A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 30. szám - Az 1894. évi XVI. t.-cikk 69., 76. és 117. §-ainak magyarázatáról - A bűncselekmény elévülésének megszakítása

A JOG 119 A közeli sógorsági viszony oly esetben, a mikor a közeli sógor az ingókat biroi árverésen, vagy oly harmadik személyektől veszi meg. kik az árverésen vevők voltak, egymagában nem enged oly következtetést, hogy a sógor a végrehajtást szenvedővel a hitelezők kijátszása végett összejátszik. Ily célú összejátszás csak akkor forogna fenn, ha megállapittatnék az a tény, hogy a vétel nem a saját részére és nem a saját pénzén, hanem a végrehajtást szenvedő részére ennek pénzén történt. Abból a célzatból, hogy az igénylő felperes a végrehajtást szenvedő kiskorú gyermekei részére kivánt az árverésen vétel által megmenteni a mi megmenthető s hogy ezáltal a saját jótállásából származó követelésére nézve is biztosítást kivánt nyerni, mas hitelezők követelésének kijátszására vonatkozó összejátszás a végrehajtást szenvedővel nem következtethető, hanem csak az, hogy igénylő felperes a végrehajtást szenvedő ingó vagyonának birói elárverezéséből a kisk. gyermekekre és a saját jótallásbeli követelésekből önmagára háramló hátrányokat kívánta elhárítani, és ha igénylő felperes az általa kijeientett célzattal az árverésben részt nem vesz, vagy az elárverezett ingókat az árverési vevőktől magához nem váltja, akkor ebből a végrehajtást szenvedő többi hitelezőire semmiféle előny az árverésben résztvételböl vagy az elárverezett ingóknak az árverési vevőktől magához váltásából pedig semmi hátrány nem származván, az árverésben részvétel tényéböl, vagy abból a tényből, hogy igénylő felperes más árverési vevőktől az ingókat magához váltotta, a tööbi hitelezőknek kijátszására való összejátszást okszerűen következtetni nem lehet. Ha tényül az van megállapítva, hogy igénylő felperes az ingókat részint birói árverésen vette, részint a birói árverésen a vevőktől magához váltotta, akkor az ingók feletti tulajdoni és ezzel jaro rendelkezési jogot is megszerezte és ha az igénylő felperes a tulajdonává vált ingókra vonatkozó rendelkezés tekintetében a végrehajtást szenvedettnek netalán valamely beleszólási jogot engedett és ha a megvett ingókat a végrehajtást szenvedettnél hagyta ebből nem a hitelezők kárositasára szolgáló összejátszás, hanem csak a rendelkezés korlátozásának megengedése következtethető, de ebből még a tulajdonjog elenyésztére következtetés nem vonható, mert nincs oly tény megállapítva, a melyből a tulajdonjognak másra jelesül a végrehajtást szenvedőre valamely erre alkalmas jogügylet utján átruházása vagy a tulajdonjogról való lemondás jogilag következtethető volna. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 99. april. 29. I. G. 56/99. sz. a.) Igaz ugyan, hogy a maradványföldváltsági töke és járulékai a megállapított földet terhelvén dologi terhet képeznek, miből következik, hogy ez a teher az idöszeiinti birtokos által viselendő mindaddig, mig a földet birtokolja, vagy mig maga ez a teher törvényesen meg nem szűnik és hogy ez a teher átszáll a birtokos személyében történt változás esetén az uj birtokosra is, minélfogva a jogosult ugy a folyó, mint a már lejárt tőkerészleteket és járulékait is az uj birtokostól rendszerint jogosan követelheti. Az 1871. LM. t.-c. 19. §-ának abból a rendelkezéséből azon-' ban. hogy az a birtokos, ki a váltságtőke megállapítása után jön birtokba, jogelőde ellen a hátralékok iránt visszkeresettel bir, a mennyiben azt külön kikötés meg nem szüntette, kétségtelen az is, hogy a korábbi birtokos birtoklásának ideje alatt esedékessé vált tőkerészletek és azok kamatai ugyanannak személyes kötelezettségeivé is váltak, miből ismét önként folyik, hogy a korábbi birtokos, a v?szontkeresetet elkerülendő — a birtoklása idején már lejárt hátralékos részleteket törleszteni kívánja : a felajánlott fizetést a váltságjogosult köteles elfogadni Az 1883. XXV. t.