A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 28. szám - Még egyszer az örökösödés- eljárásban felszámitható közjegyzői dijakról

A JOG 111 Magában véve a körülmény, hogy felperes jogelőde sem a kereskedelmi cégjegyzékbe, sem az iparlajstromba bevezetve nin­csen annak esetleges kereskedői minőségét nem zárja ki, mert a kt. 3. S-a értelmében a kereskedői minőséget már az a tény állapítja meg, hogy az illető saját nevében tényleg kereskedelmi I ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik és a kereskedővel egy tekin­tet alá eső alkusznak is a kt. 534. §-a szerint az tekintendő, a ki a kereskedelmi ügyletek közvetítésével iparszerüleg foglalkozik. Az illetékes közigazgatási hatóság az iparlajstromba be nem vezetett egyénről is hitelesen bizonyíthatja, hogy az oly ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, melyek a kt. 3. illetve 534. íj ának tekintete ala esnek. A közigazgatási hatóság jogkörébe csak is az előtte isme­retes tények igazolása tartozik, ellenben arra a kérdésre nézve, ha vájjon ezekből a tényekből a kt. értelmében az illetőnek keres­kedői minőségére jogi következtetés vonható-e, vagy sem ? A közigazgatási hatóságnak bizonyítványa nem lehet mérvadó. A budapesti áru- es értéktőzsde választott bírósága (1898. nov. 23. 1,348. sz. a.) B. Salamon és fia cég mint E. Ármin enged­ményese felperesnek H. Salamon alperes ellen 5200 írt és jár. iránti perében a következő végzést hozta: A bíróság megállapítja illetékességét. Mert az E. alatti Bács­vármegye zsablói járásának szolgabirója, tehát az 1884: XVII. t.-c. Itití. §-a értelmében felperes elsőfokú hatósága által kiállított bizo­nyítvány szerint felperes jogelődje E. Ármin csurogi lakos 1897. végéig, tehát a keresetben A—C. alatt csatolt kötlevelek megkö­tése idejében gabonaalkusz volt, mint ilyen a K. T. értelmében kereskedőnek lévén tekintendő ; tekintettel arra, hogy az A—C. alatti kötlevelekben foglalt ügyletek, mint gabona adósvételére vonatkozók feltétlenül kereskedelmi ügyleteket képeznek és alpe­res magát ezen ügyletekre nézve felperes jogelődjével szemben ezen vál. bíróság illetékességének kifejezetten alávetette, tekin­tettel végre arra, hogy bírói illetékesség kérdésében itélt dolog­ról szó sem lehet s a helytelen illetékességi jogalapon megindí­tott kereset, a keresetnek alkalma illetékességi jogalapon való megindítását nem gátolja: az illetékességet az 1881: LIX. t.-c. 94. §. di pontja alapján meg kellett állapítani. A budapesti kir. ítélőtábla (1899. január 13. 3,536. sz. a.) az elsőbiróságnak saját illetékességét megállapító végzését meg­változtatja, az eljárt bíróságot a jelen perre illetéktelennek ki­mondja és ehhez képest az elsőbiróság ítéletét az 1881: 54. t.-c. 9tj ;j-a ai pontja alapján megsemmisíti, stb. Indokok: Annak a körülménynek bizonyítása, hogy vala­mely személy iparral vagy kereskedéssel önállóan foglalkozik-e községekben nem a községi elöljáróság, hanem az iparlajstromot 1 vezető szolgabíró, mint a községekben elsőfokú iparhatóság van hivatva. Az E. alatti bizonyítvány azonban a szolgabíró nem köz­vetlenül a saját hivatali körében észlelt tényről állította ki, hanem az iparlajstromra való utalás nélkül közvetve igazolja a községi elöljáróság részéről abban tanúsított, de ez utóbbinak jogkörébe egyáltalán nem tartozó azt a tényt, hogy felperes jogelődje Csu­rog községben az 1897. év folyamán gabonaalkusz volt. A köz­okirat azonban teljes bizonyító erővel csak akkor bír, ha az az arra illetékes hatóság jogköréhez tartozó tényekről és szabálysze­rüleg van kiállítva. Minthogy pedig az E. alatti okirat ez utóbbi követelménynek a lentebb kifejezettek értelmében meg nem felel, annak tartalmával alperes tagadása ellenében felperes jogelődé­nek kereskedői minősége bizonyítottnak nem vehető és minthogy felperes a saját jogelődjének kereskedői voltát a per során egyéb­ként bizonyítani meg sem kísérletté, e nélkül pedig az eljárt bíró­ság illetékessége az 1881: 59. t.