A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 35. szám - Az 1893 : XVIII. t.-c. 117. §-a

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «*Jog» 35. szamahoz. Budapest, 1899. augusztus hó 27. Köztörvényi ügyekben. Perújítás ügyvédi mulasztás alapján, midőn az ügyvéd végiratot nem adván, a viszonvalaszban kinált esküre nem nyilatkozott. A nagykanizsai kir. törvényszék: Felperes perujitási kérelmének helyt ad és arra az esetre, ha felperes leteszi a főesküt, hogy nem való, hogy 1889. április 27-e után fiával T. Györgygyei oly megállapodás létesült, mely szerint az ö (t. i. felperes) részére . . . bekeblezett haszonélvezeti szolgalmi jogról fia által a haszonélvezeti jog ellenértékekép fizetendő 100 frtért lemondott ... az alapperben . . . hozott Ítéleteket hatályon kivül helyezi, alperesekei kötelezi, hogy az . . . ingatlant felperes birtokába és használatába bocsássák. . . . Indokok: Felperes perujitási kérelmét B. István, az alapperben eliárt ügyvéde ama mulasztására alapitja, hogy a perdöntő kürülményekre a viszonválaszban kinált esküt el nem fogadta, a mennyiben végiratát kellő időben és helyen be nem adta, minek folytán pervesztessé vált. Az 1881. évi LIX. t.-c. (19. §-ának 1. pontja alapján perújításnak helye van, ha a fél a miatt lesz ügyvesztessé, hogy az ügyvéd a döntő ténykörülményeket kellő helyen felhozni vagy tagadni, avagy a rendelkezésére bocsátott bizonyítékokat előadni elmulasztotta. Ezen esetek közül a két első eset fenn nem forog, azonban fenforog a harmadik eset. Ugyanis alperesek ama ingatlant, melynek átengedésére felperesnek alapperbeli keresete irányult, felperes haszonélvezeti szolgalmi jogával terhelten szerezték meg, ugy de alperesek és az általuk perbe hivott, T. György azt vitatták, hogy felperes haszonélvezeti jogáról, fiával T. Györgygyei létesült megállapodás szerint 100 frt ellenérték fizetés mellett lemondott és a törlésbe is beleegyezett, mihez képest lemondás folytán joga elenyészett. Alperesek és a perbe hivott, állításuk bizonyítására felperes tagadásával szemben, a viszonválaszban az eskü bizonyítást hozták javaslatba. A viszonválaszban tehát a polg. tör. rendtartás 230. §-a szerint kellő helyen egyéb bizonyíték hiányában kinált tagadó főesküt, felperes végiratot nem adván, el nem fogadta, arra nem nyilatkozott, minek folytán alperesek állítása igazoltnak vétetvén, a felperes a tehermentesítéshez hozzájárultnak tekintetvén, pervesztessé vált. Miután pedig a kinált eskü el-, vagy el nem fogadása iránt való nyilatkozatnak elmulasztása, egy tekintetbe esik azzal, hogy az ügyvéd a rendelkezésére bocsátott bizonyítékot elő nem adta, nyilvánvaló, hogy felperesnek az alapperben eljárt ügyvédje a beadni tartozott végirat beadásának elmulasztásával oly mulasztást követett el, melynek alapján az idézett 69. § 1. pontja értelmében perújításnak helye van, (1898. április 7-én, 2,102. sz.) A pécsi kir. ítélő tábla: Az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Igaz ugyan, hogy valamely perirat beadásának elmulasztása miatt perújításnak az 1881: LIX. t.-cikk 69. §-ának 1. pontja alapján helye nincs, mivel ily esetben az elkövetett mulasztás az 1881: LIX. t.-c. 61. §-a értelmében igazolással orvosolható; tekintve azonban, hogy a fenforgó esetben végirat bea- ! dása mulasztatott el és felperes ennek folytán a viszonválaszban neki kinált főesküre nézve nem nyilatkozhatott, a végirat beadásának elmulasztása mialt az 1871 :LIX. t.-c. 62. §-a szerint igazolással élni nem lehet, jelen esetben az a ténykörülmény, hogy j felperes az alapperben a végirat be nem adása következtében a kinált főesküt el'nem fogadta, illetve arra nézve nem nyilatkozott, oly ügyvédi hibának tekintendő, mely miatt az 1881 :LIX. t.-c. 69. §. 1. pontja alapján a perújítás megengedendő. Í1898. június 1-éri, 1,273. sz.) A kir. Curia: A másodbiróság ítélete az abban felhozott, illetve az elsöbiróság ítéletéből elfogadott indokok alapján és azért is helyben hagyatik : mert igaz ugyan, hogy a döntő és vitás ténykörülményt az alapperben az alperesek tartoztak bizonyítani, és a főeskü, melyet erre nézve felperesnek oda kínáltak, az ő bizonyítékukat képezte, azonban az ellenfélnek oda kinált főeskü csak annyiban képez a vitatott állítás mellett bizonyítékokat, a menynyiben azt az ellenfél el nem fogadja, és le nem teszi vagy ami hasonló hatálylyal bírónak tekintetik, ha az esküvel megkínált fél annak elfogadására nézve a perben határozottan és világosan nem nyilatkozik, a miből következik, hogy a mennnyiben az esküvel megkínált fél a főesküre nézve az alapperben ügyvéde hibájából nem nyilatkozhatott, az ügyvéd eme hibáját perújítás utján helyrehozni és ellenfele bizonyítékára a perrendszerü nyilalkozatot megtenni jogosítva van és hogy ennek folytán az a körülmény, hogy az ügyvéd a főeskü kérdésében a nyilatkozást elmulasztotta, az 1881. évi 'LIX. t.