-c. ig. §. az a rendelkezése, mely szerint a kamat elévül, ha a hitelező azt 3 év alatt nem követeli, a bíróilag megítélt és a bírói Ítélettel egy tekintet alá eső perdöntő egyezségére alapuló kamatokra nem alkalmazható. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 99. máj. 2. I. G. 483/98. sz a.) A gyári és ipari céloknak baleset elleni védelméről szóló 1893. XXVIII. t.-c. 1. §-a azt rendeli, hogy a munkaadó köteles ipartelepén mindazt létesíteni, a mi tekintettel a telep és az üzem minőségére, annak következményeihez képest az alkalmazottak életének testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében szükséges' Az idézett szakasz b) pontja szerint pedig a hajtó és fogaskerekeket, a hajtóerő-közvetítőket a munkaadó köteles legalább is azon magasságig, a meddig az alkalmazottak vagy más járókelők azokkal érintkezhetnek, védőkészülékkel vagy korláttal ellátni. Végre az idézett törvény 37. §. szerint az abban előirt kötelezettségek elmulasztása, ha a miatt valamely baleset történt, polgárjogi felelősséget von maga után. A két gép összekötésére szolgált vasrúd hajtóerő-közvetítő volt és alperes azt védókészülékkel el nem látta és a baleset bekövetkezett, ebből a mulasztásból pedig alperesnek polgárjogi kártérítési kötelezettsége a törvénynél fogva származott. ÍA m. kir. Curia felülvizsg. tan. 99. april. 22. I. G. 42 99. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Az ügylet szoros értelemben nem bizományi, hanem hitelezési ügylet lévén, mely bizományi ügylet alakjába csak azért burkoltatott, hogy az egyik fél a hitelezőkkel szemben elsőbbségi jogot érvényesíthessen vádlott a vád és következményei terhe alól felmentetett még azért is, mert vádlottnak fizetési haladékot engedett tartozása megfizetésére, mi által még ha eredetileg az ügylet bizományi jelleggel birt volna is, azt a panaszos önként változtatta át tisztán hitelezési ügyletté. A bpesti kir. tszék. (1897. december 1-én 84,383. sz. a.) A sikkasztás büntette miatt vádolt D. Jakab és K. Mór elleni bűnügyben következőleg itélt: I. r. vádlott D. Jakab és II. r. vádlott K. Mór bűnösöknek mondatnak ki a B. Károly kárára elkövetett, a btkv 355. §-ába ütköző és a 356. §-a szerint minősülő sikkasztás bűntettében a btkv 70. §-a értelmében mint tettestársak s ezért a btkv 358. §-a alapján az Ítélet foganatba vételétől számitandólag I. r. vádlott D. Jakab 1 (egy) évi börtönre, II. r. vádlott K. Mór pedig hét (7) hónapi börtönre s mindkét vádlott a btkv 57. §-a alpján 3—3 évi hivatalvesztésre s politikai jogaik gyakorlatának ugyanannyi időre leendő felfüggesztésére Ítéltetik stb. Panaszos B. Károly kártérítési igényeinek érvényesítésével a polgári perutra utasittatik stb. Indokok: Vádlott D. Jakab 1895. év nyarán felkérte panaszos B. Károlyt, akkoron «D. Eszter és tsa> cég képviselője volt, hogy adjon neki bizományba árukat, D. Jakab vagyontalan és hitelképes nem lévén B. Károly kijelentetette, hogy keressen egy hitelképes embert, anr.ak a nevére kész lesz bizományba árut adni. Erre D. Jakab sógorát K. Mórt állította elő, B. Károly elfogadta ez utóbbit, elment volt a közjegyzőhöz s ott kötötték meg a napló 1. sz. a. becsatolt bizományi szerződést, melyet K. Mór tanuk előtt aláirt. A szerződés megkötése után K. Mór a keresk. és váltó tszéknél be lett jegyezve és vádlottak ennek megtörténte után 900—1000 frt értékű árut vettek át panaszos B. Károlytól bizományba és később folyton kapták árut az üzletbe. Mindezek egy részével beszámoltak panaszosnak. Az árukat vádlottak