-c. 94. §-ának d) pontja alapján, melyre felperes az illetékességet alapítja, érvényesen kiköthető nem volt : ennélfogva stb. A m. kir. Curia (1899. márc. 28. 193. sz. a.) a másodbiró­ság végzése helybenhagyatik. stb. Indokok: Magában véve az a körülmény, hogy felperes jogelőde sem a kereskedelmi cégjegyzékbe, sem az iparlajstromba bevezetve nincsen, annak esetleges kereskedői minőségét nem zárná ugyan ki, mert a keresk. törv. 3. §-a értelmében a keres­kedői minőséget már az a tény állapítja meg, hogy az illető saját nevében tényleg kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalko­zik és a kereskedővel egy tekintet alá eső alkusznak is a keresk. törvény 534. §. szerint az tekintendő, a ki a kereskedelmi ügy­letek közvetítésével iparszerüleg foglalkozik. Az a körülmény tehát, hogy a felperes jogelődének alkuszi minősége az E. a. bizonyítványban az iparlajstromra való utalás nélkül tanusittatik, nem volna elegendő alap az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §. dj pontja szerint megkívántató kereskedői minőség hiányának megállapítására, mert az illetékes közigazgatási ható­ság az iparlajstromba be nem vezetett egyénről is hitelesen tanú­síthatja, hogy az oly ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, melyek a k. t. 3. §. illetve 534. §-ának tekintete alá esnek. Minthogy pedig az E. alatti bizonyítványnak az a tartalma, hogy a felperes jogelőde -<Csurog községében 1897. év végéig mint gabonaalkusz volt», egyáltalán nem bizonyítja azt a vitás ténykörülményt, hogy a felperes jogelőde akár a saját nevében kereskedelmi ügyletekkel, akár pedig ilyeneknek közvetítésével iparszerüleg foglalkozott és minthogy a közigazgatási hatóság jog­körébe csakis az előtte ismeretes tények igazolása tartozik, ellen­ben arra a kérdésre nézve, ha váljon ezekből a tényekből a keres­kedelmi törvény értelmében az illetőnek kereskedői minőségére jogi következtetés vonható-e, vagy sem : a közigazgatási hatóság­nak bizonyítványa nem lehet mérvadó; mindezeknél fogva a másod­bíróság helyesen mondotta ki a tőzsdebiróságot a jelen esetben illetéktelennek és helyesen semmisítette meg a tó'zsdebiróság ítéletét. A csődtrv. 115. §-ának rendelkezéséből nyilván való, hogy a kiküldött csupán a közadós birtokában talált dolgokat veheti zár és csődleltározás alá. A harmadik személy birtokában lévő dolgok zár alá vételének és a csődtömeghez való leltározásának tehát nincs helye, ha azt a birtokló 3-ik személy ellenzi. Abból a körülményből, hogy a közadós és családja az üzlethelyiséggel szomszédos szobát lakja, a közadósnak birtokosi minősége meg nem állapitható. A csődtömeggondnoknak ily eset­ben csak ahhoz van joga, hogy az igényelt dolgokat a csőd­tömeg javára perrel szerezze meg. A kalocsai kir. tszék. (1898. június 27-én 3,009. sz. a.j A kir. tszék mint csődbíróság a 2,591/p.898. sz. végzés következ­tében vb. S Ignác csődügyében Vadkerten, 1898. évi június hó 1-én és következő napjain P. József kiskőrösi kir. járásbirósági végrehajtó által teljesített leltározási eljárás ellen beadott 2,709/p.898. sz. előterjesztést elutasítja stb. Indokok: Nem szenved kétséget, hogy a csődleltározás elleni panaszok, akár teljesítette a leltározási biztos, akár a kikül­dött kir. közjegyző, vagy más kiküldött, mint jelen esetben a kiskőrösi kir. jbirósági végrehajtó, előterjesztés alakjában orvosol­hatók az sem kétséges, hogy az 1881. évi XVII. t.