A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 39. szám - Néhány szó a birósági statistikához - Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban

Tizennyolcadik évfolyam. 39. szám. Budapest, 1899 szeptember 24 Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissz^a nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérí J ? ' mentve küldve: • VvTV Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « _ 8 « — « :0I KAR ífJZLÖNTK. £gész . _6. _ . Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják: Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGY Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Néhány szó a birósági statistikához Irta: R a b Ráby. — Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban, III. Irta : dr. P1 o p u György kir. fáblai biró, a felsö-vissói kir. jbiróság vezetője. — Zártöréses sikkasztás. I r t a : dr. Gáspár Gyula Halmiban. — Belföld. (A gyermekvédő egyesület közgyűlése.) — Ausztria és külföld. Külföldi judicatura Közli: dr. Oláh Dezsó ügyvéd, BpesO Nyilt kérdések és feleletek. (Az örökösödési eljárás köréből felelet) I. Irta: dr. Kelemen Lajos ügyvéd, Bpest. II. Irta: dr. Csermely Gyula ügyvéd, Bpest. III. Irta: dr. S i k Lajos ügyvéd, Németujvár IV. Irta: Nagy Árpád jb. aljegyző, Zsolnán.) - Irodalom. (Az esküdtek útmutatója. Irta: dr. Rosenberg Károly ügyvéd, Aradon. — Az országgyűlési képviselő választási jog és gyakorlata. Irta : dr. D o 1 o n e c József bpesti ügyvéd. — Az anjoukori társadalom és az adózás. Irta : dr. Illés József.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET • Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. Néhány szó a birósági statistikához. A «J o g» ez évi 37. számában fejezte be dr. Révai Lajos ur a bíróságok polgári ügyekben tanúsított tevékenységének stat'stikájáról szóló nagybecsű fejtegetéseit, azon conclusióra jutván, hogy a tevékenységi kimutatások alig hasznavehetők, mert a valóságnak hü képét nem nyújtják és mert hézagosak. Szabad legyen nekem a birósági statistika egy más hiányára rámutatnom, a mely szintén a Révai ur által felhozottakat illustrálja. másfelől pedig szomorú fényt vet a nyomorúságosan dotált magyar biró helyzetére. Nevezetesen a legújabb járásbirósági ügyviteli szabályok életbelépte óta az év végén összeállított tevékenységi kimutatásban az mutattatik ki, hogy a biró hány sommás pert és hagyatéki ügyet fejezett be; azonban nincs helye e kimutatásban annak, hogy ezeken kivül a biró hány végrehajtási, polgári vegyes és megkeresési ügyet fejezett be és illetve intézett el. E hézagosság következménye aztán az, hogy azt a birót, a ki csak 2—300 sommás pert tudott egy év alatt befejezni és 80—100 hagyatékot átadni: dörgedelmes leiratban inti a minister nagyobb tevékenységre, figyelmen kivül hagyván azt, hogy ugyanez a biró még ugyanazon évben a nagyszámú végrehajtási, polgári, vegyes és megkeresési ügyeket is elintézte. Azonkívül a közlött statistikából azt is látom, hogy a nagyméltóságú ministerium nem egyenlő mértékkel mér, mert míg pl. a bpesti tszék területéhez tartozó jbiróságoknál működő bírákra 1897-ben fejenként esett 72 egyezség, 173 makacssági és ilyesféle ítélet, és 109 érdemleges ítélettel mennyiségileg meg volt elégedve, addig más törvényszékek területén az ugyanezen mennyiségű munkát kifogásolta, sőt tudok törvényszéket, a hol azzal a követeléssel állott elő az elnök utján, hogy minden biró a rendes perekben évenkint legalább 300 ítéletet mutasson ki; a mire egy biró igen talpraesetten azt válaszolta, hogy ő nem arra tette le az esküt, hogy bizonyos számú ítéletet gyárt, hanem arra, hogy a fennálló törvények és szabályok szerint, legjobb tudása és lelkiismerete szerint ítélkezik Ehhez a méltánytalansághoz járul most még az a forgirozás, a melyet a «J