A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 29. szám - Az 1894: X V I . t.-c. 117 §-ának utolsó bekezdése

JOGESETEK TÁRA FELSŐB1RÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a.«Jog» 29. számához Köztörvényi ügyekben, A S. E. T. 14. §-a szerint sommás eljárásban a fél keresetét a per bírósagánál adhatja be, a 15. §. szerint a keresetnek magában foglalnia a biroság megjelölését, tehát annak a bíróságnak melyhez a kereset beadatott, a 17. §. szerint, ha a keresetből kitűnik, hogy a kereset nem tartozik a sommás eljárás alá, vagy hogy a biroság nem illetékes, tehát itt is az a bíróság értendő, melyben a kereset beadatott, a kereset idézés kibocsátása nélkül hivatalból visszautasítandó a 28. §, utolsó bekezdése szerint is, az illetéktelen biroság nincsen utalva arra, hogy a keresetet, illetve az ügyiratokat az illetékes bírósághoz áttegye. A most idézett szakaszoknak egybevetéséből tehát nyilván kitűnik, hogy a sommás eljárásban oly intézkedés helyet nem foglalhat, hogy az egyik bíróság ha beadott kereset a másik bírósághoz illetékesség okából áttetessék, mivel mindenik bíróság csak a hozzá közvetlenül beadott keresetre nézve lehet nbban a helyzetben, hogy a 18. §. szerint a tárgyalást kitűzhette. A m. kir. Curia (1899. évi május 19-én 2,392. sz. a.) Azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely Sch. Józsefnek, D. F. és tsa alperes ellen végrehajtási megszüntetése iránti perében az alsókubini kir. jbiróság és a námesztói kir. jbiróság között az elöbbeni jbirósághoz beadott kereset elintézése kérdésében felmerült Sch. József részéről az alsókubini kir. jbirósághoz beadott keresetnek megfelelő végzéssel leendő elintézésére a nevezett kir. jbiróság mondatik ki illetékesnek. Indokok: A S. E. T. 14. §-a szerint sommás eljárásban a fél keresetét a per bíróságánál adhatja be, a lő. §. szerint a keresetnek, magában kell foglalnia a bíróság megjelölését, tehát annak a bíróságnak, melyhez a kereset beadatott a 17. §. szerint ha a keresetből kitűnik, hogy a kereset nem tartozik a sommás eljárás alá, vagy hogy a bíróság nem illetékes, tehát itt is az a biróság értendő, melyhez a kereset beadatott, a kereset idézés kibocsájtása nélkül hivatalból visszautasítandó a 28. §. utolsó bekezdése szerint is, az illetéktelen biróság nincsen utalva arra, hogy a keresetet, illetve az ügyiratokat az illetékes bírósághoz átvegye. A most idéett szakaszoknak egybevetéséből tehát nyilván kitűnik, hogy a sommás eljárásban oly intézkedés helyet nem nem foglalhat, hogy az egyik bírósághoz beadott kereset a másik bírósághoz illetékesség okából áttétessék, mivel mindenik biróság csak a hozzá közvetlenül beadott keresetre nézve lehet abban a helyzetben, hogy a 18. §. szerint a tárgyalást kitűzhesse. Ezek szerint a námesztói kir. jbiróság joggal vonhatta kétségbe illetékességet a nem hozzá beadott keresetre nézve, következéskép az alsó kubini kir. jbiróság van hivatva arra, hogy a hozzá beadott keresetet a törvényes rendelkezéseknek megfelelőleg bírói elintézés tárgyává tegye stb. Az a körülmény, hogy a S. E. T. életbe lépte előtt alperes kimaradása következtében tévedésből már egy ítélet hozatott, de a mely legott hatályon kívül helyeztetett, valamint arra nézvs mi befolyással sem tiirt, hogy az első biróság érdemleges ítéletét az uj sommás eljárás szerint hozta meg ugy ez a felebbezési eljárás sem hat ki, mivel a S. E. T. 222. §-a szerint az ezen törvény életbe lépte után hozott ítéletekre és azok ellen alkal mázott felebbezésekre nézve a korábbi törvény hatálya csak abban az esetben terjed ki, ha a korábbi eljárás szerint hozott ítéletet a felsőbb biróság feloldotta vagy póteljárás elrendelése mellett megsemmisítette. A m. kir. Curia Í1899. május 19-én 2,290. sz. a.) Azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely R. Ede felperesnek B. N. alperes ellen 280 frt s jár iránti perében a kolozsvári kir. Ítélőtábla s a besztercei kir. tszék között felmerült a fellebbezési bíráskodásra a besztercei kir. tszék mondalik ki illetékesnek Indokok: A felebbeséssel megtámadott ítéletet a besz-. tercei kir. járásbíróság a S. E. T. életbe lépte után és eme törvény értelmében hozta meg anélkül, hogy előzőleg a hivatkozott törvény életbelépte előtt a perben valamely oly itélet hozatott volna, a melyet felsőbbbiróság feloldott, vagy póteljárás elrendelésével megsemmisített volna; következéskép az a körülmény, hogy a S. E. T. életbelépte előtt alperes kimaradása következtében tévedésből már egy itélet hozatott, de amely legott hatályon kivül helyeztetett, valamint arra nézve mi befolyással sem birt, hogy az elsőbiróság érdemleges Ítéletét az uj sommás eljárás szerint hozta meg, ugy ez a felebbezési eljárásra sem hat ki, mivel a S. E. T. 222. §-a szerint az ezen törvény életbelépte után Budapest, 1899. július hó 16. hozott ítéletekre és azok ellen alkalmazott fellebbezésekre nézve a korábbi törvény hatálya csak abban az esetben terjed ki, ha a korábbi eljárás szerint hozott Ítéletet a felsőbb biróság feloldotta vagy póteljárás elrendelése mellett megsemmisítette, ezt a kivételt, azonban arra, az esetre midőn az elsőbiróság előzőleg a fél megjelenése következtében hozott Ítéletet, de a mely hatályát vesztette, kiterjeszteni nem lehetett stb. A korábbi jogszabályok jelesül az 1868: LIV. t.