-c. 115. §-a értelmében csak oly ingók vehetők fel a leltárba, melyek közadós birlalatában vannak. Sch. Mór előterjesztéssel élő védekezését illetve panaszát szintén arra fekteti, hogy a kérdéses boltot illetőleg az összes leltározott ingóságokat csődbejutott S. Ignáctól még a csődnyitás előtt és pedig a C) a. közjegyzői okirat alapján megvette, továbbá, hogy mint rőfös- és vegyeskereskedő az 1. sz. a. csatolt ipar­igazolványt is kieszközölte s Vadkerten a mellékelt 2 a.telepü­lési engedélyt is megkapta s ezen alapon S. Ignác volt kereske­dését és az abban lévő összes ingókat birtokába vette s ebből kifolyólag a most említett és a bírósági végrehajtó által leltárba vett ingók leltározhatok nem lettek volna. Miután azonban ez tiltakozása ellenére mégis megtörtént, kérte előterjesztő, hogy a tulajdonát képező s a csődleltárban összeirt ingók a zár alól oldassanak fel s a kiküldött végrehajtó az okozott költségekben marasztaltassék el. A kir. törvényszék azonban a kiküldött eljárásában szabály­talanságot nem iát és előterjesztő kérelmét teljesíthetőnek nem tartja, mert a csődnyitási kérvény 1898. május 7-én adatott be s az 1898. május 17-én megtartott tárgyalás után a csőd 1898. május 28-án megnyittatott, a miből következik, hogy közadós akkor, a mikor a boltot sógorának Sch. Mórnak eladta, vagyis 1898. április 23-án már fizetésképtelen volt s hogy ekként a vételügylet voltaképen célja a hitelezők kijátszása, megkárosítása volt, a mit a tömeggondnok 2,722/p.898. sz. jelentése és a leltáro­zásról illetve zár alá vételről szóló jegyzőkönyv is támogat, s a közadós ama intézkedése is a mellett szól, hogy egyéni cégét sietett törültetni s ez 1898. évi április 28-án 2,033/p. 1898. sz. a. hozott végzéssel törültetett. Az adásvételi jogügylet színleges voltára vall az is, hogy közadós több a szerződéssel el nem adott ingóság, élelmiszer, ruhadarabok a leltározás és zár alá vételkor a bolt helyiségben találtattak s hogy közadós családja is a boltból nyíló lakásban tartózkodtak s laktak a leltározáskor is. Minthogy pedig a néhány nappal a csődkérvény beadása előtt kieszközölt iparigazolvány s a csődnyitás után kiállított községi bizonyítvány, mely szerint előterjesztő mint rőfös- és vegyes kereskedő Vadkerten települési engedélyt nyert, továbbá a 3'/. a. csatolt «haszonbéri szerződés a fennebb előadott körülményeket és a vétel színleges voltát még meg sem dönti; ekként a kir. végrehajtó s tömeggondnok jogszerűen következtette azt, hogy a kérdéses ingók S. Ignác birtokát képezik bár a bolt külső ajtaja felett a régi cimtáblára egy ideiglenes másik feliratú név is volt kiírva. Ezekhez képest S. Mór előterjesztésével elutasítandó volt stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1899. évi február 14-én 3,345. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, az előterjesztésnek helyt ad, a bírói kiküldött eljárását megsemmisíti a leltározott ingókra foganatosított csődzárlatot megszünteti és az összes ingókat a csődleltárból töröltetni rendeli. Ehhez képest utasítja a kir. ítélőtábla az eljáró kir. tszéket, hogy a jelen vég­zés jogerőre emelkedése után a csődzárat megszüntetése és az ingóknak a csődleltárból törlése iránt megfelelő intézkedést tegyen, stb. Indokok: A csődtörv. 115. §-ának rendelkezéséből nyil­vánvaló, hogy a kiküldött csupán a közadós birtokában talált dolgokat veheti zár és csődleltározás alá. A harmadik személy birtokában levő dolgok zár alá vételé­nek és a csődtömeghez való leltározásnak tehát nincs helye, ha azt a harmadik személy ellenzi. Minthogy pedig a zár alá vett az az üzleti helyiség, mely­ben a leltározás foganatosíttatott, az előterjesztéssel élő S. Mór cégtáblájával volt ellátva és ugyanő a leltározott ingók birtokában

Next

/
Thumbnails
Contents