o g» f. é. 36 .számában Nagy Zoltán ur tett szóvá, hogy t. i. az összes birósági bűnügyeknek ez évben való befejezését a ministerium, személyzetszaporitás nélkül, tüzzel-vassal, okvetlenül át akarja hajtatni s át is hajtatja, csak aztán ne nézzük az ítélkezés minőségét s a többi ügyágazatoknak hátramaradását és elzüllését a miatt, hogy az év utolsó hónapjaiban a jbirósági összes bírák bűnügyeket fognak tárgyalni. Az üresedésben levő vagy újonnan rendszeresített állások betöltését hónapokig halogatja az igazságügyi kormány, rosszul Lapunk mai szarna alkalmazott takarékosságból, hanem a meglevő birói személyzetet a végletekig hajszolja, ugy hogy ide s tova a magyar bírónak nem lesz más választása, mint a fegyelmi eljárás vagy a Lipótmező ! És még ettől az agyonhajszolt elsőbirói kartól azt is megkívánja az igazságügyi kormány és a nagy közönség, hogy a Btő Perrendtartást 1900. jan. 1-ére a folytonos forgirozott, űzött, hajtott munka között alaposan áttanulmányozza, átgondolja, rázkódás nélkül életbe léptesse, azonkívül még a máris elkésett életbeléptetési rendeletéket minden kis részletében elsajátítsa és alkalmazza. Mindezen zaklatásokkal szemben mélységesen hallgat a nagyméltóságú kormány arról, hogy minő álláspontot foglal el a katonatiszti fizetések emelésével szemben a polgári tisztviselők helyzetének javítása tekintetében ! Hanem megelégszik azzal, hogy a katonatiszti fizetések emelését s a tisztek sanyarú helyzetét urbi et orbi kürtölteti a lapokban, nehogy még valahogy ellenzéke támadjon annak az országgyűlésen . . . Annak az embernek a ki gyilkolt, rabolt, gyújtogatott, megvan szabva munkaideje, 1—2 órai napi sétája és mozgása, de — igaz lelkemre mondom — hogy annak az állami tisztviselőnek és különösen bírónak, aki kötelességeit minden irányban pontosan és lelkiismeretesen akarja teljesíteni, naponta az étkezésre és alvásra alig jut 8 órai ideje, a többiben dolgoznia kell az összerogyásig vagy megőrülésig! A «circenses»-t elengedjük, csak «panem» és humanismust kérünk! Rab Ráby. Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban.*) Irta : DR. PLOPU GYÖRGY, kir. Ítélőtáblai biró, a felső-vissói kir. járásbíróság vezetője. III. Előbbi fejtegetésem során azt a kérdést vetettem fel, hogy szükséges-e, főleg az anyagi telekkönyvi jogban, a bejegyzési, nyilvánossági és közhitelességi elvek alkalmazása mellett a causalis és dologi szerződési (consensus) elveknek concurrálása, fentartása és megkövetelése r Emiitettem, hogy erre a kérdésre az ujabb iskola positive nemmel felel; mert a dologi szerződésnél nem a causa, — miként a causalis, kötelmi szerződésnél hanem a dolog átadása és átvétele, a dologra vonatkozó megegyezés, (consensus) lévén a lényeg, a szerződés az átadással immár foganatba ment, s így a causa immár túlhaladott álláspontot képez. Ingó dolog kézről-kézre, tényleg, átadatván és átvétetvén a causának nyoma sem marad fen; az elv tehát itt a maga merevségében vihető keresztül. Lássuk már most ezt a processust az ingatlanokra nézve: Ezek kézről-kézre át nem adhatók. Itt az átadás azon kijelentésben nyilvánul, hogy az eladó minden jogairól lemond és feljogosítja a vevőt, hogy az ingatlant teljes hatalmába vegye ; az átvétel pedig abban, hogy a vevő beül az ingatlanba és azt korlátlan uralmába veszi és tartja. Hogy itt a causának szintén nincs oly terrénuma és jelentősége, mint a kötelmi szerződéseknél, a hol a causa még függő, domináló, az első tekintetre nyilvánvaló ; mert a kötelmi szerződésnél a teljesítés még be nem állott, ellenben az ingatlan uralomba tartása magát a teljesítést képezi. Ezen processus általában áll az ingatlanokra nézve, tekintet nélkül a telekkönyvi intézményre; vagyis áll ez a processus a *) Előbbi közlemények a 36. és 38. sz.-ban. 12 oldalra terjed.