhiszemü szerzés ellen dologi keresetet, feltétlen védelmet, közvetlen jogorvoslatot nyújt — és épen ezeket irják a formális jogerő elvének hátrányára és pedig azért, mert a normális bejegyzés hatályossága az alapul szolgált jogügylettől függvén, azzal együtt áli vagy bukik, holott emitt a joghatályt maga a bejegyzés teremtvén meg függetlenül az alapul szolgált jogügylettől, a védelem kivül esik a dologi jog köréből és csak személyes természeti) jogorvoslat (conditio) áll a jogaiban sértettnek rendelkezésére. Ezen érvelés alapjában téves, képzelt és indokolatlan elő: nyöket és hátrányokat tulajdonit az egyik és másik elvnek és ezeket túlbuzgón kiemeli, a lényeget pedig egészen elhallgatja. Ugy fentebb, mint előző fejtegetéseimben hangsúlyoztam, hogy az anyagi telekkönyvi jogban csak oly elveket lehet TÁRCA. —1 A francia biró-szervezet. A. «Jog» eredeti tárcája. * Irta: VÁRNAY SÁNDOR. Budapest. A kontinens minden állama közt ma Franciaországnak vannak legnagyobb számmal birái s mégsem lehetne mondani, hogy igazságszolgáltatása a legkifogástalanabb. A francia birói szervezet még a konzulság korában nyerte mai formáját. Az 1790. aug. '1 í-diki törvény kerületenként egy-egy polgári törvényszéket állított fel választott bírákkal, azonkívül minden cantonban (járás) egy békebirát, eltörülve egyúttal a felebbviteli bíróságokat s ezzel hatáskörét a kerületi törvényszékekre ruházva át. melyek ekkép egyik a másik felett gyakoroltak felebbviteli hatáskört. A büntető jogszolgáltatás feladata valamivel később, a départementok külön büntető-törvényszékeire bízatott, s az összes polgári és kereskedelmi törvényszékek fölé egy legfőbb, vagyis semmitőszék állíttatott. De ez a szervezet nem sokáig állott fenn s több rendbeli kísérletezés után végre létrejött a VIII évi (1800) ventose 7-diki törvény, mely lerakta a mai birói intézmény alapjait, s megállapította a külömböző igazságszolgáltatási forumok hatáskörét. E szerint a békebiróságok, kereskedelmi és büntető-törvényszékek s a semmitőszék megmaradtak, minden kerületben állíttatott egy első folyamodásu polgári törvényszék, s alakult huszonkilenc uj felsőbb bíróság, előbb császári, majd királyi s végül felebbezési bíróságok neve alatt. E szerint ma az összes törvénykezés áll 1. a semmitőszékbő!, 2. a felebbviteli törvényszékekből, 3. az esküdt- vagy büntető bíróságokból, 4. az első folyamodásu bíróságokból, 5. a kereskedelmi törvényszékekből, 0. a tengeri bíróságok" ból, 7. a békebiróságok és 8. a «conseils des prudhom" mess név alatt ismert intézményből, mely a második császárság alatt lépett életbe, a munkaadók és munkások között támadható viszályok kiegyenlítésére. Azonkívül van még a közigazgatási bíráskodás első folyamodásban a «conseils de préfecture»-vel s a ccconseil d' état»-val mint felebbviteli fórummal. Ez utóbbi is az úgynevezett halva született intézmények közé tartozik, magánosok és az állam között, állami vagy pótadó kérdésében, állami alkalmazottak által elkövetett szabálytalanságok stb. ügyeiben támadt jogviták elintézésével foglalkozik, de az állam a biró és érdekelt fél is benne; ritkán dönt el egy ügyet érdemlegesen s az igazsággal sem sokat törődik. Epen igy gyakori a panasz a bűnvádi eljárás tekintetében is, hogy minden terhelt ipso facto bűnösnek tekintetik s ezzel az elfogulatlan vizsgálat érdekei sok csorbát szenvednek. Ellenben feltétlen magasztalást érdemel a katonai büntető igazságszolgáltatás humánus szelleme a védelem szempontjainak gondos mérlegelése tekintetében. A katonai büntetőtörvény szigorát kétségbe vonni nem lehet; a halálbüntetésekkel ugyancsak bőven bánik, de a katonai kivégzések azért mégis felette ritkák Franciaországban. Az utolsó tiz év alatt egyetlen egy sem fordult elő, a kimondott halálos itélet mindig meg lett változtatva. Ennek dacára a katonai büntető törvény módosítására es enyhítésére célzó javaslat ma is van a parlament előtt, sőt hangoztatják itt-ott a katonai törvényszékek teljes eltörlésének szükségességét is, legalább békeidőben. A vázolt rendszer mellett van ma Franciaországban ősziesen o,2o8polgári bíróság, ide nem számítva a kereskedelmi törvényszékeket melyeknek birái nincsenek fizetve s a «conseil de prudhomme»-okat. Ellenben hozzá kell számítani még az Algírban működő egy felebbviteli bíróságot, IG első folyamodásu b.róságot és 102 békebiróságot. a mi összesen 3,377