-c. 69. §. 1. pontjára alapított perujitási kérelem alapját képezheti és mert alperesek a főesküt az alapperben csak a viszonválaszban kiválván, felperes ezen főesküre a végiratban nyilatkozni tartozott és minthogy felperes ügyvéde a végirat elkésett bemutatása által ezt a nyilatkozatot megtenni elmulasztotta, a végirat beadásának elmulasztása miatt pedig igazolásnak helye nincs és felperes ennek folytán vesztes lett, a perújítás az idézett szakasz alapján helyesen engedtetett meg és helyesen tulajdoníttatott felperes újított perbeni nyilatkozatának az a hatály, mely azt az alapperben megillette volna, ha ettől a nyilatkozattói önhibáján kivül az ügyvéde mulasztása tolytán, mely a perújítás jogintézménye által törvényszerűen orvosolható, el nem esik. (1899. évi június hó 21-én, 5,321. sz,) A bíróság az S. E. T. 96 §-ának bekezdése szerint a szolgáltatott összes bizonyítékok mérlegelése mellett szabadon itéli meg azt, hogy az eskü alatt kihallgatott felek közül a bizonyító fél ellenfelét, vagy magát a bizonyító felet bocsássa e esküre. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa (1898. október 11-én I. G. 240/p. 98. sz. a.) Dr. Sugár Tivadar ügyvéd által képviselt B. Róza felperesnek, dr B a r t a Ignácz ügyvéd által képviselt P. József alperes ellen, törvénytelen gyermek tartása s a jár. iránt a temesvári kir. járásbíróság előtt folyamatba tett, s ugyanott az 1,073/98. sz. Ítélettel befejezett, felperesnek felebbezése folytán pedig a temesvári kir. törvényszék által az 1898. március 21-én II 48 sz. a. hozott ítélettel elbírált sommás perében következő ítéletet hozott. Alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok : Alperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság Ítéletét azért támadja meg, hogy szerinte a felebbezési bíróság J. Szida, H. Matild és L. Katalin tanuk vallomásáról, valamint az első biróság előtt az ő saját esküjével megerősített előadását kellően nem méltatván, a fogamzás időszakában való közösülés tényének megállapításánál helytelenül fogadta el B. Lajos tanú vallomását felperes előadásának valószinüsitésére s ekként jogszabályt sértett, midőn a S. E. T. 96 §. l.-ső bekezdésének rendelkezése ellenére felperest mint a bizonyításra kötelezett felet bocsátotta esküre. E panasznak nincs megállható alapja. Mert megjegyezve azt, hogy a S. E. T. 156. §-nak rendelkezésénél fogva a felebbezési biróság az első biróság által eskü alatt kihallgatott félnek ellenfelét is kihallgathatja és esküre is bocsáthatja, a biróság a S. E. T. 96. §-nak 1-ső bekezdése szerint a szolgáltatott összes bizonyítékok mérlegelése mellett szabadon itéli meg azt, hogy az eskü alatt kihallgatott felek közül a bizonyító fél ellenfelét vagy pedig magát a bizonyító felet bocsássa-e esküre ? ez irányú elhatározását csak tüzetesen indokolni tartozván. Minthogy pedig a felebbezési biróság a közösülésnek a fogamzás időszakában való ténye tekintetében nemcsak B. Lajos tanú vallomásának, hanem a bizonyítási eljárás üsszeredményének és a per összes körülményeinek, tehát az alperes által említett tanuk vallomásának is mérlegelése és meggyőződésének kellő indokolása mellett az eskü alatt kihallgatott felek közül felperesnek előadását tartotta valószínűnek és esküre is ezt bocsátotta, emez eljárása a S. E. T. 96. §. utolsó pontjánál fogva felülvizsgálattal sikerrel meg nem támadható. A fővárosi lakbérszabályrendelet 12. §. ama rendelkezését, a mely szerint a bérbeadó, a mennyiben a kibérlés alkalmával a bérlemény használatának módja iránt más megállapodás létre nem jött, nem köteles oly használatot tűrni, mely a szomszéd lakók nyugalmának szokatlan háboritásával jár. Megállapittatott ugyanis, hogy mind a magyar vivási módszer, mint pedig az alperes által alkalmazott olasz vivási módszer zajjal jár, mely szokatlan háboritást idéz elő és a két módszer közötti különbség e tekintetben csak az, hogy az olasz módszer szerinti vivás a gyakori ugrások és ezzel kapcsolatos lábdobbantások miatt a zajt intenzivebbé teszi. Ha tehát felperes a helyiségeket tudatosan vivő iskola céljára adta bérbe, a vivásgyakorlatokkal járó zajt tűrni tartozik épen a szabályrendelet 12. §. értelmében és pedig tekintet nélkül arra, hogy az egyik és másik vivási módszernél a zaj kisebb-e vagy nagyobb mivel felperes azt. hogy alperes a nagyobb zajjal járó olasz vivási módszert alkalmazni nem lesz jogosult, a szerződésnél ki nem kötötte s alperest a vivó iskola tartásánál a kisebb zajjal járó módszer alkalmazására nem korlátolta. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. április 26. 1. G. 140/99. sz. a.)