-c. 587. £-a értelmeben az a joggyakorlat állott fen, hogy a perre utasítást az örökösök perre a 37. §. szerint illetékes biróság rendeli el. Minthogy pedig az 1893. XLIII. t.-c. i. §. 3. pontja szerint az idézett 37. §. akként módosult, hogy oly örökösödési perek, melyekben az egész hagyaték értéke a terhek levonása nélkül 200 frtot meg nem halad, a sommás eljárás alá a kir. jbságok hatáskörébe utaltattak, ebből következik, hogy közvetlen az 1894: XVI t.-C. életbe léptét megelőző eljárási szabályok szerint az ily értékű hagyatéki ügyekben a perre utasítás kérdésében a kir. jbság mint az örökösödési perbírósága van hivatva határozni. A m. kir. Curia (1899. május 19-én 1,874. sz. a.) Azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely Beregszászban elhalt G. János hagyatéki ügyében a beregszászi kir. tszék és a beregszászi kir. jbiróság között felmerült, e hagyatéki ügyben a perre utasítás kérdésében való határozat hozatalára a beregszászi kir. jbiróság mondatik ki illetékesnek. Indokok: Alperes ugyan a beregszászi kir. jbiróságnak az a kiindulási pontja, hogy jelen hagyatéki ügyben a 43,195/895. I. M. sz. a. kibocsátott igazságügyministeri rendelet 2. §-a szerint a korábbi jogszabályok alkalmazandók, mivel ebben a tárgyalás az 1894:XVI. t.-c. életbelépte előtt befejeztetett. Azonban minthogy a korábbi jogszabályok, jelesül az 1868: LIV. t.-c. 587. §-a értelmében az a joggyakorlat állott fenn, hogy a perre utasítást az örökösödési perre a XXXVII. §. szerint illetékes biróság rendeli el. Minthogy pedig az 1893:XLIII. t.-c. 1. §. 3. pontja szerint az idézett 37. §. akként módosult, hogy oly örökösödési perek, melyekben az egész hagyaték értéke a terhek levonása nélkül 200 frtot meg nem halad, a sommás eljárás alá a kir. jbiróságok hatáskörébe utaltattak, ebből következik, hogy közvetlen az 1894: XVI. t.-c. életbe léptét megelőző eljárási szabályok szerint az ily értékű hagyatéki ügyekben a perre utasítás kérdésében a kir. járásbíróság, mint az örökösödési per biróság van hivatva határozni, tehát jelen esetben is, a mennyiben az egész hagyaték a 200 frtot meg nem haladja, ennél a szabálynál fogva tehát, a beregszászi kir. jbiróság illetékes e kérdésben a határozat hozatalára stb. 1881 : LX. t.-c. 117. §. a) pontja esetében a folytatólagos végrehajtás elrendelése az esetben tartozik az alapvégrehajtást elrendelő bírósághoz, ha előzőleg a végrehajtás foganatosítására több biróság kerestetett meg, a trvszéknek ezt a rendelkezését összevette a hivatkozott törv.-cikk 44., 45., 46. §§-ának rendelkezésével, a melyek szerint az ott részletezett teendők abban az esetben vannak az alapvégrehajtast elrendelő bíróságnál összpontosítva, ha a biróság területén foganatositandó a u7- §. rendelkezése is csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a végrehajtás több járásbíróság területén volt előzőleg foganatosítandó. A m. kir. Curia (1899. május 19-én 1,873. sz. a.) Azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely R. Velykó és neje M. Nátha végrehajtóknak S. férj Gy. Cvete végrehajtást szenvedő ellen 42 frt 40 kr erejéig a folytatólagos végrehajtás elrendelése iránti ügyében a módosi kir. járásbíróság és nagybecskereki kir. tszék között a folytatólagos végrehajtás elrendelése tekintetében felmerült a folytatólagos végrehajtás elrendelése kérdésében való határozat hozatalára a módosi kir. jbiróság mondatik ki illetékesnek. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-c. 117. §-a A) pontja esetében a folytatólagos végrehajtás elrendelése az esetben tartozik az alapvégrehajtást elrendelő bírósághoz, ha előzőleg a végrehajtás foganatosítására több biróság kerestetett meg, a tszéknek ezt a rendelkezését összevette a hivatkozott törv.-cikk 44., íó., 46 §§-ainak rendelkezésével, melyek szerint az ott részletezett teendők abban az esetben vannak az alapvégrehajtás elrendelő bíróságnál összepontositva, ha a végrehajtás több jbiróság területén foganatositandó a 117. §. idézett rendelkezése is csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a végrehajtás több jbiróság területén volt előzőleg