az iratoknál levő két egybehangzó könyv mellett vették át panaszostól akként, hogy az egyik könyv vádlottaknál, a másik panaszosnál volt. Midőn panaszos 1896. január hóban a bizományi üzletet leltározta, tetemes hiány tűnt fel áz árukban. Panaszos D. Jakab vádlottat kérdőre vonván, ez utóbbi azzal védekezett, hogy szükségben volt, mutatott egy csomó zálogcédulát azzal, hogy a bizományba vett áruk nagy részét zálogba kellett tennie, de megígérte, hogy m. é. húsvétig mindent rendezni fog. Panaszos látván a helyzetet, 1896. évi április 17-én kelt levelével K. Mór vádlottnak felmondta a bizományi szerződést ínapló 4). De Jakab — dacára ezen felmondásnak, — ismét kérte B. Károlyt türelemre pünkösdig, de vádlottak akkor sem rendezvén bizományi tartozásukat, panaszos az iratoknál fekvő nagyobb könyv 29 ik lapjára irta a 750 frtnyi elszámolási tartozást, melyet vádlott D. Jakab kötelezöleg K. Mór nevében aláirt. D- Jakab ezen most emiitett tartozásra teljesíteti részletfizetéseket, de a hátralék a K. Mór vádlott által külön, szintén az iratoknál levő kis könyv alapján átvett árukért járó 11 frt és 40 krnyi összeggel együtt panaszos előadása szerint még mindig 600 és néhány frtnyi összeget teszen, melylyel vádlottak, panaszosnak el nem számoltak. Panaszos B. Károly kéri vádlottak megbüntetését és a fennemlitett kárösszeg megtérítésében leendő elmarasztalását. Vádlottak tagadják a sikkasztás büntettínek elkövetését, azt állítván, hogy a panaszos B. Károly és a vádlott K. Mór között kötött szerződés csak álszerződés volt, hogy panaszos az árukat vádlottaknak tulajdonképpen csak hitelbe adta el és a közjegyző előtt kötött szerződéssel csak biztosítani akarta magát ugy saját mint pedig D. Jakab hitelezői ellenében, miért is az álszerződést csak a II. r. vádlott K. Mórral kötötte. Ámde vádlottaknak ezen védekezése megcáfolva lett vádlott K. Mór vallomásával, ki beismerte, hogy ő irta alá a közjegyzői szerződést, mely bizományról szól, hogy vádlottak vissza is adtak árukat B. Károlynak. Továbbá a hit alatt kihallgatott M. Ferenc tanú előadja, hogy D. Jakab és B. Károly időközönként számoltak és hogy kereskedők közt a bizományi üzleten kivül szokatlan az eladott árukat visszavinni. Hogy a kötött szerződés színleges nem volt, bizonyítja különösen a hit alatt kihallgatott dr. K. József tanú is, ki előadja, hogy D. Jakab vádlottat kérdéseire felvilágosította, hogy a bizományi árukat is le lehet foglalni és igy fel nem tehető, hogy a szóban levő szerződésnek az lett volna célja akár panaszos B. Károly, akár vádlott B. Jakab hitelezőit kijátszani. Tekintve tehát azt, hogy a többször említett szerződés csakugyan bizományi ügyletről köttetett, tekintve azt, hogy mind két vádlott közösen folytatott üzletre vette át az árukat B. Károlytól, hogy K. Mór nem csupán mint figuráns szerepelt abban a szerződéses ügyletben, hanem abban tényleg részt vett, mert beismeri ezen vádlott, hogy a B. Károlytól kapott árukból házalt; tekintve azt, hogy a már említett M. Ferenc nevü tanú szintén bizonyítja, hogy K. Mór nagy csomagokat vitt B. Károlytól; tekintve azt, hogy vádlott D. Jakab maga adott bizonyítékot, hogy a 750 frtról nem birt elszámolni, kötelezte magát ezen összeg lefizetésére, sőt arra részleteket is fizetett; tekintve azt, hogy vádlott D. Jakab mivel sem tudja bizonyítani, hogy panaszos B. Károly megbízta őt az átvett áruk elzálogosításával és hogy vádlott átadta panaszosnak a zálogösszegeket; végre tekintve azt, hogy éppen a hit alatt kihallgatott K. Mór tanú vallja, hogy vádlott D. Jakab ő előtte panaszosnak megígérte a zálogcédulák rendezését, mindezeknél fogva a kir. tszék jogszerüleg beigazoltnak látta, hogy vádlottak közösen vették át a raktárt, hogy a raktár-